Esti kaland

Felvettem a fejhallgatóm és elindítottam rajta egy jó kis zenét,melynek köszönhetően percek alatt álomba zuhantam...
-Mirinda!!!-rázta valaki a vállam erősen,és hála az égnek felrázott egy rémes álomból.Felpislogtam álmosan és Castielt vettem észre.-Mi történt?Jól vagy?
-Csak rémálmom volt...-lihegtem ... teljesen leizzadtam,ismét azok a borzalmas rémálmok!
-Semmi baj.-ölelt át Castiel.Hát nincs is baj!Azaz....rémisztő volt ez az álom,kajak ha ez folytatódik én kopaszra stresszelem magam.Már megint azzal a fazonnal álmodtam...menekültem...az elejére nem nagyon emlékszem csak hogy menekültem,futottam...borzalmas volt!
-Mi történt gyerekek?-szaladt fel anyu hozzánk...erősen összepréseltem a szám,nem akarom hogy anya tudja és aggódjon!Testvéri telepátiával megpróbáltam jelezni ezt Castiellel is,ami kb úgy ment hogy ezt mondogattam magamban:" Castiel el ne mond!!Ha elmondod szétrúgom a segged,és betöröm a csinos kis pofid amiért elolvadnak a csajok!Na na ezt akarod?Hmm...??Ezt mi?Ezt kis haver !!"  meg ilyeneket,remélve hogy ezt a vörös is meghallja...Sajnos  nem lehettem túl meggyőző,vagy csak nem jutott el a fiúig a fenyegetésem mivel rögtönh árulkodni kezdett a kis piszok!
-Mirinek rémálma volt...mi is?-vonta fel szemöldökét Castiel.Oh jajj szegény fejem!Na most találj ki valami hihetőt!Valami világ végét jelentő dolgot...valami horrorisztikus dolgot...amibe ha belegondolsz kicsordul a könnyed...igen már meg van!
-Azt...hogy eltört a PSP-m.-szipogtam és annyira beleéltem magam abba a hitbe hogy ez tényleg megtörtént hogy elkezdtem zokogni.
-Na hagyjál békén .-állt fel Castiel és ott hagyott,anyu még pár percig maradt hogy megvigasztaljon,de mivel hajnali három volt ő is vissza vonult aludni.Egyre több problémám van ezzel az álom dologgal...Ki kéne valahogy iktatni.De hogy?Teszem fel a költői kérdést...először is muszáj lesz lehiggadnom.Ennek örömében előkaptam a PSP-m és gyermeki mosollyal elindítottam rajta egy játékot...tudjátok már meséltem róla amiben el kell verni a gonosz vadászokat az őzikével.Miután lejátszottam az első tíz szintet vissza is feküdtem csicsikálni...de valahogy nem jött álom a szememre.Biztonságos területen talán nem lennének rémálmaim!Aha!Ez aztán az éles elme Miri vagy mondjam úgy hogy ifj. Sherlock? És már pedig a legbiztonságosabb hely nem más mint a kutyával őrzött Castiel területe.Meg is fogtam az alvós nyuszim (ez már kis korom óta meg van nekem,nélküle nem megyek sehova...mondjuk vannak kivételek) és odasétáltam a fiú zárt ajtajához.Halkan benyitottam.Alszik!Ez remek!Az viszont már kevésbé remek hír hogy a hold csak Castiel arcát világítja meg,és így az orrom hegyéig se látok.Remélem nem lépek rá semmire....
-Áhhw!-nyaltam el a földön,mivel Démon a szoba közepén szunyókált én pedig szépen felbuktam benne.
-Wau wau!-ugatott meg a belga juhász.Már magamban kitaláltam egy remek magyarázatot hogy mit mondjak ha Castiel továbbra is ott horkolt az ágyán.
-Ssss Démon csak én vagyok.-csitítottam a kutyát de valahogy ez nem nagyon nyugtatta meg ezért tovább csaholt.-Nyugi Démon csak én vagyok Miri!-vigasztaltam tovább az ugató kutyát végül elfogyott minden türelmem.-Befognád végre azt a büdös szádat? -mordultam rá a kutyára,aki nyüszögve lefeküdt a földre.-Bocsi és kösz!Majd neked adom az ebédem...vagy is...egy részét...-motyogtam magamban és már le is vetettem magam Castiel mellé.Hmmm végre aludhatok.Hamarosan már én is ott horkoltam Castiel mellett,és kb. olyan hangzavart keltettünk nyugodt alvásunkkal mint amilyen a trópusi esőerdőkben lehet.Castiel horkolt én magamban motyorékoltam minden félét (ja rossz szokásom) Démon pedig néha morgott néha meg nyüszített.
 -Hahó.-hajolt felém a fiú,a nap már besütötte a szobát én pedig kinyitottam csodálatosan táskás szemeimet.
-Hali.-köszöntem a bátyámnak egy ásítással egyetemben.
-Mit művelsz itt?
-Hát eddig aludtam...
-És miért itt?
-Mert...miért ne?
Castiel sóhajtott egyet majd lelökött az ágyról.
-Most kidobsz?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Vág az eszed mint a penge.-vackolta magát vissza Castiel.
-Jó,de csak hogy tudd olyan lány mint én többet biztos nem lesz az ágyadban!-mordultam rá.
-Hát ilyen biztos nem.-mért végig engem Castiel,a tehenes pizsamámban a kócolt hajammal,és a nyunyó nyuszimmal a kezemben.Annyira nem nézek ki hülyén,csak mint egy zombi akin hatszor átgurult egy traktor.Szomorúan kisétáltam a szobából és rendbe vágtam magam.Hah!Szombat reggel van!Pontosabban 7:00.