Talán

Hamarosan anyu és apu lépett be a házba és mintha én ott se lennék,odasétáltak Castielhez.Gyorsan felpattantam és felrohantam a szobámba...remek!Anyuék is elfelejtettek.Csendben,zokogtam,egyedül.Végem lesz!Mióta megjelent Armin az életemben egész más lett minden,az hogy találkoztam Arminnal és Alexyvel az volt életem forduló pontja,mikor minden jóra...azaz inkább jobbra fordult.Mivel volt ki mellettem állt,volt akiben megbízhattam,akikkel hülyülhettem,akikkel egyszerűen csak létezhettem.Most pedig nélkülük már létezni sincs kedvem,nehéz elképzelnem egy olyan napot ahol nem ölelget agyon Alexy,egy olyat ahol nem videó játékozunk Arminnal,egy olyat amikor nem vagyok délutánonként a fiúkkal.Míg szerelmes voltam (habár most is az vagyok) belevetettem magam a legjobb dolgokba,minden nap olyan hamar elszállt.És minden nap összegészében jó volt...kivéve mikor Arminnal veszekedtünk...bárcsak ez is egy kisebb vita lenne...de nem az ez egy hatalmas vita....ami véget vetett mindennek ami jó volt ebben a fránya életemben.A szüleim sosem játszottak fontosabb szerepet az életemben folyton utazgatnak, most pedig itt van Castiel és vele foglalkoznak.Violett....áhh ő igazi barát de tényleg viszont mostanában Jadeval van,plusz szerintem haragszik valamiért meg amúgy is sosem értettük meg annyira egymást.Eldőltem az ágyamon és hallgattam ahogy Castiel szobájába hordják be az új holmikat,elterültem az ágyon és néztem a Mr.Bean-t.Egyszer csak nagy döbbenés hallatszott.
Ki lehet az?
Odasétáltam az erkélyemhez és lassan elhúztam a függönyt.
-Á!-sikítottam fel amint megpillantottam a meredt képpel ácsorgó Alexyt.Vissza rántottam a függönyöm és gyorsan kulcsra zártam az ajtón,és végül kinyitottam az erkély ajtóm.
-Szia Miri-.köszönt lazán.-Mit nézünk?
-Nem számítottam rád...-dadogtam.
-Tudom a sikolyod mindent elárult...szóval mit nézünk?
-Miért jöttél?
-Filmnézés közben elmondom...szóval mit nézünk?
-Mr.Bean.
-Remek.-huppant le az ágyamra és kényelembe helyezte magát.
-Szóval miért jöttél?-ültem le mellé.
-Jöttem megismerkedni az új pasiddal.
-Nincs új pasim,nekem Armin a pasim!-sütöttem le a szemem.
-Nem is tudom Miri...a tesóm elég hihetőnek tűnt,állítása szerint Castielt látta otthonotokban....
-Igen...de van magyarázatom rá!
-Mi?
-Castiel...a bátyám.-nyögtem ki halkan.
-WHAT?-köhögte Alexy én pedig elmeséltem neki az egész sztoryt,nehezen sikerült megnyugtatnom Alexyt kinek állítása szerint felment a vérnyomása (?).
-Értem,igazán elmondhattad volna ezt hamarabb.-mosolygott a fiú.
-Hogy?Ha drága ikertestvéred szó nélkül elrohant!
-Ez is igaz....de utána rohanhattál volna...
-Lány vagyok,ez általában fordítva szokott lenni nem de?
-De.
-Hát akkor?
-Akkor semmi...-mosolygott Alexy és kedvesen átölelt,szeretem mikor átölel...valahogy...utálom is....de ettől egész az életem. Hjajh köszönöm...talán megint minden rendbe jön!Talán még van remény!Hamarosan vége lett a Mr.Bean karácsonyának Alexy pedig felpattant.
-Mi van...csak mozi maratonra jöttél?-vontam kérdőre a fiút.
-Aham.-biccentett és már itt sem volt.. jó fej a gyerek.Hamarosan fülsüketítő basszusgitározásra lettem figyelmes.A szobámmal szemben lévő ajtó,tele volt feliratokkal és egy halálfejjel mi alá az volt írva hogy BELÉPNI TILOS!Úgy látom drágalátos bátyám berendezkedett.Dühösen benyitottam az ajtón.
-Castiel!-szóltam a fiúra aki teljesen belemélyedt a zenehallgatásba.-Te Grenma-t hallgatsz?-lepődtem meg mikor felismertem "a fülsüketítő zajt" ami igazából nem az...áááá!!Ez a kedvenc bandám!!!Áááá duplán...sőt triplán ááááá!!
-Nocsak,hugi csak tudsz valamit.-vigyorgott rám vörös hajú barátom.
-Ne vigyorogj...ajaj....kezdek félni.-rogytam le az ágyára.
-Na mi az?
-Kezd bebizonyosodni hogy tényleg tesók vagyunk,ha ugyan olyan a zenei ízlésünk...pedig reménykedtem hogy csak kamu volt ez az egész testvér duma.-sóhajtottam Castiel pedig jól kiröhögött.
-Ugyan.És ez a kamu tesó majd elvigyen téged,drága kamu hugim egy ilyen Grenma koncertre?
-Imádlak.-öleltem meg és vagy húsz percen sikítoztam meg örvendeztem...sajátos módomra.
-Lenyugodtál?-kérdezte meg miután kiszaladgáltam magam.
-Ááááááááá!-sikítottam újra.-Most már igen.-állapítottam meg vigyorogva.
-Ezt örömmel hallom most pedig tennél egy szívességet?
-Igen édes,kedves cuki muki bátyókám?-mosolyogtam.
-Na húzzál kifelé!-mordult rám,de tudom hogy belül ős is jót röhögött,IQ csökkenésemen.Ilyenkor tudom csak bebizonyítani hogy vérbeli idióta vagyok.Vissza sétáltam a szobámba és mosolyogva nézztem a plafont.Végre talán újra sínen vagyunk!

I <3 THE GRENMA :)