Arminnal megtaláltuk a tökéletes házat azt hiszem! Alig pár saroknyira van a mostanitól, tágas és van egy kevéske kertje, ahol a saját kis kutyánk Anonymus futkározhat.Igen ez lesz a kutya neve mert nem tudtunk mást már kitalálni aztán ezen megegyeztünk.Hamarosan el is kezdtünk szervezkedni a házzal kapcsolatban, Armin szülei is rábólintottak a lakásra.Azaz hamarosan költözünk de jóóóó !!!
Sajnos holnap ismét munka nap, aminek egyáltalán nem örülök, anyáék pedig ma már otthon voltak egész nap gépeztem szinte aztán délután átjött Vie.
-Szija.-toppant be a lány én pedig vigyorogva néztem rá majd átöleltem.
-Heló.
-Na?-kérdezte mosolyogva és tudtam már mire céloz.
-Beleegyeztek!.-ugrándoztam örömömben Vie pedig majd hogy nem a nyakamba ugrott.
-Te jó ég komolyan?Ezek szerint költöztök?Ezt én már előre megrajzoltam! -huppant le az ágyamra és kivette virágos táskájából a rajzos füzetét és tény ami tény ott voltak a rajzok rólam Arminról, és Anonymusról.Hűha barátnőm elég lelkes, egyébként Anonymus és Armin nagyon cukik , azaz Vie rajzain, de élőből is tuti azok lesznek. Az egész napot Vievel töltöttem videójátékoztunk és benéztünk a plázába is, Ambert például a ruhás boltba találtuk. Na igen nem mindenkinek van hétvégéje. Muhahaha! Meg is érdemli!
A plázában összefutottunk Lysanderrel és Castiellel na meg Szaszával.
-Halihó!-intettem oda a három emberkéknek akik érdeklődve pillantottak rám. Szasza rögtön a nyakamba ugrott, aztán Vie is kapott egy lelkes ölelést.
-De rég találkoztunk már.-mosolygott szomorúan Szasza és visszaült Lysander mellé.
-Bizony elég rég.-mosolyogtam vissza.
-Úgy hallottam hogy összeköltöztök Adammal.-szólalt meg a szürke hajú fiú én pedig zavartan pislogtam felé. Adam? Ez most valami vicc?
-Basszus Lys mondtam hogy ne mondd el senkinek.-szisszent fel a bátyám én pedig abban a percben szívem szerint felpofoztam volna.Tényleg, egy egészen kicsi tartott vissza... egy egészen kicsi...fagyis stand....
-FAGYIIIIII!!!-sikítoztam és odaszaladtam a standhoz. Az emberek furán végigmértek miközben megrendeltem a háromgombócos fagyimat. Sajnos nem tudtam választani a vanillia , rágógumi és kinder között. Hmm örök dilemma.
Hamarosan visszasétáltam barátaimhoz a fagyival a kezemben.
-Nekem nem hoztál?-dühöngött vöröske.
-Vegyél magadnak te kecske.-nyújtottam ki a nyelvem és neki is estem a fagyinak. Mondhatni rám jött az 5 perc.
-Szóval mi a helyzet veled és Aragonnal?-vetette fel ismét feledékeny barátunk a témát.
Egy darabig magyaráztuk neki hogy Armin a neve, de mint kiderült először az én nevem se ugrott be neki.
Tehát a kiadós plázázás után társaságunk szétoszolt és én meg Cast békésen baktattunk hazafelé.Néma csendben... egyedül az Asking Alexandria üvöltött mind a kettőnk fülébe.
Idegesítő volt ez a monoton csend, főleg egy olyan dumagépnek mint nekem.Tehát úgy döntöttem véget vetek ennek a förtelmes némaságnak.
-Hé Cast képzeld holnapra már miénk a lakás.-vigyorogtam akarom mondani vicsorogtam a fiúra.
-Fantasztikus.-jött a válasz.
-Hiányozni fogok?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Ja, mint patkánynak az egérméreg.
Nos, ez egy kedved hasonlat volt mit ne mondjak. De még is mit vártam ettől a baromtól? Mostanában elég labilis érzelmileg mivel kissé összekaptak Vikivel. Igazából halvány sejtelmem sincs hogy már megint min, a lényeg hogy most gombócban vannak... vagy hogy szokták ezt mondani.
Hazaérve kidőltem mint a cementes zsák szóval velem túl sok baj nem volt.
2017.január10.csütörtük
KÖLTÖZÉS BETÖLTÉSE 99,9/%.
Már teljes jogú tulajdonosai vagyunk a házikónak Arminnal, ma megyünk megnézzük a menhelyen lévő cukiságokat is.
Ma drága barátom velem aludt szóval mikor felkeltem csillogó kék szemeivel találtam szembe magam , miközben a videó játékok által kigyúrt karjaival ölelt át.
-Jó reggelt.-suttogtam a fülébe és egész meghitt volt a dolog. Mondjuk nem annyira mint egy jó kis Kadét 17.
Kikecmeregtem öleléséből (Kész szabaduló művész vagyok) és belebújva tehenes mamuszomba lementem összecsapni egy kis reggelit.
Nahát az az összecsapás szó szerint sikerült.Egyedül a kakaót sikerült perfektre megcsinálnom és egy szendvicset . Armin szerint fejlődök. Hát nem atom? A szenyát letettem az asztalra a kakaóval együtt majd valaki megeszi...remélhetőleg, és aztán zúztam is melózni. Az egész full monoton volt, szórakozás nuku és vendégekből se császkált túl sok.
Valamit ki kéne találni hogy nagyobb legyen a forgalom mert így még kis szatyrok se fogynak el, ( amik egyébként környezetbarátak) hjahj.
Szerencsémre a főnök adott nekem szabit míg lezajlik ez a költözés para, szóval ez az utcsó napom egy darabig...egyébként nagyon jó fej a főnököm. Teljesen normális ami azért elég ritka.
Délután kettőkor elindultam hazafelé Armin már otthon várt engem, ahogy a szendvics is amit készítettem. :( Valaki igazán megehette volna, hiszen csak egy nyomorult szendvics ezt még én se ronthatom el! Vagy talán ennyire kételkednek bennem? Ch hát kedvesek mit ne mondjak.
-Miri?Indulhatunk?-kérdezte Armin és már kaptam is a bakancsom és indultunk is a menhelyre.
Az úton egész végig Anonymusról ábrándoztunk és hogy majd SIMS-ben is csinálunk egy Anonymus nevezető kutyit.
A menhelyen egy rakat állat van, kutyától kezdve macskáig...azaz én csak ezt a kettőt láttam. De leginkább kutyák voltak és leginkább keverékek.A ketreceknél sétálgatva kiszúrtam egy nagyon aranyos fekete szőrgombócot.
-Nézd Armin olyan cuki!-simogattam meg a buksiját a kutyának.
-Nekem ez túl...fekete...-nyögte a fiú és tovább gyönyörködtünk a kis négylábúakban.
Hamarosan megpillantottam valakit, a kis ketrece sarkában. Valakit aki nagyon aranyos volt és kis magának való, és szomorú. Egy boci szemű cukorfalattal néztem farkas szemet mikor elkiáltottam magam.
-Armin!
A fiú már mellettem is termett.
-Őt visszük haza.-jelentettem ki a fiú pedig félénken bólintott.Fizettünk 5000ft és már vihettük is a kis Anonymust, aki csak úgy mellékesen belepisilt anyám kocsijába. Hű ennek nem túlzottan fog örülni anyám se.
Mikor hazaértünk úgy öt óra tájt lehetett és az új házunkban tértünk nyugovóra Anonyimussal.
Gyorsan megfürödtem és fogat mostam és már szaladtam is Arminhoz az ágyba. Igen ám, de a házban még minden tiszta kupi és... khm... hát igen szó ami szó felbuktam egy zsákban és egyenesen a fiúra estem.
Elpirulva néztem kék szemeibe.
-Mit szólnál ha most...PSP-nénk egyet?-kérdezte a fiú mosolyogva én pedig boldogan bólintottam.
-
