-Miri cica.-röhögött fel Alexy
-Hagyjál már .-nevettem én is fel.Violetta szégyenlősen a cipőjét nézegette.
-Figyu arra gondoltam hogy mit szólnál ha nálunk aludnál?Ma valami csillag hullás lesz és megnéznénk.Tiszta buli nem?-pislogott rám Alexy .Náluk aludni??Ohj....
-Ha anya enged megyek.-mosolyodtam el Alexy pedig a nyakamba ugrott.
-Lol.Majd talizunk csá!
Zavartan felnevettem,és Violettára pillantottam aki morcosan nézte még mindig a cipőjét.
-Vi...baj van?
-Találd ki.-dobbantott Violetta és eltrapolt.Hamarosan becsengettek én pedig bementem a terembe.Vi tudomást se vett rólam nem is értem miért rágott be...Óra után bementem a kertészklubba ahol barátnőmet pillantottam meg.
-Vi!-kiáltottam rá.-Haragszól még?
-Képzeld igen.-mondta durcásan.
-De miért?
-Vedd már észre magad Mirinda!Te is tudod hogy tetszik nekem...te meg nála alszol..-morogta.
-Én még nem is láttalak ilyennek Violetta...Te is tudod hogy csak egy barátom!Nem kéne megsértődni azon hogy náluk alszom...-szóltam rá mert azért mindennek van határa!Nehogy már ő szabja meg hogy kivel lehetek és kivel nem.Semmi köze ahhoz hogy mit csinálok hol,és mikor.
-Látom nem érted Mirinda...bocsánat hogy azt hittem,hogy észre veszed,hogy nem csak körülötted forog a világ.-szipogta Vi és már el is rohant.Jajj ne!Nem kellett volna ilyen bunkónak lennem!Utána szaladtam de sajnos már nem találtam meg őt.Össze vissza futkároztam az épületben,végül neki rohantam valakinek.Ismerős az illata.
-Armin!-pillantottam fel.
-Baj van?
Könnyek gyűltek a szemembe,a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett.Elvesztettem az egyetlen barátnőm,aki mindig kitartott mellettem...de amúgy semmi bajom sincs.Egy darabig küszködtem a könnyekkel,de nem tudtam mit tenni.Tudom mi a sírás,mikor a tehetetlenség terheli az agyat és ezt az agy a szemen vezeti le,ami sírással reagál erre.De hát én nem vagyok tehetetlen !Vagy még is?Ha meg is találom Violettát nem hiszem hogy szóba állna velem,tahó viselkedésem után...valljuk be tehetetlen vagyok,mint mikor anya elveszi a PSP-m az xBox-ot és a cuccaim....olyankor is tehetetlen vagyok és sírok.Na essünk rajta csajszi!Hagytam hogy kigördüljenek az első könnycseppek a szememből.
-Ne sírj!Mi történt?
-Vi-o-let-ta.-zokogtam és szorosan átöleltem a fiút.Aki egy darabig nem viszonozta az ölelésem végül beadta a derekát és szorosan megölelt.Elsírtam neki mi bánt.
-Ez nem a te hibád Miri.-simította végig a hajam.
-Olyan egyedül érzem magam.-töröltem le a könnyeim.Ekkor olyan dolog ami számomra egy történelmi pillanat.Armin kicsit eltolt magától,mélyen a szemembe nézett.Olyan csodás kék szeme van!Még mindig kigördül pár könnycsepp szemeimből de nem is foglalkoztam vele.Armin aggodó tekintete kötött le a legjobban.Egy kósza tincset a fülem mögé igazított és..... ajkait az enyémre nyomta,lágyan de biztosan...megcsókolt.
-Bocs...nem kellett volna...Ideje indulni majd találkozunk.Szia!-köszönt el és elsietett.Ledermedten álltam a folyosón és a távolodó Armint néztem.Te szent ég!Nyeltem egy hatalmasat.A simsbe már láttam embereket csókolózni,de ez...a szívem majd kiugrott a helyéből,a térdem és a kezem remegett,és ezer meg ezer tündér táncolt a pocakomban,és ezt most nem úgy értem hogy rókáznom kellett...Hű..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése