Kapd össze magad!

Reggel örömmel az arcomon indultam el suliba,levettem a PSP-m a töltőről,és bekopogtam Castilehez aki még az ágyat nyomta.Odalopództam hozzá és kedves hugi módjára.....jól beleüvltöttem a fülébe hogy hey ember elfogsz késni!Drága bátyám a fejemhez vágta párnáját és ki paterolt a szobájából.Ám de én nem adtam fel,elsétáltam az ajtóig aztán eszembe jutott egy fenomenális ötlet....odafutottam Castielhez és....ráugrottam.
-Mirinda!-üvöltötte és fájdalmasan felnyögött.
-Mi van?Olyan dagadt azért csak nem vagyok.
Castielnek ez volt az utolsó csepp a pohárban,lelökött a hátáról és egyenesen a földre estem.Felemelt bevitt a szobámba,és ledobott a földre.
-Maradj itt.-morogta majd hozzá tette:-Legalábbis hozzám ne gyere.
Ezek után kivonult...Ouch!Milyen kis aranyos....na jó rendben...lementem reggelizni,aztán végül Castiel utolért engem így együtt bandukoltunk a suliba,mind a ketten bedugott fülekkel sétáltunk,mind a kettőnk füleséből a the Grenma üvöltött....Oh yeah....Hamarosan beértünk a Sweet Amorisba és reméltem hogy ma minden más lesz,végül is itt a bátyám,Armin és Alexy remélhetőleg már beszéltek és Armin megbocsájt...tehát beléptem a csodálatosan hülye suliba és rögtön,Lysanderbe ütköztem...Lehet hogy megint a jegyzet füzetét keresi.
-Sajnálom Mirinda.
-Honnan tudod a nevem?-kérdeztem meg mivel általában mindent elfelejt kétlem hogy egy olyan szürke kis egérnek jegyezné meg a nevét mint amilyen én vagyok.
-Öhh....
-Nyugi Lys.Tudom hogy Castiel a bátyám ha emiatt jegyezted meg becses nevem.-mosolyogtam.
-Elmondta?
-Nem...lebukott.
-Jó,beszélnél vele,hogyha már vissza költözött,vigye a gitárjait és a kutyáját?
-Persze.-kacsintottam.Kutya??Jujj de jó mindig akartam egy kutyát.Vigyorral a számon bevonultam az osztály terembe...meg is pillantottam Armint....
-Olyan bolond vagy Armin.-vihogott a fiú ölében ülő Lili,Armin csak egy félmosollyal éltette a lányt aztán rám nézett,és rögtön elfordította a fejét.Oh ne....Odasiettem Alexyhez aki éppen zenét hallgatott és lehunyta a szemét,biztosan megzavarhattam a relaxálásban,mivel nem túl kegyes szemmel pislogott felém.
-Mi van?-kérdezte meg.
-Baj....nem mondtad el Arminnak hogy Castiel a tesóm?
-Nem,ezt nektek kéne megoldani.-felelte higgadtan.-Meg amúgy is Lili nálunk aludt ....
-Oh...
-Igen oh.. viszont ha még mindig Arminnal akarsz lenni menj oda hozzá beszélgetni..-vonta meg a vállát és vissza helyezte a fülhallgatót..Kedves tanács,de vajon meg tudom tenni úgy hogy nem sírom el magam?Odasétáltam Arminhoz akinek ekkor már az ölében Lili ült,és nevetségesen viháncolt.Lehangoltan megálltam előttük.
-Armin...beszélhetnénk?
-Takarodj el innen Mirinda Parks,Armin nem tárgyal veled.-küldött el én pedig majd nem elsírtam magam,kimentem az udvarra hagy szellőzzön a fejem odakint a jó hidegen.Sajnos a csípős szél rendesen kifújta a könnyeim...odasétáltam egy padhoz és lehuppantam rá.Csodálatos október 20.-ai nap van annyira hideg hogy oda fagy a seggem a padhoz...
-Hey Miri,állj fel mert felfázol!-szólt rám valaki...óvatosan felemeltem a fejem hogy megpillanthassam megszólítóm,előttem pedig vörös hajú barátom állt,aki engem figyelt.-Mi bajod van már megint?-förmedt rám a fiú és lehuppant mellém.
-Sem-mi.-szipogtam esetlenül...ja tényleg semmi.Castiel természetesen nem vette be gyenge szövegben,végül is,ki hinne nekem?Itt ülök egyedül a jéghideg padon,amihez valószínűleg már hozzáfagyott a fenekem,a könnyeim úgy hullanak mint a nagyimnak a fogai,ki hinne nekem?Csodás kérdés...a bátyám nem szólt egy szót sem csak ott ücsörgött mellettem,szorosan mellettem,annyira szorosan hogy hallottam a Green day-t ami a füleséből szólt.Hamarosan jött egy hideg fuvallat,aminél elkezdtem vacogni Ő pedig rám terítette vastag bőrkabátját... becsengettek...mi pedig odakint ücsörögtünk továbbra is.
-Figyelj Miri...haza szeretnél menni?-kérdezte meg végül,mélyen a szemébe néztem haza akartam menni...de suli van...nem akarok lógni úgy ahogy Ő is teszi...mondjuk...most is lógok az órákról...szóval nagy különbség nincs.Sokáug tartottuk a szemkontaktust,majd ismét megszólalt:-Menj be az orvosiba és mondd azt hogy fáj a hasad és szeretnél haza menni.
-Óra van...igazolatlant fogok kapni.
-Az orvos igazolja.Elkísérlek jó?
-Csak nem te is lógni akarsz?
-Neked is jó és nekem is jó,de nekem még lesz egy kis elintézni valóm.szóval 3. órára vissza jövök.
-Értem.-mosolyodtam el halványan.Felsétáltunk az orvoshoz aki csodálatos színjátékomnak köszönhetően,elengedett engem és Castielt is.Miután kiértünk az orvosiból egy visszafojtott nevetést engedtünk ki megkönnyebbülten.
-Hát ez nagy volt hugi!-röhögött Castiel és én pedig biccentettem egyet,elindultunk haza felé,már sokkal jobb hangulatban voltam,hála Castnek. Hazaérve eldőltem az ágyamon és a bátyám magamra hagyott,én pedig búslakodva néztem a plafont...ezt pedig egy óráig csináltam kb.Hmm... abba kell hagynom ezt a búslakodást!Össze kell szednem magam!Talpra kell állnom újra!Csak egy helyben toporgok az életben,ha le fagy a gép olyankor is újra indítom,most pedig újra kezdek mindent!Egy új erős Miri!Aha...Betettem pár Anti Fittnes Club-os zenét és egész nap táncikáltam,aztán jött egy két Green day is,és persze a Grenma se maradt ki.Miután kipattogtam magam,úgy döntöttem,mivel már jobban vagyok inkább vissza megyek a suliba,teljes lendülettel felkeltem az ágyamról (mivel miután ki tánciztam magam lihegve elterültem az ágyon) de kajak,akkora lendülettel hogy meghúztam a csípőm...jajj de kis szeleburdi vagyok...jó lenyugszom.:)