Két tűz közé szorítva

Hétfő van...pfúj!Gyorsan ember számba vágtam magam aztán leszedtem a PSP-m a töltőről és elindultam a suliba.Út közben a Green day Basket Case dalát hallgattam,a zene kitartott egészen a suliig én pedig ,nyúzottan levágtam magam Armin mögé a padba.
-Jó reggelt Miri!Na kitalálod ki vagyok?-csukta be "valaki" a szemem.
- Alexy...tudom hogy te vagy vedd le a mancsod a szememről.-dörmögtem.
-Mi bajod?Olyan durcás vagy...-szontyolodott el a fiú és leült mögém.
-Fáradt vagyok.-nyöszörögtem,és bamm már el is aludtam a padon,arra ébredtem fel hogy valaki bökdösi a hátamat.Felnéztem..
-Armin?-csodálkoztam és már is kiment az álom belőlem,ennél jobb ébresztés nem is lehetne.
-Jól vagy?Két órát is végig aludtál,gondoltam most már felkeltelek.
-Igen csak fáradt vagyok.
-Azt látom.-nevetett fel.-Öhmm...jössz kis PSP-ni?Megszereztem a Kadét 16-ot PSP-be való változatban.
-Hogy a fenébe ne mennék?-felpattantam és kicsörtettem a folyosóra,és akkor egy ismerős arcot pillantottam meg.Mikor ő is kiszúrt engem odalépett hozzám.
-Szia Miri olyan kár hogy nem egy osztályba kerültünk.-ecsetelte szomorkásan Ken.
-Ja,tényleg tragikus.-dörmögte Armin én pedig elfojtottam egy mosolyt.
-Hát ez kár...
-Ha megbocsátasz,Ken,Mirivel szeretnék lenni egy kicsit.-ragadta meg a csuklóm Armin és Kent pedig szép szóval szólva elküldte melegebb égtájakra...Kentin "alázatosan " meghajolt előtte és elsétált...Jujj.
-Ez mi volt?-nyögtem fel halkan.
-Meghajolt.-rántotta meg a vállát Armin és betette a PSP-be a játékot.
-Jó de miért vagytok egymással...szóval...ilyen tahók?
-Tahók?-vonta fel a szemöldökét.-Nem vagyunk tahók,csak megkértem hogy tolja odébb azt a kis csinos pofáját.
 Hát ez durva még sosem láttam Armint ilyennek,mindig olyan kis szerény volt...és csöndes...egyáltalán nem ilyen.De Lucifer is angyal volt egyszer nem igaz?Armin leült a földbe én pedig elé és neki dőltem a mellkasának,mintha gyorsabban dobogott volna a szívem...vagy az övé ezt nehéz eldönteni...Az egész szünetet végig PSP-tük és az én navigálásommal,persze,mindig nyertünk.Órák után benéztem Natanielhez aki éppen Melodyval társalgott...Valami titkos dolog lehetett mivel mikor bementem befogták a csőrüket.Szívás...
-Sziasztok!-intettem.
-Szia Miri tudunk valamiben segíteni?-kérdezte Nhttp://www.blogger.com/blogger.g?blogID=3745694310789201974#editor/target=post;postID=8674093040384322220;onPublishedMenu=posts;onClosedMenu=posts;postNum=0;src=postnameataniel a szokásos túlságosan udvarias beszéd stílusában.
-Ja..csak rég kerestél fel azzal az indokkal hogy elromlott a nyomtató...
-Igen-kacagott fel Melody.-Igaza van Mirinek...Tudod nagyon hálásak vagyunk neked hogy szereztél egy normális nyomtatót,épp ideje volt.Mi ilyen téren kész analfabéták vagyunk.-mosolygott.
-Jah.-vigyorogtam...talán ideje mennem kezd kényelmetlenné válni ez a nem is tudom...ez a semmibe beszélgetés téma nélkül.
-Hát akkor én mennék is.-kezdtem el hátrálni ám Nataniel utánam szólt.-Igen?
-Mivel olyan kedvesen segítettél nekünk a nyomtatóval.-jah nagyon nagy szám de most komolyan.- Gondoltuk elmondjuk neked a suli programokat,mert biztos érdekel egy pár.
Hűűűűű hát ez aztán baromi nagy kiváltság.De már ez is több mint a semmi.Lehuppantam az egyik székbe.
-Hallgatlak.
-De előbb ígérd meg hogy nem mondod el senkinek.-figyelmeztetett Melody.
-Jó jó megígérem.
-Oké...szóval a legközelebbi esemény az egy tájfutó verseny,ismét egy reform bál,halooweeni bál,kirándulás,december 4. az ölelés világ napja lesz arra a hétre lesz egy kis érdekesség,mikulás húzás,karácsonyi bál,szilveszteri buli,farsang,valentin hét és bál.....
És ekkor Melody felsorolt egy csomó eseményt majd nem elaludtam...azért jó hogy a sulinkban ennyi buli,bál,meg ünnepi hét van nem?
-......azt hiszem ennyi,de tartsd a szád.-szólt rám utólag Melody.Már nem azért de ezek közül csak a tájfutó versenyt jegyeztem meg ...
-Oké na most tényleg megyek hali!
Kisétáltam a DÖK-ös teremből és ott Arminba és Kenbe ütköztem.
-Sziasztok srácok.
-Ma átjössz akkor hozzánk?-kérdezte Armin.
-Naná.-biccentettem.
-Megyek veletek végül is Arminéktől csak egy utcára lakom.-mosolygott Ken én pedig kettejük közé rekedtem.Jajj!Mind kettejük nagyon fura volt...hagy ne részletezzem,út közben vagy hatszor összekaptak.Csodálatos volt mondhatom....Alexy volt most a megmentőm mivel ő teljes mértékben lefoglalt engem mivel ismét vásároltunk,Ken nem jött velünk ugyan de legalább kikapcsoltam kicsit.