Castiel PART1

-Hogy mi van?-esett le az állam egészen a padlóig onnan pedig vissza pattant a helyére.De valahogy mindenki kívül állónak tekintett és nem nagyon foglalkoztak drámai jelenetemmel.
-Castiel...hiányoztál!Hol voltál?-kérdezte anyum elcsukó hangon.
-Semmi közöd hozzá.-vágta rá mogorván Castiel.
-Anya!Mi folyik itt?-kérdeztem rémülten.
-Miri menj most Arminékhoz!-szólt rám élesen apa és a lesokkolt anyám mellé állt.
-De...-kezdtem bele a mondatba.
-Nincs de!Indíts!-parancsolta apu én pedig elhátráltam a helyszíntől,gyorsan felkaptam a kabátom és a cipőm és kirohantam a házból.Szent tehén!Most akkor....az én anyám,Castiel anyja...akkor.....mi.....testvérek vagyunk?Azt a szentséges hétszázát!Ezt még meg kell emésztenem...várjunk csak....én most hova is megyek...ja igen Arminékhoz...Arminékhoz?????Nem mehetek oda!Jaj nekem most mit tegyek Violettának rajz szakköre van a  többiek meg messze laknak.Muszáj lesz...elmennem hozzájuk.Zavartan fordultam be Arminék utcájába,végül megálltam az ajtónál.Mély levegő Miri,mély levegő.Óvatosan bekopogtam.Hamarosan Matilda állt az ajtóban.
-Cs-csókolom.-dadogtam zavartan,a nő szemében pedig megcsillant valami.
-Armin szivem!-kiáltotta el magát és pár percen belül a megdöbbent Armin jelent meg.
-Miri?
-Beengednétek?-kérdeztem halkan.-Odabent mindent elmagyarázok.
-Gyere fel a szobámba.-vezetett be Armin én pedig engedelmesen felsiettem a szobába,Alexy úgy színt írtó döbbent volt,de mit sem törődve vele lehuppantam a fiú ágyára,egymással szemben helyezkedtünk el így mélyen Armin két csillogó kék szemébe nézhettem,a haja kisze kuszán állt és mint eddig is ében fekete volt.A szívemre megint egy nehéz tégla zuhant ami miatt szaggatottan vettem a levegőt,az egész testem átjárta a remegés.Féltem,reméltem,és szerettem.Ilyen érzések kavarogtak bennem és mikor ez mind össze gyűlt sírás formájában jelentkezett meg.Némán ültem Arminnal szemben és egyre csak potyogtak a könnyeim,de Armin nem mozdult hogy letörölje.
-Bocsáss meg,nem tudom miért vagyok itt.-álltam fel hirtelen és lecsurgó könnyekkel szaladtam le a lépcsőn.Egyenesen ki a házból,egyenesen be a parkba.Ez már kész lelkitrauma,méghozzá most azt se tudom mi van Castiellel.Elindultam haza felé,végül is a ház előtt totojáztam kicsit majd benyitottam.Odabent ez a kép fogadott:
Anya sírva görnyed a földön,apu pedig a zaklatott Castiellel,próbál beszélni.
-Nem érdekeltek!-üvöltötte teli torokból Castiel.
-De Castiel,a szüleid vagyunk ne beszélj így velünk.-kérlelte apu nyugodtan ezek szerint a bátyám.Bezzeg ha nekem lennének ilyen kirohanásaim...!
-Castiel kérlek ne menj el.-bőgte anyu.Én meg nem tűrtem tovább.
-ELMONDANÁ VALAKI HOGY MI A FÉSZKES FENE VAN ITT?-üvöltöttem el magam,mindenki rám pislogott,még anyu is abba hagyta a zokogást.
-Miri nem meg mondtam hogy menj el Arminékhoz?-kérdezte apa.
-Igen,én pedig mondani akartam hogy már nem vagyok jóban Arminnal!Szóval ha nem akarod hogy az utcán csövezzek megengeded hogy bejöjjek,és elmagyarázzátok ti meg hogy mi folyik itt.-mondtam határozottan.
-Ne feleselj kisasszony!-rázta meg a mutató ujját apu,na erről beszéltem.
-De apa!!Tudni akarok róla.
-Igaza van Mirinek tudnia kell róla.-szipogta anya.
-Jó,rendbe szedem anyátokat,addig a bátyád mindent elmesél.Ugye fiam?
Castiel kinyújtotta a nyelvét és felmentünk a szobámba.
-Szóval?_huppantam le az ágyra.
-Te sírtál?
-Ne terelj Castiel!
-Jó.Szóval hét éves lehettél vagy nyolc,egyszer nagyon megharagudtam rád  és csúnya dolgokat mondtam neked majd elszaladtam,te meg a hatalmas agyaddal utánam szaladtál és elütött a kocsi.Bevittek a korházba nagyon ramaty állapotban voltál,én pedig nagyon mérges lettem magamra és úgy döntöttem hogy nem fogok neked több kárt okozni,tehát úgymond világgá mentem,a szomszéd utcába az egyik haveromhoz.Szerencsémre emlékezet kiesésed volt,és mivel nem láttál többé nem kellett emlékezned rám sztory vége.
-Hűűűűű.....
-Ennyi.
-De akkor mi tesók vagyunk?
-Ja
-De jó bátyó!-öleltem át a fiút aki akkora erővel lökött el magától hogy leestem az ágyról.
-Csönd!Nem tudhat erről senki!
-És ki is az a haver?
-Lysander ki más?
-Aham ... szóval te lecseréltél Lysanderre.
-Eltaláltad.
-Kössz szépen!
Hamarosan a két szülő felbaktatott hozzánk.Azért durva nem egy városba lakunk és még soha nem találkozott anyuval és apuval,ügyesen kerüli őket.
-Most lépek.-pattant fel Cast.
-Nem mész el még egyszer!-szól rá apu.-Nem sajnálod anyádat?
Castiel végigmérte a hamarosan összeeső anyát,aki kisírta a szemét,végül vissza huppant az ágyra.
-Szóval,mi csak azt szeretnénk ha megint egy nagy család ként élhetnénk Castiel,te nem örülnél neki?-szipogta anya.-Lenne egy szép szobád elmennénk közösen egy csomó helyre.
-Hát ez... csodálatos.-dünnyögte a fiú.
-Szerintem is.-mosolygott anya aki nem vette a szarkazmust,és megölelte Castielt.

Tesó harc