Újra egyenesben

Végre végre végre!Elérkeztünk Arminék házához.Matilda hamar ajtót nyitott és mikor megpillantott engem a két fia társaságában ,hűű gyerekek....én úgy megijedtem.Amilyen hirtelen át transformálódott a nő arca,kedves mosolygósból idegessé....
-Miri..azt hittem megbeszéltünk valamit.
-Igen...de tessék nézni!-mutattam a telefonomon a hangfelvételt.Miután lejárt a hangfelvétel,Matildától nem várt reakció jelentkezett.
-Úgy örülök hogy még sem olyan vagy amilyennek Lilla beállított,mindig is reméltem hogy összeházasodsz a fiammal.-ölelt át a nő.... khm.... eh.... na erre nem tudok mit mondani.
-Anya... örülök hogy ilyen nagyra törő terveid vannak...de...mindegy.-legyintett Armin.
-Ez azt jelenti hogy én leszek a koszorús fiú?-kérdezte Alexy.
-Csak is.-nevettem fel.
Felmentünk Arminnal a szobába,a fiú becsapta maga mögött az ajtót,kirekesztve testvérét.
-Hol is hagytuk abba?-huppant le mellém Armin.
-Kadét 16,a pusztulás völgye.-suttogtam merészen és elkezdtünk video játékozni.Nálunk tényleg az a jó,meg a romantikus ha egymást gyilkolászhatjuk mindenféle video játékban...:-) Mert ez...az élet habos oldala.
-Nyertem!!-pattant fel Armin mikor sikerült http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=3745694310789201974#editor/target=post;postID=5109215438632407816;onPublishedMenu=posts;onClosedMenu=posts;postNum=0;src=postnamekinyírnia.
-Neeee!Ez csak azért van mert a megszállott barátnőd,megrongálta a kedvenc ujjam.-duzzogtam.
-Persze,persze jó duma...én is ezt mondanám!
-De nem tényleg,tisztára megduzzadt...-mutogattam még mindig az ujjam.
-Szedd ki a képemből az ujjad!-vihogott Armin.
-Nem de így nem lehet játszani,lehet hogy örökre megrokkantam...-terültem végig az ágyon és azomn gondolkoztam hogy mi lesz velem most hogy nem tudom használni a kedvenc ujjam.
-Nyugi biztos meggyógyul.-mosolyodott el végül.-Vagy adjak rá puszit?-röhögött fel végül.
Én is elnevettem magam.
-Mondd csak nincs kedved nálunk aludni kis kadát?-csókolt meg Armin én pedig kicsit elgondolkoztam...
-Nincs.-feleltem határozottan.Úgy vettem észre sikerült meglehttp://www.blogger.com/blogger.g?blogID=3745694310789201974#editor/target=post;postID=5109215438632407816;onPublishedMenu=posts;onClosedMenu=posts;postNum=0;src=postnamepnem barátomat,mert homloka tetejéig szaladt a szemöldöke.
-Ezt én nem értem.
-Én igen...mivel te jössz hozzánk aludni.
-Ohh...
-A szüleim nincsenek otthon,gyere már.-mosolyogtam rá.
-Ki mondta hogy nem megyek?-pattant fel és összedobta a holmiját.Ezek után a vállán két táskával (egyik a sulis) elindultunk lefelé.
-Anya elmegyünk Mirijékhez.-köszönt el Armin.
-Csókolom!
-Sziasztok!
Kimentünk a ház ajtaján.
-És mit terveztél?-kérdezte Armin.
-PSP.Te mit?
-Azt hogy befejezzük azt amit elkezdtünk.
-Kadét 16?
-Majd nem,emlékszel mi volt utána?
-Amikor Liliána közbe rontott?-vörösödtem el.
-Jó a memóriád kis kadét.-vihogott fel.Ohj............. most pedig felelevenítem mit mondott anyám...ne már!Elfelejtettem.Beérve a házba én mentem elől és magam előtt mindenhol felgyújtottam a villanyt,Armin pedig utánam kapcsolgatta le.Vicces volt.Végül is egy csomó ideig PS-tünk.
-Képzeld barátnőmtől kaptam egy új játékot,nagyon vicces.-vigyorogtam,végre én is tudok dicsekedni a játékokkal.Muhahahaha.Armin leült az ablakom elé én pedig az ölébe és így PSP-tünk.Nagyon király volt.
-Neeee!Már megint meghaltunk ez mind a te hibád Armin.-pattantam fel szomorúan mert Armin már megint belerondított a játékomba.
-Persze,persze.-mosolygott Armin és közel lépett hozzám.Végül meglökött én pedig az ágyra estem...
-Mit csinálsz?-vinnyogtam.
-Nem emlékszel?Befejezzük amit elkezdtünk.-mondta és hosszasan megcsókolt....