A "dolog"

-Armin...kérlek mondd el mi dolgod volt...már megöl a .... várj másképp fogalmazok,a tudatlanság és a kétségek közötti mély,sötét árokba estem!Mondd el kérlek.-könyörögtem a fiúnak.
-Jó...de nem itt,és nem most.-sziszegte Armin.
-Akkor holnap?
-Talán.
-Jó figyelj hétfő a határidő oké?
-Miri...ez nem így megy,kedves vagy emg tudom hogy már nagyon zavar hogy nem tudod,de adj időt.
 Kicsit elgondolkoztam Armin szavain....
-Armin!Te megcsalsz engem??!!-sikítoztam.
-Mi?Dehogy is!-tiltakozott Armin.-Csak ez egy olyan...dolog,amit nem olyan egyszerű elmondani,mert nem tudom mit szólnál hozzá...
-Próbáljuk meg...-suttogtam.
-Hűűű ez kezd egyre érdekesebb lenni.-vágott közbe Alexy és leült elénk chipsel a kezében.
-Komolyan Alexy?Már megint?-kérdeztem tőle élesen,célozva arra a napra mikor szakadt az eső Armin megcsókolt és akkor is épp így közbe vágott.Alexy lesütötte a szemét,de amint elfordítottam a fejem érzékeltem hogy ismét csillogó tekintettel nézi a "műsort".
-Figyelj Miri...ez kezd kínos lenni,nem ekkora közönség előtt kéne erről beszélni.-nyöszörgött Armin,nekem meg könny szökött a szemembe.
-De,de mondjad csak.-szólt közbe Amber is.
-Na jó igazad van...-szipogtam.
-Szeretlek.-nézett mélyen a szemembe és megcsókolt.
-Én is téged.-suttogtam.
-Jó jó oké,de mi is az a bizonyos dolog?-kérdezte ismét Amber.
-Amúgy nem is kérdeztem még,ő mit is keres itt?-bökött Armin a szöszi felé.
-Ne kérdezd.-sóhajtottam és visszaültem Violette mellé,aki idő közben elaludt (?),Armin levágta magát mellém és hallgattuk tovább Amber rémtörténetét.Szerény véleményem szerint,ha mesélt volna kicsit gyerek csíntevéseiről nekem már az rém sztory lenne...
Hamarosan befejeztük a rém történeteket és kezdtek egyre többen elaludni,Melody én és Amber maradtunk fent.Ige...Armin is kinyúlt,biztos lefárasztotta az a bizonyos "dolog".
-Hogy bírod ilyen sokáig Melody?-kérdezte végül Amber.
-Hát,elég sokszor vagyok fent ilyen soláig,mert sokat tanulok és a DÖK-ös feladataim is el kell végeznem.
-Ki leszel iktatva!-dörmögte Amber.
-Hogy?Befingasz egyet és mindenki beájul?-kérdeztem Ambert röhögve.
-Pszt!Ne kelts fel senkit,több lesz a vetélytárs,így is ez a kis kék hajú kölyök elaludt a vállamon.-bökdöste Alexy fejét Amber.
-Hehehe!-kuncogtam.Hamarosan engem is elkezdett kerülgetni az álom,de nem hagytam eleget neki,nem akarok leégni hogy sikítva kirohanok a világból egy álom miatt...nein,nein!Soha nem adom fel,úgy vettem észre hogy Melody már csak félig van ébren...és elaludt.
-Ketten maradtunk Parks!-szólt rám Amber,én pedig mint valami kis katona kihúztam magam.
-Tudom én szöszi!
Egyik oldalamon Violette a másikon Armin ült,és azon gondolkoztam melyikük jelent nekem többet,Vi-t mostanában nagyon hanyagolom...ami nagyon csúnya dolog mert hát ő az én BFF-em.Armin pedig,álmodni se tudnék róla jobb barátról,ha végre elmondaná hogy mi dolga van folyton... sokkal jobb lenne minden.Azaz nem minden de lényegesen jobb lennének dolgok,kész katasztrófa mondjuk hogy ennyire bizalmatlan vagyok.Hisz' a Kadét16-ban se csalt soha!Jahj....addig addig fantáziálgattam hogy végül is lehunytam a szemem és Armin vállának dőlve elaludtam....
 -Miri!Miri!Ébredj fel!!-ütögette valaki az arcom...vér...na ne megint álmodok?
-Mi történt?-kérdeztem,miközben óvatosan felültem,ám de minden mozdulat fájt.
-Éjszaka leeshettél a lépcsőn...-magyarázta Vi aggódva.
-Hogy mi?-kerekedett el a szemem.-Hol vannak a többiek?Mennyi az idő?
-Dél van.Alexy és Armin hívnak orvost,a többieket meg hazaküldtük.-mosolygott rám biztatóan Vi.
-Nem emlékszem olyanra hogy lejöttem volna...elaludtam...de nem jöttem sehova!-mondtam bizonytalanul.
-Lehet hogy emlékezet kiesésed van.
-Nem!Nem tényleg nem jöttem ki...az nem lehet....alva jártam volna?
-Hmm...talán...
Pár perc múlva a házi orvosunk jelent meg mellettem,gondolom nem repes az örömtől hogy félbe kellett szakítania az ebédét miattam.Megvizsgált.
-Hmm...úgy látom nincs komolyabb probléma meghúztad a csuklód,és szerintem a hátad is fájni fog egy jó darabig.-morogta az orvos.
-Aham.-biccentett Armin.-Köszönjük szépen!
-Nincs mit gyerekek,na sziasztok.
-Csókolom!-köszöntünk kórusban.
-Jajj te,már megint mit csináltál?-sóhajtott Armin.
-Galibát.-találgattam Armin mélyen a szemembe nézett és halványan elmosolyodott.
-Nagyon rám ijesztettél ám.
-Hmm...azt hiszem ideje mennünk.-ragadta meg Alexy Violetta karját és kitáncoltak a házból. Mélyen Armin szemébe néztem.
-Mi az a dolog?-kérdeztem póker arccal.
-Miri..megbeszéltük....
-Csak ketten vagyunk....
-Hahj...na jó.
Felkapott a kezébe és felvitt az emeletre és lefektetett az ágyra,óvatosan betakart a pokróccal amivel az ágy volt leterítve.
-Hallgatlak.-szólaltam meg és össze kulcsoltam a kezeim.
-Szóval...régen sokat modellkedtem-krákogta.-És most vissza hívtak engem és Alexyt a stúdióba,és Lili is oda jár...És ma volt az első fotózás előző alkalommal meg jelentkezni voltam.Ma,volt egy olyan kép ahol meg kellett csókolnom Lilit...
-Hogy mi?-sikítottam.-Ugye nem...?
-Miri érsd meg ez nekem nagyon fontos...de már kitaláltam valamit hogy ne kelljen többször előfordulnia ennek.
-Nem érdekelsz!Tűnj innen!-sírtam el magam.-Indíts,nem akarlak többé látni!
-De Miri.
-Megcsókoltad  azt a lányt aki elválasztott minket?És még meg is van örökítve?Viszlát!
-Kérlek..hagy magyarázzam el...
-Armin...utoljára szólok...kérlek menj el!
-Hát jó...-mondta és szomorúan kisétált.-Szeretlek.-nézett rám.Talán utoljára...de basszus!És akkor áh nem csalt meg!Hüpp hüpp...