Utolsó gondolatok

~Nos, nagyon sokat gondolkoztam hogy mi is legyen ezzel a bloggal... már nem nagyon tudom írni a történetet, és azt hiszem elérkezett a blogban az a rész, ami az utolsó.Nagyon sok olvasót szereztem ennek a blognak hála. És köszönöm a figyelmet, a megjegyzéseket, és azt hogy itt voltatok és olvastátok a történetet! :) Akkor nem húznám tovább a dolgokat , B E F E J E Z E M  A   B L O G O T.~

Reggel mikor felkeltem Anonymus feküdt mellettem eléggé megnőtt így pár év elteltével, szegény Armin neki hála mindig a földön alussza az igazak álmát.Mosolyogva ültem fel az ágyamban, és körbe néztem.Armint nem találtam a földön, viszont odakintről hangok szűrődtek be. Mennyi lehet az idő? Felkaptam a papucsom és kibicegtem a szobából, majd lenéztem az emeletről a nappaliba. Odalent Sam és Castiel verekedtek éppen a távirányítóért, Viki és Lisa pedig főzőcskéztek, durva hogy a lányom jobban főz mint én... gyha.
Armin pedig nyugodtan nyomkodta a PSP-ét.
-Jó reggelt!-szóltam le a kis társaságnak aztán elgondolkoztam hogy mi a túrót keres itt Cast és Viki így korán reggel?
-Anyaaa!Castiel nem adja ide a távirányítót csinálj valamit!-sipítozott Sam, a most már érett 8 éves fiúcska.
-Castiel add oda Samnek a távirányítót.-szóltam rá a bátyámra fáradtan.
-Nem.-nyújtotta ki a fiú a nyelvét, Sam pedig szomorkásan nézett rám.
-Én megpróbáltam.-vontam meg a vállam és visszamentem a szobámba felöltözni.Tükörbe nézve elgondolkoztam rajta hogy milyen vén asszony vagyok már... hogy elteltek az évek. Szinte a szívem szakadt ketté, mintha csak tegnap lett volna hogy a Sweet Amorisban koptatom a padot.Most meg nicsak két gyerekem van.Pfú...cink.
Lementem a kis családomhoz, melnyek apraja nagyja engem kezdett el nyaggatni szokás szerint.
Mikor leértem a lépcsőn eme kép tárult elém.
A vöröske nyakában Sam csüngött és nagyban próbálta megszerezni az újdonsült rocksztártól a távirányítót.Viki és Lisa még mindig sütögettek, Armin pedig idegbetegen nyomkodta a PSP-t szokás szerint.
-Miri szedd le rólam a fiadat.-hőbörgött Castiel.
-Anya!Távirányító!!!!-sipítozott Sam miközben a Vöröske haját cibálta.
-Asszony csináld meg ezt a pályát mert nem megy.-szipogta Armin, és megtelt a szeme könnyekkel akár egy gyereknek.
-Anyu nézd csináltam sütit Vikivel, megkóstolod?-ölelt át Lisa és a képem elé nyomott egy bazi nagy csokis muffint. Egyedül Viki nem csesztetett amiért örök hála neki.
-Muszáj mindig, mindent nekem csinálnom? Oldjátok meg!-ingattam a fejem jobbra balra és megkóstoltam Lisa sütijét.-Hmm ez nagyon finom kicsim.-néztem rá elismerően és elindultam a tv felé, kitekertem Castiel kezéből a távirányítót és elkezdtem Kadét 24-ezni .
-Sam beszállsz?-néztem mosolyogva a fiúra aki rögtön mellém huppant.
-Kocka család.-suttogta Cast elkerekedett szemmel, na igen én és Sam éppen Kadét24-eztünk a férjem PSP-zett , Lisa pedig gondolom facebookon osztotta meg hogy milyen jó sütit csinált.
-Ssss ne zavarj meg !-szóltam le a bátyám aki felvonta a szemöldökét és rám ugrott.-Hé!Hé! Ne csináld már most Sam fog nyerni!!Castiel engedj el!-püföltem a fiút, de késő Sam legyőzte csapataim.
-Hahaha vesztettél!-nézett rám gúnyosan a kis srác és össze pacsizott a hátamon ülő vörössel. Árulók!
-Ma nem dolgozol?-kérdezte Viki miközben serényen kevergette a tésztát.
-De csak délutános vagyok.-vigyorogtam kb úgy mint aki beszívott.
-Ch na igen míg egyesek a kis kocka boltban robotolnak én szervezem a világ körüli turnét.-röhögött ki a vöröske. Esküszöm évről évre rosszabb. Már nem azért de Viki is tervezgeti ezt a világ körüli dolgot hiszen Ő is bandatag de különös mód Ő nincs ennyire elszállva magától.
-Először is nem kocka bolt, másodszor pedig téged meg ki kérdezett.-dühöngtem és próbáltam lelökni a hátamról.-Armin segítenél?-pislogtam az "uramra" ( ha már ő le asszonyozott) segélykérően.
-Alexy!-üvöltötte el magát én pedig ledöbbenve bámultam magam elé. Alexy? Mi a francot keres itt?
-Jövök!!!-dalolászott a fiú, és már meg is jelent.Mi a.....??
-Mentsd meg Mirit.-uszította fiút és egy percre se nézett fel a PSP-ből.
-Jövök már!!!!-kiáltotta és ráugrott Castielre.Hamarosan Kentin jelent meg a nappaliba és elképedve nézett maga elé.
-Alexy Te megcsalsz?
-Nem. Csak megmentettem Mirit.
-Ja az más.-legyintett és leült a kanapéra Kadét 24-ezni Sammel.
-Pfú gyerekek ez a kockaság ragadós.-vihogta Castiel én pedig jól kupán csaptam.
-Abba hagynád?!-förmedtem rá.

Na ja, így telnek tehát az én vén napjaim. Castiel , Viki , Lys és valami új bandatag a fényes rocksztár karrierjükön dolgoznak, Armin számítógépes játékokat gyárt, én a kocka boltban robotolok. Alexy, Kentin, Viki meg vöröske pedig minden egyes nap meglátogat minket. Ami nagyon jól esik.
Sam nyolc éves ugyan olyan fekete a haja és kék a szeme mint nekünk, egymás klónjai vagyunk úgymond.Él hal a tűzoltókért és eltervezte hogy tűzoltó lesz...van egy tűzoltós játék a telóján éjjel nappal azzal játszik.A suliban nem épp egy ki emelkedő tanuló, de végül is mi se voltunk azok Arminnal.
Lisa nagyon tehetséges tizenhat éves és szakácsnak készül, azt hiszem főző tehetségét nem éppen tőlem örökölte, ő kevésbé kocka. Mármint ő nem videójátékozik csak PSP-zik néha napján, de leginkább a facebookot meg a többi ehhez hasonló oldalt bújja.
Kentinnek és Alexynek van egy fiúk (örökbe fogadták) Dominik, kicsit sajnálom a fiút nehéz lehet felnőni emellett a két idióta mellett.
Castiel és Viki nem akarnak gyereket... meg is értem őket én is frászt kapok néha napján a sajátjaimtól.
Lyséknek pedig már van egy fiúk ifjabb Lys. Naná hogy ő is olyan művelt mint anyja és az apja.
Nataniel tanár lett és remekül teljesít munkájában, néha napján jól leissza magát, de hát vígan éli agglegény életét vagy mi a csudát.
Amber és barátnőit kihagynám a dologból ha nem probléma....
Vie barátném festő és csodálatos alkotásait ki is állítják.
A többiekről sajnos nem tudok semmit... azt hiszem hát ennyi lenne.... köszönöm figyelemmel követtétek az életemet, szipp szipp... mindjárt bőgök.

Na megyek kisírom  a szememet sziasztok!<3
                                                      

U.i.: Van még két másik blogom esetleg megnézhetitek :)
1. www.kedvesn.blogspot.hu (fantasy vámpíros történet)
2. www.bakancsossztory.blogspot.hu (egy lázadó rocker lányról, igaz történet alapján)

Ha bárkinek segítség kéne blog írással kapcsolatban, kérdése van vagy akármi megjegyzésben felteheti, vagy megtaláltok facebookon Maya Morga néven, email címem pedig a következő: greta.turai38@gamil.com :)


                                             THE END

Helló kutyus kérsz kekszet?

2017.január.18.péntek.

Reggel arra keltem fel hogy valaki nyalogatja az arcom.
-Alexy hagyd abba.-nyüszögtem és óvatosan kinyitottam a szemem. Csak hogy Alexy kék feje helyett boci szemmel találtam szembe magam.
-Jó reggelt Any.-simogattam meg a kutyust és magam mellé raktam.
Hamarosan Armin is felkelt,aki egy jó reggelt puszival köszöntött eme csodás pénteki napon.
Felöltöztünk és neki láttunk a ház takarításhoz,mivel mint kiderült Anonymus nem unatkozott az éjszaka, a kis boci szemű drágaság úgy szét vágta a lakást, hogy ember legyen a talpán aki azt feltakarítja.
Tehát hulla fáradtan de neki álltunk Arminnal a nagy takarításhoz, aztán Armin összecsapott egy gyors ebédet , és lementünk kutyát sétáltatni.
-Gyere Any, sétálni megyünk!-vigyorogtam hülyén a kutyára akinek szerintem gőze sem volt arról miről hablatyolok össze vissza, de azért szófogadóan odajött hozzám.
Nagy nehezen felszereltem kutyira a hámot és ráakasztottam a pórázt és Arminnal már el is indultunk sétálni egyet. Annyira romantikus lett volna mármint együtt, kézen fogva kutyasétáltatás meg minden... csak hát Any kissé belerontott ebbe a romantikus képbe... De komolyan, lehet hogy csak egy kicsi keverék de kb annyi a mozgás igénye mint egy vizslának. Egyszer kirántotta a kezemből a pórázt és egy csomó ideig kergettük Arminnal végül Kentin fogta el.
-Helló kutyus, van kekszem kérsz?-kérdezte nevetve a fiú és leguggolt Anonymus mellé.A kutya hangos ugatással jelezte hogy ő bizony kél a kekszből.Ken elővett egy kis zacskó győri édest és adott egy szivecske alakút Anynak.
-A ti kutyátok?-kérdezte a fiú mikor mellé értünk.
-Ja Any.-feleltem büszkén.
-Anonymus a neve.-javított ki Armin, miközben azt figyeltük hogy hány kekszet bír még befalni a kutyánk.
-Hallod , ehet nem kéne többet adni neki...-nyüszögtem kétségbeesetten.
-Oké, nagyon ari kutya. Remélem még talizunk szió!-köszönt el Ken és tovább kocogott a parkban, hamarosan Castiellel és Vikivel találkoztunk ,  beszélgettünk egy kicsit aztán inkább haza sétáltunk mert Anyval nem lehetett bírni.
Mikor hazaértünk levágódtam boci szemmel az ölembe a tv elé és elkezdtem nézni a Mentalistát
-Mit nézünk?-kérdezte Armin.
-Mentalista.-feleltem boldogan és annyira koncentráltam a sorozatra hogy még egy pillantást se vetettem a fiúra.
-Nos, tudod mire gondolok?-nevetett Armin.
-Nem, de pszt.-szóltam rá a barátomra.
Armin csak sóhajtott és egészen addig néztük a Mentalistát míg egy sikítás meg nem szakította nagy nyugalmunk. És ez a sikoly az én számat hagyta el.
-Basszus, bociszem lepisilt!-szitkozódtam és rémülten felpattantam a kanapéról. Ezek után felrohantam a fürdőszobába rohantam, letusoltam és elkezdtem felvenni a pizsamám. Éppen a pólómat kaptam volna magamra mikor valaki hátulról átölelt.
A szívem majd kiugrott a helyéről, de aztán rájöttem hogy csak Armin az. Jesszusom mit ijesztget ez itt engem??
Belenéztem az előttünk lévő tükörbe Armin a vállamra hajtotta a fejét, én meg úgy néztem ki mint egy zombi, mondjuk mikor nem?
Egyszerűen nem mertem megszólalni (ami amúgy ritka pillanat ) féltem hogy elrontom ezt a csodás percet.
Armin maga felé fordított és hosszasan megcsókolt majd eldőltünk a mellettünk lévő ágyra....
*DIN-DONG! DING-DONG*
-Ki lehet az?-nyöszörgött a fiú és kimászott mellőlem az ágyból hogy ajtót nyisson. Nagyot sóhajtottam és végül erőt kaptam magamon majd lerohantam Armin után. Az ajtóban Alexy állt.
-Szija Miriii!!-rohamozott meg a fiú és azonnal a nyakamba ugrott és kiszorította belőlem az utolsó szuszt is.
-Heló.-köszöntem és próbáltam lehámozni magamról a kék fejű fiút, végül Armin ráncigálta le rólam.-Mi szél fújt erre?-kérdeztem meg végül levegő után kapkodva.
-Hát ... izzé...nem tudom nem voltam túl jó föciből...-hebegte a fiú.
-Nem mármint, miért jöttél?-kérdeztem és próbáltam úgy fogalmazni hogy az sértő se legyen és Alexy is megértse.
-Jah! Csak egy meghívót jöttem kézbesíteni. Képzeljétek, a Sweet Amoris meghívott minket egy diákbálba.-mondta csillogó szemekkel Alexy.
-De király!-ámultam el.-Armin majd el kell mennünk ruhát venni !
-Én? Ruhát venni? Te jól vagy? Majd Alexy elmegy veled! Rám ne számíts!- világosított fel Armin ,és csodálkozva nézett rám, mintha azt mondtam volna hogy a Kadét17 a világ legrosszabb játéka. Ami hülyeség, melyik idióta mondana ilyet? Ch.
-Oksi, akkor hétvégén bevásárolunk?-pislogtam Alexy felé.
-Ahaaaa!-felelte a fiú.-Nos, viszont nekem most mennem kell mert még Kennel is találkoznom kell.
-Este 10kor?-vontam fel a szemöldököm Alexy pedig hülye vigyorral a képén bólintott...oh.....
-Akkor szia, jó éjt!-nyomtam egy puszit a fiú arcára aztán már el is rohant. Én pedig megindultam fel a szobánkba aludni, kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban és már a szemem is lehunytam mikor....
-Én ezt még mindig nem bírom felfogni.... -suttogta Armin és közelebb bújt hozzám.-Mármint ez a vásárlósdit... ennyire nem ismersz?-kérdezte aggódva a fiú én pedig idegesen nyitottam ki a szemem és szívem szerint ráordítottam volna hogy "ALUDNI AKAROK EMBER!!!"
-Majd ezt holnap megbeszéljük...-dünnyögtem.-Jó éjt Armin.
-Jó... és mi volt az a puszi? Miért adtál puszit Alexynek? Nekem miért nem adtál? -zaklatott továbbra is aggódva a fiú.
-Emlékszel mi volt az előtt mielőtt lementél ajtót nyitni Alexynek?-kérdeztem.
-Aha.
-Nos, akkor légy oly szíves aludj el ezzel a tudattal.-szóltam rá kicsit erősebb hang nemben.
Pár perc néma csönd....
-Miri....-hallottam Armin elképedt hangját.
-Igen?-fordultam meg és akkor megpillantottam a falfehér arcát, melynek hála egy kisebb szívinfarktus ért, mivel egy percre azt hittem hogy Jeff the killerel fekszem egy ágyban.
-Te... te....-hebegte.
-Igeeen?-kérdeztem egyre türelmetlenebbül.
-Te... két vasat égetsz egyszerre vagy mi frász?
Khm, Armin eme megnyilvánulásánál új értelmet kapott nálam a féltékeny szó.
-Magadnál vagy ember?!-üvöltöttem rá.
-Hát végül is vele mész vásárolni is...-dühöngött tovább a fiú.
-Mivel Te... ahj.... majd holnap megbeszéljük.
-Nem mondjad csak mi van velem?-kérdezte két éves módjára Armin.
-Jó éjt Armin!-szóltam rá élesen és megpróbáltam elaludni, miközben a mellettem fekvő fiú valamit magyarázott nekem.


2017.január19.szombat A VÁSÁRLÁS NAPJA

Kótyagosan keltem ki az ágyból , Armin reggel már nem volt mellettem , ezt onnan is tudtam hogy oda lentről finom rántotta illat jött fel. El is indultam az illat irányába (útközben egyszer orra is estem).
Armin éppen a konyhában tevékenykedett én pedig leültem az asztalhoz.
-Jó reggelt!-köszöntem a fiúnak.
-Neked is!-mosolygott rám Armin és leült elém egy nagy adag tojás rántottával.
-Én nem kapok?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Majd Alexy csinál neked. Vagy valamelyik másik vasad!-kiáltotta el magát hisztérikusan a fiú.
Idegesen a homlokomra csaptam.
-Armin, az ikertestvéred meleg... és Kennel jár.... feltűnt?
-Lehet ő is két vasat melenget!-jelentette ki Armin.-Nem hiszem el mindenki hátba szúr.
-Csillapodj már le.Nincs köztem és Alexy között semmi csak jó pár utca sarok.-sóhajtottam ingerülten, ráférne a kölyökre egy kis PSP-és.
-Nem hiszek neked....-felelte ijesztően vékony hangon majd megfogta a tálját és elcuccolt máshova. Hát ez hülye.... o.o

Az új családtag

2017.január6.vasárnap

Arminnal megtaláltuk a tökéletes házat azt hiszem! Alig pár saroknyira van a mostanitól, tágas és van egy kevéske kertje, ahol a saját kis kutyánk Anonymus futkározhat.Igen ez lesz a kutya neve mert nem tudtunk mást már kitalálni aztán ezen megegyeztünk.Hamarosan el is kezdtünk szervezkedni a házzal kapcsolatban, Armin szülei is rábólintottak a lakásra.Azaz hamarosan költözünk de jóóóó !!!
Sajnos holnap ismét munka nap, aminek egyáltalán nem örülök, anyáék pedig ma már otthon voltak egész nap gépeztem szinte aztán délután átjött Vie.
-Szija.-toppant be a lány én pedig vigyorogva néztem rá majd átöleltem.
-Heló.
-Na?-kérdezte mosolyogva és tudtam már mire céloz.
-Beleegyeztek!.-ugrándoztam örömömben Vie pedig majd hogy nem a nyakamba ugrott.
-Te jó ég komolyan?Ezek szerint költöztök?Ezt én már előre megrajzoltam! -huppant le az ágyamra és kivette virágos táskájából a rajzos füzetét és tény ami tény ott voltak a rajzok rólam Arminról, és Anonymusról.Hűha barátnőm elég lelkes, egyébként Anonymus és Armin nagyon cukik , azaz Vie rajzain, de élőből is tuti azok lesznek. Az egész napot Vievel töltöttem videójátékoztunk és benéztünk a plázába is, Ambert például a ruhás boltba találtuk. Na igen nem mindenkinek van hétvégéje. Muhahaha! Meg is érdemli!
A plázában összefutottunk Lysanderrel és Castiellel na meg Szaszával.
-Halihó!-intettem oda a három emberkéknek akik érdeklődve pillantottak rám. Szasza rögtön a nyakamba ugrott, aztán Vie is kapott egy lelkes ölelést.
-De rég találkoztunk már.-mosolygott szomorúan Szasza és visszaült Lysander mellé.
-Bizony elég rég.-mosolyogtam vissza.
-Úgy hallottam hogy összeköltöztök Adammal.-szólalt meg a szürke hajú fiú én pedig zavartan pislogtam felé. Adam? Ez most valami vicc?
-Basszus Lys mondtam hogy ne mondd el senkinek.-szisszent fel a bátyám én pedig abban a percben szívem szerint felpofoztam volna.Tényleg, egy egészen kicsi tartott vissza... egy egészen kicsi...fagyis stand....
-FAGYIIIIII!!!-sikítoztam és odaszaladtam a standhoz. Az emberek furán végigmértek miközben megrendeltem a háromgombócos fagyimat. Sajnos nem tudtam választani a vanillia , rágógumi és kinder között. Hmm örök dilemma.
Hamarosan visszasétáltam barátaimhoz a fagyival a kezemben.
-Nekem nem hoztál?-dühöngött vöröske.
-Vegyél magadnak te kecske.-nyújtottam ki a nyelvem és neki is estem a fagyinak. Mondhatni rám jött az 5 perc.
-Szóval mi a helyzet veled és Aragonnal?-vetette fel ismét feledékeny barátunk a témát.
Egy darabig magyaráztuk neki hogy Armin a neve, de mint kiderült először az én nevem se ugrott be neki.
Tehát a kiadós plázázás után társaságunk szétoszolt és én meg Cast békésen baktattunk hazafelé.Néma csendben... egyedül az Asking Alexandria üvöltött mind a kettőnk fülébe.
Idegesítő volt ez a monoton csend, főleg egy olyan dumagépnek mint nekem.Tehát úgy döntöttem véget vetek ennek a förtelmes némaságnak.
-Hé Cast képzeld holnapra már miénk a lakás.-vigyorogtam akarom mondani vicsorogtam a fiúra.
-Fantasztikus.-jött a válasz.
-Hiányozni fogok?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Ja, mint patkánynak az egérméreg.
Nos, ez egy kedved hasonlat volt mit ne mondjak. De még is mit vártam ettől a baromtól? Mostanában elég labilis érzelmileg mivel kissé összekaptak Vikivel. Igazából halvány sejtelmem sincs hogy már megint min, a lényeg hogy most gombócban vannak... vagy hogy szokták ezt mondani.
Hazaérve kidőltem mint a cementes zsák szóval velem túl sok baj nem volt.

 2017.január10.csütörtük

KÖLTÖZÉS BETÖLTÉSE 99,9/%.
Már teljes jogú tulajdonosai vagyunk a házikónak Arminnal, ma megyünk megnézzük a menhelyen lévő cukiságokat is.
Ma drága barátom velem aludt szóval mikor felkeltem csillogó kék szemeivel találtam szembe magam , miközben a videó játékok által kigyúrt karjaival ölelt át.
-Jó reggelt.-suttogtam a fülébe és egész meghitt volt a dolog. Mondjuk nem annyira mint egy jó kis Kadét 17.
Kikecmeregtem öleléséből (Kész szabaduló művész vagyok) és belebújva tehenes mamuszomba lementem összecsapni egy kis reggelit.
Nahát az az összecsapás szó szerint sikerült.Egyedül a kakaót sikerült perfektre megcsinálnom és egy szendvicset . Armin szerint fejlődök. Hát nem atom? A szenyát letettem az asztalra a kakaóval együtt majd valaki megeszi...remélhetőleg, és aztán zúztam is melózni. Az egész full monoton volt, szórakozás nuku és vendégekből se császkált túl sok.
Valamit ki kéne találni hogy nagyobb legyen a forgalom mert így még kis szatyrok se fogynak el,  ( amik egyébként környezetbarátak) hjahj.
Szerencsémre a főnök adott nekem szabit míg lezajlik ez a költözés para, szóval ez az utcsó napom egy darabig...egyébként nagyon jó fej a főnököm. Teljesen normális ami azért elég ritka.
Délután kettőkor elindultam hazafelé Armin már otthon várt engem, ahogy a szendvics is amit készítettem. :( Valaki igazán megehette volna, hiszen csak egy nyomorult szendvics ezt még én se ronthatom el! Vagy talán ennyire kételkednek bennem? Ch hát kedvesek mit ne mondjak.
-Miri?Indulhatunk?-kérdezte Armin és már kaptam is a bakancsom és indultunk is a menhelyre.
Az úton egész végig Anonymusról ábrándoztunk és hogy majd SIMS-ben is csinálunk egy Anonymus nevezető kutyit.
A menhelyen egy rakat állat van, kutyától kezdve macskáig...azaz én csak ezt a kettőt láttam. De leginkább kutyák voltak és leginkább keverékek.A ketreceknél sétálgatva kiszúrtam egy nagyon aranyos fekete szőrgombócot.
-Nézd Armin olyan cuki!-simogattam meg a buksiját a kutyának.
-Nekem ez túl...fekete...-nyögte a fiú és tovább gyönyörködtünk a kis négylábúakban.
Hamarosan megpillantottam valakit, a kis ketrece sarkában. Valakit aki nagyon aranyos volt és kis magának való, és szomorú. Egy boci szemű cukorfalattal néztem farkas szemet mikor elkiáltottam magam.
-Armin!
A fiú már mellettem is termett.
-Őt visszük haza.-jelentettem ki a fiú pedig félénken bólintott.Fizettünk 5000ft és már vihettük is a kis Anonymust, aki csak úgy mellékesen belepisilt anyám kocsijába. Hű ennek nem túlzottan fog örülni anyám se.
Mikor hazaértünk úgy öt óra tájt lehetett és az új házunkban tértünk nyugovóra Anonyimussal.
Gyorsan megfürödtem és fogat mostam és már szaladtam is Arminhoz az ágyba. Igen ám, de a házban még minden tiszta kupi és... khm... hát igen szó ami szó felbuktam egy zsákban és egyenesen a fiúra estem.
Elpirulva néztem kék szemeibe.
-Mit szólnál ha most...PSP-nénk egyet?-kérdezte a fiú mosolyogva én pedig boldogan bólintottam.


-

A KAKAÓ

2017.január.4.péntek


Yeah! Utolsó munka nap!Ezt várja az ember egész héten, nem is... a szombatot mert akkor nincs munka. Szerencsémre én csak hétköznap húzom az igát,néha estig, néha csak délig. Ma például csak délig, ami azt jelenti hogy hamar haza mehetek és Arminnal megbeszélhetjük ezt az elköltözöm cuccot.
Elég unalmas volt a nap munka része és mikor hazaértem fáradtan rogytam le az ágyamra.
-Szia Micio! Milyen volt a meló?-vigyorgott rám rémisztően nem más mint... igen Castiel.
-Hagyjál békén!-dobtam meg egy párnával a fiút aki röhögve visszadobta azt.
-Mi az hugi, csak nem megjött a havi?-vihogta.
-Agyon csaplak, de nagyon , most már!-szorítottam magamhoz a "Micimackó" feliratú párnám és idegesen néztem a plafonra.
-Jajj de megijedtem.-forgatta szemeit szórakozottan Castiel és lehuppant mellém.-Miért vágsz ilyen hülye képet?-törte meg az idill csendet a vöröske.
-Gondolkozom.
-Hmm ritka gyakorlat részedről.-nevetett ismét a fiú.
-Na jó, ha csak piszkálni tudsz akkor tűnés kifelé!-szóltam rá élesen de nem hatotta meg idegességem,ehelyett idétlen mosollyal nézett rám, ami ijesztő volt...
-Ouh tudnék én veled mást is csinálni...-vigyorodott el én pedig minden erőm összeszedtem hogy most ne üssem le.Nem akarom tudni mi az a más... főleg amíg egy házban élek ezzel a lükével.
-Légy jó fiú és ne vágj ... ilyen képet.-böktem ki végül.
-Milyen képet?-érdeklődött Cast és küldött nekem egy levegő puszit... ez tuti elmebeteg... én pedig esküszöm nem ismerem!
-Ilyen meleg perverz képet.-magyaráztam meg nagy nehezen.Mert hát olyan fejet vágott...
-Ikszdééé....-röhögött a fiú.-Ha így gondolod magadra hagylak.-tette a sértődötted és felállt az ágyról.
-Hova mész?
-A Való Világba.-kacsintott rám félszegen, és ezzel mindent elárult.
-Puszilom Vikit!-sóhajtottam fel fáradtan és visszadőltem az ágyamra.És amint a vörös elhagyta a szobám megjelent benne egy újabb vendég. Armin.
-Szevasz tavasz.-huppant le mellém a fiú.
-Csövi.-intettem unottan.
-Képzeld anyámék találtak egy menő kérót a tietektől nem messze. Atom nem?-vette kezébe a PSP-t unottan.
-De totál metál.-vágtam rá.-És hol?
-Ouh hát tőletek a harmadik ház jobbról. Nem olcsó, de anyumék fizetik, mi pedig a zsebpénzünkből bebútorozzuk.
-Értem.-feleltem kínosan. Nem akarom hogy Armin szülei fizessék ki a házat. Így olyan mintha tartoznék nekik vagy nem is tudom...-Megnézzük?-kérdeztem és magamra préseltem egy mosolyt.
-Naná!-vigyorgott Armin is és elindultunk le az előszobába. Kezdem úgy érezni hogy Alexy nincs jó hatással rá... mármint "Szevasz tavasz" "atom"... mondjuk lehet most érett be gimis éveihez.Kár hogy már nem vagyunk gimisek he-he-he....
Felvettem a bakancsot amit Castiel hordott még a távol múltban. Kényelmes. Sokan megkérdezik miért hordok férfi bakancsot, erre egyszerű a válasz , mert ebben a bakancsban úgy érzik a lábujjaim maguk mint 10 fesztiválozó jó barát!Ennyire egyszerű!
A ház tényleg ott volt ahol Armin mondta, elég dögös... vagy is nem tudom mit tudnék mondani egy házra... olyan ház kinézete volt, sőt még a szaga is házas volt...meg hát mit tudnék még rá mondani....sárga... már mint nem olyan neon izé sárga, nem olyan mint a vanilia puding belseje (mert ugye az világosabb mint a külseje fuck logic)
-Na hogy tetszik?-nézett elégedetten Armin a házra.
-Szép.-böktem ki esetlenül.
-Nézd ezt a kertet, hamarosan itt fog futkározni Takarodj, a kis spániel.-hümmögött a fiú továbbra is.
-Megmondtam hogy nem az lesz a neve hogy Takarodj. Gondolkoztam a dolgon és legyen Metali... és úgy becéznénk hogy Metalica . Muhahaha.-vihogtam fel.
-Ez tiszta hülye név...-szúrt le azonnal Armin....  hidegvérű gyilkos....
-Jó figyelj nekem van egy ötletem, mivel Alexy lesz a keresztapja Metalica-nak kikérhetnénk az ő véleményét is.
-Először is ... a neve TAKARODJ. Érted T-A-K-A-R-O-D-J! TAKARODJ!
-Oké Armin, nyugi... már kezdenek furcsán nézni az emberek minket....-suttogtam miután megpillantottam egy rémült nénike arcát.
-Nem érdekel, másodszor pedig , ez egy remek ötlet.Végre mondasz valami jót is.-"dicsért " meg. Kedvesség lvl-10000000
Miután abba hagytuk a gyönyörködést az új lakásunkban, azután bementünk a mi házunkba és elterültünk a kanapén egy-egy kakaóval a kezünkben.
-Megmerjem inni?-vetett rám rémült pillantásokat Armin.
-Igen,azt hiszem ez életem fő műve.-jelentettem ki büszkén , de azért mondjuk én is elgondolkoztam rajta hogy biztos megigyam -e? Végül úgy döntöttem megvárom Armint... aztán meglátjuk a dolgokat.
Egy probléma volt ezzel, míg én azt vártam hogy a fiú belekortyoljon "életem fú művébe" addig Armin arra várt hogy én kóstoljak bele először eme italba.
-Na jó ez kínos.-nyögött fel Armin és beletúrt fekete hajába.
-Szerintem is.-bólogattam.-Kő papír olló?-vetettem fel a kérdést,melyre egy bizonytalan bólintás volt a válasz... ez élet halál kérdés...
-Kő-papír-olló!-mondtuk egyöntetűen és ezzel elszórakoztunk egy darabig. Végül is Armin vesztett.Mikor meglátta hogy papírt mutatok miközben ő követ nyelt egy nagyot és valami olyasmit dörmögött hogy "nem hittem hogy ilyen hamar jön el vég".Nem értem azért  egy kakaót csak nem tudok elrontani, maximum kicsit degenerált ízű de na , a lényeg hogy azért ezt már nem lehet elrontani.
Lassan kortyolt bele a fiú a pohár kakaóba én pedig csillogó szemekkel figyeltem a reakciót
-Na milyen?-kérdeztem.
-Egész jó...-bólogatott Armin.-Büszke vagyok rád Miri.-mondta és majd nem megkönnyeztük ezt a pillanatot... jegyezzétek meg. 2017.01.04 ÉLETEM ELSŐ IHATÓ KAKAÓJA... minden csak egy kicsivel kezdődik... de lehet hogy pár év múlva mester szakács leszek.Muhahahaha !

"Gyere ide Takarodj!"

2017.január.3.csütörtök

Kótyagosan másztam ki az ágyamból. 7:00 irány a munka. El se hiszem hogy ilyen hamar vége lett a kis munka szünetemnek vagy hogy is hívják ezt...
Kikászálódtam az ágyból és magamra kaptam egy vastagabb kabátot mert ma rendesen rákezdett a hóesés.Vállamra kaptam a tatyóm és elindultam a munkába... régi szép idők mikor még az iskolába indultam ilyen nagy hévvel-hóval. Hiányoznak azok a napok mikor nem úgy köszöntek nekem hogy csókolom...ha nem hogy csá... hogy is hívnak? Szerencsémre a munkahelyemen  kapok névtáblácskát amit magamra aggaszthatok ennek köszönhetően senki se felejti el a nevem.
Felszálltam a buszra ami egyenesen a munkahelyemen tett le.
Annyit sajnálok hogy a plázában vagyok eladós hogy a velem szemben lévő, boltban Amber is eladós csaj... csak az éppenséggel nem egy PSP bolt hanem egy ruha bolt.aminek nem is kicsi a hírneve így sok munka lehet ott, ide meg mondjuk épp hogy 1-2 ember betéved...
De legalább lazíthatok,így is tettem.Kinyitottam a boltot és ledobtam a pult mögé a cuccom,majd elhelyezkedtem a kényelmes székecskémben és vártam a kuncsaftokat. Muhahahaha!
Lazán bevágtam a fülembe a fülhallgatót és elindítottam a BVB- Knives and Pens-t. Sajnos nem tudtam végig hallgatni mert egy vörös hajú kis csaj lépett be a boltba,úgy bolyongott a boltban ahogyan én is tettem régen.
-Szia!Tudok valamiben segíteni?-mosolyogtam rá a csajszira aki lesokkolva meredt rám.-Vagy csak válogass nyugodtan.-törtem meg a csendet és a lány tovább válogatott.... huh furcsa a vöröske.Hamarosan egy újabb vörös lépett be a boltba,aki nem volt más mint az én vörösöm. Castiel.
-Csókolom, tud ajánlani valamit?A húgom nagy kocka és neki akarok venni valamit.-vigyorgott rám pimaszul a fiú én pedig azon voltam hogy felképelem,de végül csak kiröhögtem.
-Tudom ajánlani a Kadét22-t most csak 10E ft.-kocogtattam meg a játék dobozát.
-El is hitted hogy megveszem.-ütögetett vállba Cast én pedig csalódottan pislogott felém.Hirtelen a vörös hajú kislány megfordult és elindult egy játékkal a kezében egyenesen ki az üzletből.
-Hé állj csak meg!-futottam volna a kis csajszi után de a bátyám elkapta a kezem.
-Te túl lassan futsz.-dünnyögte és elindult a lány után.Basszus!Mit fog ehhez szólni a főnököm?
Már előre rettegek. Mondjuk nem biztos hogy ennyire be kéne ijednem hiszen a nagy hatalmas Castiel utána lódult a pici vöröske csajnak.
Hehehe ez vicces vöröske vs. vöröske junior vagy mi a frász.Ez azért annyira vicces nem de? Úgy elképzelni... már mint hogy ott lebeg a vörös hajuk... mekkora poén már ezt látni nem de?
Castiel hamarosan visszatért a a vörös leányzóval és a játékkal.
-Nem szeretnél valamit mondani?-kérdezte a vöröske ... már mint a bátyám.
-Hát... most le kéne szidnom ugye?-néztem szomorkásan a kislányra.... szegényke.
-Nem neked beszéltem te barom!-röhögött fel Castiel én pedig kínosan elnevettem magam. Ja hogy jaaa....
-Bocsánat.-nyögte végül a lány.
-Semmi gáz, de miért tetted ezt?-kérdeztem.
-Egyszer mindent ki kell próbálni.-sandított rám a lány én pedig elkerekedett szemmel néztem rá... na, azért nem mindent.
-Hát jó de azért nem kéne kirabolnod a húgom. Viszont nézd , ott van a túloldalon egy butik, ha a szőke csaj van bent a neve Amber,nyugodtan zsebelhetsz be mindent, úgy se bírna utánad futni a tűsarkújában.-kacsintott Castiel a lányra aki megtört és elnevette magát.
-Ez olyan kínos.-fogta a kis csajszi a fejét. Igen az ... kirabolni egy üzletet,úgy hogy utána egy ideges rocker elkapja... nem kicsit gáz.-Mármint a kedvenc bandám énekese kapott el meg minden.-folytatta.... ja hogy  így értette.Persze így mindjárt más.
-Minden esetre fel kell hívnom az anyukádat...-hebegtem és előkaptam a telefonom.
-Oh ne már.-ciccegett a lány.
-Ez az ne már.-nézett rám kiskutya szemekkel Cast.
-Castiel, az hogy szereti az idióta bandátok az még nem mentség arra hogy ne hívjam fel a szüleit.-ráztam meg a fejem .
-Először is nem idióta, másodszor pedig , aki a bandánkat szereti rossz ember nem lehet!-kötekedett velem a bátyám. Rendesen elárult azzal a vörös fejével!
Mi van itt? Szövetkeznek a vörösök ellenem vagy mi a bánat?
Sóhajtottam egyet és eltettem a telefonom.
-Jujj köszönöm szépen!-ugrándozott a lány.
-Nincs mit.De most ha nem veszel semmit inkább menj...
-Oké, úgy se akartam maradni... khm Castiel esetleg meghívhatlak egy hamburgerre?-pislogott csillogó szemekkel a lány a bátyámra én pedig inkább leültem a helyemre és ott poshadtam míg le nem járt a munka időm.
Meló után hazavándoroltam és már egész sötét volt , pedig még csak öt óra volt.Na mindegy ez van, ezt kell szeretni.
Otthon Armin várt, hogy mi a fenét keresett nálam és hogy hogy jutott be (mert kulcsa nincs) ne kérdezzétek nem tudom.
-Szia.-nyomtam egy puszit az arcára és lehuppantam mellé a kanapéra.
-Szevasz. Kadét 17?-kérdezte és ellebegtette előttem a konzult.Természetesen azonnal belementem és neki is vágtam a játéknak. Éppen az ellenfelem kaszaboltam mikor sikerült eldöntenem merre tovább... már mint az életben és nem a játékban.
-Szóval arra gondoltam.-mondtam miközben kibeleztem egy ellenséges katonát.-Tehát hogy még is jó lenne egy házba költöznünk. Mert tiszta poén lenne.-magyaráztam és közben tovább gyilkolásztam az ellenséget.
-Ez remek hír, a játék után el is kezdhetnénk lakás után nézni... és arra gondoltam hogyha már ha elköltözünk felelősséget vállalhatnánk egy kis....
-Nee! Én erre nem vagyok készen.-dobtam el a kezemben lévő konzult.
-Most nézd meg vesztettünk!-dühöngött Armin.-Nem állsz készen egy kutyára?-röhögte el magát végül. Oh szóval egy kutyára... hát még arra sem állok készen.
-Ohh Armin, nem is tudom nem lenne időnk tőle semmire.-fintorogtam.-Tudod régen volt egy aranyhalam... de még az is elpusztult, sőt Armin nálam a kaktuszok is kiszáradnak....
-Igen láttam hogy kiszáradtak... Jade megölne érte. Tényleg Vie mit szól hozzá?
-Semmit azt mondta hogy én egy hidegvérű gyilkos vagyok.-legyintettem.-Szóval nem tudom... meg lenne pénzünk eltartani?
-Persze.-mosolygott rám és megölelt.-Légyszi úgy hívnánk hogy takarodj... és akkor gyere ide takarodj. Muhahaha!
-Ez már olyan régi vicc.-nevettem fel.-Amúgy is szegény kutya elmebeteggé válna.-csóváltam a fejem vigyorogva.
-Na benne vagy?-szorította meg a kezem.
-Hát nem tudom.-sütöttem le a szemem ,de aztán felpillantottam és Armin boci szemeivel találtam szembe magam.-Na jó de én választom ki és én nevezem el!-nyújtottam ki a nyelvem és elnevettük magunk.
Ezek után egész éjszaka házakat nézegettünk és találtunk is egy kisebb kertes házat, egy icurka picurkát amibe elférne "Takarodj " is.

Menni vagy nem menni?-ez itt a kérdés :D

Hazaérve a boltból fáradtan rogytunk le a kanapéra,és mivel úgy tűnt Cast és Viki nincsenek itthon (valószínűleg próbán vannak) nyugodtan tudtunk beszélni.

-Kérdezhetek valamit?-vetettem fel halkan. Vie bólintott.-Neked még ... szóval még...

-Azt akarod kérdezni hogy tetszik -e még Alexy?-kérdezte komoly tekintettel.

-Azt.-nyögtem.

-Természetesen ... nem.Azaz nem hiszem ... de inkább csak remélem....-tette hozzá.Elég bizonytalan az nem kétség.
-Aha.És Jade barátunkkal mi a helyzet.-böktem a könyökömmel meg barátnőmet aki felnevetett.
-Semmi se. Tegnap megkérdezte hogy elmegyek -e vele virágot ültetni.-vigyorgott büszkén és kihúzta magát.
-Szóval télen...virágot akartok ültetni...nem vagyok szakértő ,de ez nem a legszakszerűbb dolog.-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Tudod , ha fantáziátlanságba belelehetne halni...-kacagott fel Vie.-Remélem tisztában avgy vele hogy nem csak kertbe lehet növényeket ültetni.
-Jaaaaa.... és ti hova szándékoztok?-kérdeztem még mindig értetlenül.Hát igen,nekem még reggel van...
-Üvegház.Capise?-kérdezte még mindig nevetve Violette.
-Ja, ja capise.- vihogtam és ezek után elkezdtünk filmet nézni. Hirtelen minden olyan lett mint régen megbeszéltük hogy nálunk alszik. Ma nem volt otthon Castiel mert Vikivel ment el valami francos koncertre.
Szóval miénk volt a ház. Jeee Guitar Hero GOOO!!!
Meg is kérdeztem barátnőm hogy mit szólna ha játszanánk a guitar hero 6-tal .
Mivel fogalma se volt róla hogy mi is ez a bizonyos "Guitar Hero 6" ,beleegyezett.Először én aztán ő játszott a játékon , sajnos nem volt odáig érte ezért mást kellett kitalálnunk.
-Te Miri , mi lenne ha csak beszélgetnénk?-kérdezte meg végül halkan és leült az ágyamra.
-Igazad van hiszen érett 20 évesek vagyunk.-ültem le és komoly képpel néztem Vie-ra. Na igen ez  a "komoly" tekintetem csak pár percig tartott ki mert azután szét röhögtem a fejem .-Jó , jó oké miről akarsz beszélni?-szedtem össze magam.
-Te miről akarsz beszélni?-kérdezte.
-Beszélgessünk a semmiről , semmi ,semmi,semmi....
-Hehe semmim sincs.-nevette el magát a lila hajú barátnőm is.
-Szülinapodra majd semmit kapsz tőlem.
-Köszönöm .-vigyorgott Vie.
-Semmiség.-röhögtem fel és elterültem az ágyamon.
-Na de most komolyan beszéljünk valamiről.
-De ha semmi se jut eszembe?
Violette sóhajtott egyet majd követve példám ő is kiterült az ágyamon.
-Hmm és Arminnal mi a helyzet?-vetette fel végül a kérdést,én pedig szorongva megvontam a vállam.
-Semmi.
-Hagyjuk ezt a semmizést jó?Miri ismerlek kérlek meséld el.
-Hát jó, megkért hogy költözzek hozzá.-szusszantam. Vie erre felugrott és mosolyogva nézett rám.
-Ez nagyon aranyos, és mit mondtál neki?
-Nemet....
A lány döbbenten nézett rám ,mintha azt mondtam volna hogy nem kérek nutellás palacsintát.Pedig szeretem a nutellát és a palacsintát is... de a kettő együtt ...hmmm....egyszerűen isteni!
-Nem értelek.-csóválta meg a fejét és magához ölelt egy párnát.-Te mondtad hogy érett 20 évesek vagyunk, biztos vicces lenne,ha összeköltöznétek, gondolj csak bele egy kütyü birodalom lenne....
-Ez igaz, de....nem tudom.
-A te döntésed Miri.-mosolygott rám Violette és magához ragadta a rajzos mappáját kivett belőle egy rajzlapot és elkezdett rajzolgatni.Kíváncsian néztem rá hogy vajon mit rajzol egy IPhone-t ? Egy PSP-t? Hmmm esetleg egy nutellás palacsintát?Örök kérdés.
Arra kaptam fel a fejem hogy Vie abba hagyta a rajzolást és rám mosolygott.
Kérdőn néztem rá ,majd felmutatta a rajzát.
-Nézd ha összeköltöznétek, ők várnának téged otthon mikor haza érsz a munkából.-nevetett fel és ezen én is elröhögtem magam.

-Honnan veszed hogy magunkkal vinnénk Alexyt?-röhögtem még mindig.

-Mert olyan aranyos.-pirult el barátnőm , én pedig csak szórakozottan mosolyogtam rajta.

Hamarosan lefeküdtünk aludni,éjszaka még trécseltünk kicsit ,sőt egy párnacsata is belefért. Egész jó nap volt, Vie újra a régi.

2.ÉVAD

-Egy!!!!-sikítottuk egyszerre és belekortyoltunk a pezsgőbe.-B.Ú.É.K.!-zsongta kórusban a társaságunk.Alexy átkarolta Kent, Castiel lesmárolta Vikit, Lysander megszorította Szasza kezét , Nataniel a játék macskám ölelgette (?) , Violette némán rajzolgatott (szegény) , mi pedig Arminnal boldogan előkaptuk a PSP-t. Így telt hát a 2017-es új évünk, nem rég betöltöttem a 20 évet szóval most már hivatalosan is öreg vagyok. Ezt persze mindenki tudtomra adta,hiszen a 306 nevezetű PSP játékokat áruló boltban vagyok árus (még árus de holnap már a cég feje muhahaha) és mikor bejött hozzám két tízen éves srác úgy köszöntek nekem hogy csókolom,amiért szívem szerint elvertem volna őket a kasszával,de nem akartam hogy kirúgjanak tehát csak a "mindjárt megöllek" nézésemmel ajándékoztam meg őket csak.
-Igyunk a 21.század technológiájára és a gyors netre.-mondott tósztot Armin és ismét húztunk egyet a pezsgős üvegből. Bizony ám ilyen az élet habos oldala!A fiúm vállának dőltem és azon merengtem hogy vajon megint leitatom az osztályt,akarom mondani  a volt osztályt?Csak mert eddig minden évben sikerült,volt amikor gyerek pezsgővel is .Ezek nem ismernek határt ha berúgásról van szó.Ajaj meg is gyűlik velük a bajom, Nataniel mindig elcsórja a plüss macskám,aminek egyre kevésbé örülök. Castiel folyton Vikivel enyeleg amitől meg felfordult a gyomrom,hiszen mindig mikor meglátom a párt csókolózni ,eszembe jut hogy "jé az ott a bátyám,és éppen lesmárolja a barátnőm...és azzal a Castiel csókolta szájjal szokott nekem puszit adni...anyám" . Szóval igen tőlük és leginkább a nyáladzásuktól kikészülök.Aztán ott van Lys és Szasza ők meg túl udvariasak egymással "Hercegnőm,haza kísérhetlek?" idézem Lyst,vagy az idióta kézcsókjai , Szasza pedig csak elpirulva nevetgél és mind ezt tűri.Eszméletlen.Néha úgy érzem hogy csak én meg Armin vagyunk normálisak...azaz .... áh mondjuk Ken meg Alexy kapcsolata minden csak nem normális szóval őket,még csak szóra se méltatom.
Armin sóhajtott egyet.
-Neked meg mi bajod?-érdeklődtem meg a fiútól.
-Csak gondolkoztam...idegesít hogy sosem tudunk kettesben lenni.
-Pff. Ugyan már tegnap is kettesben voltunk.-forgattam a szemem és tovább pötyörésztem a PSP-m.
-Igen,úgy hogy közben Alexy és Castiel a kulcslyukon lesett befelé.Megzavartak a Kadét17 közben!-tárta szét a kezét én pedig elröhögtem magam.
-Armin,ne merd a tesóinkra fogni azt hogy béna vagy!Pedig már majd nem legyőztük a gépet.-tettem csípőre a kezem szórakozottan.Hát igen ez az igazság,az én fantasztikus vezetésemmel csodásan alakult minden csak Armin rossz irányba ment.
-Mi?Hányszor mondjam el hogy csak megzavart hogy Castielék az ajtó túloldalán viháncoltak valamin.Egyébként is miért hozod el a bátyád?Úgy tudtam ki nem állhatod.
-Mert ő akar jönni,jól kijönnek Alexyvel ami elég meglepő nem de?
-De az...csak arra gondoltam hogy milyen jó lenne ha külön házba költöznénk....-mondta a fiú és szinte suttogott,ezen ismét elnevettem magam.
-És miből?Egy fillérem sincs,most is gyűjtögetek.Ha majd ki gyűlik annyi amennyi lehet róla szó.
-De...anyuék...
-Ne!-vágtam közbe.-Nem akarom hogy anyudék vegyenek nekünk házat.-hisztiztem.
-Jó te tudtod.-vonta meg a vállát Armin.
-Na hogy ityeg a pityeg?-hajolt át a vállunk felett a részeg Nataniel.Ezt már megszoktuk tőle szóval egyáltalán nem meglepett fejjel fordultam oda hozzá.
-Nat a te érdekedben mondom,állj le az ivászattal.-sóhajtottam ,és szerintem ugyan ezt mondtam a tavalyi szilveszternél...meg a tavalyinál és az előttinél...
-Ugyan már Miri,igyál te is.-nyomta a képembe a vörös bort,ami egyébként gőzöm sincs hogy került hozzánk.Óvatosan arrébb toltam az üveget.
-Kösz nem.
A szöszi vállat vont és elszaladt,de konkrétan szaladt,futott,suhant...(kifogytam a szinonimákból)
Unottan néztem ahogy a volt osztálytársaimmal elrohan a ló, mindegyikük jól érezte magát...kivéve Vie,aki csendben rajzolgatott.A szívem majd ketté szakadt...hogy lehetek ilyen genyó?A barátnőm lelkileg épp össze roppan én pedig itt fetrengek Armin ölében és a PSP-m nyomkodom.
Felálltam tehát és odasétáltam a barátnőmhöz.
-Szia Vie....szomorú vagy?
-Nem..dehogy is.-hebegte a lány és eltakarta a készülőfélben lévő alkotását.
-Pedig úgy tűnik...figyelj,én mikor szomorú vagyok elég rá néznem a bátyám idióta fejére,már is jobb kedvre derülök.Szóval, ha érdekel az ajánlat szívesen mondok neki valamit amitől hülye pofát vág...
-Hehe köszi nem.-erőltetett ki magából egy nevetést.
-Értem...és mit szólnál ha holnap,nálunk aludnál.Azért holnap mert ma valószínűleg részeg osztálytársainkat fogom elszállásolni.-sóhajtottam.
-Úgy is muszáj lesz jönnöm...
-Nem muszáj...csak gondoltam ÖLB-k vagyunk....
-Oké csak viccelek.-hebegte Vie én pedig megöleltem majd leültem mellé a földre.Egy darabig így ücsörögtünk és azt figyeltük ahogy a társaságunk tagjai távoznak vagy kiütik magukat.Lassacskán mi is álomba szenderedtünk és egymásnak dőlve elaludtunk.

2017.01.01.kedd
Reggel van...a nap besüt az ablakon és kis híján kiégeti a szemgolyóm,hála a csodálatos napsugaraknak.Vie még aludt sőt körülöttem mindenki aludt,kivéve Nat aki a hátán feküdve, a teste felé emelt macskámat nézegette.Odaguggoltam hozzá.
-Jól vagy?-kérdeztem meg.
-Zúg a fejem.Hé amúgy kié ez a macska?-dörmögte a szöszi.
-Az enyém,de neked adom úgy is minden szilveszternél valahogy a mancsaidba kerül.
-Ja,tényleg.-mosolyodott el és ismét a macskára szegezte tekintetét.-De ugye most nem táncoltam?
Halvány mosoly jelent meg az arcomon.
-De...-vigyorogtam és felálltam felkelteni a többieket.Egyesével pöcköltem meg az alvó emberkék vállát,hamarosan már mindenki felkelt,és mindenkit kipateroltam a házból,kivéve Castielt és Vikit meg Vie-t.
-Először is menjünk el a boltba éhes vagyok.-feleltem és már el is kezdtem húzni a csizmám.Odakint friss ropogós hó volt.
-A lábgombás sráchoz megyünk?-kérdezte Vie és beért engem.
-Igen,szóval készülj fel állítólag elgennyesedett most valami izé a lábán.-sóhajtottam.Igen ám az "állítólagon" azt értem hogy már szárnyra kelt a pletyka szerény kis környékünkön.
-Egek!-rettent meg Violette és kissé megrettent.Így kezdődött a mi csajos napunk...furcsa alig-alig beszélünk mostanában...