Deborah visszatér

Egészen délig videó játékoztam aztán,lementem ebédelni és ahogy megígértem Démonnak az asztal alatt csúsztattam neki az ebédemből.Jó memóriája van a kutyának mivel amint ebédelni kezdtünk már az asztal alatt ücsörgött a lábam előtt.Hah a kis piszok követeli a jutalmát..már ha ezt annak lehet nevezni.Hamarosan úgy döntöttem hogy elmegyek sétálni Démonnal,hiszen olyan szép napos idő van ...azaz hittem én azt.Viszont amint kiértem az ajtón megcsapott a hideg szél,na ja a nap süt a szél meg süvít.Bezzeg a bátyám ebe már méretes bundát növesztett magának,persze nem olyan puli kutyához hasonló szőrre gondolok.Ám a hideg nem jött egyedül mivel a kerítésnél Deborah ácsorgott(??).
-Hey kislány!Itt lakik Castiel?-kiáltott át hozzám miközben én próbáltam eljutni a hátsó kapuig.
-Neked is szia!És amúgy meg titkos aktákat nem adok ki.-vontam meg a vállam,bárcsak megúsztam volna ennyivel de amint Démon meghallotta Deborah hangját oda rohant a kerítéshez és majd nem leharapta a fejét. Hűű...ennél szebb látvány nem is lehetett volna kivéve ha tényleg leharapja Démon Castiel idegesítő exe fejét.
-Fogd már le ezt a dögöt!-nyávogott Deborah.Hamarosan kinyílt az ajtó és Castiel jelent meg...talán ezt az egészet mind végignézte az ajtó kukucskálón?
-Szerintem nem a kutya,ha nem te vagy dög Deborah.-szólalt meg halkan a bátyám.
-Cast cica! Úgy örülök hogy látlak,hallottam hogy újra befutott a zenekarotok édesem és annyira hiányoztál nekem,minden éjszakát átsírtam...-kezdett el szipogni a barna hajú banya.
-Deborah...tudom hogy te nem szeretsz igazán.
-De!Emlékezz vissza milyen szép pár voltunk,Casti cica gyere vissza.-nyávogott tovább és kidomborította...azt amit ki kellett...
-Na jó én megyek mert szerintem elhányom magam.-hátráltam meg és elkaptam Démon pórázát.
-Senkinek se fogsz hiányozni.-röfögte a lány.A kis #*!#&ˇ Reméltem hogy Castiel kiáll értem de csak megvető pillantást vetett Deboráhra majd így szólt:-Gyere be.
Hogy mi???A jó eget!Ez most szíven ütött.Wáááhhhw wááhhhw wááááhhhwww feldarálom  azt a két idiótát ><. Rácsörögtem Arminra.
-Szia Miri.
-Hali lejössz?Itt járok a házatoknál.-tettem fel a költőinek nem nevezhető kérdésem,miközben Démon aranyos kis kutyuli módjára húzott maga után.
-Persze találkozunk a ház előtt!
-Puszi!-tettem le a telefont.Na jó ideje futni,nagy lomhasággal elkezdtem futni,és Démon is.....ne tudjátok meg a lényeg hogy eljutottunk Arminék házáig.
-Szia kicsi kadétom.-ölelt át Armin mikor sikerült megállítanom a kutyát.
-Hali Arminátor.-nyomtam egy gyors puszit az arcára.Hát ha ő is becézget én miért ne?Lassan elindultunk a parkba sétálni.Hamarosan ismét szembe találtam magam az idegesítő nénivel.
-Kisasszony hányszor mondjam hogy tegyen szájkosarat arra a fenevadra.-hisztizett az idős néni.
-Vigyázzon mert nem harap.-vágtam rá azonnal és tovább sétáltam.
-Neked még is mi bajod Miri?-csóválta a fejét Armin.
-Mielőtt eljöttem Deborah állt az ajtónkban.
-És ő ki?
-A bátyám exe.
-És?
-És ? Mié és? Menthetetlenül kihasználja a bátyámat!
-Ohh....lekoptassuk?
-Igen.
Erre kezet ráztunk és tovább sétáltunk.Majd vissza sétáltunk a házhoz.
-Na jó mi a terv?-kérdeztem rá.
-Hogy hogyan űzzük el Deboraht?Csak kövess.
Biccentettem egyet és besétáltunk a házba és nyugodtan felsétáltunk a szobámba...
-Mi a ló szar?-káromkodtam el magam mikor megpillantottam az ágyamon fekvő Deboraht és Castielt éppen nagyban egymás száját járták.Pfúj!Ez már több mint undorító volt.-Megtennétek hogy nem az én szobámban szaporodtok?Köszönöm csak mert elvileg kiskorú vagyok és semmi ingerem ahoz hogy abban az ágyban aludjak amiben ti pároztatok.
-Nyugodj már le kis csaj!-szólt rám flegmán Deborah.
-Te meg fogd be a szád és szállj ki a bátyám szájából ,amúgy meg senki se kíváncsi rád.
-De Miri ő a barátnőm.-förmedt rám Castiel.
-Hallod én meg a húgod vagyok és én nem csak kihasznállak.-tártam szét a karom.
-Nyugi.-suttogta a fülembe Armin és meg fogta a kezem,sóhajtottam egyet.
-Köszi Castiel!Jó fej gyerek vagy te is!Ezt a kis libát választod a húgod helyett.-tapsoltam meg a fiút,majd levonultam.
-Át menjünk hozzánk?-kérdezte Armin és hátulról átölelt.
-Az jó lenne,csak nem akarom hogy az én ágyamban csókolják agyon egymást...-sóhajtottam ismét.
-Minden rendben lesz,a csajt lekoptatjuk...mondjuk nem értem Castiel tud magára vigyázni.
-Igen de én láttam ahogy reggel még nagyban smárolnak délután meg veszekednek...méghozzá Castiel Deborahval és jogosan...
-Persze értem,félted,de majd megtanulja.
-Ugyan!Egy hatalmas űr van az agya helyén ez nem tanul semmiből.-törtem ki Armin szorításából és kisétáltam az ajtón.