-Jó reggelt.-suttogtam és kikászálódtam öleléséből...Ohj!
-Neked is.-mondta elpirulva és beletúrt ébenfekete hajába.Kimentem a fürdőszobába felöltöztem és rendbe szedtem magam mikor visszaértem Armin nagyon elgondolkozott valamin.
-Baj van?-kérdeztem.
-Igen..-sóhajtott lehuppantam mellé az ágyra.-Nem kellett volna megcsókolnom téged...mi csak barátok vagyunk és ezzel nem akarom elrontani a barátságunkat.
-É-értem.Oké.
Csak az a gáz hogyha már belé zúgtam akkor ez már nem barátság,közel s távol nem az.
-Elfelejthetnénk ?
-Persze.-nyögtem halkan...mit is képzeltem?Hogy majd most már lesz valami?Ugyan!
-Én szerintem elindulok még van egy kis dolgom a suliban.-pattantam fel de Armin úgy döntött jön velem...csak persze felöltözik.El is indultunk,sokáig csöndben koslattunk.
-Hova megyünk?-kérdezte Armin.
-A suliba.
-5:30-kor még nincs nyitva.
-Jó bevallom nincs is dolgom...
Armin elkerekedett szemmel nézett rám.
-Leakartál rázni?Csak mert akkor elmehetek.
-Nem.-nyeltem egy nagyot...el akarom neki mondani!!-Nem arról van szó csak valamit el akarok mondani.
-Hallgatlak.
-Izé..anyum állást kapott Erdélyben...elköltözünk fél évkor.
-Hogy mi??
-Fél.Évkor.Már.Nem.Leszek.Itt!-mondtam el neki lassan.
-Mennyi ideig?
-Valószínűleg örökre...
Láttam hogy egy darabig nem tér vissza a való életbe,és nem fog megszólalni ezért beszéltem helyette
-De megpróbálok kitalálni valamit...azon akartam gondolkozni...-azon is tettem hozzá magamban.
Armin még mindig nem szólalt meg se kép se hang,mint mikor lefagy a gépem.Majd kibékítem azzal hogy ha legközelebb videó játékozunk hagyom nyerni.Csöndben álldogáltunk 20 percig az utcán aztán jött a gondnok és kinyitotta a suli ajtót.
-Remélem megtudod beszélni anyuddal hogy maradj.-szólalt meg végül mikor az osztályterembe értünk.
-Ja én is.
Odasétáltunk a teremben lévő program plakáthoz.És feltettek egy újat.
Kedved diákok!
Terveztünk 2013.szeptember 30 szombatra egy reform kori bált,
ahova a diákok párban és reform kori öltözetben kell hogy érkezzenek.
Sok szeretettel várunk mindenkit!
-Wow!Ez de jó.-ámultam el.
-Ja szerintem is.
-Te kit hívsz el?
Armin kedvesen rám mosolygott.
-Megtisztelnél azzal hogy eljössz velem?-nevetett fel.
-Igen.-kuncogtam én is.
-Mi van itt leánykérés?-röhögött valaki mögöttünk...Carla....
-Nem.-mondtam rögtön.
-Hanem?Jahj ha ezt Amber megtudja.
- Akkor azt fogja mondani hogy velem történt valami olyan ami vele legszebb álmaiban sem fog.-vágtam rá és Armin halkan felkuncogott.
-Talán.
Ezzel el is ment ez is egy kis....
-Ezt jól megmondtad neki.-kezdett el röhögni Armin,de úgy hogy már folyt a könnye,én is rákezdtem tehát a nevetésre.
-Tudom...
Hamarosan a két kedvenckénk lépett be az ajtón Violett és Alexy.
-Mi a nevetés témája.
-Áhh semmi.-mondtuk egyszerre Arminnal...ha nem is lehetünk együtt...örülök hogy a barátom.
-Képzeljétek szombaton lesz egy reform kori bál.-regéltem el.
-Most szombaton?-kérdezte Alexy,biccentettem egyet.-Áhh akkor utazunk el nagyihoz...
-Tényleg...-sóhajtott Armin.Értettem a célzást még se jön velem a bálba...
-Kár pedig elmehettünk volna együtt Viola!-sopánkodott Alexy.
-Violett.-suttogta halkan barátnőm.
Hamar eltelt a nap Arminnal PSP-tünk csak én náluk hagytam az enyém ezért az övén játszottunk.Órák után még beugrottam a fiúkhoz a cuccomért.Aztán elindultam haza,lelkileg felkészültem arra hogy elmondom anyának hogy nem akarok elmenni Erdélybe...de mikor beléptem az ajtón rájöttem hogy nem csak én vagyok így vele.
-Helen nem mondhatod komolyan?Itt akarsz minket hagyni míg te Erdélybe éldegélsz mint hal a vízben?-hitetlenkedett apum.
-Ugyan csak pár hónap lenne.Ez álmaim állása.
-És én?Nekem itt a munkám!Nem hagyhatom itt az állásom.Gondolj Mirindára és a barátaira...
-Erdélybe lehetnének új barátai ...
-Persze szivem gondolj mindig magadra.-üvöltötte apum és kirohant mellettem az ajtón.Anya zavartan dőlt végig a kanapén.Odarohantam hozzá...sírt.
-Anyu..anyu én támogatom azt is ha elmész azt is ha nem...-vigasztaltam anyát.
-Nem nem apádnak igaza van...vissza mondom az állást.-szipákolta anya.
-Nem teheted hiszen ez életed nagy állása.
-Az lehet de nekem ti vagytok a családom és az életem...inkább titeket választalak.
-Értem.-sütöttem le a szemem.Csengettek.Kiszaladtam ajtót nyitni és Armint pillantottam meg.
-Szia.-intettem neki.
-Szia...feljöhetek?
-Persze gyere....
-Sajnálom hogy nem mehetek veled a bálba...mit szólnál ha bepótolnánk?
-Rendben.-nevettem fel és felrohantunk a szobámba.
MA ARMINNAL PSP-ÉS. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése