Castiel PART2

-Anyu eressz el kérlek.-kérlelte anyut Castiel,különös most milyen gyengéd...egészen kedves....jesszus ezt de fura kimondani.Castiel ezek szerint Parks,kedves is tud lenni...na hű!
-Megígéred hogy nem mész el többet?-suttogta a fiú fülébe anya.
-Igen...-nyögte Castiel és arrébb bökdöste anyát.
-Lesz külön szobád is!Az emeleten van még egy szoba.-vigyorgott anyu és eltervezte hogy ma elmegy Castiellel bevásárolni az amúgy vendégszobába.Anya happy,Castiel....hát ő nem mutatja ki túlságosan érzéseit,de szerintem ő is boldog,apu boldog...én pedig?Én pedig kívül mosolygok belül pedig teljesen padlón vagyok.Tehát az egész family elment kivéve engem.Egyedül ücsörögtem a szobámban és videó játékoztam.Hamarosan kopogásra lettem figyelmes.Vajon ki lehet az?Anyuék itthon hagytak valamit?Leszaladtam hogy kinyissam az ajtót...ohh....talán Armins az....talán vissza jön értem....de komolyan...most úgy tűnhet kedves olvasók hogy azt akarom hogy Armin harcoljon értem,vagy hogy én nem vagyok képes eldobni a méltóságom hogy kibéküljek Arminnal.De nem így van...igazából én se tudom....azt remélem talán hogy azt mondja hogy ez az egész Lili dolog csak kamu...vagy nem is tudom....talán csak reménykedem hogy ez az egész meg se történt ,mert szeretem,mert szeretem és vele akarok lenni,de valahogy még sem,mert amit tett megbocsájthatatlan!Jahj...Lebaktattam az ajtóhoz,amit csak vagy húsz nagy levegő vétel után nyitottam ki.
-Hát te?-kérdeztem miközben megpillantottam az ajtóban Castielt.
-Hát én...hazasétáltam.-mosolygott Castiel és beljebb sétált.
-Elment az eszed?Anyu ki fog akadni!Hogy és miért?
-Túl kíváncsi vagy hugi.-vágta zsebre a kezét és bement a konyhába.
-Az lehet....de érdekel nincs mit tenni.-vontam meg a vállam.
-Ajjj ennyi eszed lehetne,nem fogok az anyámmal vásárolgatni!
-Ohh...értem na menjél a szobádba....nekem még meg kell emésztenem hogy most már a nap 24 órájában egy légtérben kell lennem veled.-pateroltam arrébb a fiút aki röhögve a vállamba boxolt.
-Ugyan,nem olyan rossz az,el se tudod képzeli hogy hány nő elalél értem.-húzta ki magát katonásan.
-Biztos a határtalan szerénységed az oka.-kacsintottam rá.
Hamarosan visszatért sajátos arc kifejezéséhez ami annyit jelent hogy úgy néz ki mint akit gyomorszájon rúgtak.Csodálatos,legalább valami vigyort erőltethetne arra a virító vörös fejére...Wah!Hamarosan Castiel felvonult a "szobájába",én pedig utána baktattam.
-Na mit csinálunk?-kérdezte mosolyogva.Erre pár haverom most azt mondaná hogy gyereket,de mivel Castiel a bátyám ez hülyeség lenne.-Hűűű videó játékozunk???-csillant fel a szemem.
-Videó játékozzunk.-sóhajtott Castiel és vissza sétáltunk a nappaliba ahol már készen léti állapotban volt a Kadét17 (!).Hamarosan elkezdtünk játszani vele,ebben a játékban ketten vagyunk a nagy fejesek és szövetkeztünk egymással hogy leverjük a gépet.De hála Castielnek mindig vesztettünk.
-Ne pár Cast!Megint meghaltunk,vesztettünk ZERO!!Kösz szépen!-pattantam fel és dühömben belerúgtam az előttem levő babzsák fotelbe.
-Nyugi van,ha elfelejtetted volna szívességet teszek neked azzal hogy játszom ezzel a sz @rral.-morogta és ő is felállt.
-Ohh hogy oda ne rohanjak!
-Na jó Mirinda pá!-sétált el mellőlem.
-Egy házban lakunk te higany agyú!-üvöltöttem rá.
-Ez...igaz....-nyögte,hamarosan kopogásra lettünk figyelmesek.Odarohantam az ajtóhoz és kinyitottam azt,odakint már sötét volt és hideg,az ajtóban egy fekete hajú,kék szemű srác állt....Armin.A hirtelen sokk hatása alá kerültem és úgy álltam ott mint valami fa.
-Szia Miri.-köszönt halkan és lesütötte a szemét.-Bejöhetek.
Nem bírtam megszólalni,tehát arrébb álltam az ajtóból utat engedve neki a nappaliba.
-Mit akarsz?-nyögtem ki végül és karba tettem a kezem.
-Miri...én...mikor jöttél....én,annyira meglepődtem...azt hittem soha többé nem akarsz látni....én voltam a barom....-esdekelt Armin én pedig poker arccal bámultam rá.Amíg ő tovább dadogott minden féle tő mondatot.Hamarosan leüvöltött Castiel.
-Ki jött?
Hirtelen kővé dermedtem és Armin is,a bátyám hamarosan meg is jelent mellettem.
-Há te?-dörmögte a vöröske nem túl kedvesen.
-Ugyan ezt akartam kérdezni,miért vagy itt Castiel?-kérdezte Armin hatalmas gúnnyal a hangjában.Milyen cuki ha pimasz a drága...Castiel nem válaszolt csak a vállamra tette a kezét.-Ohh értem szóval,lecseréltél Miri.Hát értem.-röhögött fel kellemetlenül és elkezdett hátrálni.
-Ne,Armin várj!-kaptam el a kezét,de ő elrántotta.
-Hagyj békén,ebből nem tudod ki magyarázni magad.-suttogta lesütött szemmel.
-De....
-Hagy menjen!-szólt rám Castiel is.
-De...-nyögtem fel ismét.
Ekkor a két fiú egymásra majd rám nézett,mindenki a válaszomra várt.Sírni lett volna kedvem,de nem vagyok én olyan gyenge.Gyorsan döntést kellett hoznom,ajajj!Most mit tegyél nagy okos?Szólalt meg a fejemben lévő morcos,emberke.Hát nem tudtam mit tegyek,mind a két választás valakinek rosszul fog esni...Addig addig gondolkodtam,hogy már percek teltek el.
-Jó...szia Miri.-köszönt el Armin és egyszerűen elsétált.
-Neeee.....-suttogtam halkan és srva a földre zuhantam,de addigra ő már kiért.Castiel rögtön utánam,nyúlt de nem tudod felráncigálni a padlóról tehát mellém guggolt.
-Minden rendben?-kérdezte.
Már hogy lenne minden rendben?

  

(Jobb képet nem találtam elégedjetek meg ezzel,képzeljétek azt hogy a pasi haja vörös a csajé meg hosszú és fekete)