Gubanc PART1

Tehát, elindultam a suliba számításaim szerint pont kicsengetnek 3.óráról mikor beérek,azaz kinti szünet lesz.Számításaim kicsit csaltak,mivel mire beértem fájós derekammal az iskola udvarba,már kb. 5 perce tartott a szünet.Mikor beértem az udvarba egy hatalmas kört pillantottam meg,melyet iskola társaim alakítottak,hmm...vajon mi folyik ott?Érdeklődve leszólítottam egy anti Ken szerű kölyköt.

-Hey,mi folyik ott?-kérdeztem meg,erre a kis krapek sikítva elfutott (?).Tova sétáltam egyre közelebb a körhöz,ismét leszólítottam egy fiút.Ő már nem úgy nézett ki mint a régi Ken úgy 11.-es lehet.

-Elárulod mi folyik ott?-kérdeztem meg most már kicsit kevesebb önbizalommal.

-A bátyád keresi a bajt.-vihogott fel a fiú és beletúrt szőke hajába.

-Castiel??

-Ja meg az exed.-biccentett a fiú.

-Castiel és Armin?Mi a...-kezdtem bele  mondatba de a fiú már el is tűnt.Frankó.Mit csinálhat ott Castiel és Armin?Csak nem....A fene!Oda szaladtam a körhöz és sűrű bocsánat kérés közepette utat törtem magamnak.Végül is megpillantottam Castielt,Alexyt és Armint.

-Castieel!-sikítottam el magam és odarohantam a fiúhoz,Alexy megkönnyebbülve pillantott rám.-Mi a túrót művelsz?

-Én csak beszélni akartam vele,erre ....-morgott Cast dühösen.

-Nyugi.-szorítottam meg a karját.
-Ne csitíts engem Miri!-üvöltötte Castiel és alig bírtam vissza tartani attól hogy bármi rosszat tegyen.
-Kérlek Castiel!-rángattam a fiú karját aki lepillantott rám (Igen amilyen létra magas csak lepillantani tud ,alacsony személyemre).-Nem kell ezt csinálnod.-suttogtam halkan,eközben az egész suli minket nézett Amber az első sorban barátnőivel Sharlottel és Lisával vigyorogtak,tőlük nem messze Deborah állt karba tett karokkal,aztán ott volt Lili is aki éppen...Kennel kekszet majszolt?Aham..ha jól látom a szokásos Győri Édest...na mindegy.Violette éppen rajzaiban örökítette meg az eseményeket, Rosalie ijedten meredt rám.Kim valamit rágott és hülyén bambult,Carla élénken vigyorgott és táncikált(?) néha néha pedig kattintott pár fotót hiper szuper telójával. Lysander teljes mértékben mellettem és a bátyám mellett ácsorgott...remélem nem hagytam ki senkit...Eközben Alexy dühösen állt Armin mellé aki ökölbe szorított kezekkel ácsorgott.
-Ti meg mit tátjátok itt a szátok?Van közötök a dologhoz?Nincs!Akkor meg takarodjatok innen a pokolba!-üvöltöttem le a társaságot,néhányuk el is ment de valahogy a többséget nem hatotta meg szónoklatom.Idegesen nyögtem egyet aztán Lysanderhez fordultam akinek sikerült lecsillapítania a bátyám.
-Mi történt?-kérdeztem reform kori bajtársunk.
-Castiel oda ment ahhoz a fekete hajú figurához aztán...ez lett...-magyarázta.Hű...fogadni mernék hogy elfelejtette mi történt.
-Értem,de ugye nem ütött le senkit?
-Nem.-sóhajtott a fiú.
-Nem érdemled meg Mirindát.-üvöltötte eközben Castiel Arminnak.
-Az lehet,de ő még is szeret és ez a lényeg nem?-kiáltott vissza Armin.
-Ja...csak kicsit esett neki szarul amit művelsz vele.
Armin lesütötte a szemét.
-Abba hagynátok végre???!!-sikítottam.Hamarosan becsengettek és ötösünk odakint ácsorgott még mindig az udvaron.Persze  a többi diák bement a terembe.
-Tudod Castiel, te meg lehetnél jobb bátyja Mirinek!Komolyan,mi ütöd bele az orrod az ő dolgába?-szólalt meg végül Armin, remek gondolhattam volna hogy ezeknek sem fog feltűnni hogy ott pattogok mint valami nikkel bolha.Ez már persze a bátyámnak több volt a soknál és dühösen kirántotta a kezét Lysander szorításából.Odasétált Arminhoz és....egy fájdalmas ütésnek lehettem tanúja,Castiel először a fiú hasába vágott egy akkorát hogy elsikítottam magam aztán meg képen nyomta...Én ijedten sikítoztam. Oh jaj most mi tévő legyek?Armin a fájdalomtól össze esett én pedig oda siettem hozzá.
-Armin!Armin!-ütögettem óvatosan az arcát.-Armin.-zokogtam továbbra is,természetesen eszméleténél volt hamarosan már csak a kezét szorongattam sírva.Míg én Arminnal voltam elfoglalva a kis Alexy oda rohant a nagy Castielhez és jól lehordta a sárga földig.Vörös hajú haverom oda se figyelt csak elkeseredve lergyott a padra Lysanderrel az oldalán.
-Szeretlek.-nyögte halkan Armin miközben a kezét szorítottam.-Sajnálok...mindent.-köhögte óvatosan a fiú én pedig megeredt könnyekkel pislogtam rá.Eközben az ajkaiból folyt a vér,felcsattant a szája...
-Én is szeretlek.-zokogtam tovább,hamarosan sikerült felülnie és mélyen a szemembe nézett.
-Csókolj meg.-suttogta.
-Hogy mi?
-Csókolj meg.-mosolyodott el halványan.
-Armin,de hisz vérzik a szád.-nevettem fel kedvesen.
-Belefér...
Kicsit közelebb hajoltam hozzá hogy mélyen a szemébe nézhessek,aztán rányomtam az ajkaim az övéire...

(köszönöm a képszerkesztést)