2017.január.18.péntek.
Reggel arra keltem fel hogy valaki nyalogatja az arcom.
-Alexy hagyd abba.-nyüszögtem és óvatosan kinyitottam a szemem. Csak hogy Alexy kék feje helyett boci szemmel találtam szembe magam.
-Jó reggelt Any.-simogattam meg a kutyust és magam mellé raktam.
Hamarosan Armin is felkelt,aki egy jó reggelt puszival köszöntött eme csodás pénteki napon.
Felöltöztünk és neki láttunk a ház takarításhoz,mivel mint kiderült Anonymus nem unatkozott az éjszaka, a kis boci szemű drágaság úgy szét vágta a lakást, hogy ember legyen a talpán aki azt feltakarítja.
Tehát hulla fáradtan de neki álltunk Arminnal a nagy takarításhoz, aztán Armin összecsapott egy gyors ebédet , és lementünk kutyát sétáltatni.
-Gyere Any, sétálni megyünk!-vigyorogtam hülyén a kutyára akinek szerintem gőze sem volt arról miről hablatyolok össze vissza, de azért szófogadóan odajött hozzám.
Nagy nehezen felszereltem kutyira a hámot és ráakasztottam a pórázt és Arminnal már el is indultunk sétálni egyet. Annyira romantikus lett volna mármint együtt, kézen fogva kutyasétáltatás meg minden... csak hát Any kissé belerontott ebbe a romantikus képbe... De komolyan, lehet hogy csak egy kicsi keverék de kb annyi a mozgás igénye mint egy vizslának. Egyszer kirántotta a kezemből a pórázt és egy csomó ideig kergettük Arminnal végül Kentin fogta el.
-Helló kutyus, van kekszem kérsz?-kérdezte nevetve a fiú és leguggolt Anonymus mellé.A kutya hangos ugatással jelezte hogy ő bizony kél a kekszből.Ken elővett egy kis zacskó győri édest és adott egy szivecske alakút Anynak.
-A ti kutyátok?-kérdezte a fiú mikor mellé értünk.
-Ja Any.-feleltem büszkén.
-Anonymus a neve.-javított ki Armin, miközben azt figyeltük hogy hány kekszet bír még befalni a kutyánk.
-Hallod , ehet nem kéne többet adni neki...-nyüszögtem kétségbeesetten.
-Oké, nagyon ari kutya. Remélem még talizunk szió!-köszönt el Ken és tovább kocogott a parkban, hamarosan Castiellel és Vikivel találkoztunk , beszélgettünk egy kicsit aztán inkább haza sétáltunk mert Anyval nem lehetett bírni.
Mikor hazaértünk levágódtam boci szemmel az ölembe a tv elé és elkezdtem nézni a Mentalistát
-Mit nézünk?-kérdezte Armin.
-Mentalista.-feleltem boldogan és annyira koncentráltam a sorozatra hogy még egy pillantást se vetettem a fiúra.
-Nos, tudod mire gondolok?-nevetett Armin.
-Nem, de pszt.-szóltam rá a barátomra.
Armin csak sóhajtott és egészen addig néztük a Mentalistát míg egy sikítás meg nem szakította nagy nyugalmunk. És ez a sikoly az én számat hagyta el.
-Basszus, bociszem lepisilt!-szitkozódtam és rémülten felpattantam a kanapéról. Ezek után felrohantam a fürdőszobába rohantam, letusoltam és elkezdtem felvenni a pizsamám. Éppen a pólómat kaptam volna magamra mikor valaki hátulról átölelt.
A szívem majd kiugrott a helyéről, de aztán rájöttem hogy csak Armin az. Jesszusom mit ijesztget ez itt engem??
Belenéztem az előttünk lévő tükörbe Armin a vállamra hajtotta a fejét, én meg úgy néztem ki mint egy zombi, mondjuk mikor nem?
Egyszerűen nem mertem megszólalni (ami amúgy ritka pillanat ) féltem hogy elrontom ezt a csodás percet.
Armin maga felé fordított és hosszasan megcsókolt majd eldőltünk a mellettünk lévő ágyra....
*DIN-DONG! DING-DONG*
-Ki lehet az?-nyöszörgött a fiú és kimászott mellőlem az ágyból hogy ajtót nyisson. Nagyot sóhajtottam és végül erőt kaptam magamon majd lerohantam Armin után. Az ajtóban Alexy állt.
-Szija Miriii!!-rohamozott meg a fiú és azonnal a nyakamba ugrott és kiszorította belőlem az utolsó szuszt is.
-Heló.-köszöntem és próbáltam lehámozni magamról a kék fejű fiút, végül Armin ráncigálta le rólam.-Mi szél fújt erre?-kérdeztem meg végül levegő után kapkodva.
-Hát ... izzé...nem tudom nem voltam túl jó föciből...-hebegte a fiú.
-Nem mármint, miért jöttél?-kérdeztem és próbáltam úgy fogalmazni hogy az sértő se legyen és Alexy is megértse.
-Jah! Csak egy meghívót jöttem kézbesíteni. Képzeljétek, a Sweet Amoris meghívott minket egy diákbálba.-mondta csillogó szemekkel Alexy.
-De király!-ámultam el.-Armin majd el kell mennünk ruhát venni !
-Én? Ruhát venni? Te jól vagy? Majd Alexy elmegy veled! Rám ne számíts!- világosított fel Armin ,és csodálkozva nézett rám, mintha azt mondtam volna hogy a Kadét17 a világ legrosszabb játéka. Ami hülyeség, melyik idióta mondana ilyet? Ch.
-Oksi, akkor hétvégén bevásárolunk?-pislogtam Alexy felé.
-Ahaaaa!-felelte a fiú.-Nos, viszont nekem most mennem kell mert még Kennel is találkoznom kell.
-Este 10kor?-vontam fel a szemöldököm Alexy pedig hülye vigyorral a képén bólintott...oh.....
-Akkor szia, jó éjt!-nyomtam egy puszit a fiú arcára aztán már el is rohant. Én pedig megindultam fel a szobánkba aludni, kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban és már a szemem is lehunytam mikor....
-Én ezt még mindig nem bírom felfogni.... -suttogta Armin és közelebb bújt hozzám.-Mármint ez a vásárlósdit... ennyire nem ismersz?-kérdezte aggódva a fiú én pedig idegesen nyitottam ki a szemem és szívem szerint ráordítottam volna hogy "ALUDNI AKAROK EMBER!!!"
-Majd ezt holnap megbeszéljük...-dünnyögtem.-Jó éjt Armin.
-Jó... és mi volt az a puszi? Miért adtál puszit Alexynek? Nekem miért nem adtál? -zaklatott továbbra is aggódva a fiú.
-Emlékszel mi volt az előtt mielőtt lementél ajtót nyitni Alexynek?-kérdeztem.
-Aha.
-Nos, akkor légy oly szíves aludj el ezzel a tudattal.-szóltam rá kicsit erősebb hang nemben.
Pár perc néma csönd....
-Miri....-hallottam Armin elképedt hangját.
-Igen?-fordultam meg és akkor megpillantottam a falfehér arcát, melynek hála egy kisebb szívinfarktus ért, mivel egy percre azt hittem hogy Jeff the killerel fekszem egy ágyban.
-Te... te....-hebegte.
-Igeeen?-kérdeztem egyre türelmetlenebbül.
-Te... két vasat égetsz egyszerre vagy mi frász?
Khm, Armin eme megnyilvánulásánál új értelmet kapott nálam a féltékeny szó.
-Magadnál vagy ember?!-üvöltöttem rá.
-Hát végül is vele mész vásárolni is...-dühöngött tovább a fiú.
-Mivel Te... ahj.... majd holnap megbeszéljük.
-Nem mondjad csak mi van velem?-kérdezte két éves módjára Armin.
-Jó éjt Armin!-szóltam rá élesen és megpróbáltam elaludni, miközben a mellettem fekvő fiú valamit magyarázott nekem.
2017.január19.szombat A VÁSÁRLÁS NAPJA
Kótyagosan keltem ki az ágyból , Armin reggel már nem volt mellettem , ezt onnan is tudtam hogy oda lentről finom rántotta illat jött fel. El is indultam az illat irányába (útközben egyszer orra is estem).
Armin éppen a konyhában tevékenykedett én pedig leültem az asztalhoz.
-Jó reggelt!-köszöntem a fiúnak.
-Neked is!-mosolygott rám Armin és leült elém egy nagy adag tojás rántottával.
-Én nem kapok?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Majd Alexy csinál neked. Vagy valamelyik másik vasad!-kiáltotta el magát hisztérikusan a fiú.
Idegesen a homlokomra csaptam.
-Armin, az ikertestvéred meleg... és Kennel jár.... feltűnt?
-Lehet ő is két vasat melenget!-jelentette ki Armin.-Nem hiszem el mindenki hátba szúr.
-Csillapodj már le.Nincs köztem és Alexy között semmi csak jó pár utca sarok.-sóhajtottam ingerülten, ráférne a kölyökre egy kis PSP-és.
-Nem hiszek neked....-felelte ijesztően vékony hangon majd megfogta a tálját és elcuccolt máshova. Hát ez hülye.... o.o
