Gubancok PART2

Hamarosan elszakadtam a fiútól,aki mosolyogva figyelt engem.
-Bocsáss meg Armin...mindjárt jövök.-sütöttem le a szemem és átrohantam a fél másik oldalára...Castielére. Még mindig idegesen nézte a földet.Lehuppantam mellé.
-Castiel.-nyögtem halkan,mire a fiú morogva rám nézett.
-Mi van?Menj vissza és pátyolgasd a kis kocka haverod jó?
-De...kérlek...sajnálom...én tényleg szerelmes vagyok belé...ha nem lennék nem esett volna olyan szarul minden...és most...kibékültünk hála neked!Mert te beszéltél vele!Jó testvér vagy Castiel.
A fiú kicsit kegyesebb szemmel pillantott rám.
-Azt mondta hogy féltékeny volt rám...és hogy ez teljesen elcsavarta a fejét...Miri...beléd van zúgva.-szólalt meg.
-Tényleg?
-Igen...azt mondta hogy érted mindent megtenne...igazad van...
-Jajj de szeretlek Castiel.-öleltem át a fiút aki elvörösödve pislogott kettőt.
-Ja én is bírlak.-tolt kicsit arrébb erre zavartan felnevettem...aha szóval most megint sínen vagyunk.
-Haragszol még?
-Talán igen...
-Talán nem??
-Hahaha valami olyasmi.
-Naaa...de izé...azért még elviszel Grenma koncira ugye?-néztem rá kiskutya szemekkel .
-Ahaa!Szóval innen fúj a szél .... hagy gondolkodjak..... őőőő..... nem.-felelte végül és felröhögött,óvatosan a vállába boxoltam.
-Dee!Elviszel,téma lezárva.
-Ne parancsolgass kis kadét!-borzolta össze a hajam.
-Látom hogy már nincs szükségetek rám,inkább megyek és megkeresem a jegyzet füzetem...-szólalt meg gondterhelten Lys. Öhh....höhö.... na erre most már kajak nem tudok mit mondani.Castiel sóhajtott egy nagyot.
-Lys ott van a farzsebedben.-mondta ki a vakmerő igazságot vöröske.Reformkorból vissza maradt kis haverunk megzökkenve hallotta meg a furcsa ám bár nagyon is valós tényeket majd zavartan felnevetett.
-Értem..akkor én most megyek...sziasztok!
Pislogás nélkül bámultunk a fiú után aki hatalmas arc...és ebben a hatalmas fejében sajnos nagy űr is tátong...azaz néha úgy érzem....de amúgy a dalokból ítélve igazán művel embörről van szó.Hehehe...na jó abba hagyom a hülyülést.Szóval ott ücsörögtünk Castiellel,hamarosan kicsöngettek,Arminék addigra elbotorkáltak az orvosiba hogy leigazolják az lekésett órákat.Hah nekem már le van igazolva minden!Hamarosan Amber kíséretében az igazgatónő jelent meg az udvaron...nem tűnt valami nyugodtnak a diri...viszont nekem elvileg hasfájásom van és otthon pátyolgat engem Castiel...gyorsan egymásra néztünk a fiúval.
-Most mi lesz?-kérdeztem.
-Sprint.-válaszolt Cast és már el is futottunk,átmásztunk pár kerítésen és megkergetett egy öreg bácsi...de végül is hazaértünk.Beérve a házba lihegve eldőltünk a szőnyegen.
-Lassan futottál.-röhögött fel a bátyám.
-Te beszélsz?Szerintem miattad kergetett meg az a morcos bácsi....
-Ja persze mert engem kellett átlökni a kerítésen.
-Mert én nyújtottam ki a nyelvem és mutattam olyan rockeres izét a kezemmel.
-Most miért,nagy poén volt.-nevetett Castiel...ja....nagyon nagy poén,ha egy morcos bácsi,szúrós gereblyével üldöz....
-Valld be hogy élvezted.-mosolygott a fiú.ű
-Nem élveztem....megszúrt a bácsi azzal az idióta gereblyéével.
-Mert még az a bácsi is gyorsabban fut nálad.-dörgölte az orrom alá,na ja a futás nem nagy tehetségem.-Amúgy meg,megérdemelted.
-Mert???
-Tudod te azt!Este meglátogatott téged a kék hajú kis mitugrász srác.
-Először is nem mitugrász....kedves fiú.
-Aha aha...-bólogatott Castiel még mindig lihegve,végül feltápászkodott a szőnyegről és akaratom ellenére is talpra rántott.Pár percen belül csengetésre lettünk figyelmesek.Én nyitottam ajtót.
-Armin!-ugrottam a fiú nyakába,aki zavartan átölelt.
-Miri...-suttogta a fülembe...-Szeretlek.
-Már mondtad.
-Mostantól mindig elfogom mondani.-mosolygott a fiú.
-Hé,ha lehet buzuljatok arrébb mert én megyek,a kutyámért.-lökött odébb minket vöröske.
-Mi a neve?-kérdeztem.
-Démon.
-Utal a személyiségére?-nevettem fel.
-Majd meglátod.-kacsintott rám és már itt se volt.Becsapta maga mögött az ajtót,Armin pedig mélyen a szemembe nézett.
-Mikorra ér vissza?-érdeklődött és ujjára csavarta a fekete sörényem egyik tincsét.
-Fél óra max.
-Remek,van fél óránk...csak mi ketten....-suttogta.-Arra gondolsz amire én?
-Azt hiszem igen.-nyögtem fel....erre megragadta a kezem és gyorsan felszaladtunk a szobába.Behúztam a zsalumat,gyújtottunk pár gyertyát (a romantikus megjelenés érdekében ,na meg mert jó illata van <3) elindítottam a the Grenma egyik számát,majd leszedtem a mindent az ágyról és beledobtam az ágynemű tartóba (kivéve a plüssöket)
-Minden kész?-nézett ismét a szemembe Armin.
-Azt hiszem igen.-sóhajtottam fáradtan.
-Remek.És felkészültél?-mosolygott a fiú és megcsillant a kék szeme.
-Teljes mértékben.-vigyorogtam vissza,majd ledőltünk az ágyra.-Együtt az erő.-vigyorogtam majd kezembe kaptam a konzult és elindítottuk a Kadét17-et.