Démon

Véres küzdelem zajlott épp mivel nagyon nehéz legyőzni még egy olyan erővel is mint én (na meg persze Armin) a rendszert.Dühösen sikítottam bele éppen a párnámba mikor,meghallottam Castiel hangját.Megjöttek!Kutyaaa!!!!Gyorsan felpattantam és leszaladtam a lépcsőn,vörös hajú barátom egy bazi nagy belga juhásszal ácsorgott az ajtóban és telt fejjel vigyorgott.A kutya hangosan elkezdett rám ugatni és felém szaladt.
-Áhhhh!!!! -elkezdtem felfelé szaladni a lépcsőn az ajtóban sikeresen Arminba ütköztem.
-Mi van?-kérdezte meglepődve miután neki ütköztem a mellkasának.
-Kutya...nagy....menekül....-mondtam és berohantam a szobába Armin egy darabig nem értette miről hadoválok,de aztán megpillantotta a bazi nagy belga juhászt és utánam szaladt be a szobába.
-Miféle monstrum ez?-kérdezte ijedten.
-Nem tudom,de ez szét tép minket,kajakra.-ingattam a fejem.
-Vaú vaú arghh...-hallatszott odakint mi pedig összeölelkezve vártuk hogy a démoni kutya letépje a fejünket,és masnit kössön a beleinkből....wáhr....lassan lenyomódott a kilincs és Castiel mellett megjelent a félelmetes Démon.
-Hahaha!Nézd már Démon hogy  beszartak tőled.-vigyorgott Castiel és megpaskolta a kutyáját,aki boldogan vakkantott fel.Remek még ez is ki nevet...
-Nem ijedtünk meg csak hideg van és összebújtunk.-magyarázkodtam.
-Ja persze persze.-mosolygott továbbra is.
Armin is felszökkent.
-Nem is olyan vészes.-morogta.
-Ja.Tiszta cuki.-bólogattam egyet értően.
-Azt hiszem ideje mennem Miri.Szia.-nyomott egy csókot a számra és elindult lefelé Armin így hárman maradtunk,én,Castiel és A KUTYA (csupa nagy betűvel!).
-Na megsimogatod?-kérdezte Castiel vihogva,...ajj de gonosz...odasétáltam a démoni ebhez és közel nyújtottam a kezem,az pedig elkezdte szagolgatni...ajaj ....lehet hogy azt nézi megsózza e még az ujjaim vagy így is ehetőek...
összeszorítottam a szemem,és egy pár percig így maradtam.
-Ez miért nem harap meg?-kérdeztem meg végül.
-Jobb dolga is van annál.-vágta rá zsigerből vöröske.
-Tudod össze illetek ezzel a mini monstrummal.
A bátyám felröhögött majd kivonult a szobából,ám a kutya nem tágult.Zavartan farkas szemet néztem vele majd lefeküdtem az ágyra.Démon hűségesen követett,és mellém feküdt.
-Mit akarsz?-kérdeztem tőle,és a válasz nem volt egyéb mint kedves nyüszítés.-Meg fogsz ölni?
Végül is jobb rá térni a lényegre nem?A KUTYA lehajtotta a fejét és tovább nyüszögött.
-Aludni akarsz?-érdeklődtem tovább.Igen a kutyával társalgok...Tovább nyüszögött.
-Öhhh....sétálni?-kérdeztem rá mire a kutya boldogan felvakkantott és lerohant.Hát ez csodás....átsétáltam Castiel szobájába ki éppen gitározott.
-Hallod Cast,levihetem Démont sétálni a parkba?
-Vidd.-legyintett.
-Póráz és...
-Lent van a nappaliban.-vágta rá Castiel ,és könnyedén lerázott.Leszaladtam a nappaliba és megfogtam a kutya lánc nyakörvét és bőr pórázát,tiszta dizájnos még.
-Na jó kutyuli...gyere ide.-szóltam oda a fene vadnak aki elég hülyén nézett rá.Ez meg kinek beszél,gondolhatja magában...
-Gyere ide!!-kérleltem tovább nyávogós hangon...na jó akkor ha ő nem jön hozzám én megyek majd hozzá,éppen az ajtóban állt,csak ugye amíg az nincs kinyitva nem tud elmenni...remek sarokba van szorítva.Oda battyogtam hozzá és leguggoltam elé.Na jó ezt a nyakörvet még is hogy a fenébe adjam rá?Kb.10 percig próbáltam feltenni a ficánkoló kutyára a nyakörvet,de sehogy se sikerült,végül feladtam és felüvöltöttem Castielhez. Hamarosan meg is jelent és érdeklődve felvonta a szemöldökét.
-Mi van?
-Segítenél?
-De szerencsétlen vagy!-röhögött ki.-Démon ül.-szólt rá a kutyára és másodpercek alatt felkerült rá a nyakörv és a póráz.-Sok sikert!-mosolygott.
-Köszi.
-Nem neked mondtam ha nem a kutyának.-röhögött fel és már itt se volt.Na rajta!Kinyitottam az ajtót...és életemben nem futottam azt hiszem ilyen gyorsan.Szó szerint lebegtem a kutya mögött mint a rajzfilmekben.
-Állj meg Démon!-szóltam rá végül erőteljesen,az eb...hihetetlen de hallgatott rám és megállt.Én meg elnyaltam mögötte a földön.Nagy nehezen elmentünk a parkig ott már viszont nem volt ám gyalog galopp a dolog....
-Tegyél szájkosarat a kutyádra kislány!-panaszkodott két idős néni.
-Magukra kéne tenni.-dörmögtem .... Démon jó félének találta vissza szólásom ,azaz azt szűrtem ki viselkedéséből.Hamarosan tovább sétáltam és az éppen kocogó Kenbe ütköztem.
-Hali.-integetett mosolyogva.
-Csá.
-Mi ez a kutya?-vihogott a fiú.-Már bocs de nem épp hozzád illő ez az eb.
-Mivel ő nem is az enyém,ha nem Castielé.A neve pedig Démon.
-Ühüm.És mindek sétáltatod te Castiel kutyáját?
-Na vajon?
-Jajj télleg' a bátyád mi?
-Eltaláltad.-mosolyogtam.Ezek után ketten folytattuk a sétát különös Ken mellett jól nevelten kocogott a hatalmas belga juhász hmmm....érdekes.