Tájfutás PART3

Teljes mértékben hulla fáradt voltam,egy percre se mertem lehunyni a szemem,igaz" az erős bátor Castiel" itt van velem  de én így is féltem,mikor végre kivilágosodott én már azzal zaklattam Castielt hogy induljunk el végre.
-Castiel, ébresztőő!-fogtam meg a fiú kezét és elkezdtem kiráncigálni a sátorból.
-2 percet kapsz hogy abba hagyd.-mordult rám és vissza rántotta a kezét.
-Figyelj el kéne indulni ki tudja mikor érünk oda.
-Valld be hogy csak be vagy szarva a tegnapi miatt.-nézett rám Castiel szórakozottan.
-Ugyan ne viccelj!Csak mély depresszióba zuhantam mert eltört a telóm.
-Jó duma, nem kéne ennyire félned hiszen itt vagyok!
-Na látod.Pont ezért félek ennyire.-vontam fel a szemöldököm.-Na jó... talán igazad van... de tényleg indulni kéne.
-Nem...még alszom!
-Na jó... de ne sokáig.
Castiel sóhajtott egy nagyot és vissza aludt,ám de nagyon is igaza van tisztára beijedtem a tegnapi után... és bár minden porcikám ellenkezett szorosan odaültem Castiel mellé.Pár másodperc múlva felnézett rám.
-Elárulnád mit csinálsz?
-Csak...fázom.
-Aha.Akkor fázzál arrébb.
Arrébb csúsztam kicsit,de Castiel könnyebb módot talált arra hogy ne zavarjam reggeli szunyókálása közben , egyszerűen csak arrébb tolt.
-Castiel kérlek gyere már nyolc óra van.-szóltam neki fél óra múlva.
-Na jó.-tápászkodott fel és gyorsan össze cuccoltunk és elindultunk.
-Nem is vagy Te olyan rossz társaság.-mosolyogtam rá.
-Ki mondta hogy az vagyok?
Megráztam a fejem és tovább baktattam Castiel mellett.Hamarosan megpillantottam a fényt az erdő végén és boldogan futottam előre.Egészen addig míg Castiel el nem kapta a táskám és vissza nem rántott.
-Csapat társak vagyunk rémlik?
Biccentettem és próbáltam elfojtani egy boldog sikolyt, hamarosan látom Armint!!Mikor kiértünk az erdőből kiderült hogy mi vagyunk a harmadikok.
-Mirinda Parks, Castiel fiam.Gratulálok nektek holnap beírom az igazgató dicséretet.-gratulált a diri.
-Köszönjük.-vigyorogtam és vártam hogy megjelenjen Arminék kocsija.Hamarosan meg is pillantottam a fekete autót amiből Alexy és Armin pattant ki meg a fiúk szülei,utánuk rögtön az én szüleim jöttek.
-Armin!-ugrottam a nyakába.-Harmadikok lettünk.
-Kivel?
-Castiellel.
-Csodás.Én meg letöltöttem egy autó versenyzős játék előzetesét.
-Képzeld eltört a telóm...
-Kapsz egy újat.
Armin hamarosan elindította annak a videó játéknak az előzetesét.Miután lejárt a kis videó észre vettem hogy anyum,apum,Arminék anyuja és Alexy az igazgatónővel beszélgetnek.Odasétáltunk tehát hozzájuk,anya pedig ijedten átölelt engem.
-Jajj kicsim miért nem mondtad?
-Mit?-meredtem rá.
-Az igazgatónő elmesélte hogy megtámadtak az erdőben.
-Castiel.-vicsorogtam,ajj anyu most aggódni fog értem és mindenféle őrizetet szab ki nekem  .
Anyu továbbra is ölelgetett.
-Anya nem kell féltened...
-Hogy mondhatsz ilyet nekem-ropogtatta tovább a hátam anyu.
-Ugyan Helen én vigyázok a lányára.-mosolygott Armin és kiszabadított anyum szorításából.
-Tényleg Armin megakartam köszönni a reggelit.-vigyorgott anyám.
-Reggeli ?-szaladt fel a szemöldököm.
-Igen,valaki megbecsüli konyhai tudásom.-húzta ki magát Armin.
-Haha te és a nyálkás gofrid mi?
-Mondtam hogy csak össze dobok valamit.Az más mikor van időm a kaja készítésre.
-Jó szöveg.
-Jaj gyerekek ne veszekedjetek induljunk.-szólalt meg Matilda a fiúk anyukája.
-Armin nálunk alszol?-kérdezte anyum.
-Természetesen.-biccentett a fiú.
-Ajj ne!Már megint kihagytok köreitekből.-sopánkodott Alexy.-De akkor legközelebb Te alszol nálunk Miri!
-Hahaha jó.-vigyorogtam.Beültünk Arminnal a kocsiba és egész úton egy új játékról beszéltünk...