Mocskosul halott

Mikor átértünk Arminékhoz rögtön megtámadott Alexy,berángatott a szobájába és elsírta szerelmi bánatát.
-...és tegnap órák után sétálgattam még a suliban és megpillantottam és rám nézett....Miri én azt hiszem szerelmes vagyok.Kérlek segíts!-ragadta meg a kezem Alexy és csillogó már már könnyes szemekkel nézett rám.
-Öh..jó majd beszélek vele...-motyogtam,szegény Alexy menthetetlenül beleesett Kentinbe.Hmm...van ez így,de most mit tegyek hátha a kekszes gyerek is megtérül arra az útra melyet Alexy is járja.
-Köszönöm szépen Miri.Annyira szeretlek!!-ölelt át mint egy plüsmacit.
-Én is szeretlek Alexy.-öleltem vissza majd elváltam tőle mert Armin a másik szobában várt.
-Kisírta magát?-vonta fel a szemöldökét Armin szórakozottan.
-Igen.-mosolyogtam majd lehuppantam a fiú mellé.Nem kapcsolt be semmi féle játékot csak némán ücsörögtünk a lassan ebsötétedő szobában,kézen fogva.Végül Armin szólalt meg.
-Miri...emlékszel mikor rémálmaid voltak...meg mikor alva jártál?-tette fel óvatosan a kérdést...hogy ne emlékeznék rá...hatalmas gombóccal a torkomon biccentettem egyet.-Még mindig vannak rémálmaid?
Ismét bólintottam.
-Arra gondoltam hogy talán el kéne menni pszichológushoz...ő talán tudna segíteni neked...nem akarlak még egyszer össze vissza ütve a lépcső aljában találni .-ölelt át...mióta szakítottunk sokkal romantikusabb lett..
-Nem tudom Armin...majd jobb lesz...annyira nem vészes.
-De én örülnék neki...nagyon megijedhettél talán valami komolyabb problémád is lehet.Miri ez nem játék.
-Amíg mellettem vagy nincs probléma,hidd el.-öleltem át szorosan az aggódó fiút.
-Nagyon nagyon szeretlek.-suttogta halkan a fülembe.Pár percen belül már kéz a kézben aludtunk...
  Felkeltem a nap bevilágította a szobát és Armin is ébren volt.
-Jó reggelt kis kadétom.-nyomott egy csókot a számra.
-Neked is...haza kéne mennem.-motyogtam csendben.
-Rendben elkísérlek.-ragadta meg a kezem és piszkos tegnapi ruhában elindultunk haza felé.Út közben egy csomót röhögtünk azon hogy Deboraht kifiguráztuk,a kis mocsok most már új erővel fogom megsemmisíteni! Hahahaha!
-Na és mondd csak mit csinálunk Deboráhval?-kérdezte Armin nevetve.
-Én arra gondoltam hogy főzhetnénk neki finom reggelit.-dörzsöltem össze a tenyerem.
-Remek ötlet szóval nyálkás gofri ,ahogy te mondanád és kozmált tükör tojás.Hmm bárcsak engem is ilyen reggelivel fogadna valaki.
-Szerintem már volt egyszer az a reggeli és nem volt valami jó.-húztam el a számat vissza emlékezve arra hogy Armin sértődötten arrébb vonult a híg gofrival.
-Jó jó,de most már örülnék neki.
-Persze mindig az kell ami nincs.-vihogtam.
-Az meglehet.-ölelt át a fiú.Aztán megálltunk mert egy forgalmasabb zebrán akartunk át kelni,különös reggel van és akkora a forgalom mint délután.
-Most fussunk át nem jön semmi!-ragadtam meg Armin kezét és már szaladtam is a zebrára,ám Armin nem mozdult meg.
-Mirinda ne!Jön egy autó!-kapott utánam a fekete hajú barátom de már késő volt a Suzuki már elütött,és még meg sem írtam a végrendeletem...amiben amúgy az állt volna hogy a videó játékaim és ahogy mások hívják kütyüimet átadományozom Arminnak, a ruháim Vinek, a szobám viszont mindenki hagyja békén és ne szentségtelenítse meg Deborah és Castiel.Igen valószínűleg ezt írtam volna....
-Áhhhhh!-sikítottam el magam és képek villantak be előttem,arról az emberről aki az erdőben megtámadt,talán ő lenne halálom okozója?Talán....nem tudom....Valamiért egész végig a fejemben AFC Viszlát című száma zúgolódott a fejemben.
-Mirinda ne!-szaladt oda hozzám rögtön Armin de a szemeim már csukva voltak,a testem kiráncigálta a járdára...Tényleg meghaltam volna?Lehet hogy csak kómában vagyok....vagy...vagy más...
 A kórházban nyitottam ki újra a szemem....a fejem be volt kötve és  infúzió volt szúrva a kezembe,hű de nagyon utálom az infúziókat,zavar PSP-és közben.Az ágyam mellett Armin ücsörgött,szomorúan nyomkodta a PSP-ét.
-Szia...te mi történt velem?-szóltam oda a fiúnak,de semmit se reagált.-Figyelj már ide ember ! Azt hittem kinyúltam akkor most mi is az átkozott fene folyik itt?- szóltam erő teljesebben de Armin továbbra is a hülye kütyüjét nyomkodta,ritkán mondok ilyet de most szétvertem volna a fiú fején a PSP-t.Hamarosan egy orvos lépett be az ajtón.
-Jobban lesz?-pattant fel rögtön Armin.
-Igen,csak kómában van...-krákogta az orvos.Csodás szóval kómában vagyok akkor hogy beszélhetek Arminhoz?Na ezt magyarázza meg dili doki!... Jaj.... szóval hogy a testem kómában van de a lelkem még él és virul,grankó akkor már értem hogy miért nem válaszolt a kovka királyom.
-Mikor kel fel?-kérdezte remegő hangon Armin.
-Orvosi vétek lenne mondani időt.-felelte diplomatikusan az orvos.Kajak mint valami béna szappanoperában.Hamarosan elhagyta a szobát az orvos Armin pedig testem felé hajolt.
-Miri...már régóta elakartam mondani neked valamit....és ha már itt vagyok....meg te is...csak te kómában vagy és kevesebb az esélye hogy leüss egy serpenyővel hát elmondom...