Tájfutás PART1

Tegnap Arminnal egész éjszaka fogócskáztunk... ez volt a nagy ötlete, nekem meg az hogy bezárkóztam a fürdőbe és míg ő próbálta betörni az ajtót és PSP-tem.Nagyon érdekes volt,de én nyertem.Hahaha jó kis stratégia.Reggel úgy keltem  fel hogy Armint úgy ölelgettem mint egy plüss macit,ő pedig nyugodtan hortyogott mellettem.Na jó most olyan hétfogásos kaját csinálok hogy olyat még a telómon lévő alkalmazással lehet csinálni!Lementem a konyhába és nagy erőlködések után kész lettem igaz kétszer csináltam újra de kész lett.... a májkrémes kenyér.Hamarosan Armin is lejött én pedig pont akkor indultam volna.
-Hé Miri!Hova mész?
-Tájfutás.
-Gyere már ide egy ölelésre.-tárta ki a karjait.Oda sétáltam hozzá és megöleltem.-Aztán ügyes legyél.
-Te meg ne ess túlzásokba Minával kapcsolatban..-mosolyogtam rá és kisétáltam az ajtón.Tegnap kiderítettem hogy elvisz minket egy busz szóval csak azt kell elérnem.Szuper!A buszra felszállva (épp hogy felértem) lehuppantam hátra és csendben nyomkodtam a PSP-m...Hamarosan sajnos abba kellett hagyni a játékot mivel leszálltunk,ezek után jött egy hosszú beszéd aminek annyi volt a lényege hogy itt alszunk az erdőben sátrakkal és el kell jutnunk a célig,igazából nem értem hogy mit kellett ebből egy egész délutánt átcseverészni,nem vagyunk mi hülyék...annyira.
-Mirinda told ide a képed!-kiáltozott Castiel én pedig mellette teremtem.
-Hy.
-Na végre mit tököltél ennyit?
-Eltettem a PSP-m biztonságos helyre.
-Jah én kérek bocsánatot.
-Semmi baj,bárkivel előfordulhat.-vigyorogtam.-Szóval most mi van?
-Jajj te nem is figyeltél oda?
-De de... ja ... nagyjából... nem.-böktem ki végül.
-Talán még sem veled kéne futnom.-nézett körbe Castiel.
-Csak nem akarsz egy ilyen kislányt egyedül hagyni az erdőben?
-Hjah.. nem még a magam fajták megtámadják.
-Idióta.-röhögtem fel.Elindultunk,valamerre igazából én csak Castielt követtem.
-Jujj.akkor mi egy sátorban alszunk??-néztem riadtan a fiúra.
-Igen.-vigyorgott.
Hüppögve pislogtam kettőt és mentünk tovább.
-Amúgy ebben mi a futás?Nem is futunk!
-Nem bírod befogni a szád?-kérdezte Castiel.
-Bocs.-pirultam el,hamarosan jött egy sms-em és előkaptam a telóm.
-Ne is próbálkozz,a semmi közepén vagyunk nincs wifi.-szólt rám Castiel.Persze ezt a problémát hamar megoldottam mivel rácsatlakoztam valami hálózatra,könnyű volt,mondjuk beletelt pár percbe mire sikerült feltörnöm.
Armin: Finom volt a májkrémes kenyér!
Mirinda: Jujj az jó.Halllod ez tiszta uncsi.
Armin: Sajnálom de most mennem kell. u.i:Szivacs!
Ezek után némán baktattunk Castiellel.Egész úton összesen 6 × tévedtem el de szerencsémre Castiel vörös haja könnyen kivehető a környezetből.Hamarosan megbotlottam valamiben...
-Áhh!!-sikítottam fel.
-Oh Mirinda!Pattanj talpra és vonulj tovább,mert itt hagylak.
-Ne,ne!Meg kell néznem hogy nem esett -e baja a PSP-nek.
-Jó akkor szia Mirinda!
-Tudod mit Cast akkor menj tovább egyedül!-kiáltottam utána de hamarosan eltűnt a fák között.Remek!Leguggoltam megnézni hogy nem -e tört össze a PSP-m igaz az nem is tört össze,de a telefonom képernyője rendesen össze karcolódott mivel azt a zsebemben tároltam és gondolom érthető... A franc!Némán sétáltam abba az irányba amerre Castielt láttam elvonulni...Szóval azt mondja ha elakarok érni az erdő úgymond kijáratához akkor ÉK felé kell mennem...anyám ez a Kadét16-ban ezerszer  könnyebb!Jó rendben szóval elindultam a törött telefonommal (Hüpp hüpp) a kezemben ÉK irányba,azaz nagyon reméltem hogy az az a irány ami nekem kell...Némán sétáltam,teljesen gondolataimba mélyedtem...és akkor hirtelen valaki elkapta a karomat...