2013.12.31.kedd.
-Áááááá!-sikítottam el magam,úgy délután négy óra lehetett és egy hatalmas szórakozó hely előtti még hatalmasabb sorban ácsorogtunk.Igen eltaláltátok arra vártunk hogy bejussunk a the Grenma koncertre,csak erre!Ha más banda fellépésér jöttünk volna el,hát én már itt se lennék,nem várnám ki a sort az biztos!De ez egy más banda...ez egy jó banda.Na jó ezt valami rettentő értelmesen fogalmaztam meg,de nem izgat. Castiel zavartan nézett körbe és azt motyogta hogy : Én őt nem ismerem!Pff majd ha híres PSP játékos lesz belőlem,akkor nem ezt fogja mondani!A minap gondolkodtam azon hogy olimpiai játékot kéne csinálni belőle.Most kicsit pörgessünk vissza mindent, reggel már eszméletlen nagy zsongásban voltam,alig vártam hogy bejussak,tuti betolakszom az első sorokba,Armin reggel felhívott hogy vett egy csomó kaját és betegre zabáljuk magunkat...őszinte leszek én is vettem kaját...a lábgombás srácnál...de erre fájdalmas visszagondolnom szóval ha nem probléma nem részletezném...erre mondják azt hiszem hogy a múlt fájdalmas...mindegy én jelenleg csak a jelenemre tudtam figyelni.Összecsomagoltam mindent egy bőröndbe (1 éjszaka egy bőrönd,női logika).
Szóval a reggelem unalmasan telt,egész nap le fel rohangáltam és sikítoztam.Most pedig itt állunk és várunk...de nem bírok várni,szívem szerint minden előttem álló embert leütnék egy serpenyővel hogy hamarabb bejussak.
-Nyughass már micio.-sziszegte a bátyám én pedig beleharaptam a számba...na ez lehet jó ötlet.Összeszorítottam a szám és a gondolataimban már jól szét rúgtam a fenekem,hogy élve a vöröske szavaival nyughassak már.Szép nyugisan vártam a következő percekben hogy bejussak,és mikor beértem a vöröske eltűnt mellőlem...egy gonddal kevesebb.Elkezdtem előre furakodni egészen addig míg neki nem mentem valakinek.
-Szent...-kezdtem bele a mondatba de inkább befogtam a szám.Előttem Lili állt én meg szívem szerint elfutottam volna,csak hogy ez egy grenma koncert,innen csak akkor lehet sikítva kirohanni ha meglátjuk az egyik bandatagot kisétálni az ajtón...na azt hiszem ez lenne elegendő ürügy hogy elhagyjam a helyet míg nem zenéltek.
-Nem,nem csak Lili...-kacarászott.-A bátyád is itt van?
Vállat vontam és összeszorítottam az ajkaim...add Istenem hogy ne üssem le....vagy hogy ez fordítva ne történjen meg!
-Hahaha mi van?Lehagyott a bátyád mert szégyell?-kérdezte diadalittas mosollyal,hogy vinné el a halál ezt a némbert!Összeszorítottam az öklöm.
-Igazából előled bujkál.-feleltem diplomatikusan és tovább nyomultam előre.Már majd nem elértem a színpadot mikor megjelent a színpadon a the Grenma és mindenki hullámként vágódott feléjük.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!-sikítoztam és nem csak örömömben ha nem azért mert valamelyik hülye ráborította a forrócsokiját....anyám....most aztán jól festek,az ujjatlan fehér pólómon (amin a banda neve díszelgett) egy bazom nagy barna lötty folt keletkezett.
-Bocsi!-nevetett rám egy srác...hmm....hát ez tuti ismeri Lilit,sőt lehet hogy egyenesen a szöszi lány kérte fel ezt a srácot hogy öntsön nyakon egy hatalmas adag forrócsokival.Miután vége lett a zenének,elindultam Cast után.
-Akkor most ugye Arminhoz megyünk?-kérdeztem és megragadtam a fiú felkarját.
-Megígértem.Vagy nem?
-De.-mosolyogtam el és miután haza mentünk a cuccainkért már indultunk is.Vigyorogva bekopogtam az ajtón Matilda mind kettőnk agyon puszilgatta és ölelgette.Lassan felsétáltunk a fiúk emeletére.
-Miri!-ugrott a nyakamba Alexy és egy zacskógumi macit fogott a kezébe.
-Szia Alexy.
-Miri.-nézett rám kedves mosollyal az arcán Armin,majd nyomott egy puszit a számra.
-Szia.-köszöntem vissza szégyenlősen,majd bementünk a szobába.-Na mivel kezdjük?
-Valami zombis filmmel...mondjuk a Halottak éjszakája?
-Okéka.-bólintottam is lefeküdtem mellé,ijedten néztem ahogy a zombi had a városra támad és jujj....nem nagyon tetszett,kavargott a gyomrom,és végig Armin vállába temettem arcom.Miután vége lett a filmnek óvatosan ránéztem.
-De ugye zombik nem léteznek?-szorongattam a fiú karját ijedten.
-Haha hát persze hogy nem!
-Hű most megnyugodtam,tudod szeretem biztonságban tudni az agyam megmaradt részét.
-Hahaha.-nevetgél még mindig Armin majd óvatosan átölelt.
*Dübb dübb*
Hallottuk odakintről és kicsit elszörnyedtem...ha egy zombi had jön be az ajtón,akkor én vagyok a legközelebb és engem esznek meg legelőször...nyeltem egy hatalmasat hát ez nem jó hír,az meg végképp nem hogy még csak tizenegy van,hol van itt még éjfél?Jajj....sajnos a horror filmektől elment a kedvem...
*Dübb dübb*
Hallottuk újra.Mi a szösz ez?Lassan lenyomta valaki vagy valami a kilincset én pedig vissza fojtott lélegzettel figyeltem kifelé,ahogy a sötét szobába beáramlik odakintről a fény és hirtelen....
-Búúúúúúúú!-üvöltötte el magát a vöröske és Alexy.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!-sikítottam és legurultam az ágyról ijedtemben.
-Hahaha!-röhögött a bátyám,vele ellentétben pedig a két iker aggódva nézett rám.Nem sokáig aggódtak mivel hamarosan felpattantam és ráugrottam a vöröske hátára,és szín tiszta erőből kezdtem ütögetni a fejét.
-Szedjétek le rólam!!!-rug kapálózott Cast,én pedig a szeme elé tekertem karom és erősen rugdostam a sarkammal.
-Hát...-szólalt meg Armin és beletúrt fényes fekete hajába-Legalább tudom ki lesz majd aki megvéd ha megtámad minket egy zombi had.
Alexy felnevetett de addigra Cast ledobott magáról.
-Inkább társasozzunk!-nevetett fel Alexy,és már rohant is egy activity-ért.Mikor ismét megjelent már a szőnyegen ültünk.Vöröske kezdett.
-Na ne...-nyögött fel a fiú és kért egy rajzlapot és egy cerkát,majd heves rajzolásba kezdett...talán úgy 10 perc telt el mire felhajolt a lapról mi pedig megcsodáltuk a művét.Egy kör volt...benne két pont és egy lefelé gördülő ív....
-Ez mi a bánat?-ocsúdtam fel.
-Igen az!Te jössz!-vigyorodott el a bátyám én pedig összeráncoltam a szemöldököm...aha szóval bánat...frankó.
-Húztam egy kártyát...nem épp a legjobb dolgok voltak rajta.
Mutogatás: Festő
Rajz: tó
Körül írás: Testvér
Az utcsót választottam ez egyszerű lesz.
-Castiel meg én....-kezdtem bele a mondatba a három fiú pedig érdeklődve nézett rám.
-Mondd hogy nem!-visított hirtelen Alexy.
-Mi van?-ráncoltam össze a homlokom.
-Mondd hogy nem jöttetek össze...Armin kikészülne...-hebegte Alexy szomorúan.
-De hisz tesók vagyunk!-feleltük kórusban a bátyámmal és hitetlenkedve néztük a fiút.
-Na jó szóval én meg Cast....mik vagyunk mi?
-Ellenségek?-értetlenkedett Armin.
-Nem családi körben.-ráztam a fejem.Sokáig találgattak és olyanok jöttek hogy : én meg Cast : kémek/gumi macik/ emberek/ hülyék/idegesítőek és néha fárasztóak vagyunk...végül a bátyám találta ki hogy a válasz nem más mint hogy testvér.Jól eljátszottuk az időt,furcsa...volt amikor a vöröske elnevette magát...ritka egy pillanat!Gyorsan lezuhanyoztunk aztán összegyűltünk Armin szobájában.
-Vissza számlálás indul!-nevetett fel Cast.
-1..2..3...-kezdett vele a számolásba Alexy.
-Mondom vissza számlálás!-sújtotta le a bátyám a hebegő Alexy-t.-Szóval 10.
-Kilenc!-visítottam Armin ölébe.
-Nyolc.-ölelt át Armin.
-Hét.-dünnyögte vöröske.
-Hat!-mondtuk egyszerre.
-Öt!-nézett be hirtelen Matilda anyukája mi pedig szívinfarktust kaptunk
-Négy!
-Három!
-Kettő!
-Egy.-visítottuk......
BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK!
2013. december 31., kedd
2013. december 30., hétfő
Micio
-Casti mi történt?-kérdezgettem a fiút aki teljesen kába volt.Na ennek két oka lehet, lesokkoló tények vagy az hogy hajnali 1 van.A fiú megrázta vörös lobboncát és mélyen a szemembe nézett.
-Nem tudom...állítólag csak egy vizsgált,mivel úgy tűnt anyunak nincs minden rendben a gógyijával.
-Hmm...-merengtem el.-Úgy mint a fiának?Talán valami genetikai...-kezdtem bele a mondatba de a bátyám közbevágott.
-Miri nem a bunkózás ideje van most.
-Jól van nem kell harapni!Ez csak egy vizsgálat ergo valószínűleg anya hamarosan haza is jön mikor ment el?
-Nem tudom vagy úgy....-nézett az órámra .-fél órája?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Na látod.-ásítottam.-Most pedig.-ráztam a kézfejem az ajtó felé.-Bouna sera!
A fiú csak felnevetett.
-Mi van hirtelen átmentél olaszba?
-Sí.-bólogattam hevesen öntelt mosolyra gördült a szám, vöröske pedig levetette magát mellém.-Hey kimondta hogy elhelyezheted itt a kis pici popsid?Vánszorogj át a te szobádba!
-Bocs nem értettem,meg ismételnéd olaszul?-röhögött fel Cast diadalittasan,de mielőtt álomra hajtottam volna a fejem még bosszúból jól pofán vágtam a pihe puha párnámmal.
2012.12.30.hétfő.
A nap beragyogta a szobámat,az orvos levette még tegnap a lábamról azt a vacak kötést,így szabad lábon (hehe) láttam meg a napvilágot. Nyújtóztam egy hatalmasat és lerohantam reggelizni.
-Jó étvágyat kis micio.-veregetett hátba Cast én pedig felhorkantottam.
-Pff. Már tudom a jelentését,és nagyon sértő hogy lecicázól!
-Hehe ugyan már, még mindig jobb mint ahogy te hívsz.
-Seggfej.-mordultam fel és inkább már a müzlimre összpontosítottam,eközben sok vádló arc nézett rám,ugye bár hogy ilyen nőies szavak hagyják el a számat,de nem nagyon tudott izgatni.
-Na pont erről beszélek.-motyogta szórakozottan Cast és lehuppant mellém, az tény hogy apának és anyának az idegszálai elrongyosodnak mellettünk,de hát ilyen két gyerekkel az élet,mondjuk cseppet se bánnám hogyha a bátyám ismét megindulna világot látni.Gyorsan bezabáltam a reggelim majd felsiettem a szobámba,mert úgy hallottam csörög a telóm.
-Haló?
-Szia Miri!-csendült meg a telómban Armin hangja, hm végre egy kis normális társaság,ez megnyugtató.-Szóval arra gondoltam hogy , együtt szilveszterezhetnénk,átjönnél megnéznénk egy filmet...
-Mmmm jól hangzik,de TE jössz át hozzánk.-biztosítottam a fiút a felől hogy én nem mozdulok sehova,túlzottan ellustultam.
-Ne már Miri,napok óta én pofátlankodok át hozzátok,ez olyan...kínos.-nyögte a fiú,na ennyit a normális társaságomról.-Meg hát Alexyt se akarom mindig otthon hagyni,szeret minket és hiányoznánk neki.
-Nekem is hiányozna,és én is neki.-vágtam rá zsigerből de tudtam hogy ez színtiszta hazugság...
-Hozd el!-hallottam Armin hangját és tudtam hogy felcsillant a szeme, remélem nem Alexyvel akarja összehozni a bátyám...most végre talált magának egy norma csajt (mennyire sajnálom én Vikit).Végül beleegyeztem és letettem a telefont és bevonultam Cast szobájába,most vagy soha alapon.
-Kopp kopp.- dugtam be mosolyogva a fejem az ajtón és a bátyám arcát fürkésztem.
-Mit szeretnél kis micio?-kérdezte unottan a vörös én pedig lehuppantam mellé az ágyra,kedvenc gitárja természetesen ott lógott a nyakában , azaz a második kedvence mert az elsőt azt...khm... kivégeztem mikor Deborah elrontotta a PSP-m.
-Szóval.Te.Meg.Én.Arminéknál.Holnap.-tagoltam a mondatot és súlyos nyomatékot adtam szavaimnak.
A vörös felnevetett.
-Ugyan miért mennék?
-Hát...-hebegtem ez az Miri miért jönne?-Csak úgy...
-Ez eddig a legpocsékabb magyarázatod... na ki vele!
Elmeséltem a drága bátyuskámnak hogy mi a helyzet, ő pedig egy darabig némán ült majd elröhögte magát.
-Honnan veszed hogy hiányoznál nekem?
-És te? Csak hogy tisztában légy a dolgokkal te vagy a világ legtahóbb embere!Szép álom lenne számodra ha hiányoznál.-fontam össze a mellkasom előtt a karom és szúrós pillantást vetettem a fiúra.
-Mondj egy okot miért lenne célszerű elmennem.
Na most megfogott,az ajkamba haraptam.
-Jó társaságban lehetsz?-tártam szét a karom és a vörösre meredtem.
-Hát ez nem győzött meg nagyon!Meg amúgy is nem szilveszterkor megyünk koncertezni?
-Koncert után....
-Hát te tudod,de akkor cserében a koncerten legyél tőlem rohadt messze!Nem akarom hogy tudják hogy ismerlek.
-Hé!-löktem meg a vállát.-Csak jót tenne a hírnevednek.
-Aha persze,ha te ettől jobban alszol.-bólogatott a bátyám és pimaszul mosolygott rám.
-Jó,a lényeg hogy eljössz és ha nem nagy probléma,nem akarom hogy továbbra is azzal szenvedj hogy egy oxigént szívunk szóval,ciao!
-Ciao kis micio.
Bemutattam neki egyet és inkább bevánszorogtam a szobámba,unatkoztam.Nem volt kedvem videó játékozni, számítógépezni,PSP-ni, gitározni...ami elég durva mert ezek a lételemeim közé sorolhatóak.Csak elterültem az ágyon és néztem a falat,hamarosan apu nyitott be.Kész ritkaság,mivel anyával ha néha beszélek is,apával ritka dolog a kommunikáció.Nem is vártam hogy meg fog szólalni ezért,elkerekedett szemekkel csodáltam mikor megszólalt.
-Szia kicsim...
-Hali apa.
-Unatkozol?
-Ennyire látszik?-estem pánikba és a fülem mögé tűrtem egy kósza tincset.
-Hát eléggé...miért nem játszol azokkal a ... kütyü cuccokkal vagy mikkel...
-Azaz a 21.század elektronika által létesített szórakozó eszközökre gondolsz?-kérdeztem és felvontam a szemöldököm,apa biccentett de gondolom inkább csak rám hagyta a dolgot.-Nincs kedvem hozzá.-vontam meg a vállam egyszerűen.
-Miért nem olvasol?
-Én?Olvasni?Nem vagyok az olvasás híve már bocs apa...
-Pedig nagyon jó, Viki ajánlott egy könyvet a neve valami Ob..ob...Obszidián.Állítólag jó könyv.
-És?Ha jó könyv ha nem,én nem vagyok az az olvasó típus....meg amúgy sincs meg a könyv.
-Ez ... tényleg igaz... öhh...hagylak akkor,jó unatkozást.-hátrált meg a szobámból apa és inkább becsukta az ajtót.Hm...jó fej apuka.Úgy döntöttem hogy inkább elmegyek a videó kölcsönzőhöz és kiveszem a legjobb horror filmeket, a Horrora akadva sorozat egyik tagja akadt a kezembe,végül vagy 10 filmmel a kezemben indultam haza.
-Nem tudom...állítólag csak egy vizsgált,mivel úgy tűnt anyunak nincs minden rendben a gógyijával.
-Hmm...-merengtem el.-Úgy mint a fiának?Talán valami genetikai...-kezdtem bele a mondatba de a bátyám közbevágott.
-Miri nem a bunkózás ideje van most.
-Jól van nem kell harapni!Ez csak egy vizsgálat ergo valószínűleg anya hamarosan haza is jön mikor ment el?
-Nem tudom vagy úgy....-nézett az órámra .-fél órája?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Na látod.-ásítottam.-Most pedig.-ráztam a kézfejem az ajtó felé.-Bouna sera!
A fiú csak felnevetett.
-Mi van hirtelen átmentél olaszba?
-Sí.-bólogattam hevesen öntelt mosolyra gördült a szám, vöröske pedig levetette magát mellém.-Hey kimondta hogy elhelyezheted itt a kis pici popsid?Vánszorogj át a te szobádba!
-Bocs nem értettem,meg ismételnéd olaszul?-röhögött fel Cast diadalittasan,de mielőtt álomra hajtottam volna a fejem még bosszúból jól pofán vágtam a pihe puha párnámmal.
2012.12.30.hétfő.
A nap beragyogta a szobámat,az orvos levette még tegnap a lábamról azt a vacak kötést,így szabad lábon (hehe) láttam meg a napvilágot. Nyújtóztam egy hatalmasat és lerohantam reggelizni.
-Jó étvágyat kis micio.-veregetett hátba Cast én pedig felhorkantottam.
-Pff. Már tudom a jelentését,és nagyon sértő hogy lecicázól!
-Hehe ugyan már, még mindig jobb mint ahogy te hívsz.
-Seggfej.-mordultam fel és inkább már a müzlimre összpontosítottam,eközben sok vádló arc nézett rám,ugye bár hogy ilyen nőies szavak hagyják el a számat,de nem nagyon tudott izgatni.
-Na pont erről beszélek.-motyogta szórakozottan Cast és lehuppant mellém, az tény hogy apának és anyának az idegszálai elrongyosodnak mellettünk,de hát ilyen két gyerekkel az élet,mondjuk cseppet se bánnám hogyha a bátyám ismét megindulna világot látni.Gyorsan bezabáltam a reggelim majd felsiettem a szobámba,mert úgy hallottam csörög a telóm.
-Haló?
-Szia Miri!-csendült meg a telómban Armin hangja, hm végre egy kis normális társaság,ez megnyugtató.-Szóval arra gondoltam hogy , együtt szilveszterezhetnénk,átjönnél megnéznénk egy filmet...
-Mmmm jól hangzik,de TE jössz át hozzánk.-biztosítottam a fiút a felől hogy én nem mozdulok sehova,túlzottan ellustultam.
-Ne már Miri,napok óta én pofátlankodok át hozzátok,ez olyan...kínos.-nyögte a fiú,na ennyit a normális társaságomról.-Meg hát Alexyt se akarom mindig otthon hagyni,szeret minket és hiányoznánk neki.
-Nekem is hiányozna,és én is neki.-vágtam rá zsigerből de tudtam hogy ez színtiszta hazugság...
-Hozd el!-hallottam Armin hangját és tudtam hogy felcsillant a szeme, remélem nem Alexyvel akarja összehozni a bátyám...most végre talált magának egy norma csajt (mennyire sajnálom én Vikit).Végül beleegyeztem és letettem a telefont és bevonultam Cast szobájába,most vagy soha alapon.
-Kopp kopp.- dugtam be mosolyogva a fejem az ajtón és a bátyám arcát fürkésztem.
-Mit szeretnél kis micio?-kérdezte unottan a vörös én pedig lehuppantam mellé az ágyra,kedvenc gitárja természetesen ott lógott a nyakában , azaz a második kedvence mert az elsőt azt...khm... kivégeztem mikor Deborah elrontotta a PSP-m.
-Szóval.Te.Meg.Én.Arminéknál.Holnap.-tagoltam a mondatot és súlyos nyomatékot adtam szavaimnak.
A vörös felnevetett.
-Ugyan miért mennék?
-Hát...-hebegtem ez az Miri miért jönne?-Csak úgy...
-Ez eddig a legpocsékabb magyarázatod... na ki vele!
Elmeséltem a drága bátyuskámnak hogy mi a helyzet, ő pedig egy darabig némán ült majd elröhögte magát.
-Honnan veszed hogy hiányoznál nekem?
-És te? Csak hogy tisztában légy a dolgokkal te vagy a világ legtahóbb embere!Szép álom lenne számodra ha hiányoznál.-fontam össze a mellkasom előtt a karom és szúrós pillantást vetettem a fiúra.
-Mondj egy okot miért lenne célszerű elmennem.
Na most megfogott,az ajkamba haraptam.
-Jó társaságban lehetsz?-tártam szét a karom és a vörösre meredtem.
-Hát ez nem győzött meg nagyon!Meg amúgy is nem szilveszterkor megyünk koncertezni?
-Koncert után....
-Hát te tudod,de akkor cserében a koncerten legyél tőlem rohadt messze!Nem akarom hogy tudják hogy ismerlek.
-Hé!-löktem meg a vállát.-Csak jót tenne a hírnevednek.
-Aha persze,ha te ettől jobban alszol.-bólogatott a bátyám és pimaszul mosolygott rám.
-Jó,a lényeg hogy eljössz és ha nem nagy probléma,nem akarom hogy továbbra is azzal szenvedj hogy egy oxigént szívunk szóval,ciao!
-Ciao kis micio.
Bemutattam neki egyet és inkább bevánszorogtam a szobámba,unatkoztam.Nem volt kedvem videó játékozni, számítógépezni,PSP-ni, gitározni...ami elég durva mert ezek a lételemeim közé sorolhatóak.Csak elterültem az ágyon és néztem a falat,hamarosan apu nyitott be.Kész ritkaság,mivel anyával ha néha beszélek is,apával ritka dolog a kommunikáció.Nem is vártam hogy meg fog szólalni ezért,elkerekedett szemekkel csodáltam mikor megszólalt.
-Szia kicsim...
-Hali apa.
-Unatkozol?
-Ennyire látszik?-estem pánikba és a fülem mögé tűrtem egy kósza tincset.
-Hát eléggé...miért nem játszol azokkal a ... kütyü cuccokkal vagy mikkel...
-Azaz a 21.század elektronika által létesített szórakozó eszközökre gondolsz?-kérdeztem és felvontam a szemöldököm,apa biccentett de gondolom inkább csak rám hagyta a dolgot.-Nincs kedvem hozzá.-vontam meg a vállam egyszerűen.
-Miért nem olvasol?
-Én?Olvasni?Nem vagyok az olvasás híve már bocs apa...
-Pedig nagyon jó, Viki ajánlott egy könyvet a neve valami Ob..ob...Obszidián.Állítólag jó könyv.
-És?Ha jó könyv ha nem,én nem vagyok az az olvasó típus....meg amúgy sincs meg a könyv.
-Ez ... tényleg igaz... öhh...hagylak akkor,jó unatkozást.-hátrált meg a szobámból apa és inkább becsukta az ajtót.Hm...jó fej apuka.Úgy döntöttem hogy inkább elmegyek a videó kölcsönzőhöz és kiveszem a legjobb horror filmeket, a Horrora akadva sorozat egyik tagja akadt a kezembe,végül vagy 10 filmmel a kezemben indultam haza.
EZ LENNÉK ÉN?!:P
2013. december 28., szombat
Egy kis testvéri idil
2013.12.18.szombat.
-Te Castiel amúgy hova tűnt Viki tegnap?-érdeklődtem meg a fiútól ebéd közben,már a szüleink is itthon voltak.
-Aludt.-felelte sokat mondóan a fiú.
-Szóval azt mondod hogy itthon hagytuk az alvó Vikit?-hitetlenkedtem és belekóstoltam a paradicsom levesbe.
-Ja.
-És még most is itt van?
-Ja...-felelt ismét a bő megfogalmazású válasszal a bátyám akinek a haja színe pont ütött a leves színéhez.
-És azóta alszik?-kérdeztem,ezen egy kicsit mind ketten elgondolkodtunk végül Cast megrázta a fejét.
-Nem tudom ... lehet.-vonta meg a vállát.
-Na jó várjunk csak...dél van és odafent alszik ne próbáld ezt elhitetni velem.
-Nem már haza ment.
-De..hagyjuk.-morogtam és tovább ettem a levesem.Miután sikeresen belakmároztam felmentem a szobámba és elkezdtem videó játékozni.Azon gondolkoztam hogy már nem is fáj a lábujjam...hmm...ez azért jelentősen jó hír,egész nap videó játékoztam,sőt még este fürdés után is,egészen addig míg egy fagyott sikoly félbe nem szakított.Sokáig tanakodtam kié lehet ez a sikítás,míg végül rá nem jöttem hogy anya torkából tört elő.Amint sikerült feleszmélnem eszeveszett iramban rohantam lefelé,a nappaliba.
-Anya!-kiáltottam el magam majd elindultam a fürdő szoba felé,ahol anya törülközőbe tekert testét találtam a földön.-Anya...-mondtam egyre kétségbeesettebben és a nő testéhez guggoltam.-Mi történt?
A nő megfogta a kezem és gyengéden megszorította.
-Semmi csak elcsúsztam.-felelte kábán majd nagy nehezen ülő helyzetbe küzdötte magát.
-Hívjak orvost?-tettem fel az újabb kérdést s ekkora már apa is a fürdőbe ért.
-Ugyan!-kuncogott anya.-Minek?
-Helen megütötted magad?-aggodalmaskodott apum is.
-Mondom hogy nem.-forgatta anya a szemét majd felállt.-Kimennétek?Felszeretnék öltözni.
Bambán meredtünk a nőre aki csak kedves mosollyal viszonozta tekintetünk...hát jó...ő tudja...besétáltam a nappaliba és leültem a kanapéra.Hamarosan Cast is csatlakozott meg Démon.
-Nézd!Spongya Bob megy!-tapsikoltam boldogan.
-Ez fenomenális.-morogta Cast és az arcára szorította a párnát.
-Alig várom a szilvesztert!
-Én nem.
-Miért?Nem tudhatod mit tartogat a kövi év.
-De sajnos tudom,még több katasztrofális percet veled.-vágta rá a vörös én meg ezért jól kupán vágtam.-Jajj meg ne sajnáljalak.
-Ne is,a te sajnálatodból nem kérek.Miért nem bírsz egyszer egy kicsit is kedves lenni?
-Mi van?Csak nem a pici szivecskédbe tapostam.
-Hát nem,de remélem hogy a közeljövőben egy taposó aknába lépsz bele.-forgattam mérgesen a szemeim.
-Ne légy ilyen agresszív.-röhögött fel Cast.-Azt hiszem megártott neked a sok Kadét 16.Ti tényleg csak ezt csináljátok Arminnal?
-Mi van ha igen?
-Semmi végül is nem hibáztatlak 15 éves vagy nem kell neked több.-felelte a vörös és gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Akkor meg se mondjam hogy holnap után a szüli napom lesz?
-Akkor lesz?
Bólintottam egyet.
-Frankó...-felelte unottan a srác és lehajtotta a fejét a párnára.-Tudod mindig kíváncsi voltam milyen volt neked a suliban.-mondta végül fáradtan a vörös,hirtelen téma váltás mi?
-Milyen lett volna?Rossz szokás szerint.
-Nem mármint hogy,volt -e olyan fiú aki tetszett...akinek be kellett volna vernem az orrát.
Ezen elnevettem magam és vállat vontam.
-Általában levegőnek néztek.-mosolyogtam rá.
-Jó neked,belém a fél suli szerelmes volt...és ebbe az a ciki hogy pár fiú is.-fintorodott el.
-Mi bajod a melegekkel?
-Ezek nem melegek voltak,egyszerűen megszállottak...
-Szerintem ezt csak álmodtad.-ráncoltam össze a homlokom szórakozottan.
-Nem álmodtam... csak kitűntem jellegzetes karakteremmel.-vigyorgott büszkén
-Ja a jellegzetes bunkóságoddal?-
-Is.-vonta meg a vállát.-Szegény Lys-t teljesen kikészítettem.
-Nem mintha most nem készítenéd ki.
-Ezt hogy érted?
Nézett mélyen a szemembe Cast én pedig csak egyszerűen meg vontam a vállam.
-Ha egy kicsit magadba néznél Cast az sokat segítene.-feleltem halkan.-Nem értem miért van veled Viki,és miért szeret Lys...hiszen akkora egy tahó vagy hogy még egy ilyet nem teremtett a Föld.-kuncogtam halkan és a fiú vállára hajtottam a fejem,pár percig némán néztük a Spongya Bobot mikor ismét megszólalt a bátyám.
-Lehet hogy igazad van de...ne akarj megváltoztatni Miri...mindig is utáltam ha parancsolgattak vagy megakartak változtatni.-felelte nyüszögve és elfojtotta a benne felgyülemlő dühöt.Erre már nem tudtam mit mondani szinte már majd meghaltam olyan álmos voltam....
Mikor lehunytam a szemem ismeretlen szigetekre vezényelt hatalmas fantáziám...a PSP szigetre ott is maradtam volna ha fel nem eszmélek arra hogy Cast a kezében cipel fel engem az emeletre.Kábultan pislogtam rá,majd letett az ágyamra.
-Castiel...mi történt?-szólaltam meg halkan a fiú pedig lehuppant mellém.
-Elaludtál...
-Aha...anyáék alszanak?-kérdeztem és ekkor a fiú elkapta a tekintetét rólam.Vajon mi lelte?Kíváncsian néztem az élénk vörös hajú bátyám aki nem bírt megszólalni csak a kezemet szorongatta.
-Castiel...valami baj van?-kérdeztem ismét.-Valami történt anyáékkal?
A fiú bólintott egyet én pedig ijedten ültem fel az ágyban.
-Mi?-faggattam továbbra is testvérem és egészen szaggatottan vettem a levegőt szó szerint ziháltam mint tesin futás után.
-Anyát bevitték a kórházba.-nyögte ki végül.
-Mi van????Mi történt?!!!!!-értetlenkedtem.És tovább bámultam a korom sötétben a fiú feketén megrajzolódó alakját.
-Te Castiel amúgy hova tűnt Viki tegnap?-érdeklődtem meg a fiútól ebéd közben,már a szüleink is itthon voltak.
-Aludt.-felelte sokat mondóan a fiú.
-Szóval azt mondod hogy itthon hagytuk az alvó Vikit?-hitetlenkedtem és belekóstoltam a paradicsom levesbe.
-Ja.
-És még most is itt van?
-Ja...-felelt ismét a bő megfogalmazású válasszal a bátyám akinek a haja színe pont ütött a leves színéhez.
-És azóta alszik?-kérdeztem,ezen egy kicsit mind ketten elgondolkodtunk végül Cast megrázta a fejét.
-Nem tudom ... lehet.-vonta meg a vállát.
-Na jó várjunk csak...dél van és odafent alszik ne próbáld ezt elhitetni velem.
-Nem már haza ment.
-De..hagyjuk.-morogtam és tovább ettem a levesem.Miután sikeresen belakmároztam felmentem a szobámba és elkezdtem videó játékozni.Azon gondolkoztam hogy már nem is fáj a lábujjam...hmm...ez azért jelentősen jó hír,egész nap videó játékoztam,sőt még este fürdés után is,egészen addig míg egy fagyott sikoly félbe nem szakított.Sokáig tanakodtam kié lehet ez a sikítás,míg végül rá nem jöttem hogy anya torkából tört elő.Amint sikerült feleszmélnem eszeveszett iramban rohantam lefelé,a nappaliba.
-Anya!-kiáltottam el magam majd elindultam a fürdő szoba felé,ahol anya törülközőbe tekert testét találtam a földön.-Anya...-mondtam egyre kétségbeesettebben és a nő testéhez guggoltam.-Mi történt?
A nő megfogta a kezem és gyengéden megszorította.
-Semmi csak elcsúsztam.-felelte kábán majd nagy nehezen ülő helyzetbe küzdötte magát.
-Hívjak orvost?-tettem fel az újabb kérdést s ekkora már apa is a fürdőbe ért.
-Ugyan!-kuncogott anya.-Minek?
-Helen megütötted magad?-aggodalmaskodott apum is.
-Mondom hogy nem.-forgatta anya a szemét majd felállt.-Kimennétek?Felszeretnék öltözni.
Bambán meredtünk a nőre aki csak kedves mosollyal viszonozta tekintetünk...hát jó...ő tudja...besétáltam a nappaliba és leültem a kanapéra.Hamarosan Cast is csatlakozott meg Démon.
-Nézd!Spongya Bob megy!-tapsikoltam boldogan.
-Ez fenomenális.-morogta Cast és az arcára szorította a párnát.
-Alig várom a szilvesztert!
-Én nem.
-Miért?Nem tudhatod mit tartogat a kövi év.
-De sajnos tudom,még több katasztrofális percet veled.-vágta rá a vörös én meg ezért jól kupán vágtam.-Jajj meg ne sajnáljalak.
-Ne is,a te sajnálatodból nem kérek.Miért nem bírsz egyszer egy kicsit is kedves lenni?
-Mi van?Csak nem a pici szivecskédbe tapostam.
-Hát nem,de remélem hogy a közeljövőben egy taposó aknába lépsz bele.-forgattam mérgesen a szemeim.
-Ne légy ilyen agresszív.-röhögött fel Cast.-Azt hiszem megártott neked a sok Kadét 16.Ti tényleg csak ezt csináljátok Arminnal?
-Mi van ha igen?
-Semmi végül is nem hibáztatlak 15 éves vagy nem kell neked több.-felelte a vörös és gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Akkor meg se mondjam hogy holnap után a szüli napom lesz?
-Akkor lesz?
Bólintottam egyet.
-Frankó...-felelte unottan a srác és lehajtotta a fejét a párnára.-Tudod mindig kíváncsi voltam milyen volt neked a suliban.-mondta végül fáradtan a vörös,hirtelen téma váltás mi?
-Milyen lett volna?Rossz szokás szerint.
-Nem mármint hogy,volt -e olyan fiú aki tetszett...akinek be kellett volna vernem az orrát.
Ezen elnevettem magam és vállat vontam.
-Általában levegőnek néztek.-mosolyogtam rá.
-Jó neked,belém a fél suli szerelmes volt...és ebbe az a ciki hogy pár fiú is.-fintorodott el.
-Mi bajod a melegekkel?
-Ezek nem melegek voltak,egyszerűen megszállottak...
-Szerintem ezt csak álmodtad.-ráncoltam össze a homlokom szórakozottan.
-Nem álmodtam... csak kitűntem jellegzetes karakteremmel.-vigyorgott büszkén
-Ja a jellegzetes bunkóságoddal?-
-Is.-vonta meg a vállát.-Szegény Lys-t teljesen kikészítettem.
-Nem mintha most nem készítenéd ki.
-Ezt hogy érted?
Nézett mélyen a szemembe Cast én pedig csak egyszerűen meg vontam a vállam.
-Ha egy kicsit magadba néznél Cast az sokat segítene.-feleltem halkan.-Nem értem miért van veled Viki,és miért szeret Lys...hiszen akkora egy tahó vagy hogy még egy ilyet nem teremtett a Föld.-kuncogtam halkan és a fiú vállára hajtottam a fejem,pár percig némán néztük a Spongya Bobot mikor ismét megszólalt a bátyám.
-Lehet hogy igazad van de...ne akarj megváltoztatni Miri...mindig is utáltam ha parancsolgattak vagy megakartak változtatni.-felelte nyüszögve és elfojtotta a benne felgyülemlő dühöt.Erre már nem tudtam mit mondani szinte már majd meghaltam olyan álmos voltam....
Mikor lehunytam a szemem ismeretlen szigetekre vezényelt hatalmas fantáziám...a PSP szigetre ott is maradtam volna ha fel nem eszmélek arra hogy Cast a kezében cipel fel engem az emeletre.Kábultan pislogtam rá,majd letett az ágyamra.
-Castiel...mi történt?-szólaltam meg halkan a fiú pedig lehuppant mellém.
-Elaludtál...
-Aha...anyáék alszanak?-kérdeztem és ekkor a fiú elkapta a tekintetét rólam.Vajon mi lelte?Kíváncsian néztem az élénk vörös hajú bátyám aki nem bírt megszólalni csak a kezemet szorongatta.
-Castiel...valami baj van?-kérdeztem ismét.-Valami történt anyáékkal?
A fiú bólintott egyet én pedig ijedten ültem fel az ágyban.
-Mi?-faggattam továbbra is testvérem és egészen szaggatottan vettem a levegőt szó szerint ziháltam mint tesin futás után.
-Anyát bevitték a kórházba.-nyögte ki végül.
-Mi van????Mi történt?!!!!!-értetlenkedtem.És tovább bámultam a korom sötétben a fiú feketén megrajzolódó alakját.
2013. december 27., péntek
Minden jó ha a vége HÓ
2013.12.27.péntek
Armin hasának dőlve keltem fel,a fiú is ébren volt a haja kuszán össze vissza állt és álmos kék szemeivel engem nézett.
-Reggelt!-köszöntem neki ő pedig nyomott egy puszit az arcomra,majd mind ketten felültünk.A nappaliban a kanapén ücsörögtünk,a szőnyegen Nat feküdt és egy plüss macskát szorongatott,ami történetesen az enyém,hogy mit keresett nála vagy hogy egyáltalán mit keres a nappalinkba na ez kérdéses.Ám de nem csak Nataniel volt a nappaliba,Ken,Alexy és Vie egymás mellett feküdtek és még nagyban aludtak,elég furcsa pózban....
-Te jó ég!Mi történt itt az este?-kérdeztem egy hatalmas ásítással egyetemben.
-Nem tudom...gyerek pezsgőt vettél ugye?-ráncolta össze szemöldökét Armin én pedig a fejemhez kaptam.
-Basszus!
Na ez ciki...kiütöttem az osztály egy jelentős részét...
-Nyugi már, nem a te hibád.A lábgombás srác elterelte a figyelmed, ilyen téren csak őt lehet okolni.-biztatott a fiú és megsimította a hátam.
-Igazad van. Le a lábgombással!-mosolyogtam és ismét nekidőltem a fiú mellkasának.Hmm Armin olyan...PSP illatú...
-Figyelj talán jó lenne felkutatni a társaság többi tagját is.Nem?
-De...kezdjük Cast szobájában.-feleltem és sanda vigyort vettem fel a képemre. Armin is elmosolyodott és ketten felkommandóztunk az ellenség területére...tiszta Kadét17!Mikor a bátyám szobájához értünk azt tapasztaltuk hogy az ajtó tárva nyitva...muhahaha!Óvatosan bekukucskáltunk rajta, vöröske és Viki aludtak még,a lány szorosan hozzá bújt a fiúhoz és szinte egyé olvadtak a takaró fedése alatt.
-Hmm...milyen romantikus...-fuldokoltam mert nem vagyok annyira oda a romantikus dolgokért,Armin lenézett rám (mivel csak azt tudott a 2 méter magasságával) .
-Ilyenkor marhára örülök hogy te vagy a barátnőm.-ölelt magához.Hát igen,vicces is vagyok okos is ... egyetlen hibám van az hogy nem tudok főzni.Ühüm azt hiszem csak ez az egy...
-Chö én meg örülök hogy te vagy a barátom.-kacsintottam rá,gondolom ő is elgondolkodott rajta hogy milyen tökéletes mert pár percig csak a semmibe tekintgetett és mosolygott...hm kis egoista páros.Visszamentünk a nappaliba a többiek már ébredeztek.
-Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!-hallottuk meg Violetta sikítását,gondolom megpillantotta hogy Alexy lába a hasán van a keze pedig a képében....
-Vie jól vagy??-bicegtem oda.
-Mit keresek itt?-kérdezte kábán és egyre rémültebben nézett körbe,furcsa valahogy Alexyt és Kent nem keltette fel a dolog,akár egy hurrikán is végigsöpörhetne a házon akkor is tovább aludnának,mint két kis Csipkerózsika.
-Tegnap este karácsonyi buli volt és ... kicsit kiütöttétek magatok.-feleltem és lesütöttem a szemem,ez de gáz!Violette rémülten nézett körbe.-Haragszol rám?
-Nem..nem a te hibád..viszont mennem kéne.
-Ne már!Legalább nézünk meg egy filmet...olyan ritkán találkozunk.-suttogtam elcsukló hangon.
-Jó tudom...de ... anya vár otthon!
-Este felhívtad hogy itt alszol.-mondtam unottan.
-Hát akkor nincs semmi akadálya.-felelte félénken és felvonult a fürdőszobába.
Armin szomorkásan nézett rám.
-Neked mi bajod?-kérdeztem.
-Azt hittem ez a nap a miénk...
-Oh Armin..-öleltem át.-Hinni a templomban kell.-suttogtam a fülébe és nyomtam egy puszit az arcára.Odakint már hatalmas nagy hó volt,talán kimehetnénk hógolyózni!Hamarosan Nathaniel is feleszmélt és kábán pislogott maga elé.
-Jó reggelt!-köszöntem neki.
-Szia Miri.-mosolygott rám kedvesen a fiú.-Merre találom a fürdő szobát?-kérdezte én pedig útba igazítottam a szöszit.
-Éhes vagyok...-nyüszörgött Alexy,aki ezek szerint fel kelt.Ezen Arminnal összenéztünk.Pár percnyi szemkontaktus következett végül ő szólalt meg:-Majd én csinálok valami kaját.-sóhajtott és besétált a konyhába.Hamarosan fülsüketítő sikoly járta át a házat, rögtön a fülemre tapasztottam a kezem és már csak azt vártam hogy mikor fog szilánkjaira törni a bögre amiben a vendégeinknek a kakaót csináltam.Majd miután az illető abba hagyta a sikítozást felmentem az emeletre ahonnan hallottam a sikítást.Odafent Violette,Nat és Cast állt.
-Ne sikítozz már Nathaniel.Olyan idegesítő,vékony hangon tudsz sikítani hogy megfájdul a fejem.-mérgelődött a bátyám és mérgesen pislogott a szöszire
-Te beszélsz?-kérdezte szemre hányóan a szöszi.
-Mi történ?-szólaltam meg végül bizonytalanul.
-Chö Nat tükörbe nézett.-röhögött vöröske,és én meg alig tudtam visszafojtani a röhögésem.Ez jó!
-Ugyan,csak kicsit megijesztett Vie nem tudtam hogy vannak a fürdőben.-mosolygott rám Nat én pedig kedvesen visszamosolyogtam rá.
-Majd gyertek le csináltunk reggelit.-vigyorogtam büszkén.
-Még csak az kéne!Ételmérgezést kapunk.-dörmögte Cast.
-Biztos finom lett.-biztatott a szöszi.
-Hát igazából én csak a kakaót csináltam.-hebegtem zavartan aztán lementünk reggelizni. Armin éppen egy palacsintát dobott az égbe majd ügyesen elkapta a serpenyővel.Én eközben mögé lopództam és hátulról átöleltem.
-Vettél főző leckéket?-kérdeztem nevetve és erre a fiú is elnevette magát.Nem sokkára mind az asztalnál ültünk,és nagyban csemegéztünk.
-Hm ez a palacsinta isteni!-csámcsogta Alexy,már tiszta nutella volt a szája de nem nagyon izgatta.
-Igen és a kakaó is..khm...iható.-röhögött a bátyám én pedig szúrós pillantást vetettem rá.
Reggelizés után kitaláltuk hogy menjünk el a közeli mező szerűségre hógolyózni.El is indultunk,kis csapatunkhoz Lysander és Szasza is csatlakozott.Mikor kiértünk a mező szerű cuccosra,szinte rögtön fejen vágott valaki egy nagy hógolyóval.A valaki pedig nem volt más mint Szasza.
-Aha szóval így állunk.-húztam össze a szemem és egy sátáni vigyorral az arcomon megrohamoztam a lányt és a pólójába csúsztattam egy hatalmas hógolyót.
-Ne Miri!-nevetett fel Szasza gondolom pöttyet hideg volt a hógolyó talán...hehe...azon kaptam magam hamarosan hogy mindenki dobálja a másikat.
-Jujj skacok építsünk hóembert.-tapsikolt Alexy.
-Én gyúrom az alját.-vigyorodott el Vie.
-Mondom hóembert!Valakit beépítünk hóembernek.-viháncolt továbbra is Alexy.
-Hát az nem én leszek.-kezdett hátrálni Vie.-Szasza haza megyünk egy szánkóért?
-Igen!-bólogatott Szasza.
-Ne engem meg itt hagytok?-szontyolodtam el nés belerúgtam egy hatalmas hóbuckába.
-Bocsi Miri.-felelte a két lány kórusban és már el is indultak egy szánkóért.Mikor megfordultam Alexy ,Ken és Armin néztek rám vigyorogva...Oh ne....ugye nem?Ugye nem engem akarnak beépíteni hóembernek?
-Nem ! -vágtam rá azonnal mielőtt bármelyikük is megszólalhatott volna.
-Kérlek Miri.-simította meg a kabátos kezem Ken.
Addig addig győzködtek hogy beadtam a derekam.Letérdeltem a földre és a fiúk már neki is láttak a munkának eközben Nat Lys és Cast hógolyóztak.Mikor a két lány megérkezett három szánkót húzva magunk után szánkó versenyt tartottunk hogy ki a leggyorsabb. Armin és én másodikok lettünk.Én húztam Armint miközben a fiú vihogva dőlüngélt össze vissza a szánkon.Hát ilyen volt a mai napom délelőtt a többiekkel hó csatáztunk,délután pedig a meleg,házikóban PSP-tünk Arminnal. (Ugyan is ha nem említettem volna karácsonyra megkaptam a vadonat új kütyüt)
Armin hasának dőlve keltem fel,a fiú is ébren volt a haja kuszán össze vissza állt és álmos kék szemeivel engem nézett.
-Reggelt!-köszöntem neki ő pedig nyomott egy puszit az arcomra,majd mind ketten felültünk.A nappaliban a kanapén ücsörögtünk,a szőnyegen Nat feküdt és egy plüss macskát szorongatott,ami történetesen az enyém,hogy mit keresett nála vagy hogy egyáltalán mit keres a nappalinkba na ez kérdéses.Ám de nem csak Nataniel volt a nappaliba,Ken,Alexy és Vie egymás mellett feküdtek és még nagyban aludtak,elég furcsa pózban....
-Te jó ég!Mi történt itt az este?-kérdeztem egy hatalmas ásítással egyetemben.
-Nem tudom...gyerek pezsgőt vettél ugye?-ráncolta össze szemöldökét Armin én pedig a fejemhez kaptam.
-Basszus!
Na ez ciki...kiütöttem az osztály egy jelentős részét...
-Nyugi már, nem a te hibád.A lábgombás srác elterelte a figyelmed, ilyen téren csak őt lehet okolni.-biztatott a fiú és megsimította a hátam.
-Igazad van. Le a lábgombással!-mosolyogtam és ismét nekidőltem a fiú mellkasának.Hmm Armin olyan...PSP illatú...
-Figyelj talán jó lenne felkutatni a társaság többi tagját is.Nem?
-De...kezdjük Cast szobájában.-feleltem és sanda vigyort vettem fel a képemre. Armin is elmosolyodott és ketten felkommandóztunk az ellenség területére...tiszta Kadét17!Mikor a bátyám szobájához értünk azt tapasztaltuk hogy az ajtó tárva nyitva...muhahaha!Óvatosan bekukucskáltunk rajta, vöröske és Viki aludtak még,a lány szorosan hozzá bújt a fiúhoz és szinte egyé olvadtak a takaró fedése alatt.
-Hmm...milyen romantikus...-fuldokoltam mert nem vagyok annyira oda a romantikus dolgokért,Armin lenézett rám (mivel csak azt tudott a 2 méter magasságával) .
-Ilyenkor marhára örülök hogy te vagy a barátnőm.-ölelt magához.Hát igen,vicces is vagyok okos is ... egyetlen hibám van az hogy nem tudok főzni.Ühüm azt hiszem csak ez az egy...
-Chö én meg örülök hogy te vagy a barátom.-kacsintottam rá,gondolom ő is elgondolkodott rajta hogy milyen tökéletes mert pár percig csak a semmibe tekintgetett és mosolygott...hm kis egoista páros.Visszamentünk a nappaliba a többiek már ébredeztek.
-Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!-hallottuk meg Violetta sikítását,gondolom megpillantotta hogy Alexy lába a hasán van a keze pedig a képében....
-Vie jól vagy??-bicegtem oda.
-Mit keresek itt?-kérdezte kábán és egyre rémültebben nézett körbe,furcsa valahogy Alexyt és Kent nem keltette fel a dolog,akár egy hurrikán is végigsöpörhetne a házon akkor is tovább aludnának,mint két kis Csipkerózsika.
-Tegnap este karácsonyi buli volt és ... kicsit kiütöttétek magatok.-feleltem és lesütöttem a szemem,ez de gáz!Violette rémülten nézett körbe.-Haragszol rám?
-Nem..nem a te hibád..viszont mennem kéne.
-Ne már!Legalább nézünk meg egy filmet...olyan ritkán találkozunk.-suttogtam elcsukló hangon.
-Jó tudom...de ... anya vár otthon!
-Este felhívtad hogy itt alszol.-mondtam unottan.
-Hát akkor nincs semmi akadálya.-felelte félénken és felvonult a fürdőszobába.
Armin szomorkásan nézett rám.
-Neked mi bajod?-kérdeztem.
-Azt hittem ez a nap a miénk...
-Oh Armin..-öleltem át.-Hinni a templomban kell.-suttogtam a fülébe és nyomtam egy puszit az arcára.Odakint már hatalmas nagy hó volt,talán kimehetnénk hógolyózni!Hamarosan Nathaniel is feleszmélt és kábán pislogott maga elé.
-Jó reggelt!-köszöntem neki.
-Szia Miri.-mosolygott rám kedvesen a fiú.-Merre találom a fürdő szobát?-kérdezte én pedig útba igazítottam a szöszit.
-Éhes vagyok...-nyüszörgött Alexy,aki ezek szerint fel kelt.Ezen Arminnal összenéztünk.Pár percnyi szemkontaktus következett végül ő szólalt meg:-Majd én csinálok valami kaját.-sóhajtott és besétált a konyhába.Hamarosan fülsüketítő sikoly járta át a házat, rögtön a fülemre tapasztottam a kezem és már csak azt vártam hogy mikor fog szilánkjaira törni a bögre amiben a vendégeinknek a kakaót csináltam.Majd miután az illető abba hagyta a sikítozást felmentem az emeletre ahonnan hallottam a sikítást.Odafent Violette,Nat és Cast állt.
-Ne sikítozz már Nathaniel.Olyan idegesítő,vékony hangon tudsz sikítani hogy megfájdul a fejem.-mérgelődött a bátyám és mérgesen pislogott a szöszire
-Te beszélsz?-kérdezte szemre hányóan a szöszi.
-Mi történ?-szólaltam meg végül bizonytalanul.
-Chö Nat tükörbe nézett.-röhögött vöröske,és én meg alig tudtam visszafojtani a röhögésem.Ez jó!
-Ugyan,csak kicsit megijesztett Vie nem tudtam hogy vannak a fürdőben.-mosolygott rám Nat én pedig kedvesen visszamosolyogtam rá.
-Majd gyertek le csináltunk reggelit.-vigyorogtam büszkén.
-Még csak az kéne!Ételmérgezést kapunk.-dörmögte Cast.
-Biztos finom lett.-biztatott a szöszi.
-Hát igazából én csak a kakaót csináltam.-hebegtem zavartan aztán lementünk reggelizni. Armin éppen egy palacsintát dobott az égbe majd ügyesen elkapta a serpenyővel.Én eközben mögé lopództam és hátulról átöleltem.
-Vettél főző leckéket?-kérdeztem nevetve és erre a fiú is elnevette magát.Nem sokkára mind az asztalnál ültünk,és nagyban csemegéztünk.
-Hm ez a palacsinta isteni!-csámcsogta Alexy,már tiszta nutella volt a szája de nem nagyon izgatta.
-Igen és a kakaó is..khm...iható.-röhögött a bátyám én pedig szúrós pillantást vetettem rá.
Reggelizés után kitaláltuk hogy menjünk el a közeli mező szerűségre hógolyózni.El is indultunk,kis csapatunkhoz Lysander és Szasza is csatlakozott.Mikor kiértünk a mező szerű cuccosra,szinte rögtön fejen vágott valaki egy nagy hógolyóval.A valaki pedig nem volt más mint Szasza.
-Aha szóval így állunk.-húztam össze a szemem és egy sátáni vigyorral az arcomon megrohamoztam a lányt és a pólójába csúsztattam egy hatalmas hógolyót.
-Ne Miri!-nevetett fel Szasza gondolom pöttyet hideg volt a hógolyó talán...hehe...azon kaptam magam hamarosan hogy mindenki dobálja a másikat.
-Jujj skacok építsünk hóembert.-tapsikolt Alexy.
-Én gyúrom az alját.-vigyorodott el Vie.
-Mondom hóembert!Valakit beépítünk hóembernek.-viháncolt továbbra is Alexy.
-Hát az nem én leszek.-kezdett hátrálni Vie.-Szasza haza megyünk egy szánkóért?
-Igen!-bólogatott Szasza.
-Ne engem meg itt hagytok?-szontyolodtam el nés belerúgtam egy hatalmas hóbuckába.
-Bocsi Miri.-felelte a két lány kórusban és már el is indultak egy szánkóért.Mikor megfordultam Alexy ,Ken és Armin néztek rám vigyorogva...Oh ne....ugye nem?Ugye nem engem akarnak beépíteni hóembernek?
-Nem ! -vágtam rá azonnal mielőtt bármelyikük is megszólalhatott volna.
-Kérlek Miri.-simította meg a kabátos kezem Ken.
Addig addig győzködtek hogy beadtam a derekam.Letérdeltem a földre és a fiúk már neki is láttak a munkának eközben Nat Lys és Cast hógolyóztak.Mikor a két lány megérkezett három szánkót húzva magunk után szánkó versenyt tartottunk hogy ki a leggyorsabb. Armin és én másodikok lettünk.Én húztam Armint miközben a fiú vihogva dőlüngélt össze vissza a szánkon.Hát ilyen volt a mai napom délelőtt a többiekkel hó csatáztunk,délután pedig a meleg,házikóban PSP-tünk Arminnal. (Ugyan is ha nem említettem volna karácsonyra megkaptam a vadonat új kütyüt)
2013. december 26., csütörtök
Félre sikerült buli avagy fény derül a titkokra
2013.12.16.csütörtök
Armin karjaiban ébredtem fel, a fiú nyugodtan szuszogott mellettem én pedig egy apró mosollyal az arcomon kikászálódtam az öleléséből.Megpróbáltam minél óvatosabb lenni,de amint kimásztam karjaiból,azonnal elkezdett ébredezni.Óvatosan megdörzsölte kék szemeit és mikor sikerült felismernie csodálatos lényem elmosolyodott.
-Jó reggelt .-mondta és nagy nyújtózkodásba kezdett.
-Neked is.-nevettem fel és besétáltam a fürdőbe hogy kicsit rendbe szedjem magam hiszen ma karácsonyi bulit tart a ház, jól kell kinézni.Az alkalom miatt felvettem egy bolyhos zoknit bekötözött lábamra ,mert amúgy mezítláb járkáltam a házban,magamra kaptam egy sötétzöld kötött pulcsit és egy cicanacit is.Remek gyönyörű vagyok mint mindig...ezt szarkazmusnak szántam természetesen,hát igen én és a gyönyörűség két külön kifejezés,és nem hangzik túl jól egy mondatba.Nem is értem mit szeret bennem Armin ...
-Mirinda!-verte valaki a fürdőszoba ajtaját én meg ijedten hátra ugrottam egyet a tükörtől.-Eressz már be te szerencsétlen!
-Mindjárt!-kiáltottam ki.
-Elég lesz már abból az izomláz elleni kenőcsből.-vihogott Castiel az ajtó túl oldalán,mert természetesen csak ő beszél ilyen közvetlenül.Igen nem tudom emlékeztek -e még az izomláz elleni kenőcsömre amit az ujjaimra szoktam kenni a sok PSP-és miatt...azaz kéne kennem ha lenne ilyen kencefice hülyeségem...
-Várnál egy percet?-ordítottam vissza idegesen és elkezdtem vasalni a hajam,ami nagy marhaság mert a hajam szinte teljesen egyenes...ez de értelmes, szinte teljesen...hehe!Mikor kikecmeregtem a fürdőszobából Castiel idegbajosan méregetett engem én meg ártatlan kis kutya szemekkel pislogtam felé.
-Na végre.Már azt hittem lehúztad magad a budin.-forgatta a szemét a fiú majd besétált a fürdőbe,én pedig tova mentem egyenesen a szobámba. Az ágyamban Armin feküdt és még mindig aludt...
-Armin.-bökdöstem a fiú oldalát aki hirtelen elkapta a kezem.
-Igen?-nyűgölődött és még mindig a csuklóm szorította.
-Kelj fel légyszi.-könyörögtem neki,de még arra sem volt hajlandó hogy felemelje a fejét,vagy csak egyáltalán kinyissa a szemét.Na jól van Armin!Megjegyeztem!Lebicegtem a konyhába egy pohárért és azt teleöntöttem hideg vízzel,szigorúan jéghideggel (!!) ,ezek után vissza bicegtem a szobámba és megálltam az ágyam előtt melyben még mindig Armin szunyókál,vettem egy nagy levegőt és figyelve arra hogy az ágyam ne legyen olyan,a fiúra öntöttem a vizet.
-Mi a ...???!!-ugrott ki az ágyból én pedig hülyén vigyorogtam rá.
-Jó reggelt!-vigyorogtam még mindig Armin pedig valami eszméletlen hülye képet vágott.
-Haha mi van Armin?Rájöttél kivel feküdtél egy ágyban? -vihogott Castiel mögöttünk.
-Tűzd vissza magad a fürdő szobába!-szóltam rá a fiúra unottan.
-Ne parancsolgass te balfék.-húzta el a száját és kivonult a szobából,én is utána mentem és hagytam hogy a barátom nyugodtan átvegyen egy ... kevésbé vizes ruhát.Eközben én odalent kikészítettem az asztalra a kaját és a piát,aztán eszembe jutott hogy kéne nekik venni valamit.Mármint a vendégeknek.Ezt az ötletet el is mondtam a drágalátos bátyámnak.
-Te hülye vagy?Minden bolt zárva van.-mérgelődött Castiel.-Előbb kellett volna kitalálni,és mivel minden bolt zárva van valószínűleg ők se hoznak nekünk semmit.-vonta meg a vállát és kibontotta az egyik sajtos chipset.
-Tetted le!-szóltam rá élesen majd hirtelen csöngetésre lettem figyelmes.
-Kinyitom.-dörmögte Castiel és elsétált az előszobába.
-Szia Castiel!-hallottam meg Alexy hangját.
-Hé ne érj hozzám öcskös!-szűrődött be az étkezőbe vöröske hangja én meg elröhögtem magam.Hamarosan Castiel és Alexy jelent meg az étkezőben,Alexy szorosan ölelte vöröskét,vöröske pedig idióta képet vágott.
-Vakard le rólam valahogy légyszi.-morogta vöröske én pedig elnevettem magam.
-Hagyjad már magad.-vihogtam még mindig majd leültünk Alexyvel tv-t nézni.A Jégkorszak ment az RTL-en szóval azzal voltunk elfoglalva.
-Sid nem családtag,maximum ha lesz egy kutyánk annak a kölykeinek a játéka.Na ez Sid.-röhögött Alexy és idézett a jó fej mamuttól.Én is ott röhögtem a fiú mellett.Ismét csengettek.
-Miri te nyitod ki !-hallottam Castiel hangját,gondolom félt hogy le ne támadják egy újabb öleléssel.
-Ne már kérlek Cast!-szóltam a fiúnak aki végül beadta a derekát és kinyitotta az ajtót.
-Szia Castiel.-hallottuk meg Violette hangját,Alexynek pedig megállt a torkában a chips.A fiú idegesen nézett maga elé és hatalmas feszültség tört ki rajta,ökölbe szorította a kezét és a tv felé bambult üveges tekintettel.Hamarosan Vie bejött a nappaliba hozzánk.
-Szia Vie!-álltam fel rögtön és megöleltem.
-Szia Miri képzeld rajz...-kezdett bele mondatba de elakadt a hangja.-Szia Alexy.-nyögte ki két percnyi sokk hatás után.
-Szia Lotti...-nyögte Alexy és halálos iramban (hehehe) felrohant az emeletre.Lotti?Becézgetik egymást, ó jaj...
-Szóval mit akartál mondani?-kérdeztem meg a lányt aki a fiú után tekintett.
-Az hogy rajzoltam nektek karácsony alkalmából...tudod nem voltak nyitva a boltok és...-suttogta halkan de nem vette el a tekintetét a lépcsőről...dupla jajj.
-Igen értem...-hebegtem.Na most mit tegyek?-Jól vagy?-kérdeztem meg hirtelen amire a lány rögtön rám emelte a tekintetét.Biccentett egyet majd leültünk tovább nézni a filmet... nem telt bele fél óra már az egész bagázs itt volt a házban Lysander,Ken,Armin,Alexy,Nataniel,Violette,Viki (<3) , Kim , Melody, Rosalie ... és egy ismeretlen lány... odasétáltam hozzá.Egészen elveszettnek tűnt.
-Szia, öh kivel jöttél?-kérdeztem meg.
-Szia.Lysanderrel gondolom te vagy a házigazda.A nevem Alexandra White. De hívj Szaszának.-mutatkozott be.
-Ja az én nevem Miri. Hát akkor élvezd jól magad és boldog karácsonyt.-vigyorogtam furcsán,és inkább odébb szambáztam Natanielékhez akik nagyban nevetgéltek.
-Áh szia Miri hoztam neked valamit.-szólalt meg és belenyúlt a zsebébe.-Boldog karácsonyt,és köszönöm a sok segítséget.
-I-igazán nem kellett volna Nat.-hebegtem és megnéztem mi lapul a kis zacskóban amit a kezembe nyomott.Egy nyaklánc volt rajta aminek a végén egy M betű volt.Jajj de kedves.-Köszönöm.-mosolyogtam és nyomtam egy puszit a srác arcára majd leültem melléjük.Pár perc múlva elfordítottam egy kicsit a fejem és megpillantottam Lysandert és Szaszát,nagyon aranyosak együtt. Szívesen beszélnék még ezzel a csajjal.Hamarosan Armin huppant le mellém.
-Nem láttad Castielt?-kérdezte tőlem.
-Ezt jótól kérted.-dünnyögtem és körbenéztem a helységben tényleg nem volt sehol...
-Viki is eltűnt.-tette hozzá én pedig még jobban felkaptam a fejem.Na ideje lesz megkeresni őket!Én mind végig sejtettem hogy valami bűzlik....és nem csak Cast zoknija..
-Nem jössz ki?-kérdeztem sanda mosollyal a számon.
-Ohh kommandózni?Megtisztelsz.-pattant fel és kisétáltunk az udvarra,odakint fagyott volt a levegő.Egyre sötétebb lett...
-Menjünk a ház háta mögé.-ajánlottam és szorosan a falhoz lapulva eloldalaztunk a ház sarkához,ott pedig kikukucskáltam.
-Azt a ....-kezdtem bele a mondatba de Armin befogta a számat és áthajolt a vállam felett hogy lássa a dolgokat.
-Ez brutál.-suttogta a fülembe én pedig hevesen bólogattam.A hátsó kertben ugyan is Cast és Viki állt és éppen csókolóztak.A bátyám két keze közé fogta Viki arcát,a lány pedig átölelte a vörös derekát.
-Most mi lesz?-kérdeztem.
Armin nyelt egy nagyot.
-Nem tudom.
Egy darabig még néztük a két szerelmest mikor hirtelen valaki Armin vállára tette a kezét.A fiú rémült fejjel megfordult és én is így tettem.Mögöttünk Lysander állt.
-Nem kéne itt lennetek.-szólalt meg halkan aggodalmas tekintettel.
Lesütöttük a szemünk.
-Gyertek be hideg van idekint.-mondta és mosolyogva elindult befelé mi meg utána.Arra eszméltem fel befele menet hogy esik a hó...erre összenéztünk Arminnal és megfogtuk egymás kezét.Szasza az ajtóban várt minket.
-Ó tehát meg van a házigazda.-mosolygott é neki dőlt az ajtófélfának.
-Igen megtaláltam őket.-nevetett fel Lys majd megcsókolta a lányt.
-Akkor menjünk is be odabent megy a buli.-biccentett a lány egy kicsit elvörösödve.
-Hmm bulin vajon PSP-ést értenek?-gondolkozott Armin, erre kinyitottam a szám de közbe vágott.-Költői kérdésnek szántam.-kacsintott.
Odabent ez a kép fogadott : Nataniel épp égő fejjel táncolt (gondolom felelsz vagy merszeznek) , Violette és Alexy egymás mellett ülnek már kicsit jobbal ellazultak és egy filmet néznek, Rose Kim és Ken a szőke fiún röhögnek.Leültünk tehát mi is a felelsz vagy merszezők merszezők mellé.
-Pörgethetek?-kérdeztem csillogó szemekkel a többiek pedig vihogva biccentettek.
-Kim és Ken.-zsongtunk kórusban.
-Tehát.-rágózott Kim én pedig majd nem migrént kaptam a hülye hangsúlyozásával.-Mondd csak Ken ki tetszik neked lányok közül?
Ken zavartan felnevetett és körbe nézett.
-Talán Violette.-felelte kissé halkan és a törékeny lányt nézte a törékeny srác mellett...én egy darabig pislogtam mikor is sikerült megemésztenem hogy itt nem más mint egy szerelmi háromszög alakult ki.Tripla jajj! Ken egy izmos,kedves,vidám és most már eléggé bátor fiú és beleszeretett Vie-be aki történetesen a legjobb barátnőm,törékeny halk,kedves és olyan nem is tudom olyan kis átlagos művész lélek,Vie pedig beleszeretett Alexybe aki a barátom ikre , Alexy életvidám ,kedves,aranyos,és néha olyan mint egy kiskutya ,de ha összejönne Vivel úgy hogy tényleg szereti biztos vagyok benne hogy mindent megadna neki,de sajnos Alexy Kenbe szerelmes és már nem is kell tovább bonyolítanom a szót hiszen érthető...
-Miri pörgess!-szólt rám kedvesen Melody én meg engedelmesen pörgettem....
Lysander és Szasza <3
Castiel és Viki o.O
Armin karjaiban ébredtem fel, a fiú nyugodtan szuszogott mellettem én pedig egy apró mosollyal az arcomon kikászálódtam az öleléséből.Megpróbáltam minél óvatosabb lenni,de amint kimásztam karjaiból,azonnal elkezdett ébredezni.Óvatosan megdörzsölte kék szemeit és mikor sikerült felismernie csodálatos lényem elmosolyodott.
-Jó reggelt .-mondta és nagy nyújtózkodásba kezdett.
-Neked is.-nevettem fel és besétáltam a fürdőbe hogy kicsit rendbe szedjem magam hiszen ma karácsonyi bulit tart a ház, jól kell kinézni.Az alkalom miatt felvettem egy bolyhos zoknit bekötözött lábamra ,mert amúgy mezítláb járkáltam a házban,magamra kaptam egy sötétzöld kötött pulcsit és egy cicanacit is.Remek gyönyörű vagyok mint mindig...ezt szarkazmusnak szántam természetesen,hát igen én és a gyönyörűség két külön kifejezés,és nem hangzik túl jól egy mondatba.Nem is értem mit szeret bennem Armin ...
-Mirinda!-verte valaki a fürdőszoba ajtaját én meg ijedten hátra ugrottam egyet a tükörtől.-Eressz már be te szerencsétlen!
-Mindjárt!-kiáltottam ki.
-Elég lesz már abból az izomláz elleni kenőcsből.-vihogott Castiel az ajtó túl oldalán,mert természetesen csak ő beszél ilyen közvetlenül.Igen nem tudom emlékeztek -e még az izomláz elleni kenőcsömre amit az ujjaimra szoktam kenni a sok PSP-és miatt...azaz kéne kennem ha lenne ilyen kencefice hülyeségem...
-Várnál egy percet?-ordítottam vissza idegesen és elkezdtem vasalni a hajam,ami nagy marhaság mert a hajam szinte teljesen egyenes...ez de értelmes, szinte teljesen...hehe!Mikor kikecmeregtem a fürdőszobából Castiel idegbajosan méregetett engem én meg ártatlan kis kutya szemekkel pislogtam felé.
-Na végre.Már azt hittem lehúztad magad a budin.-forgatta a szemét a fiú majd besétált a fürdőbe,én pedig tova mentem egyenesen a szobámba. Az ágyamban Armin feküdt és még mindig aludt...
-Armin.-bökdöstem a fiú oldalát aki hirtelen elkapta a kezem.
-Igen?-nyűgölődött és még mindig a csuklóm szorította.
-Kelj fel légyszi.-könyörögtem neki,de még arra sem volt hajlandó hogy felemelje a fejét,vagy csak egyáltalán kinyissa a szemét.Na jól van Armin!Megjegyeztem!Lebicegtem a konyhába egy pohárért és azt teleöntöttem hideg vízzel,szigorúan jéghideggel (!!) ,ezek után vissza bicegtem a szobámba és megálltam az ágyam előtt melyben még mindig Armin szunyókál,vettem egy nagy levegőt és figyelve arra hogy az ágyam ne legyen olyan,a fiúra öntöttem a vizet.
-Mi a ...???!!-ugrott ki az ágyból én pedig hülyén vigyorogtam rá.
-Jó reggelt!-vigyorogtam még mindig Armin pedig valami eszméletlen hülye képet vágott.
-Haha mi van Armin?Rájöttél kivel feküdtél egy ágyban? -vihogott Castiel mögöttünk.
-Tűzd vissza magad a fürdő szobába!-szóltam rá a fiúra unottan.
-Ne parancsolgass te balfék.-húzta el a száját és kivonult a szobából,én is utána mentem és hagytam hogy a barátom nyugodtan átvegyen egy ... kevésbé vizes ruhát.Eközben én odalent kikészítettem az asztalra a kaját és a piát,aztán eszembe jutott hogy kéne nekik venni valamit.Mármint a vendégeknek.Ezt az ötletet el is mondtam a drágalátos bátyámnak.
-Te hülye vagy?Minden bolt zárva van.-mérgelődött Castiel.-Előbb kellett volna kitalálni,és mivel minden bolt zárva van valószínűleg ők se hoznak nekünk semmit.-vonta meg a vállát és kibontotta az egyik sajtos chipset.
-Tetted le!-szóltam rá élesen majd hirtelen csöngetésre lettem figyelmes.
-Kinyitom.-dörmögte Castiel és elsétált az előszobába.
-Szia Castiel!-hallottam meg Alexy hangját.
-Hé ne érj hozzám öcskös!-szűrődött be az étkezőbe vöröske hangja én meg elröhögtem magam.Hamarosan Castiel és Alexy jelent meg az étkezőben,Alexy szorosan ölelte vöröskét,vöröske pedig idióta képet vágott.
-Vakard le rólam valahogy légyszi.-morogta vöröske én pedig elnevettem magam.
-Hagyjad már magad.-vihogtam még mindig majd leültünk Alexyvel tv-t nézni.A Jégkorszak ment az RTL-en szóval azzal voltunk elfoglalva.
-Sid nem családtag,maximum ha lesz egy kutyánk annak a kölykeinek a játéka.Na ez Sid.-röhögött Alexy és idézett a jó fej mamuttól.Én is ott röhögtem a fiú mellett.Ismét csengettek.
-Miri te nyitod ki !-hallottam Castiel hangját,gondolom félt hogy le ne támadják egy újabb öleléssel.
-Ne már kérlek Cast!-szóltam a fiúnak aki végül beadta a derekát és kinyitotta az ajtót.
-Szia Castiel.-hallottuk meg Violette hangját,Alexynek pedig megállt a torkában a chips.A fiú idegesen nézett maga elé és hatalmas feszültség tört ki rajta,ökölbe szorította a kezét és a tv felé bambult üveges tekintettel.Hamarosan Vie bejött a nappaliba hozzánk.
-Szia Vie!-álltam fel rögtön és megöleltem.
-Szia Miri képzeld rajz...-kezdett bele mondatba de elakadt a hangja.-Szia Alexy.-nyögte ki két percnyi sokk hatás után.
-Szia Lotti...-nyögte Alexy és halálos iramban (hehehe) felrohant az emeletre.Lotti?Becézgetik egymást, ó jaj...
-Szóval mit akartál mondani?-kérdeztem meg a lányt aki a fiú után tekintett.
-Az hogy rajzoltam nektek karácsony alkalmából...tudod nem voltak nyitva a boltok és...-suttogta halkan de nem vette el a tekintetét a lépcsőről...dupla jajj.
-Igen értem...-hebegtem.Na most mit tegyek?-Jól vagy?-kérdeztem meg hirtelen amire a lány rögtön rám emelte a tekintetét.Biccentett egyet majd leültünk tovább nézni a filmet... nem telt bele fél óra már az egész bagázs itt volt a házban Lysander,Ken,Armin,Alexy,Nataniel,Violette,Viki (<3) , Kim , Melody, Rosalie ... és egy ismeretlen lány... odasétáltam hozzá.Egészen elveszettnek tűnt.
-Szia, öh kivel jöttél?-kérdeztem meg.
-Szia.Lysanderrel gondolom te vagy a házigazda.A nevem Alexandra White. De hívj Szaszának.-mutatkozott be.
-Ja az én nevem Miri. Hát akkor élvezd jól magad és boldog karácsonyt.-vigyorogtam furcsán,és inkább odébb szambáztam Natanielékhez akik nagyban nevetgéltek.
-Áh szia Miri hoztam neked valamit.-szólalt meg és belenyúlt a zsebébe.-Boldog karácsonyt,és köszönöm a sok segítséget.
-I-igazán nem kellett volna Nat.-hebegtem és megnéztem mi lapul a kis zacskóban amit a kezembe nyomott.Egy nyaklánc volt rajta aminek a végén egy M betű volt.Jajj de kedves.-Köszönöm.-mosolyogtam és nyomtam egy puszit a srác arcára majd leültem melléjük.Pár perc múlva elfordítottam egy kicsit a fejem és megpillantottam Lysandert és Szaszát,nagyon aranyosak együtt. Szívesen beszélnék még ezzel a csajjal.Hamarosan Armin huppant le mellém.
-Nem láttad Castielt?-kérdezte tőlem.
-Ezt jótól kérted.-dünnyögtem és körbenéztem a helységben tényleg nem volt sehol...
-Viki is eltűnt.-tette hozzá én pedig még jobban felkaptam a fejem.Na ideje lesz megkeresni őket!Én mind végig sejtettem hogy valami bűzlik....és nem csak Cast zoknija..
-Nem jössz ki?-kérdeztem sanda mosollyal a számon.
-Ohh kommandózni?Megtisztelsz.-pattant fel és kisétáltunk az udvarra,odakint fagyott volt a levegő.Egyre sötétebb lett...
-Menjünk a ház háta mögé.-ajánlottam és szorosan a falhoz lapulva eloldalaztunk a ház sarkához,ott pedig kikukucskáltam.
-Azt a ....-kezdtem bele a mondatba de Armin befogta a számat és áthajolt a vállam felett hogy lássa a dolgokat.
-Ez brutál.-suttogta a fülembe én pedig hevesen bólogattam.A hátsó kertben ugyan is Cast és Viki állt és éppen csókolóztak.A bátyám két keze közé fogta Viki arcát,a lány pedig átölelte a vörös derekát.
-Most mi lesz?-kérdeztem.
Armin nyelt egy nagyot.
-Nem tudom.
Egy darabig még néztük a két szerelmest mikor hirtelen valaki Armin vállára tette a kezét.A fiú rémült fejjel megfordult és én is így tettem.Mögöttünk Lysander állt.
-Nem kéne itt lennetek.-szólalt meg halkan aggodalmas tekintettel.
Lesütöttük a szemünk.
-Gyertek be hideg van idekint.-mondta és mosolyogva elindult befelé mi meg utána.Arra eszméltem fel befele menet hogy esik a hó...erre összenéztünk Arminnal és megfogtuk egymás kezét.Szasza az ajtóban várt minket.
-Ó tehát meg van a házigazda.-mosolygott é neki dőlt az ajtófélfának.
-Igen megtaláltam őket.-nevetett fel Lys majd megcsókolta a lányt.
-Akkor menjünk is be odabent megy a buli.-biccentett a lány egy kicsit elvörösödve.
-Hmm bulin vajon PSP-ést értenek?-gondolkozott Armin, erre kinyitottam a szám de közbe vágott.-Költői kérdésnek szántam.-kacsintott.
Odabent ez a kép fogadott : Nataniel épp égő fejjel táncolt (gondolom felelsz vagy merszeznek) , Violette és Alexy egymás mellett ülnek már kicsit jobbal ellazultak és egy filmet néznek, Rose Kim és Ken a szőke fiún röhögnek.Leültünk tehát mi is a felelsz vagy merszezők merszezők mellé.
-Pörgethetek?-kérdeztem csillogó szemekkel a többiek pedig vihogva biccentettek.
-Kim és Ken.-zsongtunk kórusban.
-Tehát.-rágózott Kim én pedig majd nem migrént kaptam a hülye hangsúlyozásával.-Mondd csak Ken ki tetszik neked lányok közül?
Ken zavartan felnevetett és körbe nézett.
-Talán Violette.-felelte kissé halkan és a törékeny lányt nézte a törékeny srác mellett...én egy darabig pislogtam mikor is sikerült megemésztenem hogy itt nem más mint egy szerelmi háromszög alakult ki.Tripla jajj! Ken egy izmos,kedves,vidám és most már eléggé bátor fiú és beleszeretett Vie-be aki történetesen a legjobb barátnőm,törékeny halk,kedves és olyan nem is tudom olyan kis átlagos művész lélek,Vie pedig beleszeretett Alexybe aki a barátom ikre , Alexy életvidám ,kedves,aranyos,és néha olyan mint egy kiskutya ,de ha összejönne Vivel úgy hogy tényleg szereti biztos vagyok benne hogy mindent megadna neki,de sajnos Alexy Kenbe szerelmes és már nem is kell tovább bonyolítanom a szót hiszen érthető...
-Miri pörgess!-szólt rám kedvesen Melody én meg engedelmesen pörgettem....
Lysander és Szasza <3 Castiel és Viki o.O2013. december 25., szerda
Minden jó ha a vége jó ((:
2013.12.25.szerda
Ma éjszaka nem aludt mellettem Castiel, kicsit magányosnak éreztem magam,de legalább könnyebben tudtam elaludni mert senki se horkolt mellettem...csak én....egyedül...Lesétáltam a nappaliba ahol anya éppen törölgette az ebédlő asztalt.
-Szia kicsim hogy van a lábad?-nyomott egy puszit a homlokomra én pedig sóhajtottam egy nagyot.
-Már jobban.
Anya kedvesen rám mosolygott majd beszámolt arról hogy szeretné ha holnap még a barátaimmal karácsonyoznék...
-Mi a csapda?-kérdeztem póker arccal és anya megdöbbenve nézett rám.
-Mi-milyen csapda?-nevetgélt zavartan anya.
-Hol a csapda anya.-néztem rá hűvösen mivel tudtam hogy valami hátulütője is van a dolognak.
Anyával egy darabig farkas szemet néztünk,majd végül nagy nehezen megszólalt.
-Ma este elutazunk apáddal egy hotelbe.-bökte ki anya végül feszülten.
Pár percnyi sokk hatása ért, ó jajj ezt még meg kell emésztenem!Mondjuk lehet hogy csak a tegnapi temérdek süti nem emésztődött meg...
-Szóval hagy értelmezzem Helen, elakarsz menni egy hotelbe karácsony másnapján, itthon hagynád a két rokkant gyereked hogy hívják át a haverjaik , azzal a cím szóval hogy jajj hagy bulizzatok mi nem zavarunk...-értelmeztem rögtön a dolgokat anya pedig összeráncolta a szemöldökét.
-Mirinda!Az anyád vagyok ne beszélj így velem.
-Ne terelj anyu!Érted a lényeget és ez vérlázító!-tiltakoztam majd elbicegtem sértődötten a szobámba.Mikor beléptem a szobámba a bátyámat pillantottam meg ahogy az ágyamon döglik és tv-t néz.
-Reggelt!-köszönt.
-Argh!-krákogtam és lehuppantam mellé az ágyra.
-Mi a baj hercegnő.-kérdezte szórakozottan Castiel és meglökött kicsit.
-Hagyj békén!-üvöltöttem rá.
-Higgadj már le!-szólt rám morcosan a vöröske én pedig duzzogva arrébb csúsztam az ágyban.
-Sorry.-dörmögtem és magamhoz öleltem a játék mackóm.-Csak anya felidegesített...-mondtam halkan de a bátyámból nem váltott ki semmi reakciót.-Érdekel mivel?-kérdeztem hátha csak nem hallotta...
-Őszintén?Nem.Nem érdekelnek a hülye lányos kitöréseid.Meg amúgy is Az Így jártam anyátokkal-t nézem.-felelte és rám se nézett.Na de jó fej.Átmehetne már a saját szobájába...de akkor megyek én az övébe!El is indultam kifelé.
-Hova mész csillagvirág?-kérdezte a bátyám vihogva.
-A szobádba.-vágtam rá. Castiel nagyot sóhajtott.
-Jó mondd el mi bajod!-parancsolt rám unottan a fiú én pedig pislogtam kettőt.
-Így nem.-dörmögtem és átbicegtem a fiú szobájába.Na lássuk csak mit lehet itt csinálni...körbe néztem a hálóban és végül is lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam a tv-t.A Madagaszkár pingvinjeit adták az egyik csatornán és azt néztem csillogó szemekkel mikor is a vöröske belépett a ... szobájába.Lehuppant mellém az ágyra.
-Na jó miért vagy ideges?-kérdezte meg végül én pedig idegesen elmeséltem neki a felháborító történetet ő pedig csak vigyorogva nézett engem.-Buli lesz?És te ezen vagy úgy kiakadva?-nevetett és már a hasát fogta a vihogástól.
-Igen!-vágtam rá.-Itt hagy minket két rokkant gyereket és...és...basszus ez tényleg nagy marhaság.-kaptam a fejemhez és már el is kezdtem tárcsázni Violette-t. Castiel pedig a haverjait...Az utolsó hívásnál jártam mikor Cast mosolyogva rám nézett.
-Kit hívsz?-kérdezte és a telefont elemelte a fülétől.
-Vikit.-vigyorogtam rá,erre Castiel mosolya leolvadt az arcáról,és fájdalmasan felnyögött.Végül biccentett egyet és bevonult a szobájába. Öh...na erre nem tudok mit mondani pislogva bámultam a fiú után és inkább leültem az ágyamra.
-Szia Vikii!- köszöntem a lánynak nevetgélve.
-Szia.
-Nem akarsz átjönni holnap?Buli lesz,a szüleim elmennek és mi meg karácsonyt ünnepelnénk már egy csomó embert meghívtam...
-Holnap?Holnap...nem tudom talán...
-Remélem eljössz.
-Igen...majd meglátjuk.Hmm, azt hiszem mennem kell anyu szólt.Szia!-köszönt el és kinyomta a telefont. Öh...szerintem megzakkant Castiel mellett...na mindegy.Be kell szereznem a kaját és a piát. Körül belül délután két óra lehet...a kisbolt pedig mindig nyitva van.Remek!El tudok bicegni odáig. Lesétáltam és felkaptam Cast bakancsát (csak abba az 48-as bakancsba megy bele a lábam) és felvettem a kabátom,sapkám sálam.Na akkor indul a mandula.Amint kiértem Démon ugrott rám én pedig védtelenül a seggemre estem.
-Neked meg mi bajod?-szisszentem fel majd nagy nehezen feltápászkodtam és nekilódultam a hatalmas útnak...hű egy utcányira van az a bolt...nem tudom menni fog -e...hehe csak poén biztos eltudok odáig sétálni.A boltba érve kíváncsian szétnéztem.
-Tudok valamiben segíteni?-vigyorgott rám a boltos srác én meg aféle "mit szívtál haver?" nézéssel pislogtam rá.
-Kösz nem.-motyogtam halkan és visszafordultam a telepakolt polcokhoz.Reméltem hogy ennyivel be is fejeztük a beszélgetést de hiába a remény...
-Tudod karácsonykor nem sokan szoktak erre járni nem tudom te mit keresel itt.-magyarázta a srác én pedig ismét értelmetlenül pislogtam rá majd vállat vontam és tovább kutattam.Ezek után még mindig magyarázott nekem a fiú valamiről , de nem nagyon figyeltem oda rá csak beidegződve bólogattam és válogattam az áruk között.Végül odavittem a kis kosárkám a sráchoz és épp azt néztem milyen sok finomságot választottam és milyen jó lesz majd elfogyasztani.
-Szóval?-kérdezte a srác én pedig rémült tekintettel néztem rá.
-Mi?Bocsi elkalandoztam...
-Semmi baj.Azt kérdeztem hogy neked már volt lábgombád?Csak mert én nem rég én elkaptam és eszméletlenül viszket,és nagyon hámlik a lábujjaim között pedig nagyon bevörösödött...-regélte a srác én pedig undorodva hallgattam beszámolóját a lábgombáról...ismét elkalandoztam kicsit de valahogy már nem volt étvágyam a kosárban lévő finomságokhoz.Arra eszméltem fel a pultos srác egyszer csak lehajolt a kis pultja mögé.
-Mit csinálsz?-kérdeztem rémülten.
Hirtelen felkapta a fejét én pedig alaposabban megvizsgáltam.Nagy Harry Potter szemüveg vörös szeplők és kócos vörös haj, a fogait pedig fogszabályzó ékesítette.
-Tessék?Ja csak megvakartam a lábam most már nagyon viszketett képzeld el hogy ....-kezdett bele a mesélésbe de én idegesen közbe vágtam.
-Fizethetnék végre?Sietek haza.
A srác csalódottan nézett rám végül összepötyögte hogy mennyit kell fizetnem.
-És itt a vissza járó.-nyomta a kezembe a pénzt...én pedig azon gondolkoztam hogy vajon ezzel a kezével vakarta meg a lábgombás talpacskáját is....?
-Köszi.Kellemes ünnepeket.-intettem neki és magamra erőltettem egy mosolyt majd kibotladoztam a boltból...hű ez életem legundorítóbb élményeihez sorolhatom,tuti benne lesz a TOP 5-ben!Nehezen de sikeresen haza cipeltem a két zsákot ami tele volt pakolva kajával.Felsétáltam a szobámba ahol az én meglepetés vendégem ült.Az ajtóban álltam és meglepődésemnek köszönhetően olyan sokk hatás ért mely következtében elengedtem a szatyrokat és sikítozva a vendégem nyakába ugrottam.
-Armin!-szipákoltam boldogan.Ez a nap fénypontja...
-Szia Miri.-nyomott egy csókot a számra én pedig helyet foglaltam az ölében.-Hogy vagy?-kérdezte én pedig elhúztam a szám és elmeséltem neki a boltban történteket.-Pfúj ez undi!De...ugye azóta kezet mostál...-engedte el a kezem és kicsit arrébb húzódott én pedig állatira elpirultam.
-Mindjárt jövök.-állam fel és gyorsan kezet mostam és nyomtam a kezembe egy kis kézfertőtlenítőt.Tiszta mind a két kezecském!Szuper. Visszasétáltam Arminhoz aki az ágyamon feküdt és tv-t nézett.
-Haha!-nevettem fel önkénytelenül.
-Mi az?
-Semmi csak most olyan vagy mint Castiel.-feleltem mosolyogva mivel ,drága vöröském is mindig elfoglalja az ágyam és tv-t néz. Armin elhúzta a száját,én pedig odabújtam mellé és együtt néztük a Tini nindzsa teknőcöket....
Ma éjszaka nem aludt mellettem Castiel, kicsit magányosnak éreztem magam,de legalább könnyebben tudtam elaludni mert senki se horkolt mellettem...csak én....egyedül...Lesétáltam a nappaliba ahol anya éppen törölgette az ebédlő asztalt.
-Szia kicsim hogy van a lábad?-nyomott egy puszit a homlokomra én pedig sóhajtottam egy nagyot.
-Már jobban.
Anya kedvesen rám mosolygott majd beszámolt arról hogy szeretné ha holnap még a barátaimmal karácsonyoznék...
-Mi a csapda?-kérdeztem póker arccal és anya megdöbbenve nézett rám.
-Mi-milyen csapda?-nevetgélt zavartan anya.
-Hol a csapda anya.-néztem rá hűvösen mivel tudtam hogy valami hátulütője is van a dolognak.
Anyával egy darabig farkas szemet néztünk,majd végül nagy nehezen megszólalt.
-Ma este elutazunk apáddal egy hotelbe.-bökte ki anya végül feszülten.
Pár percnyi sokk hatása ért, ó jajj ezt még meg kell emésztenem!Mondjuk lehet hogy csak a tegnapi temérdek süti nem emésztődött meg...
-Szóval hagy értelmezzem Helen, elakarsz menni egy hotelbe karácsony másnapján, itthon hagynád a két rokkant gyereked hogy hívják át a haverjaik , azzal a cím szóval hogy jajj hagy bulizzatok mi nem zavarunk...-értelmeztem rögtön a dolgokat anya pedig összeráncolta a szemöldökét.
-Mirinda!Az anyád vagyok ne beszélj így velem.
-Ne terelj anyu!Érted a lényeget és ez vérlázító!-tiltakoztam majd elbicegtem sértődötten a szobámba.Mikor beléptem a szobámba a bátyámat pillantottam meg ahogy az ágyamon döglik és tv-t néz.
-Reggelt!-köszönt.
-Argh!-krákogtam és lehuppantam mellé az ágyra.
-Mi a baj hercegnő.-kérdezte szórakozottan Castiel és meglökött kicsit.
-Hagyj békén!-üvöltöttem rá.
-Higgadj már le!-szólt rám morcosan a vöröske én pedig duzzogva arrébb csúsztam az ágyban.
-Sorry.-dörmögtem és magamhoz öleltem a játék mackóm.-Csak anya felidegesített...-mondtam halkan de a bátyámból nem váltott ki semmi reakciót.-Érdekel mivel?-kérdeztem hátha csak nem hallotta...
-Őszintén?Nem.Nem érdekelnek a hülye lányos kitöréseid.Meg amúgy is Az Így jártam anyátokkal-t nézem.-felelte és rám se nézett.Na de jó fej.Átmehetne már a saját szobájába...de akkor megyek én az övébe!El is indultam kifelé.
-Hova mész csillagvirág?-kérdezte a bátyám vihogva.
-A szobádba.-vágtam rá. Castiel nagyot sóhajtott.
-Jó mondd el mi bajod!-parancsolt rám unottan a fiú én pedig pislogtam kettőt.
-Így nem.-dörmögtem és átbicegtem a fiú szobájába.Na lássuk csak mit lehet itt csinálni...körbe néztem a hálóban és végül is lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam a tv-t.A Madagaszkár pingvinjeit adták az egyik csatornán és azt néztem csillogó szemekkel mikor is a vöröske belépett a ... szobájába.Lehuppant mellém az ágyra.
-Na jó miért vagy ideges?-kérdezte meg végül én pedig idegesen elmeséltem neki a felháborító történetet ő pedig csak vigyorogva nézett engem.-Buli lesz?És te ezen vagy úgy kiakadva?-nevetett és már a hasát fogta a vihogástól.
-Igen!-vágtam rá.-Itt hagy minket két rokkant gyereket és...és...basszus ez tényleg nagy marhaság.-kaptam a fejemhez és már el is kezdtem tárcsázni Violette-t. Castiel pedig a haverjait...Az utolsó hívásnál jártam mikor Cast mosolyogva rám nézett.
-Kit hívsz?-kérdezte és a telefont elemelte a fülétől.
-Vikit.-vigyorogtam rá,erre Castiel mosolya leolvadt az arcáról,és fájdalmasan felnyögött.Végül biccentett egyet és bevonult a szobájába. Öh...na erre nem tudok mit mondani pislogva bámultam a fiú után és inkább leültem az ágyamra.
-Szia Vikii!- köszöntem a lánynak nevetgélve.
-Szia.
-Nem akarsz átjönni holnap?Buli lesz,a szüleim elmennek és mi meg karácsonyt ünnepelnénk már egy csomó embert meghívtam...
-Holnap?Holnap...nem tudom talán...
-Remélem eljössz.
-Igen...majd meglátjuk.Hmm, azt hiszem mennem kell anyu szólt.Szia!-köszönt el és kinyomta a telefont. Öh...szerintem megzakkant Castiel mellett...na mindegy.Be kell szereznem a kaját és a piát. Körül belül délután két óra lehet...a kisbolt pedig mindig nyitva van.Remek!El tudok bicegni odáig. Lesétáltam és felkaptam Cast bakancsát (csak abba az 48-as bakancsba megy bele a lábam) és felvettem a kabátom,sapkám sálam.Na akkor indul a mandula.Amint kiértem Démon ugrott rám én pedig védtelenül a seggemre estem.
-Neked meg mi bajod?-szisszentem fel majd nagy nehezen feltápászkodtam és nekilódultam a hatalmas útnak...hű egy utcányira van az a bolt...nem tudom menni fog -e...hehe csak poén biztos eltudok odáig sétálni.A boltba érve kíváncsian szétnéztem.
-Tudok valamiben segíteni?-vigyorgott rám a boltos srác én meg aféle "mit szívtál haver?" nézéssel pislogtam rá.
-Kösz nem.-motyogtam halkan és visszafordultam a telepakolt polcokhoz.Reméltem hogy ennyivel be is fejeztük a beszélgetést de hiába a remény...
-Tudod karácsonykor nem sokan szoktak erre járni nem tudom te mit keresel itt.-magyarázta a srác én pedig ismét értelmetlenül pislogtam rá majd vállat vontam és tovább kutattam.Ezek után még mindig magyarázott nekem a fiú valamiről , de nem nagyon figyeltem oda rá csak beidegződve bólogattam és válogattam az áruk között.Végül odavittem a kis kosárkám a sráchoz és épp azt néztem milyen sok finomságot választottam és milyen jó lesz majd elfogyasztani.
-Szóval?-kérdezte a srác én pedig rémült tekintettel néztem rá.
-Mi?Bocsi elkalandoztam...
-Semmi baj.Azt kérdeztem hogy neked már volt lábgombád?Csak mert én nem rég én elkaptam és eszméletlenül viszket,és nagyon hámlik a lábujjaim között pedig nagyon bevörösödött...-regélte a srác én pedig undorodva hallgattam beszámolóját a lábgombáról...ismét elkalandoztam kicsit de valahogy már nem volt étvágyam a kosárban lévő finomságokhoz.Arra eszméltem fel a pultos srác egyszer csak lehajolt a kis pultja mögé.
-Mit csinálsz?-kérdeztem rémülten.
Hirtelen felkapta a fejét én pedig alaposabban megvizsgáltam.Nagy Harry Potter szemüveg vörös szeplők és kócos vörös haj, a fogait pedig fogszabályzó ékesítette.
-Tessék?Ja csak megvakartam a lábam most már nagyon viszketett képzeld el hogy ....-kezdett bele a mesélésbe de én idegesen közbe vágtam.
-Fizethetnék végre?Sietek haza.
A srác csalódottan nézett rám végül összepötyögte hogy mennyit kell fizetnem.
-És itt a vissza járó.-nyomta a kezembe a pénzt...én pedig azon gondolkoztam hogy vajon ezzel a kezével vakarta meg a lábgombás talpacskáját is....?
-Köszi.Kellemes ünnepeket.-intettem neki és magamra erőltettem egy mosolyt majd kibotladoztam a boltból...hű ez életem legundorítóbb élményeihez sorolhatom,tuti benne lesz a TOP 5-ben!Nehezen de sikeresen haza cipeltem a két zsákot ami tele volt pakolva kajával.Felsétáltam a szobámba ahol az én meglepetés vendégem ült.Az ajtóban álltam és meglepődésemnek köszönhetően olyan sokk hatás ért mely következtében elengedtem a szatyrokat és sikítozva a vendégem nyakába ugrottam.
-Armin!-szipákoltam boldogan.Ez a nap fénypontja...
-Szia Miri.-nyomott egy csókot a számra én pedig helyet foglaltam az ölében.-Hogy vagy?-kérdezte én pedig elhúztam a szám és elmeséltem neki a boltban történteket.-Pfúj ez undi!De...ugye azóta kezet mostál...-engedte el a kezem és kicsit arrébb húzódott én pedig állatira elpirultam.
-Mindjárt jövök.-állam fel és gyorsan kezet mostam és nyomtam a kezembe egy kis kézfertőtlenítőt.Tiszta mind a két kezecském!Szuper. Visszasétáltam Arminhoz aki az ágyamon feküdt és tv-t nézett.
-Haha!-nevettem fel önkénytelenül.
-Mi az?
-Semmi csak most olyan vagy mint Castiel.-feleltem mosolyogva mivel ,drága vöröském is mindig elfoglalja az ágyam és tv-t néz. Armin elhúzta a száját,én pedig odabújtam mellé és együtt néztük a Tini nindzsa teknőcöket....
2013. december 24., kedd
Karácsony!!!
2013.december.24.kedd
Végre!Végre!Itt a karácsony!Új PSP!Jövök már szerelmem!Ezekkel a gondolatokkal ültem fel az ágyamban.
-Castiel!Castiel ébresztő.-bökdöstem meg óvatosan a fiút.
-Mi van?-dünnyögte és megnézte a telefonján az időt.-De hát még csak 8:20 van eszednél vagy?Olyan korán van.-ásított és zombi módjára elterült az ágyon.
-Karácsony van...-suttogtam halkan úgy hogy én is alig hallottam.Gyorsan felkaptam magamra egy hálóinget és lementem anyuékhoz,akik az asztalnál ültek hulla fáradtan és a büdös kávéjukat szürcsölgették.
-Szép jó reggelt és Boldog karácsonyt!-bicegtem oda a két szülőhöz és adtam nekik 1-1 puszit,ne azt egész évre be kell osztaniuk!
-Neked is kicsim.-sóhajtott anya fáradtan.Lehuppantam az asztalhoz velük reggelizni.
-Miri a bátyád hol marad?-kérdezte apu.
-Fent döglik mert neki ez még "túl korán van".-vinnyogtam.
-Oh értem...-bökdöste apu a tojás maradékot a tányérjában.Hát igen elég szomorú hogy a bátyám annyira nem képes hogy lehúzza a belét legalább reggelizni.Miután rendesen betankoltam a pocit eldőltem a kanapén és elkezdtem nézni a tv-t már kora reggel egy csomó jó film ment.Mosollyal a számon el is kezdtem nézni az elsőt.
-Miri,szólj a bátyádnak most már hogy öltözzön mert a nagyiék hamarosan jönnek.-szólt rám anya.
-De anya miért én?Mozgás sérült vagyok!Rokkant!!-mutogattam a lábamra.
-Itt vagyok már amúgy is.-túrt bele vörös hajába álmosan.
-Castiel öltözz már fel!- idegeskedett anya.-Te meg vedd ki a sütőből a sütiket oda fognak égni.-mutogatott anya a sütő felé és apa már repült is hogy kivegye.
-Hajrá gyerekek!!Egy kettő.-tapsikolt anya én meg inkább felbotladoztam a lépcsőn.Az emeletre érve gyorsan átöltöztem,egy fehér kötött pulcsit és egy fekete cicanacit kaptam magamra,megfésültem kócos hajam fogat mostam és úgy éreztem készen vagyok velem egyetemben,Castiel is kilépett a szobájából (lépett?esett majdnem orra bukott) .Rajta egy fekete ing volt és egy fekete cső farmer.Ja kb valahogy így néztünk ki.Lebotladoztunk a nappaliba ahol nagyi ücsörgött és papa.
-Szia kis unokám!-állt fel vigyorogva papa és megölelt.
-Jajj Mirike ő itt a barátod.-csipdeste nagyi Castiel arcát.
-Nem ő...-kezdtem bele a mondatba de papa közbe vágott :
-Hmm nem tudtál volna normálisabbat választani ez a vörös haj...-nézegette papa a bátyám.-De izmos a gyerek.
-Papa ő itt...-kezdtem bele ismét.
-De Mirike még túl fiatal vagy hogy barátod legyen.-ciccegett mama én pedig egyre döbbentebben néztem a két nagyszülőre.
-De hát Ő A BÁTYÁM!-ordítottam el magam végül.
-A bátyád?Helen nem úgy volt hogy nem lesz több gyerek?-ripakodott a nagyi...ez nehéz menet lesz.
-De tessék már meghallgatni...nem tetszik emlékezni Castielre?-szipogott anyu és átkarolta a bátyám.
Mind a két nagyszülőm nagy gondolkodásba esett.
-Nem...-dünnyögte papa.
-Ő az a fiú aki elszökött?-kérdezte nagyi felvilágosulva.
-Igen igen!-bólogattunk anyuval apa csak a távolból figyelte az eseményeket.
-Jajj Castiel!Elnézést hogy nem ismertünk fel csak...nem fekete volt a hajad-nevetgélt papa zavartan.
-De.-dörmögte a fiú és elbicegett a kanapéhoz.Míg a többiek a mai nap menetét tervezgették én lehuppantam a bátyám mellé...ez elég rosszul eshet neki...
-Figyu ne szomorkodj.Nagyinak és papinak vagy 6 év kellett ahhoz hogy megjegyezzék a nevem,sőt volt amikor azt hitték fiú vagyok és nagyi mindig azt mondta hogy :-Jajj szia Mikike.-utánoztam a nagyim hangját amin Castiel mosolygott egy nagyot.
-Nem zavar...gondoltam hogy ez lesz.-válaszolta.Szegény...kedvesen átöleltem őt.
-Sajnálom.-motyogtam bele a vállába.
-Nem kell.
Még vártuk az unoka tesóink Lujzit és Ricsit.Hamarosan kopogtatásra eszméltünk fel,odavánszorogtam az ajtóhoz és kinyitottam azt.
-Miri!-köszönt kedvesen a rokoni familia én pedig zavartan integettem.
-Képzeld Miri milyen borzalmas dolog történt egész életemben megszereztem az első 5,!-mesélte a tragikus történetet Lujzi,tudni kell róla hogy a csaj eszméletlen fura...szóval valami kész zseni...
-Képzeld én meg megkaptam életem első 5,-át föciből!-örvendeztem és ez igaz is !
-Hogy tudsz ilyennek örülni nézett mélyen a szemembe a kis 10 éves és már el is sétált.Ricsi aki velem egykorú úgy döntött Castiellel fog cseverészni...
Mivel mindenki jól el volt magának én is jól elakartam lenni szóval belopakodtam a konyhába valami kajáért.Miközben én éppen a sütit majszoltam (szigorúan titkos tevékenység) hirtelen valaki megszólított hátulról.
-Gyere Miri fotózkodni kell.-dünnyögte vöröske én meg engedelmesen kimentem a nappaliba.
-Először Miriről és Castilről.-szólalt meg apu odaállított minket a fához,én pedig még mindig a sütit szorongattam.
-Most mond azt hogy csííííz.-vigyorgott apu és ekkor elkezdett felém szaladni Démon...felém és a süti felé.
-Ne Démon!-üvöltözte az egész ház de a kutya megállíthatatlan volt egyenesen tarolt és nekünk rohant.Na lássuk ez egy kis fizika talán meg józan paraszti ész: Ha két mozgássérült kis srác egy karácsonyfa előtt ácsorog és egy böhöm nagy Gozzila kutya nekik rohan akkor legjobb számításaim szerint a két kis fickó eldől a kutya megszerzi a sütit ,és a fa meg szintén eldől...hmm a számításaim igaznak bizonyultak hamarosan akkora erőhatás ért minket hogy a kis bice bóca lábainkkal ügyesen felborultunk és a fa is borult velünk.Démon meg megszerezte a sütit.Rémülten felültem és egy olyan aranyszínű karácsonyfa cucc lógott le a fejemről.
-Démon,ezért megöllek.-kocogtam a kutya után de aztán végül is csak a kanapéig jutottam már ott elnyúltam.
-Démon lábhoz.-szólt Castiel,a kutya pedig kicsit lapítva odasompolygott Castielhez.
-Ne bántsd!-sikítottam el magam.
-Castiel az erőszak nem megoldás.- ingatta a fejét Lujzi.
-Jajj ne a szép fa.-zokogott anya.
-Haha összedobjuk ne tessék sírni Helen.-sétált oda Castiel mellé Ricsi és neki láttak ketten helyre hozni a károkat....
~Pár órával később~
Izgalmas nap volt azaz...bocs mégsem.Egész nap azt hallgattam ahogy Lujza valami alapfogalmakat csámcsog a fülembe.Teljesen kikészített a csaj,állítólag holnap átjönnek hozzánk Arminék és lesz egy ilyen baráti körű cucc vagy mi.Violette-t és Vikit is átszeretném hívni, Castiel pedig Lysandert. A nyúl boy...yeah.Miután elmentek kedvesnek nem nevezhető vendégeink (mondjuk Ricsi jó fej) felbicegtünk Castiellel a szobámba és elkezdtünk telefonálgatni.
-Kit hívsz?-kérdezte Castiel két kicsengés között.
-Violette-t aztán Vikit.-mosolyogtam rá a vörös hajúra,aki idegesen nézett rám.
-Oké.-állt fel és szerintem átbicegett a szobájába...valami rosszat mondtam?Nem nagyon volt időm gondolkozni mivel Violette felvette a telefont.
-Szia...
-Miri! Valami baj van?-kérdezte a lány.
-Jajj semmi dehogy,csak elgondolkoztam...átjössz holnap karácsonyozni?-kérdeztem.
-Holnap? Hát öh..-hebegte.
-Baráti körű...
-Izzé...oké.Délben átmegyek hozzátok.-nyögte ki végül a lány majd elköszöntünk egymástól.Aha most felhívom Vikit aztán dobok egy SMS-t a két fiúnak.Gyorsan tárcsázni kezdtem a lányt de a telefon foglaltat jelzett....írok neki egy üzit!
Szia Viki!Holnap átjössz?Itt lesz Vie is nagyon várnánk.<3 Boldog békés karácsonyt!
Remélem minél hamarabb vissza ír,elterültem az ágyon és bepötyögtem még egy üzit a két fiúnak.Fáradtan terültem végig az ágyon,hát nem volt éppen fehér karácsonyunk...csalódottan kinéztem az ablakon,mikor is észrevettem hogy odakint hatalmas pelyhekben hull a hó.
-Esik a hó!-kiáltottam fel nevetve és boldogan csodáltam a hóesést.
(Karácsonyi kiadás extra hosszú és még jön egy rész elvileg Boldog karácsonyt!((:)
Végre!Végre!Itt a karácsony!Új PSP!Jövök már szerelmem!Ezekkel a gondolatokkal ültem fel az ágyamban.
-Castiel!Castiel ébresztő.-bökdöstem meg óvatosan a fiút.
-Mi van?-dünnyögte és megnézte a telefonján az időt.-De hát még csak 8:20 van eszednél vagy?Olyan korán van.-ásított és zombi módjára elterült az ágyon.
-Karácsony van...-suttogtam halkan úgy hogy én is alig hallottam.Gyorsan felkaptam magamra egy hálóinget és lementem anyuékhoz,akik az asztalnál ültek hulla fáradtan és a büdös kávéjukat szürcsölgették.
-Szép jó reggelt és Boldog karácsonyt!-bicegtem oda a két szülőhöz és adtam nekik 1-1 puszit,ne azt egész évre be kell osztaniuk!
-Neked is kicsim.-sóhajtott anya fáradtan.Lehuppantam az asztalhoz velük reggelizni.
-Miri a bátyád hol marad?-kérdezte apu.
-Fent döglik mert neki ez még "túl korán van".-vinnyogtam.
-Oh értem...-bökdöste apu a tojás maradékot a tányérjában.Hát igen elég szomorú hogy a bátyám annyira nem képes hogy lehúzza a belét legalább reggelizni.Miután rendesen betankoltam a pocit eldőltem a kanapén és elkezdtem nézni a tv-t már kora reggel egy csomó jó film ment.Mosollyal a számon el is kezdtem nézni az elsőt.
-Miri,szólj a bátyádnak most már hogy öltözzön mert a nagyiék hamarosan jönnek.-szólt rám anya.
-De anya miért én?Mozgás sérült vagyok!Rokkant!!-mutogattam a lábamra.
-Itt vagyok már amúgy is.-túrt bele vörös hajába álmosan.
-Castiel öltözz már fel!- idegeskedett anya.-Te meg vedd ki a sütőből a sütiket oda fognak égni.-mutogatott anya a sütő felé és apa már repült is hogy kivegye.
-Hajrá gyerekek!!Egy kettő.-tapsikolt anya én meg inkább felbotladoztam a lépcsőn.Az emeletre érve gyorsan átöltöztem,egy fehér kötött pulcsit és egy fekete cicanacit kaptam magamra,megfésültem kócos hajam fogat mostam és úgy éreztem készen vagyok velem egyetemben,Castiel is kilépett a szobájából (lépett?esett majdnem orra bukott) .Rajta egy fekete ing volt és egy fekete cső farmer.Ja kb valahogy így néztünk ki.Lebotladoztunk a nappaliba ahol nagyi ücsörgött és papa.
-Szia kis unokám!-állt fel vigyorogva papa és megölelt.
-Jajj Mirike ő itt a barátod.-csipdeste nagyi Castiel arcát.
-Nem ő...-kezdtem bele a mondatba de papa közbe vágott :
-Hmm nem tudtál volna normálisabbat választani ez a vörös haj...-nézegette papa a bátyám.-De izmos a gyerek.
-Papa ő itt...-kezdtem bele ismét.
-De Mirike még túl fiatal vagy hogy barátod legyen.-ciccegett mama én pedig egyre döbbentebben néztem a két nagyszülőre.
-De hát Ő A BÁTYÁM!-ordítottam el magam végül.
-A bátyád?Helen nem úgy volt hogy nem lesz több gyerek?-ripakodott a nagyi...ez nehéz menet lesz.
-De tessék már meghallgatni...nem tetszik emlékezni Castielre?-szipogott anyu és átkarolta a bátyám.
Mind a két nagyszülőm nagy gondolkodásba esett.
-Nem...-dünnyögte papa.
-Ő az a fiú aki elszökött?-kérdezte nagyi felvilágosulva.
-Igen igen!-bólogattunk anyuval apa csak a távolból figyelte az eseményeket.
-Jajj Castiel!Elnézést hogy nem ismertünk fel csak...nem fekete volt a hajad-nevetgélt papa zavartan.
-De.-dörmögte a fiú és elbicegett a kanapéhoz.Míg a többiek a mai nap menetét tervezgették én lehuppantam a bátyám mellé...ez elég rosszul eshet neki...
-Figyu ne szomorkodj.Nagyinak és papinak vagy 6 év kellett ahhoz hogy megjegyezzék a nevem,sőt volt amikor azt hitték fiú vagyok és nagyi mindig azt mondta hogy :-Jajj szia Mikike.-utánoztam a nagyim hangját amin Castiel mosolygott egy nagyot.
-Nem zavar...gondoltam hogy ez lesz.-válaszolta.Szegény...kedvesen átöleltem őt.
-Sajnálom.-motyogtam bele a vállába.
-Nem kell.
Még vártuk az unoka tesóink Lujzit és Ricsit.Hamarosan kopogtatásra eszméltünk fel,odavánszorogtam az ajtóhoz és kinyitottam azt.
-Miri!-köszönt kedvesen a rokoni familia én pedig zavartan integettem.
-Képzeld Miri milyen borzalmas dolog történt egész életemben megszereztem az első 5,!-mesélte a tragikus történetet Lujzi,tudni kell róla hogy a csaj eszméletlen fura...szóval valami kész zseni...
-Képzeld én meg megkaptam életem első 5,-át föciből!-örvendeztem és ez igaz is !
-Hogy tudsz ilyennek örülni nézett mélyen a szemembe a kis 10 éves és már el is sétált.Ricsi aki velem egykorú úgy döntött Castiellel fog cseverészni...
Mivel mindenki jól el volt magának én is jól elakartam lenni szóval belopakodtam a konyhába valami kajáért.Miközben én éppen a sütit majszoltam (szigorúan titkos tevékenység) hirtelen valaki megszólított hátulról.
-Gyere Miri fotózkodni kell.-dünnyögte vöröske én meg engedelmesen kimentem a nappaliba.
-Először Miriről és Castilről.-szólalt meg apu odaállított minket a fához,én pedig még mindig a sütit szorongattam.
-Most mond azt hogy csííííz.-vigyorgott apu és ekkor elkezdett felém szaladni Démon...felém és a süti felé.
-Ne Démon!-üvöltözte az egész ház de a kutya megállíthatatlan volt egyenesen tarolt és nekünk rohant.Na lássuk ez egy kis fizika talán meg józan paraszti ész: Ha két mozgássérült kis srác egy karácsonyfa előtt ácsorog és egy böhöm nagy Gozzila kutya nekik rohan akkor legjobb számításaim szerint a két kis fickó eldől a kutya megszerzi a sütit ,és a fa meg szintén eldől...hmm a számításaim igaznak bizonyultak hamarosan akkora erőhatás ért minket hogy a kis bice bóca lábainkkal ügyesen felborultunk és a fa is borult velünk.Démon meg megszerezte a sütit.Rémülten felültem és egy olyan aranyszínű karácsonyfa cucc lógott le a fejemről.
-Démon,ezért megöllek.-kocogtam a kutya után de aztán végül is csak a kanapéig jutottam már ott elnyúltam.
-Démon lábhoz.-szólt Castiel,a kutya pedig kicsit lapítva odasompolygott Castielhez.
-Ne bántsd!-sikítottam el magam.
-Castiel az erőszak nem megoldás.- ingatta a fejét Lujzi.
-Jajj ne a szép fa.-zokogott anya.
-Haha összedobjuk ne tessék sírni Helen.-sétált oda Castiel mellé Ricsi és neki láttak ketten helyre hozni a károkat....
~Pár órával később~
Izgalmas nap volt azaz...bocs mégsem.Egész nap azt hallgattam ahogy Lujza valami alapfogalmakat csámcsog a fülembe.Teljesen kikészített a csaj,állítólag holnap átjönnek hozzánk Arminék és lesz egy ilyen baráti körű cucc vagy mi.Violette-t és Vikit is átszeretném hívni, Castiel pedig Lysandert. A nyúl boy...yeah.Miután elmentek kedvesnek nem nevezhető vendégeink (mondjuk Ricsi jó fej) felbicegtünk Castiellel a szobámba és elkezdtünk telefonálgatni.
-Kit hívsz?-kérdezte Castiel két kicsengés között.
-Violette-t aztán Vikit.-mosolyogtam rá a vörös hajúra,aki idegesen nézett rám.
-Oké.-állt fel és szerintem átbicegett a szobájába...valami rosszat mondtam?Nem nagyon volt időm gondolkozni mivel Violette felvette a telefont.
-Szia...
-Miri! Valami baj van?-kérdezte a lány.
-Jajj semmi dehogy,csak elgondolkoztam...átjössz holnap karácsonyozni?-kérdeztem.
-Holnap? Hát öh..-hebegte.
-Baráti körű...
-Izzé...oké.Délben átmegyek hozzátok.-nyögte ki végül a lány majd elköszöntünk egymástól.Aha most felhívom Vikit aztán dobok egy SMS-t a két fiúnak.Gyorsan tárcsázni kezdtem a lányt de a telefon foglaltat jelzett....írok neki egy üzit!
Szia Viki!Holnap átjössz?Itt lesz Vie is nagyon várnánk.<3 Boldog békés karácsonyt!
Remélem minél hamarabb vissza ír,elterültem az ágyon és bepötyögtem még egy üzit a két fiúnak.Fáradtan terültem végig az ágyon,hát nem volt éppen fehér karácsonyunk...csalódottan kinéztem az ablakon,mikor is észrevettem hogy odakint hatalmas pelyhekben hull a hó.
-Esik a hó!-kiáltottam fel nevetve és boldogan csodáltam a hóesést.
(Karácsonyi kiadás extra hosszú és még jön egy rész elvileg Boldog karácsonyt!((:)
2013. december 23., hétfő
"Írói üzenet"
Kedves olvasók és ide látogatók :')
Úgy gondoltam hogy itt az ideje egy ilyen bejegyzést is írni.
Először is kezdeném a köszönet nyilvánítással.Hálás vagyok nektek hogy így már a lassan 70.-fejezetnél is kitartotok a blog mellet,ez engem nagyon boldoggá tesz.A sok megjegyzés,vagy éppenséggel facebookon a lájkok és kommentek. A rengetek oldal megjelenítésről és követőről nem is beszélve.Álmodni se mertem volna hogy ilyen népszerű lesz ez a blog....Mikor olvasom a megjegyzéseket hát majd el bőgöm magam (drasztikusan érzékeny lelkű ember vagyok) . Szóval komolyra fordítva a szót. Köszönöm szépen mindenkinek! <3
Másodszor pedig....BOLDOG KARÁCSONYT! <3 És természetesen fantasztikusan jó új évet :))
http://www.youtube.com/watch?v=oCb4sLR_f28
(Khm...ez egy zene akarna lenni ha van kedvetek hallgassátok meg én néha ezt hallgatom blog írás közben)
U.i.:Boldog békés ünnepeket <3
Bloggerina <3 ;)
Úgy gondoltam hogy itt az ideje egy ilyen bejegyzést is írni.
Először is kezdeném a köszönet nyilvánítással.Hálás vagyok nektek hogy így már a lassan 70.-fejezetnél is kitartotok a blog mellet,ez engem nagyon boldoggá tesz.A sok megjegyzés,vagy éppenséggel facebookon a lájkok és kommentek. A rengetek oldal megjelenítésről és követőről nem is beszélve.Álmodni se mertem volna hogy ilyen népszerű lesz ez a blog....Mikor olvasom a megjegyzéseket hát majd el bőgöm magam (drasztikusan érzékeny lelkű ember vagyok) . Szóval komolyra fordítva a szót. Köszönöm szépen mindenkinek! <3
Másodszor pedig....BOLDOG KARÁCSONYT! <3 És természetesen fantasztikusan jó új évet :))
http://www.youtube.com/watch?v=oCb4sLR_f28
(Khm...ez egy zene akarna lenni ha van kedvetek hallgassátok meg én néha ezt hallgatom blog írás közben)
U.i.:Boldog békés ünnepeket <3
Bloggerina <3 ;)
Törött lábbal PART2
2013.12.23.HÉTFŐ
Tegnap átjött hozzánk Armin látogatóba ami egész viccesen nézett ki mert Castiel semmi pénzért nem engedte volna át Arminak a helyét sőt minél jobban elterpeszkedett az ágyon.Mondjuk alapból csak akkor mászott ki az ágyból mikor fürdött vagy wc-re ment amúgy ott trónolt az én (!!!) kis ágyamon.Tehát elkalandoztam,szóval szegény Armin így a földre tette le a kis hátsóját és így videó játékoztunk.A bátyám ki volt akadva persze...egyre hisztisebb tényleg ennie kéne egy Snickerst!Na ja azért valahogy túlélem , holnap karácsony jajj de jó!Ha jól hallottam apa és anya ma reggel behoztak egy fát a nappaliba. Most kapóra jött nekik hogy "halálos ágyunkon" dögledezünk mivel így legalább nyugodtan becsomagolják az ajikat.
-Miri szerinted mit kapunk karácsonyra?-kérdezte Castiel úgy hogy félálomba feküdt mellettem.
-Jó szót...se...Na de figyelj már ma van Viki névnapja...fel kéne hívni nem?
-Nem érdekel.-tette a fejére a párnát.
-Olyan hisztis és tahó vagy.-löktem meg kicsit és előkaptam a telóm.-Fel fogod köszönteni és csönd!
-Ne parancsolgass nekem!!!-üvöltötte le a fejem Castiel.Nagyon ingerült.Felhívtam Vikit.
-Boldog névnapot!Neked van a legcsodásabb neved!-vigyorogtam és éreztem hogy a telefon túl oldalán a lány ugyan így vigyorog.
-Nagyon szépen köszönöm!-nevetgélt zavartan.
-Ma átjössz?-kérdeztem.
-Még nem tudom talán este felé benézek.De ha nem akkor Boldog Karácsonyt nektek.Na most megyek anyuék lehívtak.-felelte kacagva és letette a telefont.Hirtelen annyira megsajnáltam Castiel volt olyan tahó bunkó tapló disznó hogy annyit se mondott bikk-fitty...Na mindegy ismeri a bátyám ő már csak ilyen,el kell fogadni...addig addig fantáziáltam hogy arra eszméltem fel hogy valaki hiányzik mellőlem aki nem volt más mint vöröske.
-Hahó Castiel!Fürdesz?Wc-n vagy??-kapkodtam össze vissza a fejem és lesétáltam a nappaliba.
-Mirinda sipirc vissza az ágyba!-szólt rám anya szigorúan.
-Hol van a bátyám?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Azt mondta szívni szeretne egy kis friss levegőt...-sóhajtott anya.
-Belefért a lába a csizmába?-értetlenkedtem.
-Nagyon úgy tűnik.-mosolyodott el anya és vissza ment főzőcskézni.A hátamra terítettem egy pokrócot és belebújtam abba a papucsba amit anyum szétnyűtt így egy elefánt patája is belefér.Ki csoszogtam az udvarra és megpillantottam a vörös hajú bátyám fejét.
-Castiel!-kiáltottam utána,és elkezdtem felé sétálni.-Hova mész?-kérdeztem.
-Hamarosan jövök pár óra maximum,de biztos nem lesz annyi.Szia !-intett nekem.
-Megyek veled csak várj picit.-kapkodtam össze vissza a fejem.
-Nem kell menj vissza Miri.Vagy hívd át a hülye kocka fiúd és video játékozzatok csak hagyj egy kicsit...-fújta ki gőzölögve a levegőt.
-Szia.-köszöntem el vacogva és vissza kullogtam a házba,a lábam egyre jobban zsibbadt és fájt.Lerúgtam magamról anya papucsát viszont a takarót nem akartam lemenni. Jesszus odakint mínusz fokok vannak! Vajon hova ment Cast? Talán ennyire elege lett belőlem? Pff... nem érdekel áthívom Alexyt és Armint.Fel is bicegtem a szobámba és felhívtam a két legjobb barátom.Alexy vette fel a telefont.
-Szió Miri!-köszönt bele a telefonba a fiú.
-Hali Alexy.-nevetgéltem.-Nincs kedvetek átjönni?-tettem fel a költői kérdést.
-Hogy a viharba ne lenne!Mikor menjünk?
-Nem tudom....most?-nevettem fel zavartan.
-10 perc.
Alexy nem hazudott 10 perc múlva megjelent a kocsijuk a ház előtt,és hamarosan ki is szálltak belőle,majd betopogtak a házba.Miután levezettek egy gyors "hogy vagy-jól , mizu-semmi" csevejt anyum és a két fiú már baktattak is fel.
-Szia.-ölelt meg Alexy.
-Másszál le a barátnőmről.-vihogott Armin és arrébb tolta a tesóját.-Hova lett a kedvesség megtestesítője?-nézett körbe Armin.
-Nem tudom.-húztam össze a szemöldököm szomorúan.
-Mesélj csak.-ült le mellém Alexy és átölelt.Gyorsan elhadartam a sztoryt.
-Tudod egy darabig azt hittem nem lesz elég levegőd befejezni,de ügyesen beosztottad.-pislákolt Armin és kábán megtapsolt.
-Köszi.-szusszantam mintha csak a Maratonit futottam volna le...
-Szóval csak úgy elment?-töprengett Alexy.
-Igen!-vágtam rá.
-Nem tudom mi lelte, biztos a fájdalom csillapító miatt van .-rántotta meg a vállát Armin,igen a bátyám és ők nem ápolnak szép kapcsolatot.Armin a kezembe nyomott egy konzult és belevágtunk a Kadét 17-be.
-Ne ne mentsetek meg!!!-sikítozott Alexy és közbe össze vissza gurult.
-Alexy!!!-sikítoztam már én is mert Alexy tényleg a the end-je felé járt.
-Meg vagy tesó!-nyomkodta idegbetegen Armin a konzult és tovább harcoltunk a gép ellen.Aztán megjelent anyu és behozott egy tálcányi kaját na meg limonádét.Elkezdtük szürcsölni a hűsítő italt és boldogan faltuk a csokit.Azaz már aki a csoki,nekem anya szigorúan megszabta hogy csak a répából és a sajtból ehetek...
-Adtok egy kis csokit??-kérleltem a két srácot csillogó szemekkel.
-Dehogy is!Mi vagyok én Vörös kereszt?-vihogott Armin majd megdobott egy szaloncukorral.
-Tessék tőlem is kapsz,nem akarok sokat enni ha elhízok nem fog soha szeretni Ken.-mosolygott Rám Alexy és adott nekem egy sütit.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.Késő estig játszottunk mikor a fiúk elbúcsúztak és haza gyalogoltak.Egy óra múlva elkezdett zúgni a telóm.
-Haló?-vettem fel a telefont.
-Miri!!Azt hiszem Castielt látom...egy csajjal van...-örvendezett Alexy.
-Mi van??Milyen csaj??
-Nem tudom.-hüppögött.-Itt ücsörögnek egy padon ,sajnos én csak a hátukat látom csak.
-Hűha...-vettem egy mély levegőt.....bárcsak ott lehetnék!Alexy kielemezte a fiút és biztos hogy Castiel az, a lányról nem túl sok mindent tudott mondani mert félig meddig kitakarta egy bokor.A bátyám Alexy híváa után két órával haza jött.
-Anyám pokolian fáj a lábam.-huppant le mellém.
-A te bajod!-vágtam rá és belelapoztam a magazinomba.Csitt szám el ne szóld a titkos infókat amiket megtudtál!
-Most mi bajod?
-Semmi jó éjt.-csuktam le a villanyt és már aludtam is.
Tegnap átjött hozzánk Armin látogatóba ami egész viccesen nézett ki mert Castiel semmi pénzért nem engedte volna át Arminak a helyét sőt minél jobban elterpeszkedett az ágyon.Mondjuk alapból csak akkor mászott ki az ágyból mikor fürdött vagy wc-re ment amúgy ott trónolt az én (!!!) kis ágyamon.Tehát elkalandoztam,szóval szegény Armin így a földre tette le a kis hátsóját és így videó játékoztunk.A bátyám ki volt akadva persze...egyre hisztisebb tényleg ennie kéne egy Snickerst!Na ja azért valahogy túlélem , holnap karácsony jajj de jó!Ha jól hallottam apa és anya ma reggel behoztak egy fát a nappaliba. Most kapóra jött nekik hogy "halálos ágyunkon" dögledezünk mivel így legalább nyugodtan becsomagolják az ajikat.
-Miri szerinted mit kapunk karácsonyra?-kérdezte Castiel úgy hogy félálomba feküdt mellettem.
-Jó szót...se...Na de figyelj már ma van Viki névnapja...fel kéne hívni nem?
-Nem érdekel.-tette a fejére a párnát.
-Olyan hisztis és tahó vagy.-löktem meg kicsit és előkaptam a telóm.-Fel fogod köszönteni és csönd!
-Ne parancsolgass nekem!!!-üvöltötte le a fejem Castiel.Nagyon ingerült.Felhívtam Vikit.
-Boldog névnapot!Neked van a legcsodásabb neved!-vigyorogtam és éreztem hogy a telefon túl oldalán a lány ugyan így vigyorog.
-Nagyon szépen köszönöm!-nevetgélt zavartan.
-Ma átjössz?-kérdeztem.
-Még nem tudom talán este felé benézek.De ha nem akkor Boldog Karácsonyt nektek.Na most megyek anyuék lehívtak.-felelte kacagva és letette a telefont.Hirtelen annyira megsajnáltam Castiel volt olyan tahó bunkó tapló disznó hogy annyit se mondott bikk-fitty...Na mindegy ismeri a bátyám ő már csak ilyen,el kell fogadni...addig addig fantáziáltam hogy arra eszméltem fel hogy valaki hiányzik mellőlem aki nem volt más mint vöröske.
-Hahó Castiel!Fürdesz?Wc-n vagy??-kapkodtam össze vissza a fejem és lesétáltam a nappaliba.
-Mirinda sipirc vissza az ágyba!-szólt rám anya szigorúan.
-Hol van a bátyám?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Azt mondta szívni szeretne egy kis friss levegőt...-sóhajtott anya.
-Belefért a lába a csizmába?-értetlenkedtem.
-Nagyon úgy tűnik.-mosolyodott el anya és vissza ment főzőcskézni.A hátamra terítettem egy pokrócot és belebújtam abba a papucsba amit anyum szétnyűtt így egy elefánt patája is belefér.Ki csoszogtam az udvarra és megpillantottam a vörös hajú bátyám fejét.
-Castiel!-kiáltottam utána,és elkezdtem felé sétálni.-Hova mész?-kérdeztem.
-Hamarosan jövök pár óra maximum,de biztos nem lesz annyi.Szia !-intett nekem.
-Megyek veled csak várj picit.-kapkodtam össze vissza a fejem.
-Nem kell menj vissza Miri.Vagy hívd át a hülye kocka fiúd és video játékozzatok csak hagyj egy kicsit...-fújta ki gőzölögve a levegőt.
-Szia.-köszöntem el vacogva és vissza kullogtam a házba,a lábam egyre jobban zsibbadt és fájt.Lerúgtam magamról anya papucsát viszont a takarót nem akartam lemenni. Jesszus odakint mínusz fokok vannak! Vajon hova ment Cast? Talán ennyire elege lett belőlem? Pff... nem érdekel áthívom Alexyt és Armint.Fel is bicegtem a szobámba és felhívtam a két legjobb barátom.Alexy vette fel a telefont.
-Szió Miri!-köszönt bele a telefonba a fiú.
-Hali Alexy.-nevetgéltem.-Nincs kedvetek átjönni?-tettem fel a költői kérdést.
-Hogy a viharba ne lenne!Mikor menjünk?
-Nem tudom....most?-nevettem fel zavartan.
-10 perc.
Alexy nem hazudott 10 perc múlva megjelent a kocsijuk a ház előtt,és hamarosan ki is szálltak belőle,majd betopogtak a házba.Miután levezettek egy gyors "hogy vagy-jól , mizu-semmi" csevejt anyum és a két fiú már baktattak is fel.
-Szia.-ölelt meg Alexy.
-Másszál le a barátnőmről.-vihogott Armin és arrébb tolta a tesóját.-Hova lett a kedvesség megtestesítője?-nézett körbe Armin.
-Nem tudom.-húztam össze a szemöldököm szomorúan.
-Mesélj csak.-ült le mellém Alexy és átölelt.Gyorsan elhadartam a sztoryt.
-Tudod egy darabig azt hittem nem lesz elég levegőd befejezni,de ügyesen beosztottad.-pislákolt Armin és kábán megtapsolt.
-Köszi.-szusszantam mintha csak a Maratonit futottam volna le...
-Szóval csak úgy elment?-töprengett Alexy.
-Igen!-vágtam rá.
-Nem tudom mi lelte, biztos a fájdalom csillapító miatt van .-rántotta meg a vállát Armin,igen a bátyám és ők nem ápolnak szép kapcsolatot.Armin a kezembe nyomott egy konzult és belevágtunk a Kadét 17-be.
-Ne ne mentsetek meg!!!-sikítozott Alexy és közbe össze vissza gurult.
-Alexy!!!-sikítoztam már én is mert Alexy tényleg a the end-je felé járt.
-Meg vagy tesó!-nyomkodta idegbetegen Armin a konzult és tovább harcoltunk a gép ellen.Aztán megjelent anyu és behozott egy tálcányi kaját na meg limonádét.Elkezdtük szürcsölni a hűsítő italt és boldogan faltuk a csokit.Azaz már aki a csoki,nekem anya szigorúan megszabta hogy csak a répából és a sajtból ehetek...
-Adtok egy kis csokit??-kérleltem a két srácot csillogó szemekkel.
-Dehogy is!Mi vagyok én Vörös kereszt?-vihogott Armin majd megdobott egy szaloncukorral.
-Tessék tőlem is kapsz,nem akarok sokat enni ha elhízok nem fog soha szeretni Ken.-mosolygott Rám Alexy és adott nekem egy sütit.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.Késő estig játszottunk mikor a fiúk elbúcsúztak és haza gyalogoltak.Egy óra múlva elkezdett zúgni a telóm.
-Haló?-vettem fel a telefont.
-Miri!!Azt hiszem Castielt látom...egy csajjal van...-örvendezett Alexy.
-Mi van??Milyen csaj??
-Nem tudom.-hüppögött.-Itt ücsörögnek egy padon ,sajnos én csak a hátukat látom csak.
-Hűha...-vettem egy mély levegőt.....bárcsak ott lehetnék!Alexy kielemezte a fiút és biztos hogy Castiel az, a lányról nem túl sok mindent tudott mondani mert félig meddig kitakarta egy bokor.A bátyám Alexy híváa után két órával haza jött.
-Anyám pokolian fáj a lábam.-huppant le mellém.
-A te bajod!-vágtam rá és belelapoztam a magazinomba.Csitt szám el ne szóld a titkos infókat amiket megtudtál!
-Most mi bajod?
-Semmi jó éjt.-csuktam le a villanyt és már aludtam is.
Törött lábbal PART1
2013.12.21.szombat
A második katasztrofális napom élem a törött lábammal,de se baj Castiel is itt döglik mellettem szóval jól elszórakoztatjuk egymást.Démon pedig remek lábmelegítő.Jelen pillanatban is a lábunkon feküdt,ami átkozottul fájt.Én éppen Castielt dobáltam popcornal ő pedig unottan váltogatta a tv csatornákat.
-Nem igaz hogy ebben az átkozott tv-ben nincs semmi normális.-zsörtölődött .
-Figyu ha nem tetszik a rendszer mehetsz a szobádba is.Senki se kérte hogy itt maradj.Egyébként van egy Spongya Bob maratonos CD-m.Betegyem?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Nem megyek sehova.Amúgy meg , egy életre elegem lett abból a nyomi szivacsból.-dünnyögte mérgesen én pedig nevetve figyeltem unott pofáját.Na ja, mióta ágyhoz lettünk kötve Spongya Bobot nézünk,szóval meg is értem,ámbár szerintem megunhatatlan.Ohhh ki lakik odalent kit rejt a víz?Spongya Bob nadrág.Sárga a színe és...jajj ne nem tudom tovább!Na mindegy...
-Oh valaki éhes.Dobj be egy snickers-t teljesen kifordulsz magadból.-szólaltam meg szórakozottan,majd átnyújtottam neki a mennyei csokit.Castiel csak hülyén pislogott rám és mikor sikerült megszólalnia akkor is csak ennyit mondott:-Kösz, nem kérek.-aztán mintha valami olyasmit dünnyögött volna az orra alatt hogy "én őt nem ismerem".Mily' kedves pedig csak hülyéskedni akartam kicsit...
-Sziasztok!-toppant be hirtelen Viki a szobámba.
-Vikiii!!-üvöltöttem és örömömben felpattantam ami kár volt mert szépen elnyaltam a padlón.Igen ez az első törésem,15 éves vagyok és marhára fáj!
-Hahaha!Legalább beverted azt a hülye fejed?-vihogott Castiel és majd nem legurult az ágyról a röhögésnek hála.Viki aggódva odaszaladt hozzám és vissza támogatott az ágyikómba.
-Javíthatatlan vagy Cast.-kuncogott a lány és hátra vetette vörös haját.-Na milyen így ágyhoz kötve?-kérdezte Viki mosolyogva mire a tesómmal mind ketten elkezdtünk egyszerre beszélni .Szegény barátnőm azt se tudta hova kapja a fejét.-Hé!Egyszerre csak egy beszéljen.-mondta kissé begőzölve.
-Kezdhetem én?-kérdeztem.
-Igen.-bólintott mosolyogva Viki.
-Ez nem ér!Miért ő kezdi?-csattant fel Castiel és duzzogva összefonta a karjait.
-Mert lányoké az elsőbbség te idióta.-vágtam rá zsigerből.
-Na és az engem hol érdekel??-kérdezte meglepődve mintha ez annyira természetes dolog lenne,hát igen tőle nem is kellett volna mást várnom.
-Akkor kezdd te.-förmedtem rá.
-Így nem, kezdd te!-dörmögte mint valami 6 éves te jó ég milyen szintre süllyedtem.
-Jó akkor kezdem én.-szólalt meg egyre idegesebben Viki.-Tudjátok kinek lesz holnapután a névnapja?-kérdezte,és vissza került az arcára a megszokott hatalmas vigyor.
-Ne tegyél már fel ilyen hülye kérdéseket, te is tudod hogy nem tudjuk rá a választ.-felelte megrökönyödve vöröske én pedig mosolyogva bólogattam mert én tudtam!Persze hogy tudtam!
-Miri te ha jól sejtem tudod.-nézett rám megilletődve a lány én pedig vigyorogva elüvöltöttem magam:-Hát neked lesz te idióta.
-Halkabban már ember!Megsüketülök.-fogta a fülét Castiel,Viki pedig nevetve megölelt.
Hamarosan már nagyban ment a letyi petyi és mosolyogva adtuk át egymásnak a legfrissebb információkat,eközben Castiel a tarkóját a falba ütögette(??) és valamit morgott.Nem lényeg,szegény megzizzent a hülye lábujj törés miatt.Biztos hatalmas lelki sérelem lehet neki , talán örökre megmarad...jajj!
-Meghoztam az ebédet kicsikéim.-lépett be anya két tálcával, mióta én és vöröske összetörtük magunk egyre kedvesebb és kedvesebb...és néha már annyira nagyon kedves hogy alig kapok levegőt....de természetesen így szeretem.Mikor megpillantottam a tálca tartalmát kicsit alább hagyott lelkesedésem.
-Te most csak viccelsz ugye?-jegyezte meg Castiel az étel láttán.
-Miért mi bajod a spenóttal?-kérdezte meglepődve anya.-Nézd ezek az ételek mind vitaminban gazdagok ami jót tesz a kis fejlődő szervezetednek.-nyomott egy puszit anya a vöröske fejére én meg kuncogva összenéztem Vikivel.
-Anya ne csináld mááár!-hisztizett Cast aki szerintem a mai napon elérte a kikészülési pontját,mert kidagadt egy ér a szexi kis homlokán. Hehe!
-Jól van kicsim már megyek is.-illegett ki anyu a szobából mi pedig mosolyogva néztünk utána.
-Pfúj Miri te mit csinálsz!-szólalt meg röhögve Castiel mikor elkezdtem zabálni a spenótot és a brokkolit.
-Mi van?Éhes vagyok, és ne felejtsd el jót tesz a kis fejlődő szervezetednek nyuszika.-vigyorogtam.
-Hahaha!-vihogott Viki.-Castiel nyuszi.
-Nyuszizd le inkább Lysandert annak van annyi nyula mint a szemét.-hüppögött a fiú.-Amúgy.-tette hozzá.-Van valami zöld cucc a fogadon.
-Mi????Adj egy tükröt!-nyúltam Viki után aki már el is kezdett kutakodni a táskájában majd felém nyújtott egy hordozható kis tükröt.Azt kinyitva gyönyörködtem kicsit magamban...aztán elkezdtem vigyorogni és...megpillantottam mire célzott Castiel. Brokkolis lett a fogam a hülye vitamin dús ebédemtől.Gyorsan elkezdtem sikálni az ujjammal a fogam és mikor eltűnt az a kis zöld cucc megkönnyebbülve néztem magam elé.
-Hallottál már valaha olyanról hogy fogkefe?-kérdezte érdeklődve Castiel.
-Igen néha te is használhatnál néha napján.-dörmögtem.
-Hidd el neked se ártana egy rágó!-ripakodott Castiel.
-Ti szerintem túl sokat voltatok összezárva.-pislogott ránk Viki.
-Naná lennél te összezárva ilyen sokáig egy ekkora idiótával!-bökött felém a vörös hajú balfék.
-Senki se marasztal Castiel , nyugodtan át biceghetsz a kis szobádcskádba.-mosolyogtam ingerülten.
-Srácok hagyjátok már abba.-szólalt meg halkan Viki.
-Bocs.-feleltük egyszerre a bátyámmal és kicsit lesütöttem a szemem.
-Ne tőlem kérjetek bocsánatot.-vonta fel az egyik szemöldökét Viki, teljesen igaza van....de az hogy Castiel bocsánatot kérjen tőlem.... ez a terv már halottan született...
-Bocsi Cast....-kértem először én bocsánatot tőle.
-Nincs gáz megszoktam...-vigyorgott Castiel én meg röhögve vállba boxoltam.
-Idióta.-vihogtam és egymásra mosolyogtunk.
A nap további felében így hárman társasjátékoztunk.Nagyon jó volt!!! ((:
A második katasztrofális napom élem a törött lábammal,de se baj Castiel is itt döglik mellettem szóval jól elszórakoztatjuk egymást.Démon pedig remek lábmelegítő.Jelen pillanatban is a lábunkon feküdt,ami átkozottul fájt.Én éppen Castielt dobáltam popcornal ő pedig unottan váltogatta a tv csatornákat.
-Nem igaz hogy ebben az átkozott tv-ben nincs semmi normális.-zsörtölődött .
-Figyu ha nem tetszik a rendszer mehetsz a szobádba is.Senki se kérte hogy itt maradj.Egyébként van egy Spongya Bob maratonos CD-m.Betegyem?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Nem megyek sehova.Amúgy meg , egy életre elegem lett abból a nyomi szivacsból.-dünnyögte mérgesen én pedig nevetve figyeltem unott pofáját.Na ja, mióta ágyhoz lettünk kötve Spongya Bobot nézünk,szóval meg is értem,ámbár szerintem megunhatatlan.Ohhh ki lakik odalent kit rejt a víz?Spongya Bob nadrág.Sárga a színe és...jajj ne nem tudom tovább!Na mindegy...
-Oh valaki éhes.Dobj be egy snickers-t teljesen kifordulsz magadból.-szólaltam meg szórakozottan,majd átnyújtottam neki a mennyei csokit.Castiel csak hülyén pislogott rám és mikor sikerült megszólalnia akkor is csak ennyit mondott:-Kösz, nem kérek.-aztán mintha valami olyasmit dünnyögött volna az orra alatt hogy "én őt nem ismerem".Mily' kedves pedig csak hülyéskedni akartam kicsit...
-Sziasztok!-toppant be hirtelen Viki a szobámba.
-Vikiii!!-üvöltöttem és örömömben felpattantam ami kár volt mert szépen elnyaltam a padlón.Igen ez az első törésem,15 éves vagyok és marhára fáj!
-Hahaha!Legalább beverted azt a hülye fejed?-vihogott Castiel és majd nem legurult az ágyról a röhögésnek hála.Viki aggódva odaszaladt hozzám és vissza támogatott az ágyikómba.
-Javíthatatlan vagy Cast.-kuncogott a lány és hátra vetette vörös haját.-Na milyen így ágyhoz kötve?-kérdezte Viki mosolyogva mire a tesómmal mind ketten elkezdtünk egyszerre beszélni .Szegény barátnőm azt se tudta hova kapja a fejét.-Hé!Egyszerre csak egy beszéljen.-mondta kissé begőzölve.
-Kezdhetem én?-kérdeztem.
-Igen.-bólintott mosolyogva Viki.
-Ez nem ér!Miért ő kezdi?-csattant fel Castiel és duzzogva összefonta a karjait.
-Mert lányoké az elsőbbség te idióta.-vágtam rá zsigerből.
-Na és az engem hol érdekel??-kérdezte meglepődve mintha ez annyira természetes dolog lenne,hát igen tőle nem is kellett volna mást várnom.
-Akkor kezdd te.-förmedtem rá.
-Így nem, kezdd te!-dörmögte mint valami 6 éves te jó ég milyen szintre süllyedtem.
-Jó akkor kezdem én.-szólalt meg egyre idegesebben Viki.-Tudjátok kinek lesz holnapután a névnapja?-kérdezte,és vissza került az arcára a megszokott hatalmas vigyor.
-Ne tegyél már fel ilyen hülye kérdéseket, te is tudod hogy nem tudjuk rá a választ.-felelte megrökönyödve vöröske én pedig mosolyogva bólogattam mert én tudtam!Persze hogy tudtam!
-Miri te ha jól sejtem tudod.-nézett rám megilletődve a lány én pedig vigyorogva elüvöltöttem magam:-Hát neked lesz te idióta.
-Halkabban már ember!Megsüketülök.-fogta a fülét Castiel,Viki pedig nevetve megölelt.
Hamarosan már nagyban ment a letyi petyi és mosolyogva adtuk át egymásnak a legfrissebb információkat,eközben Castiel a tarkóját a falba ütögette(??) és valamit morgott.Nem lényeg,szegény megzizzent a hülye lábujj törés miatt.Biztos hatalmas lelki sérelem lehet neki , talán örökre megmarad...jajj!
-Meghoztam az ebédet kicsikéim.-lépett be anya két tálcával, mióta én és vöröske összetörtük magunk egyre kedvesebb és kedvesebb...és néha már annyira nagyon kedves hogy alig kapok levegőt....de természetesen így szeretem.Mikor megpillantottam a tálca tartalmát kicsit alább hagyott lelkesedésem.
-Te most csak viccelsz ugye?-jegyezte meg Castiel az étel láttán.
-Miért mi bajod a spenóttal?-kérdezte meglepődve anya.-Nézd ezek az ételek mind vitaminban gazdagok ami jót tesz a kis fejlődő szervezetednek.-nyomott egy puszit anya a vöröske fejére én meg kuncogva összenéztem Vikivel.
-Anya ne csináld mááár!-hisztizett Cast aki szerintem a mai napon elérte a kikészülési pontját,mert kidagadt egy ér a szexi kis homlokán. Hehe!
-Jól van kicsim már megyek is.-illegett ki anyu a szobából mi pedig mosolyogva néztünk utána.
-Pfúj Miri te mit csinálsz!-szólalt meg röhögve Castiel mikor elkezdtem zabálni a spenótot és a brokkolit.
-Mi van?Éhes vagyok, és ne felejtsd el jót tesz a kis fejlődő szervezetednek nyuszika.-vigyorogtam.
-Hahaha!-vihogott Viki.-Castiel nyuszi.
-Nyuszizd le inkább Lysandert annak van annyi nyula mint a szemét.-hüppögött a fiú.-Amúgy.-tette hozzá.-Van valami zöld cucc a fogadon.
-Mi????Adj egy tükröt!-nyúltam Viki után aki már el is kezdett kutakodni a táskájában majd felém nyújtott egy hordozható kis tükröt.Azt kinyitva gyönyörködtem kicsit magamban...aztán elkezdtem vigyorogni és...megpillantottam mire célzott Castiel. Brokkolis lett a fogam a hülye vitamin dús ebédemtől.Gyorsan elkezdtem sikálni az ujjammal a fogam és mikor eltűnt az a kis zöld cucc megkönnyebbülve néztem magam elé.
-Hallottál már valaha olyanról hogy fogkefe?-kérdezte érdeklődve Castiel.
-Igen néha te is használhatnál néha napján.-dörmögtem.
-Hidd el neked se ártana egy rágó!-ripakodott Castiel.
-Ti szerintem túl sokat voltatok összezárva.-pislogott ránk Viki.
-Naná lennél te összezárva ilyen sokáig egy ekkora idiótával!-bökött felém a vörös hajú balfék.
-Senki se marasztal Castiel , nyugodtan át biceghetsz a kis szobádcskádba.-mosolyogtam ingerülten.
-Srácok hagyjátok már abba.-szólalt meg halkan Viki.
-Bocs.-feleltük egyszerre a bátyámmal és kicsit lesütöttem a szemem.
-Ne tőlem kérjetek bocsánatot.-vonta fel az egyik szemöldökét Viki, teljesen igaza van....de az hogy Castiel bocsánatot kérjen tőlem.... ez a terv már halottan született...
-Bocsi Cast....-kértem először én bocsánatot tőle.
-Nincs gáz megszoktam...-vigyorgott Castiel én meg röhögve vállba boxoltam.
-Idióta.-vihogtam és egymásra mosolyogtunk.
A nap további felében így hárman társasjátékoztunk.Nagyon jó volt!!! ((:
2013. december 21., szombat
Megtörtek vagy inkább eltörtek...
December.19.csütörtök. kb úgy hajnali 2 körül
Az orvos megállapította hogy a lábam nem olyan rettenetes módon de eltört. OMG! Este bevittek a kórházba begipszelték aztán késő éjszaka hazaszállítottak,mindenki mélyen aludt kivéve anyum,aki ott ücsörgött feszülten az asztalnál.Mikor bebicegtem a konyhába a törött lábammal anyám odaszaladt hozzám de olyan lendülettel hogy alig bírtam megállni.
-Szia anya.-köszöntem ledöbbenve,és anyum majd kinyomta a belem úgy szorított.
-Jajj Miri úgy sajnálom hogy nem foglalkoztunk veled !-hüppögte anyum én pedig még mindig csodálkozva pislogtam,szívem szerint megkérdeztem volna hogy :"Ki vagy te és hová raktad az anyám?" de féltem hogy ez elég tahón hangzik szóval inkább befogtam a csacsogóm.
-Anya eressz el kérlek, fel akarok menni aludni!-szipákoltam nyűgösen és arrébb toltam anyum,majd megpróbáltam fellépcsőzni a szobámba, nagy nehezen felkúsztam az emeletre miközben Matilda és az anyám még lebonyolítottak egy gyors csevejt eközben én nagy nehezen belevetettem magam az ágyba,és kábán néztem a plafont,eltört az egyik lábujjam, szerencsémre helyre rakták vagy mit csináltak, gipsz nuku viszont össze van kötözve....cipőt rá venni egyszerűen lehetetlen és szerencsémre tél van....azt már nem is hozom szóba hogy akkora patám lett mint egy mamutnak.Ez is csak velem történhet meg!Állítólag 2 hétig még mocskosul fájni fog de aztán ismét élhetek mint hal a vízben, pfff méghozzá pár nap múlva karácsony ezt a mázlit. Viszont abban is van valami jó hogy ágyhoz vagyok kötve, egész nap videó játékozhatok és majd felhozatom anya laptopját. Viszont a kommandózásról lemondhatok egy darabig. Mindegy végül is már tudom hogy Castiel Lilivel kavar, ez a srác egyre jobb nőket talál magának...hamarosan kopogásra lettem figyelmes.
-Gyere be.-szóltam unottan és úgy voltam vele hogy biztos anya az, hát nem ő volt. Természetesen Castiel vonult be a szobámba és lehuppant az ágyamra,mellém.
-Jó most kussoljál be és elmondok neked mindent.-mondta unottan és mielőtt reagálhattam volna a számra tette a kezét.-Szóval, Liliána azért volt itt nálam oly sokat mert bejövök neki, én viszont csak azért hívtam mert beakartam szerezni neked ezeket.-mutatott fel 2 darab jegyet amire nagy betűkkel rá volt írva hogy THE GRENMA. -Újévkor lesz egy koncertjük,gondoltam eljönnél rá, meg hát megígértem, felfogtad?-kérdezte és leemelte a kezét a számról.
-Kezdhetted volna ezzel.-dünnyögtem és csodálkozva néztem a két jegyet.
-Hé álljunk csak meg kis csaj, TE nem engedted hogy elmondjam mert bevágtad a durcit.-háborodott fel és a mondat végénél áttért kislányos hangnembe amin szétvihogtam a fejem.
-Jól van na.-röhögtem továbbra is majd tartottunk egy rajz film maratont, a Madagaszkár pingvinjeit néztük és tiszta testvéri idillben ücsörögtünk az ágyon,Ő én meg a szexi lábam. A sokadik sorozatot néztük már mikor sikerült mindkettőnknek elaludni.
~DÉL KÖRNYÉKÉN~
Castiel vállának dőlve hortyogtam egész éjszaka.Úgy dél tájt sikerült kinyitnom azt a csodálatos szemeim,és ezekkel a bámulatosan szép szemeimmel sikerült azt is felfedeznem hogy a bátyám alszik.Remek! Elterveztem hogy megtámadom, és mivel a lábam triplájára dagadt úgy döntöttem ez tökéletes fegyverem lehet.Felemeltem nagy nehezen a több tonnás lábam és egyenesen a fiú lábszárára engedtem.
-Mi a...-pattant fel gyorsan a fiú én pedig vigyorogva néztem rá.
-Szép jó reggelt tástvír.-röhögtem el magam végül.
-Tástvír? Honnan jöttél te a mezőkről. És az ott mi a lábfejed helyén?-mutogatott a lábfejem felé én pedig abba hagytam a vihogást.
-Most azt mondod dagadt vagyok?-siránkoztam és kiskutya szemekkel pislákoltam a fiú felé aki zavartan kapkodta a fejét össze vissza majd szép lassan kisétált az ajtón.
-Én nem ismerlek.-motyogta majd bezárta maga után az ajtót, viszont ez amint megtörtént hatalmas üvöltésre lettem figyelmes.Mi történhetett odakint?Belesüppesztettem az egyik lábam a hozzá tartozó papucshoz majd a másik transzformálódott lábammal elindultam az ajtó felé amit kinyitva a fél lábon ugráló Castielt pillantottam meg.Hehe!
-Te meg mit csináltál idióta?-kuncogtam és odabotorkáltam hozzá.
-Semmit, belerúgtam a szekrénybe.-nyüszített és még mindig fél lábon ugrált a másik lábát pedig felhúzta a mellkasáig és ott szorongatta. Nagyon röhejesen nézett ki! Na jó, én mindig mondtam anyának hogy ne tegye a két szoba közötti kicsi térbe egy szekrényt,egyszer már én is belevertem a lábam de nem lett semmi bajom.-Indulj szólj anyának, azt hiszem eltört.-hessegetett el engem én pedig engedelmesen elindultam lefelé a lépcsőn.Anya a nappaliban ücsörgött Démonnal az ölében és mikor megpillantott engem mosolyogva köszönt.
-Anyu azt hiszem Castielnek eltörött a lába.-mondtam tragikusan mint valami béna filmben.De persze belül már szét vihogtam a fejem.Természetesen anyukám már 100km/h -val rohant felfelé az emeletre,én sajnos most nem tudtam ennyivel száguldozni viszont húsz perc múlva én is felértem hozzájuk.Anya éppen telefonált (gondolom az orvosnak) Cast pedig a földön ült.Az orvost hívta anya aki nem sokára meg is jelent nálunk, visszaigazította vagy mit csinált a bátyám lábujjával és neki is begipszelte majd besegítette a legközelebbi szobába ami az enyém volt.A fiú mellé feküdtem aki morcosan karba tett kezekkel nézett maga elé.
-Eltört?-kérdeztem.
-El.-morogta.
Apa is feljött a hír hallatán bekapcsolta nekünk a tv-t és hozott fel forró csokit.
-Ha kell valami szóljatok!-kacsintott és már el is tűnt.Hát így feküdtünk egymás mellett az idióta bátyámmal Madagaszkár pingvinjei maratont tartottunk,mindeközben Démon hűségesen befészkelte magát közénk.
-Szia anya.-köszöntem ledöbbenve,és anyum majd kinyomta a belem úgy szorított.
-Jajj Miri úgy sajnálom hogy nem foglalkoztunk veled !-hüppögte anyum én pedig még mindig csodálkozva pislogtam,szívem szerint megkérdeztem volna hogy :"Ki vagy te és hová raktad az anyám?" de féltem hogy ez elég tahón hangzik szóval inkább befogtam a csacsogóm.
-Anya eressz el kérlek, fel akarok menni aludni!-szipákoltam nyűgösen és arrébb toltam anyum,majd megpróbáltam fellépcsőzni a szobámba, nagy nehezen felkúsztam az emeletre miközben Matilda és az anyám még lebonyolítottak egy gyors csevejt eközben én nagy nehezen belevetettem magam az ágyba,és kábán néztem a plafont,eltört az egyik lábujjam, szerencsémre helyre rakták vagy mit csináltak, gipsz nuku viszont össze van kötözve....cipőt rá venni egyszerűen lehetetlen és szerencsémre tél van....azt már nem is hozom szóba hogy akkora patám lett mint egy mamutnak.Ez is csak velem történhet meg!Állítólag 2 hétig még mocskosul fájni fog de aztán ismét élhetek mint hal a vízben, pfff méghozzá pár nap múlva karácsony ezt a mázlit. Viszont abban is van valami jó hogy ágyhoz vagyok kötve, egész nap videó játékozhatok és majd felhozatom anya laptopját. Viszont a kommandózásról lemondhatok egy darabig. Mindegy végül is már tudom hogy Castiel Lilivel kavar, ez a srác egyre jobb nőket talál magának...hamarosan kopogásra lettem figyelmes.
-Gyere be.-szóltam unottan és úgy voltam vele hogy biztos anya az, hát nem ő volt. Természetesen Castiel vonult be a szobámba és lehuppant az ágyamra,mellém.
-Jó most kussoljál be és elmondok neked mindent.-mondta unottan és mielőtt reagálhattam volna a számra tette a kezét.-Szóval, Liliána azért volt itt nálam oly sokat mert bejövök neki, én viszont csak azért hívtam mert beakartam szerezni neked ezeket.-mutatott fel 2 darab jegyet amire nagy betűkkel rá volt írva hogy THE GRENMA. -Újévkor lesz egy koncertjük,gondoltam eljönnél rá, meg hát megígértem, felfogtad?-kérdezte és leemelte a kezét a számról.
-Kezdhetted volna ezzel.-dünnyögtem és csodálkozva néztem a két jegyet.
-Hé álljunk csak meg kis csaj, TE nem engedted hogy elmondjam mert bevágtad a durcit.-háborodott fel és a mondat végénél áttért kislányos hangnembe amin szétvihogtam a fejem.
-Jól van na.-röhögtem továbbra is majd tartottunk egy rajz film maratont, a Madagaszkár pingvinjeit néztük és tiszta testvéri idillben ücsörögtünk az ágyon,Ő én meg a szexi lábam. A sokadik sorozatot néztük már mikor sikerült mindkettőnknek elaludni.
~DÉL KÖRNYÉKÉN~
Castiel vállának dőlve hortyogtam egész éjszaka.Úgy dél tájt sikerült kinyitnom azt a csodálatos szemeim,és ezekkel a bámulatosan szép szemeimmel sikerült azt is felfedeznem hogy a bátyám alszik.Remek! Elterveztem hogy megtámadom, és mivel a lábam triplájára dagadt úgy döntöttem ez tökéletes fegyverem lehet.Felemeltem nagy nehezen a több tonnás lábam és egyenesen a fiú lábszárára engedtem.
-Mi a...-pattant fel gyorsan a fiú én pedig vigyorogva néztem rá.
-Szép jó reggelt tástvír.-röhögtem el magam végül.
-Tástvír? Honnan jöttél te a mezőkről. És az ott mi a lábfejed helyén?-mutogatott a lábfejem felé én pedig abba hagytam a vihogást.
-Most azt mondod dagadt vagyok?-siránkoztam és kiskutya szemekkel pislákoltam a fiú felé aki zavartan kapkodta a fejét össze vissza majd szép lassan kisétált az ajtón.
-Én nem ismerlek.-motyogta majd bezárta maga után az ajtót, viszont ez amint megtörtént hatalmas üvöltésre lettem figyelmes.Mi történhetett odakint?Belesüppesztettem az egyik lábam a hozzá tartozó papucshoz majd a másik transzformálódott lábammal elindultam az ajtó felé amit kinyitva a fél lábon ugráló Castielt pillantottam meg.Hehe!
-Te meg mit csináltál idióta?-kuncogtam és odabotorkáltam hozzá.
-Semmit, belerúgtam a szekrénybe.-nyüszített és még mindig fél lábon ugrált a másik lábát pedig felhúzta a mellkasáig és ott szorongatta. Nagyon röhejesen nézett ki! Na jó, én mindig mondtam anyának hogy ne tegye a két szoba közötti kicsi térbe egy szekrényt,egyszer már én is belevertem a lábam de nem lett semmi bajom.-Indulj szólj anyának, azt hiszem eltört.-hessegetett el engem én pedig engedelmesen elindultam lefelé a lépcsőn.Anya a nappaliban ücsörgött Démonnal az ölében és mikor megpillantott engem mosolyogva köszönt.
-Anyu azt hiszem Castielnek eltörött a lába.-mondtam tragikusan mint valami béna filmben.De persze belül már szét vihogtam a fejem.Természetesen anyukám már 100km/h -val rohant felfelé az emeletre,én sajnos most nem tudtam ennyivel száguldozni viszont húsz perc múlva én is felértem hozzájuk.Anya éppen telefonált (gondolom az orvosnak) Cast pedig a földön ült.Az orvost hívta anya aki nem sokára meg is jelent nálunk, visszaigazította vagy mit csinált a bátyám lábujjával és neki is begipszelte majd besegítette a legközelebbi szobába ami az enyém volt.A fiú mellé feküdtem aki morcosan karba tett kezekkel nézett maga elé.
-Eltört?-kérdeztem.
-El.-morogta.
Apa is feljött a hír hallatán bekapcsolta nekünk a tv-t és hozott fel forró csokit.
-Ha kell valami szóljatok!-kacsintott és már el is tűnt.Hát így feküdtünk egymás mellett az idióta bátyámmal Madagaszkár pingvinjei maratont tartottunk,mindeközben Démon hűségesen befészkelte magát közénk.
2013. december 19., csütörtök
Szökés otthonról
December 18.szerda este
Eszeveszett gyorsasággal repültem a föld felé,és minden olyan hirtelen történt hogy nem nagyon tudtam korrigálni esésem.Tehát védtelenül közeledtem a kissé havas fő felé,végül is elértem a célt azaz a földet és szépen rázuhantam a lábamra.Ouch!Igaz nagyon fájt a lábam de semmi kedvem sincs ahhoz hogy a bátyám magyarázkodjon hogy mit keresett az a boszi a házunkban....inkább tovább sétáltam gyors tempóban.Persze a gyors az annyira volt gyors amennyire a fájós lábammal tudtam menni...Hamarosan viszont a vöröske társult hozzám.
-Állj már meg Miri!-röhögött Cast én pedig gyorsabban sétáltam.-Most meg mi bajod?
-Te is tudod! Itt volt Lili....
-Ha megállnál elmagyaráznám neked!-morogta Castiel és megragadta a karom hogy megállítson de kitéptem a karom szorításából.-Hé!Ha hazaérsz beszélni fogunk!-kiáltott távolodó lényem után a fiú én pedig unottan a fiú felé fordultam.
-Arminéknál alszom ne várj haza.-szóltam és már sétáltam is tovább az egyre sötétedő utcán,az idő nyirkos volt egy pici hó volt de az is már olvadóban.A leheletem tisztán látszódott és ezzel el is szórakoztam egy darabig,főleg mivel minden levegő kifújás után azt mondogattam magamban hogy én egy gőzhajó vagyok. Egészen addig szórakoztam ezzel míg a fiúék házához nem értem.Ott nagy lassan bekopogtattam az ajtón,majd mikor Matilda kinyitotta az ajtót ijedten hátra léptem egyet.
-Szia Miri!Úgy örülök hogy látlak.-ölelgetett a nő én pedig zavartan vigyorogtam, egyre jobban fáj a lábam.
-Szia Matilda.-mosolyogtam továbbra is és besántikáltam a nappaliba ahol Alexy éppen forró csokit szürcsölt Armin pedig videó játékozott.Mikor átfagyva besántikált a meleg nappaliba mind a két srác felkapta a fejét.Alexy kedvesen rám mosolygott,a kakós szájával,Armin pedig biccentett egyet és tovább videó játékozott....hű kedvesség Level 100...
-Szia Miri!-pattant mellém Alexy én pedig visszafojtott nevetéssel figyeltem.-Mi van?-kérdezett rá végül elnézve idióta fejem.
-Bajszod van...-kuncogtam a fiú pedig letörölte a kakaót a szájáról.
-Még mindig?
-Nem.-vigyorogtam és lerogytam a kanapéra...úgy fáj a lábam....
-Thyűű Miri, neked meg mi lett a lábaddal...az egyik ducibb mint a másik.-méregette a lábfejem Armin én pedig elpirulva néztem rá.
-Leugrottam az erkélyből és azóta fáj...-feleltem halkan és eldőltem a piros kanapén,ami talán inkább bordósabb színű.
-Pff hát miért?-nevetett fel Armin én pedig egyre morcosabb lettem,nem kéne kiröhögnie...tahó....
-Azért mert....megtudtam ki a lila táskás csaj,és Castiel miatt ott szöktem meg...-krákogtam majd mégjobban lesütöttem a szemem.
-És ki az?-kérdezte Armin érdeklődve és leállította a játékot.
-Milyen lila táska? A lila már kiment a divatból.-értetlenkedett Alexy, hmm pont ezt mondta Amber is, misztikus...vagy inkább tragikus...
-Jajj Miri! Nyödg már ki, ne kelljen mindent harapó fogóval kihúzni belőled.-hisztizett Armin nem tudom mi lelte, szerintem valami probléma lett a kis gógyijával...
-Lilla....-suttogtam halkan majd mind a két fiú elkerekedett szemekkel nézett rám, pár percnyi kínos csend következett...
-Igen Miri említetted hogy lila a táska...-értetlenkedett Alexy amin én és Armin is pár másodpernyi sokk hatás után elröhögtük magunk.
-Nem lila de idiotic! Ha nem Lilla már mint Lili, tudod te!-vihogott Armin és összeborzolta Alexy haját aki pislogott kettőt és ő is felnevetett.
-Ja így már mindjárt más!-nevetgélt és annyira nevetett hogy legurult a kanapéról amire nagy nehezen felpréselte magát.Mi tovább vihogtunk ezen az akrobata mutatványon de úgy hogy már röhögőgörcsöt kaptunk.Matilda hamarosan egy tálca muffinnal sétált be a nappaliba és ijedt tekintettel figyelte ahogy a fia a földön fetreng.
-Alexy, te mit csinálsz a földön?-kérdezte a nő meredt szemekkel mi pedig kicsit vissza fogtuk magunk Alexy pedig visszahuppant mellénk a kanapéra.
-Anyu!Nézd meg Miri lábát szerintem eltört.-szólalt meg hirtelen az ébenfekete hajú barátom én pedig kábán pislogtam felé, ezt most miért kellett mondania? Maximum meghúzódott semmi több...hamarosan a nő letette a tálcát az asztalra (aminek a két fiú rögtön neki esett azért remélem nekem is hagynak) és leguggolt a lábamhoz majd értő szemekkel vizsgálgatta azt.
-Hmm....-hümmögött majd megkért hogy álljak fel, engedelmesen felálltam...volna hogyha nem huppanok vissza a kanapéra mert mocskosul elkezd fájni és zsibbadni a lábfejem, ezek után a fájdalom el se múlt...na ne!!!
-Ouch.-szisszentem fel a amire az éppen zabáló fiúk is felfigyeltek, Matilda aggódva nézett rám.
-Miri!!Jól vagy?-kérdezte aggódva a nő, és ekkor már Alexy és Armin arcából is sütött az aggodalom.
-Megvagyok, hát te?-kérdetem a nőtől ( csak hogy tudjátok engedi hogy tegezzem) szórakozottan és továbbra is fájlaltam a lábamat.
-Ki hívom az orvost!-szaladt el a nő és Armin rögtön mellém csúszott a hosszú kanapén.
-Fáj?-kérdezte és megfogta a kezem majd egy kicsit megszorította.
-Átkozottul.-suttogtam Armin pedig mélyen a szemembe nézett, fájt a lábam és a szívemen is mintha egy tonnás kő csücsülne de valahogy erről mind megfeledkeztem mivel elvesztem a fiú két kék szemében, valahol egész máshol lehettem,lehajtottam a fejem a vállára és sokáig merengtem a jó büdös semmin,de legalább elvoltam,eközben Armin egyik kezével engem ölelt a másikkal a kezem szorította...Jézusom de szeretem, és most pedig... ezer pillangó csapkod a hasamba....De álljunk csak meg! Mit keresnek pillangók a hasamban?! Ez undi....
Eszeveszett gyorsasággal repültem a föld felé,és minden olyan hirtelen történt hogy nem nagyon tudtam korrigálni esésem.Tehát védtelenül közeledtem a kissé havas fő felé,végül is elértem a célt azaz a földet és szépen rázuhantam a lábamra.Ouch!Igaz nagyon fájt a lábam de semmi kedvem sincs ahhoz hogy a bátyám magyarázkodjon hogy mit keresett az a boszi a házunkban....inkább tovább sétáltam gyors tempóban.Persze a gyors az annyira volt gyors amennyire a fájós lábammal tudtam menni...Hamarosan viszont a vöröske társult hozzám.
-Állj már meg Miri!-röhögött Cast én pedig gyorsabban sétáltam.-Most meg mi bajod?
-Te is tudod! Itt volt Lili....
-Ha megállnál elmagyaráznám neked!-morogta Castiel és megragadta a karom hogy megállítson de kitéptem a karom szorításából.-Hé!Ha hazaérsz beszélni fogunk!-kiáltott távolodó lényem után a fiú én pedig unottan a fiú felé fordultam.
-Arminéknál alszom ne várj haza.-szóltam és már sétáltam is tovább az egyre sötétedő utcán,az idő nyirkos volt egy pici hó volt de az is már olvadóban.A leheletem tisztán látszódott és ezzel el is szórakoztam egy darabig,főleg mivel minden levegő kifújás után azt mondogattam magamban hogy én egy gőzhajó vagyok. Egészen addig szórakoztam ezzel míg a fiúék házához nem értem.Ott nagy lassan bekopogtattam az ajtón,majd mikor Matilda kinyitotta az ajtót ijedten hátra léptem egyet.
-Szia Miri!Úgy örülök hogy látlak.-ölelgetett a nő én pedig zavartan vigyorogtam, egyre jobban fáj a lábam.
-Szia Matilda.-mosolyogtam továbbra is és besántikáltam a nappaliba ahol Alexy éppen forró csokit szürcsölt Armin pedig videó játékozott.Mikor átfagyva besántikált a meleg nappaliba mind a két srác felkapta a fejét.Alexy kedvesen rám mosolygott,a kakós szájával,Armin pedig biccentett egyet és tovább videó játékozott....hű kedvesség Level 100...
-Szia Miri!-pattant mellém Alexy én pedig visszafojtott nevetéssel figyeltem.-Mi van?-kérdezett rá végül elnézve idióta fejem.
-Bajszod van...-kuncogtam a fiú pedig letörölte a kakaót a szájáról.
-Még mindig?
-Nem.-vigyorogtam és lerogytam a kanapéra...úgy fáj a lábam....
-Thyűű Miri, neked meg mi lett a lábaddal...az egyik ducibb mint a másik.-méregette a lábfejem Armin én pedig elpirulva néztem rá.
-Leugrottam az erkélyből és azóta fáj...-feleltem halkan és eldőltem a piros kanapén,ami talán inkább bordósabb színű.
-Pff hát miért?-nevetett fel Armin én pedig egyre morcosabb lettem,nem kéne kiröhögnie...tahó....
-Azért mert....megtudtam ki a lila táskás csaj,és Castiel miatt ott szöktem meg...-krákogtam majd mégjobban lesütöttem a szemem.
-És ki az?-kérdezte Armin érdeklődve és leállította a játékot.
-Milyen lila táska? A lila már kiment a divatból.-értetlenkedett Alexy, hmm pont ezt mondta Amber is, misztikus...vagy inkább tragikus...
-Jajj Miri! Nyödg már ki, ne kelljen mindent harapó fogóval kihúzni belőled.-hisztizett Armin nem tudom mi lelte, szerintem valami probléma lett a kis gógyijával...
-Lilla....-suttogtam halkan majd mind a két fiú elkerekedett szemekkel nézett rám, pár percnyi kínos csend következett...
-Igen Miri említetted hogy lila a táska...-értetlenkedett Alexy amin én és Armin is pár másodpernyi sokk hatás után elröhögtük magunk.
-Nem lila de idiotic! Ha nem Lilla már mint Lili, tudod te!-vihogott Armin és összeborzolta Alexy haját aki pislogott kettőt és ő is felnevetett.
-Ja így már mindjárt más!-nevetgélt és annyira nevetett hogy legurult a kanapéról amire nagy nehezen felpréselte magát.Mi tovább vihogtunk ezen az akrobata mutatványon de úgy hogy már röhögőgörcsöt kaptunk.Matilda hamarosan egy tálca muffinnal sétált be a nappaliba és ijedt tekintettel figyelte ahogy a fia a földön fetreng.
-Alexy, te mit csinálsz a földön?-kérdezte a nő meredt szemekkel mi pedig kicsit vissza fogtuk magunk Alexy pedig visszahuppant mellénk a kanapéra.
-Anyu!Nézd meg Miri lábát szerintem eltört.-szólalt meg hirtelen az ébenfekete hajú barátom én pedig kábán pislogtam felé, ezt most miért kellett mondania? Maximum meghúzódott semmi több...hamarosan a nő letette a tálcát az asztalra (aminek a két fiú rögtön neki esett azért remélem nekem is hagynak) és leguggolt a lábamhoz majd értő szemekkel vizsgálgatta azt.
-Hmm....-hümmögött majd megkért hogy álljak fel, engedelmesen felálltam...volna hogyha nem huppanok vissza a kanapéra mert mocskosul elkezd fájni és zsibbadni a lábfejem, ezek után a fájdalom el se múlt...na ne!!!
-Ouch.-szisszentem fel a amire az éppen zabáló fiúk is felfigyeltek, Matilda aggódva nézett rám.
-Miri!!Jól vagy?-kérdezte aggódva a nő, és ekkor már Alexy és Armin arcából is sütött az aggodalom.
-Megvagyok, hát te?-kérdetem a nőtől ( csak hogy tudjátok engedi hogy tegezzem) szórakozottan és továbbra is fájlaltam a lábamat.
-Ki hívom az orvost!-szaladt el a nő és Armin rögtön mellém csúszott a hosszú kanapén.
-Fáj?-kérdezte és megfogta a kezem majd egy kicsit megszorította.
-Átkozottul.-suttogtam Armin pedig mélyen a szemembe nézett, fájt a lábam és a szívemen is mintha egy tonnás kő csücsülne de valahogy erről mind megfeledkeztem mivel elvesztem a fiú két kék szemében, valahol egész máshol lehettem,lehajtottam a fejem a vállára és sokáig merengtem a jó büdös semmin,de legalább elvoltam,eközben Armin egyik kezével engem ölelt a másikkal a kezem szorította...Jézusom de szeretem, és most pedig... ezer pillangó csapkod a hasamba....De álljunk csak meg! Mit keresnek pillangók a hasamban?! Ez undi....
2013. december 17., kedd
Fényderül az igazra
December 18. szerda.
Az utolsó nap a suliból ezek után szünet.Mondjuk nekem eddig is szünet volt hehehe!Armin kora reggel elindult a suliba,azaz....nálam a kora , az úgy 7:30 körül lehetett,miután a kocka hercegem elandalgott a suliba én még kicsit szuszékoltam az ágyban,én néztem a Spongya Bobot,ezt a mesét nem lehet kinőni!Megunhatatlan.Épp azt néztem ahogy Spongya Bob és Patric medúzákat próbálnak elkapni egy hálóval mikor megpillantottam valamit az ágyam melletti éjjeli szekrényen....segítek kicsit biztos kitaláljátok :
Fekete , nekem is volt egy csak a bátyám idegbeteg csaja eltörte , kütyü.
Na kitaláltátok? Nem nehéz ügye? :)
Szóval megfogtam azt a csodálatos fekete kütyüt amit Armin itt hagyott, egy darabig lesápadva néztem a 21. századi fenomenális technikával készült csoda masinát,majd picit megkönnyezve ám de elindítottam a Kadét 16-ot. Milyen régen játszottam én ezzel a csoda kütyüvel... hmm... nagyban gyilkolásztam ellenfeleim mikor hirtelen zajt hallottam meg.Vajon ki lehet az?Armin lenne valamit itt hagyott (igen a PSP-ét hehe!) ? Becsúsztattam a PSP-t a párna alá és oda lopakodtam az ajtóhoz.És tényleg valaki itt van....de ki?
-Gyere beljebb a húgom még biztos alszik szóval legyünk csöndben.-hallottam Castiel (!!) hangját. Hmm.... talán vele van a lila táska tulaja...vagy más....
-Hehe jó majd igyekszem,de az rajtad is múlik -hallottam egy lány nevetését...ez a lila táskás!!Olyan ismerős a hangja...bárcsak tudnám miért!Egészen vékony,és éles.Ki lehet ez?Megvártam hogy Cast és a lány bemenjenek a szobájukba, természetesen csak az ajtó kattanásból tudtam hogy ez megtörtént.Pár percen belül kiólálkodtam főhadiszállásomból, és elindultam az ellenség területe felé (túl sok volt nekem ez a Kadét 16).Az ajtón keresztül kacarászást hallottam,aha...lebuktatok!Ideje kicsit hallgatóznom.
-És mikor mondod el a húgodnak...tudod....-kérdezte kissé szorongva a lány.
-Mit?Jah.Mi a fenéért mondanám el Mirinek.Nem rátartozik.
-Értem...-mondta kissé elhalkulva a lány...hamarosan Cast vagy a csaj nem tudni hatalmas gitározásba kezdett.Itt az idő most vagy soha! Nyisd ki az ajtót Miri! És az erő legyen veled!Megragadtam a kilincset hogy feltárjam ki is a bátyám újabb csaja, szép lassan elkezdtem lefelé nyomni a kilincset mikor is elkezdett valami rezegni a fenekemnél...a zsebemben....a telefonom....nekem annyi!Hamarosan felcsendült a BVB Rebel Love Song. Fedezékbe katona!Nem nem!Gyorsan kinyomtam a telefonomat és vissza futottam a szobámba,dühösen felvettem a telefont és a szobám ajtajának dőltem.
-Igen?-kérdeztem komolyan.
-Föld itt Sólyom beszél, ismétlem itt sólyom beszél....-nevetett fel Armin.-Csak nem kommandózol?
-Először is mi az hogy Föld??Miért nem te vagy az?Most vegyem úgy hogy dagadt vagyok? Másodszor pedig miféle varázsló vagy te hogy kitalálod??
-Először is csak poén te idióta.Másodszor is törődj bele kiismertelek főleg mivel a Kadét 16-ban is ilyen hangnemben motyogtad el támadási terveid....Harmadszor pedig gyere át .
-Jujj...szóval azokat hangosan is kimondtam...akkor ár tudom miért győztél annyi.Jó mikor?
-Nem tudom úgy egy óra múlva jó? Viszont most leteszem mindjárt csengetnek utolsó órára szia!-köszönt el Armin én pedig letettem a telóm.Na leselkedjünk neki az akció további részeinek.Kiléptem az ajtón és elkezdtem hallgatózni.
-Maradj még egy kicsit kérlek.-szólalt meg komoran a bátyám.
-Nem lehet sietnem kell....dolgom van....-felelte zavartan a lány.Hüpp.Ez most még engem is szíven ütött hogy eshet ez Castiel egójának? Biztos romjaira hullott...ki utasítaná vissza Cast? Ja... mondjuk van ki de akkor is!
-Értem, elkísérhetlek??-szólalt meg kissé mogorvábban a fiú.
-Azt megköszönném.
Kissé zajt hallottam gondolom elkezdtek pakolászni.
-Hmmm.... szép lila a táskád.-mondta Castiel, de nem értettem túl jól a nagy zajongás miatt de lényegtelen.
-Köszi.Nem rég kaptam.
-Aha...
-Na de induljunk.-hallottam meg a lány élénk hangját.Jajj ne!Gyorsan elkezdtem szaladni annyira próbáltam sietni hogy megbotlottam és egy hatalmas puffanással a földre estem,gyorsan felkecmeregtem (átkozott gravitáció!!) és besprinteltem a szobámba, magam után becsaptam az ajtót (adja az ég hogy ne hallják meg) és szabad esési pozícióban ráugrottam az ágyamra és szuszogva elterültem rajta.Na most kapd össze magad Miri!Hajrá!Állj fel te idióta! Fel is pattantam a tudatalattim utasítására,jó ha kimegyek az erkélyre akkor még láthatom!!Ki is száguldoztam az erkélyre és elkezdtem bambulni kifelé.Hamarosan Castiel vörös fejét pillantottam meg.Mögötte pedig a lila táskás lányt aki nem volt más mint....
-Jesszus!-suttogtam erre Castiel fenézett én pedig le rá,hamarosan oda súgott valamit a lila táskás nőszemélynek és eltűnt...yahj ez felfelé jön.Gyorsan kulcsra zártam az ajtót de tudom ez nála nem sokáig tart,összepakolom a holmim és az erkélyen keresztül megszökök majd GO Arminék háza.Összedobtam tehát a holmim mikor is nyitottam az ajtóm egy másik ajtó nyílt egyetemben az erkély ajtóval,nem más mint a szobámé.
-Miri....beszélnünk kell!-fújtatott dühösen a vöröske én pedig elkezdtem hátrálni.
-Mit keresett itt Ő...?-kérdeztem remegő hangon mivel az az ő nem volt más mint Lilla, és Cadtiel nem azt mondta hogy : hmm....szép lila a táskád ha nem hogy : hmmm.... szép Lilla a táskád.Jesszus....Lilla az a Lilla!Aki megtámadott és sötét erejével ki akart nyírni.Aki elakarta lopni Armint.... grhhh....
-Erről akarok veled tárgyalni.-dörmögte unottan.
-Hát velem nem fogsz!Azzal a kis gerinctelen ördöggel megbeszélheted de velem többet nem beszélsz!-háborodtam fel mivel kissé kikészített hogy Lilla itt volt...azaz hogy ilyen kedves volt Lillával,és még mindig kedvesebb volt vele mint velem....
-Miért nem hagyod hogy megmagyarázzam?-kérdezte és közelített pár lépést én meg tovább hátráltam és nekiütköztem a korlátnak.
-Majd megmagyarázod Szenyor most viszont aloha!-szalutáltam egyet és leugrottam az erkélyemből,hogy miért nem az ajtón távoztam?Ez egy remek kérdés,talán mert mikor észbe kaptam már zuhantam lefelé...tipikus
Az utolsó nap a suliból ezek után szünet.Mondjuk nekem eddig is szünet volt hehehe!Armin kora reggel elindult a suliba,azaz....nálam a kora , az úgy 7:30 körül lehetett,miután a kocka hercegem elandalgott a suliba én még kicsit szuszékoltam az ágyban,én néztem a Spongya Bobot,ezt a mesét nem lehet kinőni!Megunhatatlan.Épp azt néztem ahogy Spongya Bob és Patric medúzákat próbálnak elkapni egy hálóval mikor megpillantottam valamit az ágyam melletti éjjeli szekrényen....segítek kicsit biztos kitaláljátok :
Fekete , nekem is volt egy csak a bátyám idegbeteg csaja eltörte , kütyü.
Na kitaláltátok? Nem nehéz ügye? :)
Szóval megfogtam azt a csodálatos fekete kütyüt amit Armin itt hagyott, egy darabig lesápadva néztem a 21. századi fenomenális technikával készült csoda masinát,majd picit megkönnyezve ám de elindítottam a Kadét 16-ot. Milyen régen játszottam én ezzel a csoda kütyüvel... hmm... nagyban gyilkolásztam ellenfeleim mikor hirtelen zajt hallottam meg.Vajon ki lehet az?Armin lenne valamit itt hagyott (igen a PSP-ét hehe!) ? Becsúsztattam a PSP-t a párna alá és oda lopakodtam az ajtóhoz.És tényleg valaki itt van....de ki?
-Gyere beljebb a húgom még biztos alszik szóval legyünk csöndben.-hallottam Castiel (!!) hangját. Hmm.... talán vele van a lila táska tulaja...vagy más....
-Hehe jó majd igyekszem,de az rajtad is múlik -hallottam egy lány nevetését...ez a lila táskás!!Olyan ismerős a hangja...bárcsak tudnám miért!Egészen vékony,és éles.Ki lehet ez?Megvártam hogy Cast és a lány bemenjenek a szobájukba, természetesen csak az ajtó kattanásból tudtam hogy ez megtörtént.Pár percen belül kiólálkodtam főhadiszállásomból, és elindultam az ellenség területe felé (túl sok volt nekem ez a Kadét 16).Az ajtón keresztül kacarászást hallottam,aha...lebuktatok!Ideje kicsit hallgatóznom.
-És mikor mondod el a húgodnak...tudod....-kérdezte kissé szorongva a lány.
-Mit?Jah.Mi a fenéért mondanám el Mirinek.Nem rátartozik.
-Értem...-mondta kissé elhalkulva a lány...hamarosan Cast vagy a csaj nem tudni hatalmas gitározásba kezdett.Itt az idő most vagy soha! Nyisd ki az ajtót Miri! És az erő legyen veled!Megragadtam a kilincset hogy feltárjam ki is a bátyám újabb csaja, szép lassan elkezdtem lefelé nyomni a kilincset mikor is elkezdett valami rezegni a fenekemnél...a zsebemben....a telefonom....nekem annyi!Hamarosan felcsendült a BVB Rebel Love Song. Fedezékbe katona!Nem nem!Gyorsan kinyomtam a telefonomat és vissza futottam a szobámba,dühösen felvettem a telefont és a szobám ajtajának dőltem.
-Igen?-kérdeztem komolyan.
-Föld itt Sólyom beszél, ismétlem itt sólyom beszél....-nevetett fel Armin.-Csak nem kommandózol?
-Először is mi az hogy Föld??Miért nem te vagy az?Most vegyem úgy hogy dagadt vagyok? Másodszor pedig miféle varázsló vagy te hogy kitalálod??
-Először is csak poén te idióta.Másodszor is törődj bele kiismertelek főleg mivel a Kadét 16-ban is ilyen hangnemben motyogtad el támadási terveid....Harmadszor pedig gyere át .
-Jujj...szóval azokat hangosan is kimondtam...akkor ár tudom miért győztél annyi.Jó mikor?
-Nem tudom úgy egy óra múlva jó? Viszont most leteszem mindjárt csengetnek utolsó órára szia!-köszönt el Armin én pedig letettem a telóm.Na leselkedjünk neki az akció további részeinek.Kiléptem az ajtón és elkezdtem hallgatózni.
-Maradj még egy kicsit kérlek.-szólalt meg komoran a bátyám.
-Nem lehet sietnem kell....dolgom van....-felelte zavartan a lány.Hüpp.Ez most még engem is szíven ütött hogy eshet ez Castiel egójának? Biztos romjaira hullott...ki utasítaná vissza Cast? Ja... mondjuk van ki de akkor is!
-Értem, elkísérhetlek??-szólalt meg kissé mogorvábban a fiú.
-Azt megköszönném.
Kissé zajt hallottam gondolom elkezdtek pakolászni.
-Hmmm.... szép lila a táskád.-mondta Castiel, de nem értettem túl jól a nagy zajongás miatt de lényegtelen.
-Köszi.Nem rég kaptam.
-Aha...
-Na de induljunk.-hallottam meg a lány élénk hangját.Jajj ne!Gyorsan elkezdtem szaladni annyira próbáltam sietni hogy megbotlottam és egy hatalmas puffanással a földre estem,gyorsan felkecmeregtem (átkozott gravitáció!!) és besprinteltem a szobámba, magam után becsaptam az ajtót (adja az ég hogy ne hallják meg) és szabad esési pozícióban ráugrottam az ágyamra és szuszogva elterültem rajta.Na most kapd össze magad Miri!Hajrá!Állj fel te idióta! Fel is pattantam a tudatalattim utasítására,jó ha kimegyek az erkélyre akkor még láthatom!!Ki is száguldoztam az erkélyre és elkezdtem bambulni kifelé.Hamarosan Castiel vörös fejét pillantottam meg.Mögötte pedig a lila táskás lányt aki nem volt más mint....
-Jesszus!-suttogtam erre Castiel fenézett én pedig le rá,hamarosan oda súgott valamit a lila táskás nőszemélynek és eltűnt...yahj ez felfelé jön.Gyorsan kulcsra zártam az ajtót de tudom ez nála nem sokáig tart,összepakolom a holmim és az erkélyen keresztül megszökök majd GO Arminék háza.Összedobtam tehát a holmim mikor is nyitottam az ajtóm egy másik ajtó nyílt egyetemben az erkély ajtóval,nem más mint a szobámé.
-Miri....beszélnünk kell!-fújtatott dühösen a vöröske én pedig elkezdtem hátrálni.
-Mit keresett itt Ő...?-kérdeztem remegő hangon mivel az az ő nem volt más mint Lilla, és Cadtiel nem azt mondta hogy : hmm....szép lila a táskád ha nem hogy : hmmm.... szép Lilla a táskád.Jesszus....Lilla az a Lilla!Aki megtámadott és sötét erejével ki akart nyírni.Aki elakarta lopni Armint.... grhhh....
-Erről akarok veled tárgyalni.-dörmögte unottan.
-Hát velem nem fogsz!Azzal a kis gerinctelen ördöggel megbeszélheted de velem többet nem beszélsz!-háborodtam fel mivel kissé kikészített hogy Lilla itt volt...azaz hogy ilyen kedves volt Lillával,és még mindig kedvesebb volt vele mint velem....
-Miért nem hagyod hogy megmagyarázzam?-kérdezte és közelített pár lépést én meg tovább hátráltam és nekiütköztem a korlátnak.
-Majd megmagyarázod Szenyor most viszont aloha!-szalutáltam egyet és leugrottam az erkélyemből,hogy miért nem az ajtón távoztam?Ez egy remek kérdés,talán mert mikor észbe kaptam már zuhantam lefelé...tipikus
2013. december 14., szombat
"Castiel!Castiel!Hol vagy?"
Castiel!Castiel!Hol vagy? Oh a szívem ! A szívem! Jaj olyan hideg van! Nem szaporítom tovább a szót azt hiszem a bátyám megszökött nászútra Vikivel.Ami azt jelenti hogy enyém a szobája és a gitárjai.De jó már nekem...jajj hogy én mindig elkalandozok.Ott álltam a fiú szobája közepén, az ablak tárva nyitva és a szél tépte a függönyt.Fagyoskodva álltam és azon töprengtem hogy most Cast nászúton van vagy csak egy egyszer randin...itt hagyott talán újra? Talán újra Deb-el van? Talán mással.... talán csak egy egyszerű adrenalin szint növelés kiugrom az ablakból és szaladok egyet a kissé havas utcán...az a baj hogy túl sok a talán.Hamarosan becsapódott mögöttem az ajtó,talán egy szellem! Elvitte Castot és most engem akar!! Jajj!!!Jó rendben Miri,túl sok ez már tényleg túl sok!Szedd össze magad,nem léteznek szellemek csak túl nagy a fantáziád.Igen igen csak ez lehet...
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-sikítottam fel mivel "valaki" a vállamra tette a kezét,természetesen ez a valaki nem más volt mint Castiel, pizsamában fogkefével az egyik kezében nézett engem szórakozottan.
-Szia Miri.-nevetett fel végül és arrébb lökött kicsit majd lehuppant az ágyára.-Mit keresel itt?
-Viki?-kérdeztem meghökkenve,tehát még sem szökött el nászútra csak megfürdött és valószínűleg kiszeéősztetett ez idő alatt.
-Nem , nem én Castiel vagyok.-nézett mélyen a szemembe, tudtam hogy belül már szét röhögte magát, de most csak biztatóan pislogott rám.
-Viki,nem volt itt?-kérdeztem meg.
-Nem,miért lett volna?-kérdezte szorongva.Na ne!Ez tényleg Vikivel enyeleg,ami nem baj mivel Viki a legjobb barátnőm azaz az egyik, és kedves meg vicces ... csak nem értem miért kell ezt titkolni...
-Ja semmi....
-Öhh,jut eszembe.-kapott a fejéhez a bátyám.-Valaki....lent vár téged a nappaliban.-mondta és ki lökött a szobájából.Armin? Armin!! Mosolyogva lebotladoztam a lépcsőn és a nappaliba érve megpillantottam a fiút, jajj anyám!Ez ő! Ében fekete haja valami nagyon barósan csillogott,és azok a kék szemek ,kedvem lenne elolvadni de nem lenne szabad.
-Szia,-intettem neki zavartan és már tudtam mi fog jönni....
-Szia.-mosolygott vissza és mellém sétált...igen igen....tudom mi fog történni...esetlenül vigyorogtam még mindig a fiúra végül is ő mélyen a szemembe nézett majd a számra majd ismét a szemembe, ettől persze lesokkoltam...megcsókolt.Nagyon hiányzott már a csókja.Na meg persze ő is .
-Mi volt ez a .... szem valami?-kérdeztem tőle nevetve.
-Nem tudom a facebookon láttam.-vonta meg a vállát és röhögve felsétáltunk a szobába.Eldőltünk az ágyon és elkezdtük nézni a Pókembert.
-Ma itt alszol?-kérdeztem csillogó szemekkel és belefúrtam az arcom a vállába...hmmm.... PSP illatta van.
-Igen.-nevetett fel.-Amúgy hallottam mi történt a bátyáddal, sajnálom...
Ennél a mondatnál a homlokomig szaladt a szemöldököm.Armin még is honnan tud erről?Viki??De hiszen mondtam neki hogy tartsa a száját...akkor Deb?
-Valami rosszat mondtam?-kérdezte csodálkozva.
-Ki mesélt neked erről?
-Facebook adtlapnak hívják egyesek...-suttogta mosolyogva a fülembe,ja leesett....
-Viszont tegnap volt nála egy lány...nem tudom ki volt az,most ez ügyben nyomozok.
-Haha sok sikert,valami tudni való?
-Volt nála egy lila táska...
-Lila táska...hmm...még valami?
-Semmi....
-Értem hát akkor sok szerencsét.-vihogott majd felpattant és gondolom elment fürödni,a táskáját itt hagyta a szobában csak a pizsamáját vette ki.Belenéztem a fekete táskába és nocsak nocsak mi volt benne?
-Köszönöm Istenem.-suttogtam és a kezembe kaptam a csodálatos kütyüt.Hmm...milyen rég játszottam én már ezzel a kütyüvel....boldogan nyomkodtam a PSP-t egészen addig míg be nem lépett Armin a szobámba.
-Hé! Tedd csak le a PSP-m.-nevetett rám a fiú és ki kapta a kezemből a játékot.
-Most úgy teszel mintha nem lenne Isten adta tehetségem a kütyükhöz!-fontam össze a mellkasomon a kezem és duzzogva elfordultam a kacagó fiútól.
-Senki se mondott ilyet.Csodálatos képességed van a khm... kütyökhöz.-vihogott Armin és megsimította a vállam.
-Ugye??Ilyennek teremtett az atya.-bólogattam csillogó szemekkel.
-Igen igen tudom,na de húzzál fürödni.-lökött le az ágyról és már is elfoglalta a helyem majd bekapcsolta a tv-m.
-Jó fej vagy.-röhögtem és ki is vonultam,egyenesen be a fürdőbe,zuhanyzás után a szennyes láda tetején észre vettem egy dobozt amire ez volt írva "Helen régi ruhái"....aha szóval anya régi ruhái!Be voltam göngyölve egy sárga törülközőbe úgy döntöttem hogy belelesek a dobozba,először is egy csipke testre simuló pizsamát emeltem ki.
-Jesszus...-förmedtem el a hálóing láttán és elképzeltem benne anyum,jajj...aztán természetesen eszembe jutott az a csodálatos ötlet hogy ezt veszem fel estére,Armin miatt....:) Nagy nehezen beletuszkoltam magam a ruhába és ugyan bár alig tudtam benne mozogni kilibegtem a fürdőből,egyenesen be a szobába és igyekeztem minél természetesebbnek tűnni a ruhában....Armin egy darabig meghökkenve bámult engem, majd egy ravasz mosollyal a száján megszólalt.
-Miri,nem kell ilyen ruhákat felvenned miattam.-vigyorgott majd felült.Zavartan elkezdtem hebegni.
-Nem tudom miről beszélsz.
-De tudod.-vigyorgott továbbra is.-De ha azt mondod ez kényelmes neked legyél ebben.-mondta és megpaskolta az ágyat ezzel jelezve azt hogy üljek le mellé....oh jajj ....leülni?Ebben a.....?Zavartan mosolyogtam és igyekeztem minél jobban összehúzni a baba husim.Na hajrá Miri! Mondtam magamban közben letettem a fenekem az ágyra....hamarosan egy hatalmas reccsenéssel és nyikkanással lett gazdagabb az esténk....igen a ruhám ....elszakadt...
-Hahaha.-vihogott fel Armin kapásból.-De tudtam hogy ez lesz!
-Olyan nyomi vagy!-vihogtam fel pár percnyi sokk után.-Megyek fel veszem a tehenes pizsamám szerinted az úgy is szexibb.-kacarásztam erre Armin elpirult.Meg is érdemelte,mondjuk lehet azért pirult el mert a hátam közepétől a ruha legaljáig lett egy szakadás....aham ez azért nyomósabb ok.Felkaptam a tehenes pizsim és vissza is siettem Arminhoz aki az ágyon horkolt....már fél álomba lehetett mikor én mellé ugrottam.
-Már is jobb.-mosolygott majd átölelt és együtt néztük az x.factor döntőjét,egészen addig míg el nem aludtunk.Azaz Armin elaludt én meg még kicsit PSP-tem (természetesen az ő PSP-én) aztán miután játszottam a kedvenc Harry Potteres játékommal,én is álomba szenderültem.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-sikítottam fel mivel "valaki" a vállamra tette a kezét,természetesen ez a valaki nem más volt mint Castiel, pizsamában fogkefével az egyik kezében nézett engem szórakozottan.
-Szia Miri.-nevetett fel végül és arrébb lökött kicsit majd lehuppant az ágyára.-Mit keresel itt?
-Viki?-kérdeztem meghökkenve,tehát még sem szökött el nászútra csak megfürdött és valószínűleg kiszeéősztetett ez idő alatt.
-Nem , nem én Castiel vagyok.-nézett mélyen a szemembe, tudtam hogy belül már szét röhögte magát, de most csak biztatóan pislogott rám.
-Viki,nem volt itt?-kérdeztem meg.
-Nem,miért lett volna?-kérdezte szorongva.Na ne!Ez tényleg Vikivel enyeleg,ami nem baj mivel Viki a legjobb barátnőm azaz az egyik, és kedves meg vicces ... csak nem értem miért kell ezt titkolni...
-Ja semmi....
-Öhh,jut eszembe.-kapott a fejéhez a bátyám.-Valaki....lent vár téged a nappaliban.-mondta és ki lökött a szobájából.Armin? Armin!! Mosolyogva lebotladoztam a lépcsőn és a nappaliba érve megpillantottam a fiút, jajj anyám!Ez ő! Ében fekete haja valami nagyon barósan csillogott,és azok a kék szemek ,kedvem lenne elolvadni de nem lenne szabad.
-Szia,-intettem neki zavartan és már tudtam mi fog jönni....
-Szia.-mosolygott vissza és mellém sétált...igen igen....tudom mi fog történni...esetlenül vigyorogtam még mindig a fiúra végül is ő mélyen a szemembe nézett majd a számra majd ismét a szemembe, ettől persze lesokkoltam...megcsókolt.Nagyon hiányzott már a csókja.Na meg persze ő is .
-Mi volt ez a .... szem valami?-kérdeztem tőle nevetve.
-Nem tudom a facebookon láttam.-vonta meg a vállát és röhögve felsétáltunk a szobába.Eldőltünk az ágyon és elkezdtük nézni a Pókembert.
-Ma itt alszol?-kérdeztem csillogó szemekkel és belefúrtam az arcom a vállába...hmmm.... PSP illatta van.
-Igen.-nevetett fel.-Amúgy hallottam mi történt a bátyáddal, sajnálom...
Ennél a mondatnál a homlokomig szaladt a szemöldököm.Armin még is honnan tud erről?Viki??De hiszen mondtam neki hogy tartsa a száját...akkor Deb?
-Valami rosszat mondtam?-kérdezte csodálkozva.
-Ki mesélt neked erről?
-Facebook adtlapnak hívják egyesek...-suttogta mosolyogva a fülembe,ja leesett....
-Viszont tegnap volt nála egy lány...nem tudom ki volt az,most ez ügyben nyomozok.
-Haha sok sikert,valami tudni való?
-Volt nála egy lila táska...
-Lila táska...hmm...még valami?
-Semmi....
-Értem hát akkor sok szerencsét.-vihogott majd felpattant és gondolom elment fürödni,a táskáját itt hagyta a szobában csak a pizsamáját vette ki.Belenéztem a fekete táskába és nocsak nocsak mi volt benne?
-Köszönöm Istenem.-suttogtam és a kezembe kaptam a csodálatos kütyüt.Hmm...milyen rég játszottam én már ezzel a kütyüvel....boldogan nyomkodtam a PSP-t egészen addig míg be nem lépett Armin a szobámba.
-Hé! Tedd csak le a PSP-m.-nevetett rám a fiú és ki kapta a kezemből a játékot.
-Most úgy teszel mintha nem lenne Isten adta tehetségem a kütyükhöz!-fontam össze a mellkasomon a kezem és duzzogva elfordultam a kacagó fiútól.
-Senki se mondott ilyet.Csodálatos képességed van a khm... kütyökhöz.-vihogott Armin és megsimította a vállam.
-Ugye??Ilyennek teremtett az atya.-bólogattam csillogó szemekkel.
-Igen igen tudom,na de húzzál fürödni.-lökött le az ágyról és már is elfoglalta a helyem majd bekapcsolta a tv-m.
-Jó fej vagy.-röhögtem és ki is vonultam,egyenesen be a fürdőbe,zuhanyzás után a szennyes láda tetején észre vettem egy dobozt amire ez volt írva "Helen régi ruhái"....aha szóval anya régi ruhái!Be voltam göngyölve egy sárga törülközőbe úgy döntöttem hogy belelesek a dobozba,először is egy csipke testre simuló pizsamát emeltem ki.
-Jesszus...-förmedtem el a hálóing láttán és elképzeltem benne anyum,jajj...aztán természetesen eszembe jutott az a csodálatos ötlet hogy ezt veszem fel estére,Armin miatt....:) Nagy nehezen beletuszkoltam magam a ruhába és ugyan bár alig tudtam benne mozogni kilibegtem a fürdőből,egyenesen be a szobába és igyekeztem minél természetesebbnek tűnni a ruhában....Armin egy darabig meghökkenve bámult engem, majd egy ravasz mosollyal a száján megszólalt.
-Miri,nem kell ilyen ruhákat felvenned miattam.-vigyorgott majd felült.Zavartan elkezdtem hebegni.
-Nem tudom miről beszélsz.
-De tudod.-vigyorgott továbbra is.-De ha azt mondod ez kényelmes neked legyél ebben.-mondta és megpaskolta az ágyat ezzel jelezve azt hogy üljek le mellé....oh jajj ....leülni?Ebben a.....?Zavartan mosolyogtam és igyekeztem minél jobban összehúzni a baba husim.Na hajrá Miri! Mondtam magamban közben letettem a fenekem az ágyra....hamarosan egy hatalmas reccsenéssel és nyikkanással lett gazdagabb az esténk....igen a ruhám ....elszakadt...
-Hahaha.-vihogott fel Armin kapásból.-De tudtam hogy ez lesz!
-Olyan nyomi vagy!-vihogtam fel pár percnyi sokk után.-Megyek fel veszem a tehenes pizsamám szerinted az úgy is szexibb.-kacarásztam erre Armin elpirult.Meg is érdemelte,mondjuk lehet azért pirult el mert a hátam közepétől a ruha legaljáig lett egy szakadás....aham ez azért nyomósabb ok.Felkaptam a tehenes pizsim és vissza is siettem Arminhoz aki az ágyon horkolt....már fél álomba lehetett mikor én mellé ugrottam.
-Már is jobb.-mosolygott majd átölelt és együtt néztük az x.factor döntőjét,egészen addig míg el nem aludtunk.Azaz Armin elaludt én meg még kicsit PSP-tem (természetesen az ő PSP-én) aztán miután játszottam a kedvenc Harry Potteres játékommal,én is álomba szenderültem.
2013. december 12., csütörtök
Kommandó PART2
December 17. kedd .... a lila táska tulajának felkutatásával kezdtem a napot.Felléptem facebookra és ráírtam Vikire,Violettere,Amberre és a többire hogy melyiküknek van lila táskája...különös senki se írt vissza...ja hát hogy valakiknek még suli van hm hm...haha!Bezzeg én itthon ücsörgök a meleg fűtött házban és gépezek míg a többiek a suliban rohadnak... nem is olyan rossz ez a felfüggesztés.Szóval mivel az enyém volt az egész ház ezért úgy döntöttem bemegyek Castiel szobájába kutakodni...tudjátok átvizsgálom a terepet!Be is osontam az ellenfél területére, büdös férfi parfüm szag volt,és minden ruhája a földre volt kiterítve...tipikus fiú szoba.Na ja,mondjuk Arminé nem ilyen.Lényegtelen! Elkezdtem szétnézni a szobában,de semmi nyom,hát jó!Lementem inkább a nappaliba video játékozni.Egész nap videó játékoztam egészen addig míg meg nem csörrent a telóm...jött egy üzim facebookon.
Amber: Mik ezek az ostoba kérdések? Még szép hogy nincs a lila tiszta tré,kiment a divatból :P
Miri: Öh...kösz...
Amber: Jó de most ne zaklass festem a körmöm!
Rendben..Amber kiiktatva...azaz nincs egészen,festi a körmét....ne zaklassam...aham...
Miri: Sziaaa!!
Miri:gghhjikh
Miri:hggféo
.....
Amber: Ohh!Most miattad elrontottam a körmöm! Úgy utállak! :P
Miri: Ez volt a cél Muhahaha!!
Amber: Wahh!
Ezt megkapta a kis hörcsögpofi! Pár percen belül Castiel ért be búbánatosan a házba.
-Szia.-pattantam fel.
-Szia.-dünnyögte,milyen megható "szívdöglesztő" köszöntés.Igen igen!Én is így köszönnék magamnak.
-Baj van?
-Semmi közöd hozzá.
Jó fej, és már fel is szaladt.Csak nem ismét randevúja van a kis Romeónak...gondolkodni se volt időm mert ismét jött pár üzenet...
Violette: Igen,van egy két lila táskám,a lila a kedvenc színem! Van melyiket én varrtam varrjak neked is?:)
Miri: Nem...
És már van is egy gyanúsítottam ,de mit keresett volna Violette a házunkban Castielnél?Miközben attól is szörnyet tudna halni ha ránéz... még az is elég valószínűtlen hogy tetszik neki,jóval inkább fél tőle. Mikor haza akarta kísérni Castiel...lehet hogy azért akarta volna hogy ketten maradjanak és együtt legyenek,meg minden...és én belerondítottam a képbe?Talán azért pirult el annyira Violette is,de akkor miért volt olyan hálás hogy én is velük mentem,nem értem.Talán félt hogy Castiel lekapja,mert már szerelmesek,és titokban járnak,és félt hogy Castiel elveszi a csók szüzességét!!Tényleg vajon Violettának még meg van a csók szüzessége? Ja nem mert már smárolt Alexyvel...lehet hogy a kék hajú meleg srác tud valamit,erről a burjánzó kapcsolatról...de talán csak túl nagy a fantáziám,tessék eszem nincs fantáziám viszont van...genetikai hiba.
Vicky: Mi ez a kérdés? :) Igen van egy lila táskám,de nem értem ez hogy jött?
Miri: Ja csak... házi dolgozat....felmérést tartani...
Vicky: Mi van?? Nem fel vagy függesztve?
Miri: Violette lediktálta a házit...
Vicky: Aha...na most megyek páó!
Miri: Szió
Hű ezt megúsztam még mázli hogy nem élőből beszéltünk tuti nem tudok kitalálni akkor semmit,maximum csak hebegek valamit majd elüvöltöm magam hogy nézd milyen cuki kutya,és míg ő elfordítja a fejét én kihasználva a pillanatot elrohanok.Igen valószínűleg ezt teszem,na de vajon hova mehetett Viki? Csak nem bemászik Castiel ablakán?Vagy Castiel mászik ki hozzá az ablakon? Hmm... ez is lehet egy szép kapcsolat.Lehet hogy a bandába ismerték meg egymást...ami azt jelenti hogy én is közre működtem a kapcsolatukban.Ez jó hír!Na mindegy lépjünk rajta,szóval megismerték egymást és a bandában mikor nem voltam ott smaciztak meg becézgették egymást,emg minden hülyeség....aztán most hogy Deborah megjelent szakítottak.....vagy áhh ez így nem jó!Eleve jó haverok voltak,csak most....még jobbak lettek...aham...sokkal közelibb barátok...egyenesen szerelmes barátok!Nem baj így is közre működtem ebben az egészben!Hamarosan ismét bevillant egy chat ablak.
Íris:Szia Miri (milyen rendes végre valaki aki köszön...) igen van egy lila táskám miért érdekel?
Miri: Óh jajj! Csak úgy érdeklődöm.Szeretem a lila táskákat ^^
Íris: Az jó én is ^^
Ezt az értelmes beszélgetést hehe! Na mindegy Íris és Castiel szintén barátoknak tűnek, talán Íris veszettül beleesett a bátyámba még barátságuk kezdetén, aztán összeroppant lelkileg mikor Deb és Cast összejöttek.Jajj a szíve!A törékeny szíve!Megsebezték !Átgázoltak rajta...! Viszont most már szabad a pálya és már nyomul is a bátyámra, a kis sunyi!Na jó azt hiszem mindenkit megkérdeztem aki esélyes lehet.... talán fel kéne mennem a bátyómhóz,lehet Viki tényleg bemászott az ablakon és most jól szórakoznak azon hogy átejtettek engem mint áldozatot...Kikapcsoltam a videó játékom, a gépet és a telefonom szorongatva elindultam felfelé a szobába,ám az emeleten valami baromi hideg volt azt hittem attól a sok hideg fuvallattól hogy megfagyok.De tényleg mint Oroszországban.Szeretem Moszkvát...oda kéne költöznünk Arminnal ha össze házasodunk... áhh New York jobb! És több a kütyü.... mondjuk ha kütyü akkor már Japán! Csing csang csung! Hehehe! Na jó elkalandoztam odaérkeztem az ajtóhoz ami cselesen be volt zárva, az ajtón a szokásos koponyák virítottak pár poszter BvB-s pl. Andy Biersack...vagy ki a csoda.... nem lényeg,a BELÉPNI TILOS tábla szintén ugyan úgy a helyén volt...gyerekek ! Hát lehet hogy Vikihez lemászott Castiel, az ablakon keresztül, mivel ugye ne bukjon, hisz ha az ajtón keresztül távozna látnám és leleplezné önmagát,mivel a nappaliban kockultam. Először is illedelmesen bekopogtattam az ajtón.
-Castiel bejöhetek?-kérdeztem meg sokadjára, végül a kopogásból az lett hogy már izomból boxoltam azt a szegény ajtót.-Figyu!Ha nem vagy alsógatyában én benyitok!Jó??Ugye van rajtad ruha?-kérdeztem és először csukott szemmel léptem be az ajtón és megcsapott az igaz moszkvai hideg!
-Mi a...? - ugrottam egyet hátra a fagy hatás miatt...Ohh ne.... lehet hogy Cast tényleg kimászott az ablakon Vikihez hogy együtt legyenek? Jó a megérzőkém!
Amber: Mik ezek az ostoba kérdések? Még szép hogy nincs a lila tiszta tré,kiment a divatból :P
Miri: Öh...kösz...
Amber: Jó de most ne zaklass festem a körmöm!
Rendben..Amber kiiktatva...azaz nincs egészen,festi a körmét....ne zaklassam...aham...
Miri: Sziaaa!!
Miri:gghhjikh
Miri:hggféo
.....
Amber: Ohh!Most miattad elrontottam a körmöm! Úgy utállak! :P
Miri: Ez volt a cél Muhahaha!!
Amber: Wahh!
Ezt megkapta a kis hörcsögpofi! Pár percen belül Castiel ért be búbánatosan a házba.
-Szia.-pattantam fel.
-Szia.-dünnyögte,milyen megható "szívdöglesztő" köszöntés.Igen igen!Én is így köszönnék magamnak.
-Baj van?
-Semmi közöd hozzá.
Jó fej, és már fel is szaladt.Csak nem ismét randevúja van a kis Romeónak...gondolkodni se volt időm mert ismét jött pár üzenet...
Violette: Igen,van egy két lila táskám,a lila a kedvenc színem! Van melyiket én varrtam varrjak neked is?:)
Miri: Nem...
És már van is egy gyanúsítottam ,de mit keresett volna Violette a házunkban Castielnél?Miközben attól is szörnyet tudna halni ha ránéz... még az is elég valószínűtlen hogy tetszik neki,jóval inkább fél tőle. Mikor haza akarta kísérni Castiel...lehet hogy azért akarta volna hogy ketten maradjanak és együtt legyenek,meg minden...és én belerondítottam a képbe?Talán azért pirult el annyira Violette is,de akkor miért volt olyan hálás hogy én is velük mentem,nem értem.Talán félt hogy Castiel lekapja,mert már szerelmesek,és titokban járnak,és félt hogy Castiel elveszi a csók szüzességét!!Tényleg vajon Violettának még meg van a csók szüzessége? Ja nem mert már smárolt Alexyvel...lehet hogy a kék hajú meleg srác tud valamit,erről a burjánzó kapcsolatról...de talán csak túl nagy a fantáziám,tessék eszem nincs fantáziám viszont van...genetikai hiba.
Vicky: Mi ez a kérdés? :) Igen van egy lila táskám,de nem értem ez hogy jött?
Miri: Ja csak... házi dolgozat....felmérést tartani...
Vicky: Mi van?? Nem fel vagy függesztve?
Miri: Violette lediktálta a házit...
Vicky: Aha...na most megyek páó!
Miri: Szió
Hű ezt megúsztam még mázli hogy nem élőből beszéltünk tuti nem tudok kitalálni akkor semmit,maximum csak hebegek valamit majd elüvöltöm magam hogy nézd milyen cuki kutya,és míg ő elfordítja a fejét én kihasználva a pillanatot elrohanok.Igen valószínűleg ezt teszem,na de vajon hova mehetett Viki? Csak nem bemászik Castiel ablakán?Vagy Castiel mászik ki hozzá az ablakon? Hmm... ez is lehet egy szép kapcsolat.Lehet hogy a bandába ismerték meg egymást...ami azt jelenti hogy én is közre működtem a kapcsolatukban.Ez jó hír!Na mindegy lépjünk rajta,szóval megismerték egymást és a bandában mikor nem voltam ott smaciztak meg becézgették egymást,emg minden hülyeség....aztán most hogy Deborah megjelent szakítottak.....vagy áhh ez így nem jó!Eleve jó haverok voltak,csak most....még jobbak lettek...aham...sokkal közelibb barátok...egyenesen szerelmes barátok!Nem baj így is közre működtem ebben az egészben!Hamarosan ismét bevillant egy chat ablak.
Íris:Szia Miri (milyen rendes végre valaki aki köszön...) igen van egy lila táskám miért érdekel?
Miri: Óh jajj! Csak úgy érdeklődöm.Szeretem a lila táskákat ^^
Íris: Az jó én is ^^
Ezt az értelmes beszélgetést hehe! Na mindegy Íris és Castiel szintén barátoknak tűnek, talán Íris veszettül beleesett a bátyámba még barátságuk kezdetén, aztán összeroppant lelkileg mikor Deb és Cast összejöttek.Jajj a szíve!A törékeny szíve!Megsebezték !Átgázoltak rajta...! Viszont most már szabad a pálya és már nyomul is a bátyámra, a kis sunyi!Na jó azt hiszem mindenkit megkérdeztem aki esélyes lehet.... talán fel kéne mennem a bátyómhóz,lehet Viki tényleg bemászott az ablakon és most jól szórakoznak azon hogy átejtettek engem mint áldozatot...Kikapcsoltam a videó játékom, a gépet és a telefonom szorongatva elindultam felfelé a szobába,ám az emeleten valami baromi hideg volt azt hittem attól a sok hideg fuvallattól hogy megfagyok.De tényleg mint Oroszországban.Szeretem Moszkvát...oda kéne költöznünk Arminnal ha össze házasodunk... áhh New York jobb! És több a kütyü.... mondjuk ha kütyü akkor már Japán! Csing csang csung! Hehehe! Na jó elkalandoztam odaérkeztem az ajtóhoz ami cselesen be volt zárva, az ajtón a szokásos koponyák virítottak pár poszter BvB-s pl. Andy Biersack...vagy ki a csoda.... nem lényeg,a BELÉPNI TILOS tábla szintén ugyan úgy a helyén volt...gyerekek ! Hát lehet hogy Vikihez lemászott Castiel, az ablakon keresztül, mivel ugye ne bukjon, hisz ha az ajtón keresztül távozna látnám és leleplezné önmagát,mivel a nappaliban kockultam. Először is illedelmesen bekopogtattam az ajtón.
-Castiel bejöhetek?-kérdeztem meg sokadjára, végül a kopogásból az lett hogy már izomból boxoltam azt a szegény ajtót.-Figyu!Ha nem vagy alsógatyában én benyitok!Jó??Ugye van rajtad ruha?-kérdeztem és először csukott szemmel léptem be az ajtón és megcsapott az igaz moszkvai hideg!
-Mi a...? - ugrottam egyet hátra a fagy hatás miatt...Ohh ne.... lehet hogy Cast tényleg kimászott az ablakon Vikihez hogy együtt legyenek? Jó a megérzőkém!
2013. december 11., szerda
Kommandó PART1
Miután a lány kiviharzott óvatosan letettem a mellettem levő asztalra a serpenyőt és oda sétáltam lehajtott fejjel Castielhez, aki már-már kissé lehiggadva állt, az izmai viszont teljes mértékben feszültek voltak,ahogy ő maga is az volt.
-Castiel.-motyogtam mikor a háta mögé értem,a fiú észre sem vett,ami nem nehéz mivel szinte egészen odáig míg meg nem jelent Armin és Alexy mindenki levegőnek nézett.-Castieel.-próbálkoztam újra ám a fiú most se nagyon figyelt rám.-Jól vagy?-kérdeztem remegő hangon,nem válaszolt továbbra sem dühösen megindult a lépcső felé, viszont épp akkor kopogtat,erre bezzeg rögtön felkapta a fejét és odarohant az ajtóhoz.
-Deborah?-kérdezte kétségbe esetten,sajnos nem láttam hogy ki áll az ajtóban viszont a fiú reakciójából rögtön tudtam hogy nem Miss.Ribanc.
-Igazából csak én vagyok.-hallottam meg Viki kedves hangját, rögvest én is odabaktattam.
-Szia!-öleltem meg a lányt, ekkora már a bátyám elvonult.
-Haha szia!-vigyorgott Viki majd kicsit összeráncolta a homlokát.-Mi baja van a bátyádnak?
-Öhh... odafent elmesélem.-súgtam a fülébe és már viháncolva fel is rohantunk a szobámba,lehuppantunk az agyra én pedig becsuktam magam mögött az ajtót.
-Szóval?-kérdezte kíváncsian a lány én pedig elkezdtem mesélni a nagy sztoryt.Mikor befejeztem a mesélést Viki tátott szájjal bámult rám.-Hűű...szegény Castiel,akkor azért volt ilyen morcos.
-Igen...
Pár óráig beszélgettünk ám nagyon feszengett Viki,sejtelmem sincs mi baja volt.Minden esetre azután az 1-2 óra után azonnal bejelentette hogy ideje hazamennie.
-Lekísérjelek?-kérdeztem.
-Áh nem letalálok.-felelte elpirulva és már ki is szaladt az ajtómon.Vajon mi sürgős dolga lehetett? És miért nem hagyta hogy lekísérjem? Furcsa... Nem túl sokáig rágódtam az ügyön,mivel a lány távozása után átvedlettem egy másik ruhába és neki is láttam a számítógépezésnek.Kemény egy óráig szörföztem a neten de semmit se találtam ami túlságosan lekötött volna.Úgy döntöttem tehát hogy inkább átmegyek a bátyámhoz aki biztos halálra unja magát,sőt lehet sír is.Hiszen most vesztette el a csaját, ki ne bőgne ilyenkor, ez az eset tuti még az ő tuskó kemény szívét is megrengeti. Talán gitározhatnék neki...á az mindig felbosszantja és azt mondta ha még egyszer gitárt fogok a kezembe akkor lenyakaz (azért titokban még gitározok de pszt!).Nagy nehezen felemeltem a kis hátsómat a székről és átcsoszogtam a fiú ajtajához,viszont az ajtón keresztül hangos nevetés szűrődött át.Mi a pokol....?Óvatosan kinyitottam az ajtót és belestem rajta,huh senki sem vett észre,azaz akkor már tuti elállt volna ez a hatalmas röhögcsélés...de ki lehet ott? Még egy kicsit toltam az ajtón befelé...aha már lehet látni ! Castiel mosolyogva ücsörgött az ágyán és magához szorította a gitárját.
-Hahaha na jó nem! De most gondolj bele...- nevetett fel a lány,ismerős a hangja, ajj már! Az atya megáldhatott volna több ésszel ...
-Belegondoltam és nem túl szívderítő..-röhögött Castiel is....Mi a....?
Bárcsak látnám a lányt... ki lehet az? Violette? Ugyan ez rossz poén! Mit keresne a bátyámnál...na lássuk ki van még?Deborah?Chö! Hiszen ő már ki van iktatva! Amber vagy valamelyik barátnője?Igen ez már inkább...vagy....csak nem...Viki? Azért lett volna olyan feszült és azért nézegette folyton a telefonját?Csak nem tetszik neki a bátyám? Kizárt! Már miért tetszene neki Castiel? Mondjuk próba közben igazán jól elvannak,és barátoknak tűnnek. Csak nem, újdonsült dobosunk belezúgott a bátyámba? C!C!C! Ejnye ilyen hamar? Ha jól emlékszem én se estem bele rögtön Arminba,csak szép fokozatosan vettem észre hogy ő az én lelki társam,és össze kell házasodnunk, kiköltözünk valahova a nagy város közepébe, veszünk egy szép házikót ott a szmog kellős közepén,de se baj! Valahova parkosabb területre, aha na értitek! Lenne vagy hatszáz kütyünk, és két gyerekünk akikkel hétvégenként együtt videó játékoznánk.Családi videó játékozás...családi program! Aztán felneveljük a gyerekeket,szeretetben békességben PSP-vel. A fiúnkból nagy telefon gyártó lesz a lányom pedig megveszi a kedvenc PSP játékokat áruló boltom. Miután pedig kiröpültek a madárkák a fészekből életünk utolsó éveit azzal fogjuk eltölteni hogy a Kadét 17-el játszunk vagy az akkor éppen megjelenő újabb résszel. Majd mikor meghalunk magunk mellé temettetem a kütyüink,majd a mennyországban beszerzünk egy telefont és ha van wifi facebookon követjük ismerőseink életeseményeit... aha .... így akarok meghalni! Castiel pedig a cigi füstben ámbár még nem láttam a kezében füvet de tuti hogy csak évek kérdése és cigizni fog.Jajj elkalandoztam pöttyet! Még mindig az ajtó előtt guggoltam és csak arra eszméltem fel hogy a lány megszólal.
-Ideje mennem...
-Ohh...haza kísérlek!-szólalt meg mosolyogva Castiel.Oh nekem !!! Szegény fejemre, lefogok bukni így a kommandóm közepén, ritka s váratlan fordulat ez az életemben.Gyorsan felpattantam és még az ajtót se zártam be,csak a sajátom mikor is beszáguldoztam a szobámba mint a Kengyelfutó galopp (vagy gyalog) kakukk. Bepp Bepp!A franc! Hallottam ahogy kilépnek és a kulcslyukon elkezdtem kifelé leskelődni....az első nyom!Egy lila táska! Az illetőnek van egy lila táskája.Ezen el is tudok indulni!Csak meg kell tudnom kinek van lila táskája... hát ezzel nem nagyon fogom tudni leszűkíteni a kört....
-Castiel.-motyogtam mikor a háta mögé értem,a fiú észre sem vett,ami nem nehéz mivel szinte egészen odáig míg meg nem jelent Armin és Alexy mindenki levegőnek nézett.-Castieel.-próbálkoztam újra ám a fiú most se nagyon figyelt rám.-Jól vagy?-kérdeztem remegő hangon,nem válaszolt továbbra sem dühösen megindult a lépcső felé, viszont épp akkor kopogtat,erre bezzeg rögtön felkapta a fejét és odarohant az ajtóhoz.
-Deborah?-kérdezte kétségbe esetten,sajnos nem láttam hogy ki áll az ajtóban viszont a fiú reakciójából rögtön tudtam hogy nem Miss.Ribanc.
-Igazából csak én vagyok.-hallottam meg Viki kedves hangját, rögvest én is odabaktattam.
-Szia!-öleltem meg a lányt, ekkora már a bátyám elvonult.
-Haha szia!-vigyorgott Viki majd kicsit összeráncolta a homlokát.-Mi baja van a bátyádnak?
-Öhh... odafent elmesélem.-súgtam a fülébe és már viháncolva fel is rohantunk a szobámba,lehuppantunk az agyra én pedig becsuktam magam mögött az ajtót.
-Szóval?-kérdezte kíváncsian a lány én pedig elkezdtem mesélni a nagy sztoryt.Mikor befejeztem a mesélést Viki tátott szájjal bámult rám.-Hűű...szegény Castiel,akkor azért volt ilyen morcos.
-Igen...
Pár óráig beszélgettünk ám nagyon feszengett Viki,sejtelmem sincs mi baja volt.Minden esetre azután az 1-2 óra után azonnal bejelentette hogy ideje hazamennie.
-Lekísérjelek?-kérdeztem.
-Áh nem letalálok.-felelte elpirulva és már ki is szaladt az ajtómon.Vajon mi sürgős dolga lehetett? És miért nem hagyta hogy lekísérjem? Furcsa... Nem túl sokáig rágódtam az ügyön,mivel a lány távozása után átvedlettem egy másik ruhába és neki is láttam a számítógépezésnek.Kemény egy óráig szörföztem a neten de semmit se találtam ami túlságosan lekötött volna.Úgy döntöttem tehát hogy inkább átmegyek a bátyámhoz aki biztos halálra unja magát,sőt lehet sír is.Hiszen most vesztette el a csaját, ki ne bőgne ilyenkor, ez az eset tuti még az ő tuskó kemény szívét is megrengeti. Talán gitározhatnék neki...á az mindig felbosszantja és azt mondta ha még egyszer gitárt fogok a kezembe akkor lenyakaz (azért titokban még gitározok de pszt!).Nagy nehezen felemeltem a kis hátsómat a székről és átcsoszogtam a fiú ajtajához,viszont az ajtón keresztül hangos nevetés szűrődött át.Mi a pokol....?Óvatosan kinyitottam az ajtót és belestem rajta,huh senki sem vett észre,azaz akkor már tuti elállt volna ez a hatalmas röhögcsélés...de ki lehet ott? Még egy kicsit toltam az ajtón befelé...aha már lehet látni ! Castiel mosolyogva ücsörgött az ágyán és magához szorította a gitárját.
-Hahaha na jó nem! De most gondolj bele...- nevetett fel a lány,ismerős a hangja, ajj már! Az atya megáldhatott volna több ésszel ...
-Belegondoltam és nem túl szívderítő..-röhögött Castiel is....Mi a....?
Bárcsak látnám a lányt... ki lehet az? Violette? Ugyan ez rossz poén! Mit keresne a bátyámnál...na lássuk ki van még?Deborah?Chö! Hiszen ő már ki van iktatva! Amber vagy valamelyik barátnője?Igen ez már inkább...vagy....csak nem...Viki? Azért lett volna olyan feszült és azért nézegette folyton a telefonját?Csak nem tetszik neki a bátyám? Kizárt! Már miért tetszene neki Castiel? Mondjuk próba közben igazán jól elvannak,és barátoknak tűnnek. Csak nem, újdonsült dobosunk belezúgott a bátyámba? C!C!C! Ejnye ilyen hamar? Ha jól emlékszem én se estem bele rögtön Arminba,csak szép fokozatosan vettem észre hogy ő az én lelki társam,és össze kell házasodnunk, kiköltözünk valahova a nagy város közepébe, veszünk egy szép házikót ott a szmog kellős közepén,de se baj! Valahova parkosabb területre, aha na értitek! Lenne vagy hatszáz kütyünk, és két gyerekünk akikkel hétvégenként együtt videó játékoznánk.Családi videó játékozás...családi program! Aztán felneveljük a gyerekeket,szeretetben békességben PSP-vel. A fiúnkból nagy telefon gyártó lesz a lányom pedig megveszi a kedvenc PSP játékokat áruló boltom. Miután pedig kiröpültek a madárkák a fészekből életünk utolsó éveit azzal fogjuk eltölteni hogy a Kadét 17-el játszunk vagy az akkor éppen megjelenő újabb résszel. Majd mikor meghalunk magunk mellé temettetem a kütyüink,majd a mennyországban beszerzünk egy telefont és ha van wifi facebookon követjük ismerőseink életeseményeit... aha .... így akarok meghalni! Castiel pedig a cigi füstben ámbár még nem láttam a kezében füvet de tuti hogy csak évek kérdése és cigizni fog.Jajj elkalandoztam pöttyet! Még mindig az ajtó előtt guggoltam és csak arra eszméltem fel hogy a lány megszólal.
-Ideje mennem...
-Ohh...haza kísérlek!-szólalt meg mosolyogva Castiel.Oh nekem !!! Szegény fejemre, lefogok bukni így a kommandóm közepén, ritka s váratlan fordulat ez az életemben.Gyorsan felpattantam és még az ajtót se zártam be,csak a sajátom mikor is beszáguldoztam a szobámba mint a Kengyelfutó galopp (vagy gyalog) kakukk. Bepp Bepp!A franc! Hallottam ahogy kilépnek és a kulcslyukon elkezdtem kifelé leskelődni....az első nyom!Egy lila táska! Az illetőnek van egy lila táskája.Ezen el is tudok indulni!Csak meg kell tudnom kinek van lila táskája... hát ezzel nem nagyon fogom tudni leszűkíteni a kört....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)