2013. november 24., vasárnap

Egyedül

Az egész éjszakát átsírtam,és áttelefonáltam Vi-vel. Komolyan...miért hittem azt hogy Armin más lesz,nem olyan ember mint amilyeneket látok nap mint nap...hogy majd nem csal meg és vígan éljük életünk.Áh! Soha többé nem akarom látni,megbocsájthatatlan amit művelt.Utálom!Úgy döntöttem hogy vissza térek,kocka életemhez,és nem foglalkozom többet Arminnal. Reggel még mindig nem volt anyáéknak se híre s hamva,szóval úgy döntöttem hogy egy youtube videó segítségével,főzök magamnak valami reggelit.Végül is úgy döntöttem hogy egy egyszerű bundás kenyeret készítek,nagy nehezen meg is találtam a videót,csak annyi volt a baj hogy franciául volt...Na se baj végül is francia szakos gimibe járok,no probléma...gondoltam ezt én,de fél óra múlva,mikor mindenhol tojás volt,liszt meg minden szír szar,és közben valami érthetetlenséget hadart a youtobe-s nő,már egész máshogy gondoltam.Végül úgy döntöttem hogy inkább befordulok,a jó öreg perverz bácsihoz és veszek valami finomat.
-Jó reggelt!-köszöntem a boltosnak mikor beléptem a bazárba.
-Jó reggelt Mirinda,mit adhatok?
-Valami szendvics nincs?
-De ,de van bio szendvicsünk,kóstolja meg nagyon ajánlom.
-Oké megveszem.-mondtam és egy bazi nagy bagettel a kezemben (ami tele volt salátával paradicsommal,meg minden félével ) kiindultam az üzletből.A suliba érve Castiel szúrt ki magának.
-Bounjur,hol hagyta magácska a kis lovagját?-kérdezte szórakozottan én meg azt hittem fejbe vágom a bagettel.
-Gondolom te is tudod,szóval erre nem mondanék semmit.
-Természetesen ki lehet szűrni,nézz magadba kicsit,Armin nélkül vagy ez hatalmas bagettel a kezedben,és látszódik rajtad hogy teljesen be vagy fordulva.Mi más hihetne az ember?
-Hát akkor te remekül felismered hogy mikor van szar kedve az embernek,és mikor tudod őket molesztálni a hülyeségeddel.-vontam meg a vállam.
-Nem kéne így elkeseredned.
-De én ilyen vagyok.
-És mondd csak miért dobott?
-Ki mondta hogy ő dobott???-lepődtem meg.-Én dobtam őt mert megcsókolta a legnagyobb ellenségem.
-Haha hát akkor meg végképp nem kéne itt búslakodnod.Amúgy meg mi ez a bagett?
-Ne röhögj,amúgy meg anyuék nincsenek itthon én pedig nem tudok főzni,úgyhogy beugrottam a bazárba.
-Hát ez marha érdekes.Mesélj még!
-Nem vagy vicces Castiel. Most pont nincs szükségem arra hogy te itt fárassz engem.
-Jó ha nincs szükséged akkor szia.-fordult sarkon és elment...Oh ne hogy lehettem ilyen bunkó?Hjah...bementem az osztály terembe,és halkan kockultam.
-Jobban vagy?-kérdezte Alexy szomorú arccal.
-Attól függ milyen értelemben kérdezed.
-Sajnálom Miri...figyelj...tudod nagyon jó barátom vagy,de én  a tesómmal fogok lenni.Ha vele nem beszélsz velem se jó?
-Ha így szeretnéd.-mosolyodtam el erőtlenül és végül lehajtottam a fejem a padra.Minden összeomlott körülöttem.Igaza volt Lilinek,Armin és Alexy nélkül egy nagy nulla vagyok...de nem ez fáj a legjobban,olyan mintha egy hatalmas tégla lenne a mellkasomon,nehéz levegőt vennem...mert nekem annyira hiányzik hogy Armin újra mellém bújjon,hogy megcsókoljon...és szerintem hiányozni is fog...nem akarok mást...Soha többé!
 Hamarosan kicsengettek én pedig elmondtam Violettának és Rosalienak az ötletem.
-Apáca leszek!-tártam szét a karom vigyorogva.
-Hogy mi leszel?-esett le mind a két lánynak az álla.
-Apáca,nem kell nekem Armin,se fiúk,apácaként fogok élni,és majd lesz jó sok macskám!Na mit szóltok?
-Nem tudom hogy te hogy vagy vele Miri,de ez engem Maria nagynénémre emlékeztet.-mondta Rose.
-Ő is apáca?
-Nem ő egy vén házsártos banya,aki duci és büdös,és van vagy hatvan macskája, az egyik ráugrott a fejemre és majd nem kikaparta a szemem.-mesélte Rose.
Egy darabig bambán pislogtam a lányra végül megszólaltam.
-Hát ez csodálatos.-vigyorogtam.
-Akkor elmész apáca suliba?-kérdezte szomorkodva Vie.
-Van olyan is?-lepődtem meg.
-Biztos van!-bólogatott.
-Talán.-feleltem kicsit komolyabb tekintettel.
-De te még nem vesztetted el a szüzességed Arminnal?Csak mert így nem lehetsz apáca.-okoskodott Rose.
-Basszus...-görnyedtem össze.-De mindig van remény!
-Nem,nincs.-szólalt meg kórusban a két lány.
-Azaz még van remény Arminnál.Ugyan Miri,még kibékülhettek!-fogta meg a vállam Rose és kedvesen a szemembe nézett.
-Nem én akkor is apáca leszek!
-Hűű én még nem láttam apácát PSP-ni.-csodálkozott Vie.
-Most akkor fogsz.-mosolyogtam és sarkon fordultam.Hamarosan vége lett az óráknak én pedig haza sántikáltam,most jut eszembe,egész nap nem is láttam Armint,pedig előttem ül...de kit érdekel?Hazaérve felszaladtam és megírtam a leckét,majd a nappalban tv-t néztem.
*Csingg csengg csöngg*
Szólalt meg a kapu csengő.Vajon ki lehet az?

2 megjegyzés: