Tájfutás PART2

-Castiel!Már azt hittem...-fordultam meg,de a vörös fejű barátom helyett egy idegen arc fogadott.Ez ki ez?Támadó!!Menekülni...basszus hogy ilyenkor nincs nálam serpenyő...bosszankodott a fejemben éldegélő morcos emberke...vagy az agyam... vagy mind a kettő. Óh jaj bármi is beszélt bennem de teljesen igaza van,ez az alak elég büdös,magas és ijesztő...egy férfi,sajnos arcát nem nagyon láttam mivel fekete kapucni volt csúsztatva fejére.Az alak őrült módjára szorongatta a kezem és egyszer csak leütött.Hatalmas fájdalommal ám és baromi nagy kitartó erővel de sikerült nem elájulnom.És kb. mint egy retardál fóka csapkodni kezdtem a tenyeremmel,a lábamat bizonytalanul lendítettem egymás után többször is a levegőbe.
-Segítség!Segítség!-sikítoztam és megpróbáltam kivergődni a férfi szorításából,aki rántott rajtam egy nagyot és gyomor szájon ütött...Ouch!A fájdalom ellenére tovább sikítoztam.De az alak hamar befogta a pofám.Én pedig a hirtelen ötlettől vezényelve erősen beleharaptam fekete kesztyűs kezébe.Ezek után a férfi lehordott engem és édesanyám a sárga földig,de jelenleg nem tudtam ezzel foglalkozni,mert mielőtt észbe kaphattam volna elkezdtem futni.Futottam ... futottam... és végül is megbotlottam az egyik hatalmas tölgy gyökerében.Esetlenül terültem el,a lehullott levelek között és lassan lehunytam a szemem.Ne Mirinda ne add fel!Az az őrült pedofil disznó lehet hogy még keres téged!Állj fel és told odébb a képed.De nem megy...nem megy...az adrenalinnak köszönhetően,az egész testem remegett,a levegőt teljes mértékben szaggatva vettem,és a telefonom most tuti szét ment...OMG tipikus,nem is én lennék.Egyáltalán hogy jutott eszembe az hogy majd én olyan marha jól elboldogulok Castiel nélkül. Hülye,hülye,hülye!
 Hamarosan két erős kar kapott fel engem a földről.Nem tudtam ki lehet az,a támadóm...Castiel... vagy valaki más.De hamarosan két erős kézben találtam magam.Óvatosan kinyitottam a szemem,a maradék energiámból.
-Castiel.-suttogtam.
-Nem...a télapó.-suttogta vissza én pedig erőtlenül elmosolyodtam,a fiú egyenesen a sátorba vitt és ott lefektetett a földre.-Szóval mi történt?
-Elkapott...-zokogtam.
-Mi van?-ráncolta össze a szemöldökét Castiel.
-Elkapott,de én megszöktem.-magyaráztam tovább (igen a bőbeszédű fogalmazásomból,lehet megállapítani hogy nem nagyon voltam eszméletemnél)
-Ki kapott el?-pislogott rám félig aggódva félig értetlenül Castiel.
-Nem láttam az arcát...-bőgtem tovább.
-Nyugi van,itt vagyok.
Kicsit visszavettem tehát a sírásból,pár percig szipogva néztem felfelé,végül összeszedtem magam.
-Jól van menjünk tovább.
-Miri,nyolc óra van,ne viccelj velem.-mordult fel Castiel aki ezek szerint bealudt.
-Nagyon zavarna ha PSP-nék?
-Amíg leveszed a hangot nem.
-Oké.-mosolyodtam el és előkaptam PSP -t ilyenkor kicsit mindig megnyugszom,betettem a Harry Potter-es játékot ami annyira nem nyugtat meg ha nem szétöli az idegeim inkább.Miután befejeztem a játékot jött egy sms-em Armintól.
Armin: Hali!Na mi a helyzet?
Miri: ..... veled?
Armin: Baj van? 
Miri: Semmi fontos :) Na és veled?
Armin: Hát.. semmi
Miri: Hiányzól. <3
Armin: Te is nekem,te nagy baj lenne ha nálatok aludnék?
Miri: Mert?
Armin: Alexy kikészít ><
Miri: Csak nyugodtan... viszont anyumék valószínűleg holnap jönnek haza,lehet hogy már ma este haza érnek,szóval úgy vigyázz.
Armin: Okés :Đ 
Miri: Na megyek jó éjt!
Armin: Neked is! <3
Ezek után óvatosan álomra hajtottam a fejem,de még mindig annyira féltem hogy sehogy se tudtam elaludni,ezért inkább sátor társam figyeltem ahogy alszik.Különös Castiel nem horkol...Armin bezzeg...jajj holnap már láthatom <3