Mocskosul halott

Mikor átértünk Arminékhoz rögtön megtámadott Alexy,berángatott a szobájába és elsírta szerelmi bánatát.
-...és tegnap órák után sétálgattam még a suliban és megpillantottam és rám nézett....Miri én azt hiszem szerelmes vagyok.Kérlek segíts!-ragadta meg a kezem Alexy és csillogó már már könnyes szemekkel nézett rám.
-Öh..jó majd beszélek vele...-motyogtam,szegény Alexy menthetetlenül beleesett Kentinbe.Hmm...van ez így,de most mit tegyek hátha a kekszes gyerek is megtérül arra az útra melyet Alexy is járja.
-Köszönöm szépen Miri.Annyira szeretlek!!-ölelt át mint egy plüsmacit.
-Én is szeretlek Alexy.-öleltem vissza majd elváltam tőle mert Armin a másik szobában várt.
-Kisírta magát?-vonta fel a szemöldökét Armin szórakozottan.
-Igen.-mosolyogtam majd lehuppantam a fiú mellé.Nem kapcsolt be semmi féle játékot csak némán ücsörögtünk a lassan ebsötétedő szobában,kézen fogva.Végül Armin szólalt meg.
-Miri...emlékszel mikor rémálmaid voltak...meg mikor alva jártál?-tette fel óvatosan a kérdést...hogy ne emlékeznék rá...hatalmas gombóccal a torkomon biccentettem egyet.-Még mindig vannak rémálmaid?
Ismét bólintottam.
-Arra gondoltam hogy talán el kéne menni pszichológushoz...ő talán tudna segíteni neked...nem akarlak még egyszer össze vissza ütve a lépcső aljában találni .-ölelt át...mióta szakítottunk sokkal romantikusabb lett..
-Nem tudom Armin...majd jobb lesz...annyira nem vészes.
-De én örülnék neki...nagyon megijedhettél talán valami komolyabb problémád is lehet.Miri ez nem játék.
-Amíg mellettem vagy nincs probléma,hidd el.-öleltem át szorosan az aggódó fiút.
-Nagyon nagyon szeretlek.-suttogta halkan a fülembe.Pár percen belül már kéz a kézben aludtunk...
  Felkeltem a nap bevilágította a szobát és Armin is ébren volt.
-Jó reggelt kis kadétom.-nyomott egy csókot a számra.
-Neked is...haza kéne mennem.-motyogtam csendben.
-Rendben elkísérlek.-ragadta meg a kezem és piszkos tegnapi ruhában elindultunk haza felé.Út közben egy csomót röhögtünk azon hogy Deboraht kifiguráztuk,a kis mocsok most már új erővel fogom megsemmisíteni! Hahahaha!
-Na és mondd csak mit csinálunk Deboráhval?-kérdezte Armin nevetve.
-Én arra gondoltam hogy főzhetnénk neki finom reggelit.-dörzsöltem össze a tenyerem.
-Remek ötlet szóval nyálkás gofri ,ahogy te mondanád és kozmált tükör tojás.Hmm bárcsak engem is ilyen reggelivel fogadna valaki.
-Szerintem már volt egyszer az a reggeli és nem volt valami jó.-húztam el a számat vissza emlékezve arra hogy Armin sértődötten arrébb vonult a híg gofrival.
-Jó jó,de most már örülnék neki.
-Persze mindig az kell ami nincs.-vihogtam.
-Az meglehet.-ölelt át a fiú.Aztán megálltunk mert egy forgalmasabb zebrán akartunk át kelni,különös reggel van és akkora a forgalom mint délután.
-Most fussunk át nem jön semmi!-ragadtam meg Armin kezét és már szaladtam is a zebrára,ám Armin nem mozdult meg.
-Mirinda ne!Jön egy autó!-kapott utánam a fekete hajú barátom de már késő volt a Suzuki már elütött,és még meg sem írtam a végrendeletem...amiben amúgy az állt volna hogy a videó játékaim és ahogy mások hívják kütyüimet átadományozom Arminnak, a ruháim Vinek, a szobám viszont mindenki hagyja békén és ne szentségtelenítse meg Deborah és Castiel.Igen valószínűleg ezt írtam volna....
-Áhhhhh!-sikítottam el magam és képek villantak be előttem,arról az emberről aki az erdőben megtámadt,talán ő lenne halálom okozója?Talán....nem tudom....Valamiért egész végig a fejemben AFC Viszlát című száma zúgolódott a fejemben.
-Mirinda ne!-szaladt oda hozzám rögtön Armin de a szemeim már csukva voltak,a testem kiráncigálta a járdára...Tényleg meghaltam volna?Lehet hogy csak kómában vagyok....vagy...vagy más...
 A kórházban nyitottam ki újra a szemem....a fejem be volt kötve és  infúzió volt szúrva a kezembe,hű de nagyon utálom az infúziókat,zavar PSP-és közben.Az ágyam mellett Armin ücsörgött,szomorúan nyomkodta a PSP-ét.
-Szia...te mi történt velem?-szóltam oda a fiúnak,de semmit se reagált.-Figyelj már ide ember ! Azt hittem kinyúltam akkor most mi is az átkozott fene folyik itt?- szóltam erő teljesebben de Armin továbbra is a hülye kütyüjét nyomkodta,ritkán mondok ilyet de most szétvertem volna a fiú fején a PSP-t.Hamarosan egy orvos lépett be az ajtón.
-Jobban lesz?-pattant fel rögtön Armin.
-Igen,csak kómában van...-krákogta az orvos.Csodás szóval kómában vagyok akkor hogy beszélhetek Arminhoz?Na ezt magyarázza meg dili doki!... Jaj.... szóval hogy a testem kómában van de a lelkem még él és virul,grankó akkor már értem hogy miért nem válaszolt a kovka királyom.
-Mikor kel fel?-kérdezte remegő hangon Armin.
-Orvosi vétek lenne mondani időt.-felelte diplomatikusan az orvos.Kajak mint valami béna szappanoperában.Hamarosan elhagyta a szobát az orvos Armin pedig testem felé hajolt.
-Miri...már régóta elakartam mondani neked valamit....és ha már itt vagyok....meg te is...csak te kómában vagy és kevesebb az esélye hogy leüss egy serpenyővel hát elmondom...

Deborah visszatér

Egészen délig videó játékoztam aztán,lementem ebédelni és ahogy megígértem Démonnak az asztal alatt csúsztattam neki az ebédemből.Jó memóriája van a kutyának mivel amint ebédelni kezdtünk már az asztal alatt ücsörgött a lábam előtt.Hah a kis piszok követeli a jutalmát..már ha ezt annak lehet nevezni.Hamarosan úgy döntöttem hogy elmegyek sétálni Démonnal,hiszen olyan szép napos idő van ...azaz hittem én azt.Viszont amint kiértem az ajtón megcsapott a hideg szél,na ja a nap süt a szél meg süvít.Bezzeg a bátyám ebe már méretes bundát növesztett magának,persze nem olyan puli kutyához hasonló szőrre gondolok.Ám a hideg nem jött egyedül mivel a kerítésnél Deborah ácsorgott(??).
-Hey kislány!Itt lakik Castiel?-kiáltott át hozzám miközben én próbáltam eljutni a hátsó kapuig.
-Neked is szia!És amúgy meg titkos aktákat nem adok ki.-vontam meg a vállam,bárcsak megúsztam volna ennyivel de amint Démon meghallotta Deborah hangját oda rohant a kerítéshez és majd nem leharapta a fejét. Hűű...ennél szebb látvány nem is lehetett volna kivéve ha tényleg leharapja Démon Castiel idegesítő exe fejét.
-Fogd már le ezt a dögöt!-nyávogott Deborah.Hamarosan kinyílt az ajtó és Castiel jelent meg...talán ezt az egészet mind végignézte az ajtó kukucskálón?
-Szerintem nem a kutya,ha nem te vagy dög Deborah.-szólalt meg halkan a bátyám.
-Cast cica! Úgy örülök hogy látlak,hallottam hogy újra befutott a zenekarotok édesem és annyira hiányoztál nekem,minden éjszakát átsírtam...-kezdett el szipogni a barna hajú banya.
-Deborah...tudom hogy te nem szeretsz igazán.
-De!Emlékezz vissza milyen szép pár voltunk,Casti cica gyere vissza.-nyávogott tovább és kidomborította...azt amit ki kellett...
-Na jó én megyek mert szerintem elhányom magam.-hátráltam meg és elkaptam Démon pórázát.
-Senkinek se fogsz hiányozni.-röfögte a lány.A kis #*!#&ˇ Reméltem hogy Castiel kiáll értem de csak megvető pillantást vetett Deboráhra majd így szólt:-Gyere be.
Hogy mi???A jó eget!Ez most szíven ütött.Wáááhhhw wááhhhw wááááhhhwww feldarálom  azt a két idiótát ><. Rácsörögtem Arminra.
-Szia Miri.
-Hali lejössz?Itt járok a házatoknál.-tettem fel a költőinek nem nevezhető kérdésem,miközben Démon aranyos kis kutyuli módjára húzott maga után.
-Persze találkozunk a ház előtt!
-Puszi!-tettem le a telefont.Na jó ideje futni,nagy lomhasággal elkezdtem futni,és Démon is.....ne tudjátok meg a lényeg hogy eljutottunk Arminék házáig.
-Szia kicsi kadétom.-ölelt át Armin mikor sikerült megállítanom a kutyát.
-Hali Arminátor.-nyomtam egy gyors puszit az arcára.Hát ha ő is becézget én miért ne?Lassan elindultunk a parkba sétálni.Hamarosan ismét szembe találtam magam az idegesítő nénivel.
-Kisasszony hányszor mondjam hogy tegyen szájkosarat arra a fenevadra.-hisztizett az idős néni.
-Vigyázzon mert nem harap.-vágtam rá azonnal és tovább sétáltam.
-Neked még is mi bajod Miri?-csóválta a fejét Armin.
-Mielőtt eljöttem Deborah állt az ajtónkban.
-És ő ki?
-A bátyám exe.
-És?
-És ? Mié és? Menthetetlenül kihasználja a bátyámat!
-Ohh....lekoptassuk?
-Igen.
Erre kezet ráztunk és tovább sétáltunk.Majd vissza sétáltunk a házhoz.
-Na jó mi a terv?-kérdeztem rá.
-Hogy hogyan űzzük el Deboraht?Csak kövess.
Biccentettem egyet és besétáltunk a házba és nyugodtan felsétáltunk a szobámba...
-Mi a ló szar?-káromkodtam el magam mikor megpillantottam az ágyamon fekvő Deboraht és Castielt éppen nagyban egymás száját járták.Pfúj!Ez már több mint undorító volt.-Megtennétek hogy nem az én szobámban szaporodtok?Köszönöm csak mert elvileg kiskorú vagyok és semmi ingerem ahoz hogy abban az ágyban aludjak amiben ti pároztatok.
-Nyugodj már le kis csaj!-szólt rám flegmán Deborah.
-Te meg fogd be a szád és szállj ki a bátyám szájából ,amúgy meg senki se kíváncsi rád.
-De Miri ő a barátnőm.-förmedt rám Castiel.
-Hallod én meg a húgod vagyok és én nem csak kihasznállak.-tártam szét a karom.
-Nyugi.-suttogta a fülembe Armin és meg fogta a kezem,sóhajtottam egyet.
-Köszi Castiel!Jó fej gyerek vagy te is!Ezt a kis libát választod a húgod helyett.-tapsoltam meg a fiút,majd levonultam.
-Át menjünk hozzánk?-kérdezte Armin és hátulról átölelt.
-Az jó lenne,csak nem akarom hogy az én ágyamban csókolják agyon egymást...-sóhajtottam ismét.
-Minden rendben lesz,a csajt lekoptatjuk...mondjuk nem értem Castiel tud magára vigyázni.
-Igen de én láttam ahogy reggel még nagyban smárolnak délután meg veszekednek...méghozzá Castiel Deborahval és jogosan...
-Persze értem,félted,de majd megtanulja.
-Ugyan!Egy hatalmas űr van az agya helyén ez nem tanul semmiből.-törtem ki Armin szorításából és kisétáltam az ajtón.

Esti kaland

Felvettem a fejhallgatóm és elindítottam rajta egy jó kis zenét,melynek köszönhetően percek alatt álomba zuhantam...
-Mirinda!!!-rázta valaki a vállam erősen,és hála az égnek felrázott egy rémes álomból.Felpislogtam álmosan és Castielt vettem észre.-Mi történt?Jól vagy?
-Csak rémálmom volt...-lihegtem ... teljesen leizzadtam,ismét azok a borzalmas rémálmok!
-Semmi baj.-ölelt át Castiel.Hát nincs is baj!Azaz....rémisztő volt ez az álom,kajak ha ez folytatódik én kopaszra stresszelem magam.Már megint azzal a fazonnal álmodtam...menekültem...az elejére nem nagyon emlékszem csak hogy menekültem,futottam...borzalmas volt!
-Mi történt gyerekek?-szaladt fel anyu hozzánk...erősen összepréseltem a szám,nem akarom hogy anya tudja és aggódjon!Testvéri telepátiával megpróbáltam jelezni ezt Castiellel is,ami kb úgy ment hogy ezt mondogattam magamban:" Castiel el ne mond!!Ha elmondod szétrúgom a segged,és betöröm a csinos kis pofid amiért elolvadnak a csajok!Na na ezt akarod?Hmm...??Ezt mi?Ezt kis haver !!"  meg ilyeneket,remélve hogy ezt a vörös is meghallja...Sajnos  nem lehettem túl meggyőző,vagy csak nem jutott el a fiúig a fenyegetésem mivel rögtönh árulkodni kezdett a kis piszok!
-Mirinek rémálma volt...mi is?-vonta fel szemöldökét Castiel.Oh jajj szegény fejem!Na most találj ki valami hihetőt!Valami világ végét jelentő dolgot...valami horrorisztikus dolgot...amibe ha belegondolsz kicsordul a könnyed...igen már meg van!
-Azt...hogy eltört a PSP-m.-szipogtam és annyira beleéltem magam abba a hitbe hogy ez tényleg megtörtént hogy elkezdtem zokogni.
-Na hagyjál békén .-állt fel Castiel és ott hagyott,anyu még pár percig maradt hogy megvigasztaljon,de mivel hajnali három volt ő is vissza vonult aludni.Egyre több problémám van ezzel az álom dologgal...Ki kéne valahogy iktatni.De hogy?Teszem fel a költői kérdést...először is muszáj lesz lehiggadnom.Ennek örömében előkaptam a PSP-m és gyermeki mosollyal elindítottam rajta egy játékot...tudjátok már meséltem róla amiben el kell verni a gonosz vadászokat az őzikével.Miután lejátszottam az első tíz szintet vissza is feküdtem csicsikálni...de valahogy nem jött álom a szememre.Biztonságos területen talán nem lennének rémálmaim!Aha!Ez aztán az éles elme Miri vagy mondjam úgy hogy ifj. Sherlock? És már pedig a legbiztonságosabb hely nem más mint a kutyával őrzött Castiel területe.Meg is fogtam az alvós nyuszim (ez már kis korom óta meg van nekem,nélküle nem megyek sehova...mondjuk vannak kivételek) és odasétáltam a fiú zárt ajtajához.Halkan benyitottam.Alszik!Ez remek!Az viszont már kevésbé remek hír hogy a hold csak Castiel arcát világítja meg,és így az orrom hegyéig se látok.Remélem nem lépek rá semmire....
-Áhhw!-nyaltam el a földön,mivel Démon a szoba közepén szunyókált én pedig szépen felbuktam benne.
-Wau wau!-ugatott meg a belga juhász.Már magamban kitaláltam egy remek magyarázatot hogy mit mondjak ha Castiel továbbra is ott horkolt az ágyán.
-Ssss Démon csak én vagyok.-csitítottam a kutyát de valahogy ez nem nagyon nyugtatta meg ezért tovább csaholt.-Nyugi Démon csak én vagyok Miri!-vigasztaltam tovább az ugató kutyát végül elfogyott minden türelmem.-Befognád végre azt a büdös szádat? -mordultam rá a kutyára,aki nyüszögve lefeküdt a földre.-Bocsi és kösz!Majd neked adom az ebédem...vagy is...egy részét...-motyogtam magamban és már le is vetettem magam Castiel mellé.Hmmm végre aludhatok.Hamarosan már én is ott horkoltam Castiel mellett,és kb. olyan hangzavart keltettünk nyugodt alvásunkkal mint amilyen a trópusi esőerdőkben lehet.Castiel horkolt én magamban motyorékoltam minden félét (ja rossz szokásom) Démon pedig néha morgott néha meg nyüszített.
 -Hahó.-hajolt felém a fiú,a nap már besütötte a szobát én pedig kinyitottam csodálatosan táskás szemeimet.
-Hali.-köszöntem a bátyámnak egy ásítással egyetemben.
-Mit művelsz itt?
-Hát eddig aludtam...
-És miért itt?
-Mert...miért ne?
Castiel sóhajtott egyet majd lelökött az ágyról.
-Most kidobsz?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Vág az eszed mint a penge.-vackolta magát vissza Castiel.
-Jó,de csak hogy tudd olyan lány mint én többet biztos nem lesz az ágyadban!-mordultam rá.
-Hát ilyen biztos nem.-mért végig engem Castiel,a tehenes pizsamámban a kócolt hajammal,és a nyunyó nyuszimmal a kezemben.Annyira nem nézek ki hülyén,csak mint egy zombi akin hatszor átgurult egy traktor.Szomorúan kisétáltam a szobából és rendbe vágtam magam.Hah!Szombat reggel van!Pontosabban 7:00.

Gitár

-Van kekszem kérsz?-szólalt meg végül a fiú.
-Hát nem...köszi.-feleltem a megszokott kérdésre.Biccentett egyet és tovább sétáltunk,egésze hazáig.Démon jó kutya volt.Mondjuk amint Ken átadta a pórázt Démon már is berántott a házba.Az ajtóban már a vihogó Castiel állt.
-Hahaha na milyen volt a séta?
-Borzalmas.-nyögtem.
-Nem téged kérdeztelek,ismét.
-Ja bocs.-morogtam és felvonultam a szobámba.Mikor felértem rögtön elkezdett csörögni a telóm.Na vajon ki lehet az?Armin?Jujj!Gondolkodás nélkül felvettem a telefonom és rá se néztem a képernyőre.
-Halóó?-szóltam bele a telefonba vigyorogva.
-Szia Miri ,Nataniel vagyok.
-Ja csak te?-lohadt le a mosoly az arcomról...jó mondjuk ez kicsit bunkó volt.
-Talán zavarlak?Csak mert akkor....
-Ne ne ne ne!Csak azt hittem ... más hív...
-Értem.Szóval,Mirinda gimnáziumunk szervezett egy jótékonysági hetet,ami azt jelenti hogy egy héten keresztül meglátogatjuk a menhelyet és besegédkezünk ott,maximum három diák jöhet,és én rögtön arra gondoltam hogy te is jöhetnél.-tért a lényegre diplomatikus hangnemben Nataniel.Hű...rendes a gyerek.Nem tudom erre mit mondhatnék...belemegyek jó szórakozás lesz!
-Rendben,nagyon örülök neki hogy felhívtál Nat.
-Nincs mit,akkor hétfőn találkozunk kellemes hétvégét.
-Ja neked is.-biccentettem és letettem a telefont.Mit csináljak egy átlagos péntek délután?Hmmm.....?Ah!Meg van átmegyek Castielhez.Benyitottam a fiú szobájába aki éppen gitározott.
-Halihó.-intettem a fiúnak aki mogorván rám nézett.
-Menj ki!
-De unatkozom...
-Egyéni szoc. problem.-felelte és ismét a a gitárját kezdte el pengetni.
-Hű ez nagyon menő.-csodálkoztam miközben a fiú basszus gitárján valami,rock zenét játszott.-Hmm....
-Mit hmmm-özöl?-kérdezte és fél szemmel rám nézett.
-Megtaníthatnál gitározni...Grenmát!
-Idióta.-röhögött fel.-Ez nem így megy.
-De mehetne így is.
-De nem fog.
-De....
-A-a,nincs de.-rázta vörös séróját a bátyám.
-Akkor hallgatom ahogy gitározol.
A fiú vállat rántott én pedig tátott szájjal figyeltem ahogy zenél.Ugyan basszus gitározni nem tudok ,van egy szexi akusztikus gitárom...amin még játszani is tudok valamennyire.Be is rohantam érte,majd vissza száguldoztam Castiel szobájába.
-Nézd!-mutattam fel a gitárom.
-Hát ez...csodálatos.-pislogott értetlenül a hangszerre.Ekkor leültem az ágyra és elkezdtem zenélni...Castiel tátott szájjal figyelte ahogy muzsikálok...hahahaha.
-Na milyen volt?-kérdeztem miután lejátszottam egy kő kemény gyerek zenét.
-Hallod te magad?-vonta fel a szemöldökét.
-Mondd akkor te mit tudsz nagy fiú.-röhögtem fel.
-Na mi van?Ezt vegyem kihívásnak?
Röhögve bólintottam egyet miközben végig hallgattam ahogy ő zenél.
-Na?-kérdezte.
-Ohh a Csipp csipp csókámmal ez sem versenyezhet!
-Mondod te!-nevetett fel.Hamarosan hazaérkeztek a szüleink mi pedig jó család módjára lementünk vacsorázni.A kaja valami mennyei volt,főleg hogyha figyelembe vesszük azt hogy mostanság alig eszek valamit.Kajálás után elfoglaltam a fürdőszobát.
-Eressz már be Miri!-döngölte az ajtót Castiel,eközben én nagyban áztam a fürdő kádban.-Mirinda!Megfulladtál vagy mit tökölsz ennyit?-sóhajtott vöröske.
-Mindjááárt!Csak 2 perc.-üvöltöttem ki.
-Ezt mondtad fél órával ezelőtt is.
Mondjuk az ....meglehet....hamarosan a kedvenc tehenes pizsamámban jelentem meg.
-Jöhetsz.-biccentettem.
-Pfú ember,itt annyi pára van mint egy trópusi esőerdőben.-legyezgette magát Castiel.
-Ezek szerint csak figyeltél bioszon.-vontam vállat és besétáltam a szobámba.Vicces egy nap volt ez...na jó...annyira nem vicces de jónak jó!Fáradtan dőltem el az ágyon....ám arra nem számítottam hogy az éjszakám ne lesz olyan jó.....

Démon

Véres küzdelem zajlott épp mivel nagyon nehéz legyőzni még egy olyan erővel is mint én (na meg persze Armin) a rendszert.Dühösen sikítottam bele éppen a párnámba mikor,meghallottam Castiel hangját.Megjöttek!Kutyaaa!!!!Gyorsan felpattantam és leszaladtam a lépcsőn,vörös hajú barátom egy bazi nagy belga juhásszal ácsorgott az ajtóban és telt fejjel vigyorgott.A kutya hangosan elkezdett rám ugatni és felém szaladt.
-Áhhhh!!!! -elkezdtem felfelé szaladni a lépcsőn az ajtóban sikeresen Arminba ütköztem.
-Mi van?-kérdezte meglepődve miután neki ütköztem a mellkasának.
-Kutya...nagy....menekül....-mondtam és berohantam a szobába Armin egy darabig nem értette miről hadoválok,de aztán megpillantotta a bazi nagy belga juhászt és utánam szaladt be a szobába.
-Miféle monstrum ez?-kérdezte ijedten.
-Nem tudom,de ez szét tép minket,kajakra.-ingattam a fejem.
-Vaú vaú arghh...-hallatszott odakint mi pedig összeölelkezve vártuk hogy a démoni kutya letépje a fejünket,és masnit kössön a beleinkből....wáhr....lassan lenyomódott a kilincs és Castiel mellett megjelent a félelmetes Démon.
-Hahaha!Nézd már Démon hogy  beszartak tőled.-vigyorgott Castiel és megpaskolta a kutyáját,aki boldogan vakkantott fel.Remek még ez is ki nevet...
-Nem ijedtünk meg csak hideg van és összebújtunk.-magyarázkodtam.
-Ja persze persze.-mosolygott továbbra is.
Armin is felszökkent.
-Nem is olyan vészes.-morogta.
-Ja.Tiszta cuki.-bólogattam egyet értően.
-Azt hiszem ideje mennem Miri.Szia.-nyomott egy csókot a számra és elindult lefelé Armin így hárman maradtunk,én,Castiel és A KUTYA (csupa nagy betűvel!).
-Na megsimogatod?-kérdezte Castiel vihogva,...ajj de gonosz...odasétáltam a démoni ebhez és közel nyújtottam a kezem,az pedig elkezdte szagolgatni...ajaj ....lehet hogy azt nézi megsózza e még az ujjaim vagy így is ehetőek...
összeszorítottam a szemem,és egy pár percig így maradtam.
-Ez miért nem harap meg?-kérdeztem meg végül.
-Jobb dolga is van annál.-vágta rá zsigerből vöröske.
-Tudod össze illetek ezzel a mini monstrummal.
A bátyám felröhögött majd kivonult a szobából,ám a kutya nem tágult.Zavartan farkas szemet néztem vele majd lefeküdtem az ágyra.Démon hűségesen követett,és mellém feküdt.
-Mit akarsz?-kérdeztem tőle,és a válasz nem volt egyéb mint kedves nyüszítés.-Meg fogsz ölni?
Végül is jobb rá térni a lényegre nem?A KUTYA lehajtotta a fejét és tovább nyüszögött.
-Aludni akarsz?-érdeklődtem tovább.Igen a kutyával társalgok...Tovább nyüszögött.
-Öhhh....sétálni?-kérdeztem rá mire a kutya boldogan felvakkantott és lerohant.Hát ez csodás....átsétáltam Castiel szobájába ki éppen gitározott.
-Hallod Cast,levihetem Démont sétálni a parkba?
-Vidd.-legyintett.
-Póráz és...
-Lent van a nappaliban.-vágta rá Castiel ,és könnyedén lerázott.Leszaladtam a nappaliba és megfogtam a kutya lánc nyakörvét és bőr pórázát,tiszta dizájnos még.
-Na jó kutyuli...gyere ide.-szóltam oda a fene vadnak aki elég hülyén nézett rá.Ez meg kinek beszél,gondolhatja magában...
-Gyere ide!!-kérleltem tovább nyávogós hangon...na jó akkor ha ő nem jön hozzám én megyek majd hozzá,éppen az ajtóban állt,csak ugye amíg az nincs kinyitva nem tud elmenni...remek sarokba van szorítva.Oda battyogtam hozzá és leguggoltam elé.Na jó ezt a nyakörvet még is hogy a fenébe adjam rá?Kb.10 percig próbáltam feltenni a ficánkoló kutyára a nyakörvet,de sehogy se sikerült,végül feladtam és felüvöltöttem Castielhez. Hamarosan meg is jelent és érdeklődve felvonta a szemöldökét.
-Mi van?
-Segítenél?
-De szerencsétlen vagy!-röhögött ki.-Démon ül.-szólt rá a kutyára és másodpercek alatt felkerült rá a nyakörv és a póráz.-Sok sikert!-mosolygott.
-Köszi.
-Nem neked mondtam ha nem a kutyának.-röhögött fel és már itt se volt.Na rajta!Kinyitottam az ajtót...és életemben nem futottam azt hiszem ilyen gyorsan.Szó szerint lebegtem a kutya mögött mint a rajzfilmekben.
-Állj meg Démon!-szóltam rá végül erőteljesen,az eb...hihetetlen de hallgatott rám és megállt.Én meg elnyaltam mögötte a földön.Nagy nehezen elmentünk a parkig ott már viszont nem volt ám gyalog galopp a dolog....
-Tegyél szájkosarat a kutyádra kislány!-panaszkodott két idős néni.
-Magukra kéne tenni.-dörmögtem .... Démon jó félének találta vissza szólásom ,azaz azt szűrtem ki viselkedéséből.Hamarosan tovább sétáltam és az éppen kocogó Kenbe ütköztem.
-Hali.-integetett mosolyogva.
-Csá.
-Mi ez a kutya?-vihogott a fiú.-Már bocs de nem épp hozzád illő ez az eb.
-Mivel ő nem is az enyém,ha nem Castielé.A neve pedig Démon.
-Ühüm.És mindek sétáltatod te Castiel kutyáját?
-Na vajon?
-Jajj télleg' a bátyád mi?
-Eltaláltad.-mosolyogtam.Ezek után ketten folytattuk a sétát különös Ken mellett jól nevelten kocogott a hatalmas belga juhász hmmm....érdekes.

Gubancok PART2

Hamarosan elszakadtam a fiútól,aki mosolyogva figyelt engem.
-Bocsáss meg Armin...mindjárt jövök.-sütöttem le a szemem és átrohantam a fél másik oldalára...Castielére. Még mindig idegesen nézte a földet.Lehuppantam mellé.
-Castiel.-nyögtem halkan,mire a fiú morogva rám nézett.
-Mi van?Menj vissza és pátyolgasd a kis kocka haverod jó?
-De...kérlek...sajnálom...én tényleg szerelmes vagyok belé...ha nem lennék nem esett volna olyan szarul minden...és most...kibékültünk hála neked!Mert te beszéltél vele!Jó testvér vagy Castiel.
A fiú kicsit kegyesebb szemmel pillantott rám.
-Azt mondta hogy féltékeny volt rám...és hogy ez teljesen elcsavarta a fejét...Miri...beléd van zúgva.-szólalt meg.
-Tényleg?
-Igen...azt mondta hogy érted mindent megtenne...igazad van...
-Jajj de szeretlek Castiel.-öleltem át a fiút aki elvörösödve pislogott kettőt.
-Ja én is bírlak.-tolt kicsit arrébb erre zavartan felnevettem...aha szóval most megint sínen vagyunk.
-Haragszol még?
-Talán igen...
-Talán nem??
-Hahaha valami olyasmi.
-Naaa...de izé...azért még elviszel Grenma koncira ugye?-néztem rá kiskutya szemekkel .
-Ahaa!Szóval innen fúj a szél .... hagy gondolkodjak..... őőőő..... nem.-felelte végül és felröhögött,óvatosan a vállába boxoltam.
-Dee!Elviszel,téma lezárva.
-Ne parancsolgass kis kadét!-borzolta össze a hajam.
-Látom hogy már nincs szükségetek rám,inkább megyek és megkeresem a jegyzet füzetem...-szólalt meg gondterhelten Lys. Öhh....höhö.... na erre most már kajak nem tudok mit mondani.Castiel sóhajtott egy nagyot.
-Lys ott van a farzsebedben.-mondta ki a vakmerő igazságot vöröske.Reformkorból vissza maradt kis haverunk megzökkenve hallotta meg a furcsa ám bár nagyon is valós tényeket majd zavartan felnevetett.
-Értem..akkor én most megyek...sziasztok!
Pislogás nélkül bámultunk a fiú után aki hatalmas arc...és ebben a hatalmas fejében sajnos nagy űr is tátong...azaz néha úgy érzem....de amúgy a dalokból ítélve igazán művel embörről van szó.Hehehe...na jó abba hagyom a hülyülést.Szóval ott ücsörögtünk Castiellel,hamarosan kicsöngettek,Arminék addigra elbotorkáltak az orvosiba hogy leigazolják az lekésett órákat.Hah nekem már le van igazolva minden!Hamarosan Amber kíséretében az igazgatónő jelent meg az udvaron...nem tűnt valami nyugodtnak a diri...viszont nekem elvileg hasfájásom van és otthon pátyolgat engem Castiel...gyorsan egymásra néztünk a fiúval.
-Most mi lesz?-kérdeztem.
-Sprint.-válaszolt Cast és már el is futottunk,átmásztunk pár kerítésen és megkergetett egy öreg bácsi...de végül is hazaértünk.Beérve a házba lihegve eldőltünk a szőnyegen.
-Lassan futottál.-röhögött fel a bátyám.
-Te beszélsz?Szerintem miattad kergetett meg az a morcos bácsi....
-Ja persze mert engem kellett átlökni a kerítésen.
-Mert én nyújtottam ki a nyelvem és mutattam olyan rockeres izét a kezemmel.
-Most miért,nagy poén volt.-nevetett Castiel...ja....nagyon nagy poén,ha egy morcos bácsi,szúrós gereblyével üldöz....
-Valld be hogy élvezted.-mosolygott a fiú.ű
-Nem élveztem....megszúrt a bácsi azzal az idióta gereblyéével.
-Mert még az a bácsi is gyorsabban fut nálad.-dörgölte az orrom alá,na ja a futás nem nagy tehetségem.-Amúgy meg,megérdemelted.
-Mert???
-Tudod te azt!Este meglátogatott téged a kék hajú kis mitugrász srác.
-Először is nem mitugrász....kedves fiú.
-Aha aha...-bólogatott Castiel még mindig lihegve,végül feltápászkodott a szőnyegről és akaratom ellenére is talpra rántott.Pár percen belül csengetésre lettünk figyelmesek.Én nyitottam ajtót.
-Armin!-ugrottam a fiú nyakába,aki zavartan átölelt.
-Miri...-suttogta a fülembe...-Szeretlek.
-Már mondtad.
-Mostantól mindig elfogom mondani.-mosolygott a fiú.
-Hé,ha lehet buzuljatok arrébb mert én megyek,a kutyámért.-lökött odébb minket vöröske.
-Mi a neve?-kérdeztem.
-Démon.
-Utal a személyiségére?-nevettem fel.
-Majd meglátod.-kacsintott rám és már itt se volt.Becsapta maga mögött az ajtót,Armin pedig mélyen a szemembe nézett.
-Mikorra ér vissza?-érdeklődött és ujjára csavarta a fekete sörényem egyik tincsét.
-Fél óra max.
-Remek,van fél óránk...csak mi ketten....-suttogta.-Arra gondolsz amire én?
-Azt hiszem igen.-nyögtem fel....erre megragadta a kezem és gyorsan felszaladtunk a szobába.Behúztam a zsalumat,gyújtottunk pár gyertyát (a romantikus megjelenés érdekében ,na meg mert jó illata van <3) elindítottam a the Grenma egyik számát,majd leszedtem a mindent az ágyról és beledobtam az ágynemű tartóba (kivéve a plüssöket)
-Minden kész?-nézett ismét a szemembe Armin.
-Azt hiszem igen.-sóhajtottam fáradtan.
-Remek.És felkészültél?-mosolygott a fiú és megcsillant a kék szeme.
-Teljes mértékben.-vigyorogtam vissza,majd ledőltünk az ágyra.-Együtt az erő.-vigyorogtam majd kezembe kaptam a konzult és elindítottuk a Kadét17-et.

Gubanc PART1

Tehát, elindultam a suliba számításaim szerint pont kicsengetnek 3.óráról mikor beérek,azaz kinti szünet lesz.Számításaim kicsit csaltak,mivel mire beértem fájós derekammal az iskola udvarba,már kb. 5 perce tartott a szünet.Mikor beértem az udvarba egy hatalmas kört pillantottam meg,melyet iskola társaim alakítottak,hmm...vajon mi folyik ott?Érdeklődve leszólítottam egy anti Ken szerű kölyköt.

-Hey,mi folyik ott?-kérdeztem meg,erre a kis krapek sikítva elfutott (?).Tova sétáltam egyre közelebb a körhöz,ismét leszólítottam egy fiút.Ő már nem úgy nézett ki mint a régi Ken úgy 11.-es lehet.

-Elárulod mi folyik ott?-kérdeztem meg most már kicsit kevesebb önbizalommal.

-A bátyád keresi a bajt.-vihogott fel a fiú és beletúrt szőke hajába.

-Castiel??

-Ja meg az exed.-biccentett a fiú.

-Castiel és Armin?Mi a...-kezdtem bele  mondatba de a fiú már el is tűnt.Frankó.Mit csinálhat ott Castiel és Armin?Csak nem....A fene!Oda szaladtam a körhöz és sűrű bocsánat kérés közepette utat törtem magamnak.Végül is megpillantottam Castielt,Alexyt és Armint.

-Castieel!-sikítottam el magam és odarohantam a fiúhoz,Alexy megkönnyebbülve pillantott rám.-Mi a túrót művelsz?

-Én csak beszélni akartam vele,erre ....-morgott Cast dühösen.

-Nyugi.-szorítottam meg a karját.
-Ne csitíts engem Miri!-üvöltötte Castiel és alig bírtam vissza tartani attól hogy bármi rosszat tegyen.
-Kérlek Castiel!-rángattam a fiú karját aki lepillantott rám (Igen amilyen létra magas csak lepillantani tud ,alacsony személyemre).-Nem kell ezt csinálnod.-suttogtam halkan,eközben az egész suli minket nézett Amber az első sorban barátnőivel Sharlottel és Lisával vigyorogtak,tőlük nem messze Deborah állt karba tett karokkal,aztán ott volt Lili is aki éppen...Kennel kekszet majszolt?Aham..ha jól látom a szokásos Győri Édest...na mindegy.Violette éppen rajzaiban örökítette meg az eseményeket, Rosalie ijedten meredt rám.Kim valamit rágott és hülyén bambult,Carla élénken vigyorgott és táncikált(?) néha néha pedig kattintott pár fotót hiper szuper telójával. Lysander teljes mértékben mellettem és a bátyám mellett ácsorgott...remélem nem hagytam ki senkit...Eközben Alexy dühösen állt Armin mellé aki ökölbe szorított kezekkel ácsorgott.
-Ti meg mit tátjátok itt a szátok?Van közötök a dologhoz?Nincs!Akkor meg takarodjatok innen a pokolba!-üvöltöttem le a társaságot,néhányuk el is ment de valahogy a többséget nem hatotta meg szónoklatom.Idegesen nyögtem egyet aztán Lysanderhez fordultam akinek sikerült lecsillapítania a bátyám.
-Mi történt?-kérdeztem reform kori bajtársunk.
-Castiel oda ment ahhoz a fekete hajú figurához aztán...ez lett...-magyarázta.Hű...fogadni mernék hogy elfelejtette mi történt.
-Értem,de ugye nem ütött le senkit?
-Nem.-sóhajtott a fiú.
-Nem érdemled meg Mirindát.-üvöltötte eközben Castiel Arminnak.
-Az lehet,de ő még is szeret és ez a lényeg nem?-kiáltott vissza Armin.
-Ja...csak kicsit esett neki szarul amit művelsz vele.
Armin lesütötte a szemét.
-Abba hagynátok végre???!!-sikítottam.Hamarosan becsengettek és ötösünk odakint ácsorgott még mindig az udvaron.Persze  a többi diák bement a terembe.
-Tudod Castiel, te meg lehetnél jobb bátyja Mirinek!Komolyan,mi ütöd bele az orrod az ő dolgába?-szólalt meg végül Armin, remek gondolhattam volna hogy ezeknek sem fog feltűnni hogy ott pattogok mint valami nikkel bolha.Ez már persze a bátyámnak több volt a soknál és dühösen kirántotta a kezét Lysander szorításából.Odasétált Arminhoz és....egy fájdalmas ütésnek lehettem tanúja,Castiel először a fiú hasába vágott egy akkorát hogy elsikítottam magam aztán meg képen nyomta...Én ijedten sikítoztam. Oh jaj most mi tévő legyek?Armin a fájdalomtól össze esett én pedig oda siettem hozzá.
-Armin!Armin!-ütögettem óvatosan az arcát.-Armin.-zokogtam továbbra is,természetesen eszméleténél volt hamarosan már csak a kezét szorongattam sírva.Míg én Arminnal voltam elfoglalva a kis Alexy oda rohant a nagy Castielhez és jól lehordta a sárga földig.Vörös hajú haverom oda se figyelt csak elkeseredve lergyott a padra Lysanderrel az oldalán.
-Szeretlek.-nyögte halkan Armin miközben a kezét szorítottam.-Sajnálok...mindent.-köhögte óvatosan a fiú én pedig megeredt könnyekkel pislogtam rá.Eközben az ajkaiból folyt a vér,felcsattant a szája...
-Én is szeretlek.-zokogtam tovább,hamarosan sikerült felülnie és mélyen a szemembe nézett.
-Csókolj meg.-suttogta.
-Hogy mi?
-Csókolj meg.-mosolyodott el halványan.
-Armin,de hisz vérzik a szád.-nevettem fel kedvesen.
-Belefér...
Kicsit közelebb hajoltam hozzá hogy mélyen a szemébe nézhessek,aztán rányomtam az ajkaim az övéire...

(köszönöm a képszerkesztést)

Kapd össze magad!

Reggel örömmel az arcomon indultam el suliba,levettem a PSP-m a töltőről,és bekopogtam Castilehez aki még az ágyat nyomta.Odalopództam hozzá és kedves hugi módjára.....jól beleüvltöttem a fülébe hogy hey ember elfogsz késni!Drága bátyám a fejemhez vágta párnáját és ki paterolt a szobájából.Ám de én nem adtam fel,elsétáltam az ajtóig aztán eszembe jutott egy fenomenális ötlet....odafutottam Castielhez és....ráugrottam.
-Mirinda!-üvöltötte és fájdalmasan felnyögött.
-Mi van?Olyan dagadt azért csak nem vagyok.
Castielnek ez volt az utolsó csepp a pohárban,lelökött a hátáról és egyenesen a földre estem.Felemelt bevitt a szobámba,és ledobott a földre.
-Maradj itt.-morogta majd hozzá tette:-Legalábbis hozzám ne gyere.
Ezek után kivonult...Ouch!Milyen kis aranyos....na jó rendben...lementem reggelizni,aztán végül Castiel utolért engem így együtt bandukoltunk a suliba,mind a ketten bedugott fülekkel sétáltunk,mind a kettőnk füleséből a the Grenma üvöltött....Oh yeah....Hamarosan beértünk a Sweet Amorisba és reméltem hogy ma minden más lesz,végül is itt a bátyám,Armin és Alexy remélhetőleg már beszéltek és Armin megbocsájt...tehát beléptem a csodálatosan hülye suliba és rögtön,Lysanderbe ütköztem...Lehet hogy megint a jegyzet füzetét keresi.
-Sajnálom Mirinda.
-Honnan tudod a nevem?-kérdeztem meg mivel általában mindent elfelejt kétlem hogy egy olyan szürke kis egérnek jegyezné meg a nevét mint amilyen én vagyok.
-Öhh....
-Nyugi Lys.Tudom hogy Castiel a bátyám ha emiatt jegyezted meg becses nevem.-mosolyogtam.
-Elmondta?
-Nem...lebukott.
-Jó,beszélnél vele,hogyha már vissza költözött,vigye a gitárjait és a kutyáját?
-Persze.-kacsintottam.Kutya??Jujj de jó mindig akartam egy kutyát.Vigyorral a számon bevonultam az osztály terembe...meg is pillantottam Armint....
-Olyan bolond vagy Armin.-vihogott a fiú ölében ülő Lili,Armin csak egy félmosollyal éltette a lányt aztán rám nézett,és rögtön elfordította a fejét.Oh ne....Odasiettem Alexyhez aki éppen zenét hallgatott és lehunyta a szemét,biztosan megzavarhattam a relaxálásban,mivel nem túl kegyes szemmel pislogott felém.
-Mi van?-kérdezte meg.
-Baj....nem mondtad el Arminnak hogy Castiel a tesóm?
-Nem,ezt nektek kéne megoldani.-felelte higgadtan.-Meg amúgy is Lili nálunk aludt ....
-Oh...
-Igen oh.. viszont ha még mindig Arminnal akarsz lenni menj oda hozzá beszélgetni..-vonta meg a vállát és vissza helyezte a fülhallgatót..Kedves tanács,de vajon meg tudom tenni úgy hogy nem sírom el magam?Odasétáltam Arminhoz akinek ekkor már az ölében Lili ült,és nevetségesen viháncolt.Lehangoltan megálltam előttük.
-Armin...beszélhetnénk?
-Takarodj el innen Mirinda Parks,Armin nem tárgyal veled.-küldött el én pedig majd nem elsírtam magam,kimentem az udvarra hagy szellőzzön a fejem odakint a jó hidegen.Sajnos a csípős szél rendesen kifújta a könnyeim...odasétáltam egy padhoz és lehuppantam rá.Csodálatos október 20.-ai nap van annyira hideg hogy oda fagy a seggem a padhoz...
-Hey Miri,állj fel mert felfázol!-szólt rám valaki...óvatosan felemeltem a fejem hogy megpillanthassam megszólítóm,előttem pedig vörös hajú barátom állt,aki engem figyelt.-Mi bajod van már megint?-förmedt rám a fiú és lehuppant mellém.
-Sem-mi.-szipogtam esetlenül...ja tényleg semmi.Castiel természetesen nem vette be gyenge szövegben,végül is,ki hinne nekem?Itt ülök egyedül a jéghideg padon,amihez valószínűleg már hozzáfagyott a fenekem,a könnyeim úgy hullanak mint a nagyimnak a fogai,ki hinne nekem?Csodás kérdés...a bátyám nem szólt egy szót sem csak ott ücsörgött mellettem,szorosan mellettem,annyira szorosan hogy hallottam a Green day-t ami a füleséből szólt.Hamarosan jött egy hideg fuvallat,aminél elkezdtem vacogni Ő pedig rám terítette vastag bőrkabátját... becsengettek...mi pedig odakint ücsörögtünk továbbra is.
-Figyelj Miri...haza szeretnél menni?-kérdezte meg végül,mélyen a szemébe néztem haza akartam menni...de suli van...nem akarok lógni úgy ahogy Ő is teszi...mondjuk...most is lógok az órákról...szóval nagy különbség nincs.Sokáug tartottuk a szemkontaktust,majd ismét megszólalt:-Menj be az orvosiba és mondd azt hogy fáj a hasad és szeretnél haza menni.
-Óra van...igazolatlant fogok kapni.
-Az orvos igazolja.Elkísérlek jó?
-Csak nem te is lógni akarsz?
-Neked is jó és nekem is jó,de nekem még lesz egy kis elintézni valóm.szóval 3. órára vissza jövök.
-Értem.-mosolyodtam el halványan.Felsétáltunk az orvoshoz aki csodálatos színjátékomnak köszönhetően,elengedett engem és Castielt is.Miután kiértünk az orvosiból egy visszafojtott nevetést engedtünk ki megkönnyebbülten.
-Hát ez nagy volt hugi!-röhögött Castiel és én pedig biccentettem egyet,elindultunk haza felé,már sokkal jobb hangulatban voltam,hála Castnek. Hazaérve eldőltem az ágyamon és a bátyám magamra hagyott,én pedig búslakodva néztem a plafont...ezt pedig egy óráig csináltam kb.Hmm... abba kell hagynom ezt a búslakodást!Össze kell szednem magam!Talpra kell állnom újra!Csak egy helyben toporgok az életben,ha le fagy a gép olyankor is újra indítom,most pedig újra kezdek mindent!Egy új erős Miri!Aha...Betettem pár Anti Fittnes Club-os zenét és egész nap táncikáltam,aztán jött egy két Green day is,és persze a Grenma se maradt ki.Miután kipattogtam magam,úgy döntöttem,mivel már jobban vagyok inkább vissza megyek a suliba,teljes lendülettel felkeltem az ágyamról (mivel miután ki tánciztam magam lihegve elterültem az ágyon) de kajak,akkora lendülettel hogy meghúztam a csípőm...jajj de kis szeleburdi vagyok...jó lenyugszom.:)

Talán

Hamarosan anyu és apu lépett be a házba és mintha én ott se lennék,odasétáltak Castielhez.Gyorsan felpattantam és felrohantam a szobámba...remek!Anyuék is elfelejtettek.Csendben,zokogtam,egyedül.Végem lesz!Mióta megjelent Armin az életemben egész más lett minden,az hogy találkoztam Arminnal és Alexyvel az volt életem forduló pontja,mikor minden jóra...azaz inkább jobbra fordult.Mivel volt ki mellettem állt,volt akiben megbízhattam,akikkel hülyülhettem,akikkel egyszerűen csak létezhettem.Most pedig nélkülük már létezni sincs kedvem,nehéz elképzelnem egy olyan napot ahol nem ölelget agyon Alexy,egy olyat ahol nem videó játékozunk Arminnal,egy olyat amikor nem vagyok délutánonként a fiúkkal.Míg szerelmes voltam (habár most is az vagyok) belevetettem magam a legjobb dolgokba,minden nap olyan hamar elszállt.És minden nap összegészében jó volt...kivéve mikor Arminnal veszekedtünk...bárcsak ez is egy kisebb vita lenne...de nem az ez egy hatalmas vita....ami véget vetett mindennek ami jó volt ebben a fránya életemben.A szüleim sosem játszottak fontosabb szerepet az életemben folyton utazgatnak, most pedig itt van Castiel és vele foglalkoznak.Violett....áhh ő igazi barát de tényleg viszont mostanában Jadeval van,plusz szerintem haragszik valamiért meg amúgy is sosem értettük meg annyira egymást.Eldőltem az ágyamon és hallgattam ahogy Castiel szobájába hordják be az új holmikat,elterültem az ágyon és néztem a Mr.Bean-t.Egyszer csak nagy döbbenés hallatszott.
Ki lehet az?
Odasétáltam az erkélyemhez és lassan elhúztam a függönyt.
-Á!-sikítottam fel amint megpillantottam a meredt képpel ácsorgó Alexyt.Vissza rántottam a függönyöm és gyorsan kulcsra zártam az ajtón,és végül kinyitottam az erkély ajtóm.
-Szia Miri-.köszönt lazán.-Mit nézünk?
-Nem számítottam rád...-dadogtam.
-Tudom a sikolyod mindent elárult...szóval mit nézünk?
-Miért jöttél?
-Filmnézés közben elmondom...szóval mit nézünk?
-Mr.Bean.
-Remek.-huppant le az ágyamra és kényelembe helyezte magát.
-Szóval miért jöttél?-ültem le mellé.
-Jöttem megismerkedni az új pasiddal.
-Nincs új pasim,nekem Armin a pasim!-sütöttem le a szemem.
-Nem is tudom Miri...a tesóm elég hihetőnek tűnt,állítása szerint Castielt látta otthonotokban....
-Igen...de van magyarázatom rá!
-Mi?
-Castiel...a bátyám.-nyögtem ki halkan.
-WHAT?-köhögte Alexy én pedig elmeséltem neki az egész sztoryt,nehezen sikerült megnyugtatnom Alexyt kinek állítása szerint felment a vérnyomása (?).
-Értem,igazán elmondhattad volna ezt hamarabb.-mosolygott a fiú.
-Hogy?Ha drága ikertestvéred szó nélkül elrohant!
-Ez is igaz....de utána rohanhattál volna...
-Lány vagyok,ez általában fordítva szokott lenni nem de?
-De.
-Hát akkor?
-Akkor semmi...-mosolygott Alexy és kedvesen átölelt,szeretem mikor átölel...valahogy...utálom is....de ettől egész az életem. Hjajh köszönöm...talán megint minden rendbe jön!Talán még van remény!Hamarosan vége lett a Mr.Bean karácsonyának Alexy pedig felpattant.
-Mi van...csak mozi maratonra jöttél?-vontam kérdőre a fiút.
-Aham.-biccentett és már itt sem volt.. jó fej a gyerek.Hamarosan fülsüketítő basszusgitározásra lettem figyelmes.A szobámmal szemben lévő ajtó,tele volt feliratokkal és egy halálfejjel mi alá az volt írva hogy BELÉPNI TILOS!Úgy látom drágalátos bátyám berendezkedett.Dühösen benyitottam az ajtón.
-Castiel!-szóltam a fiúra aki teljesen belemélyedt a zenehallgatásba.-Te Grenma-t hallgatsz?-lepődtem meg mikor felismertem "a fülsüketítő zajt" ami igazából nem az...áááá!!Ez a kedvenc bandám!!!Áááá duplán...sőt triplán ááááá!!
-Nocsak,hugi csak tudsz valamit.-vigyorgott rám vörös hajú barátom.
-Ne vigyorogj...ajaj....kezdek félni.-rogytam le az ágyára.
-Na mi az?
-Kezd bebizonyosodni hogy tényleg tesók vagyunk,ha ugyan olyan a zenei ízlésünk...pedig reménykedtem hogy csak kamu volt ez az egész testvér duma.-sóhajtottam Castiel pedig jól kiröhögött.
-Ugyan.És ez a kamu tesó majd elvigyen téged,drága kamu hugim egy ilyen Grenma koncertre?
-Imádlak.-öleltem meg és vagy húsz percen sikítoztam meg örvendeztem...sajátos módomra.
-Lenyugodtál?-kérdezte meg miután kiszaladgáltam magam.
-Ááááááááá!-sikítottam újra.-Most már igen.-állapítottam meg vigyorogva.
-Ezt örömmel hallom most pedig tennél egy szívességet?
-Igen édes,kedves cuki muki bátyókám?-mosolyogtam.
-Na húzzál kifelé!-mordult rám,de tudom hogy belül ős is jót röhögött,IQ csökkenésemen.Ilyenkor tudom csak bebizonyítani hogy vérbeli idióta vagyok.Vissza sétáltam a szobámba és mosolyogva nézztem a plafont.Végre talán újra sínen vagyunk!

I <3 THE GRENMA :)

Castiel PART2

-Anyu eressz el kérlek.-kérlelte anyut Castiel,különös most milyen gyengéd...egészen kedves....jesszus ezt de fura kimondani.Castiel ezek szerint Parks,kedves is tud lenni...na hű!
-Megígéred hogy nem mész el többet?-suttogta a fiú fülébe anya.
-Igen...-nyögte Castiel és arrébb bökdöste anyát.
-Lesz külön szobád is!Az emeleten van még egy szoba.-vigyorgott anyu és eltervezte hogy ma elmegy Castiellel bevásárolni az amúgy vendégszobába.Anya happy,Castiel....hát ő nem mutatja ki túlságosan érzéseit,de szerintem ő is boldog,apu boldog...én pedig?Én pedig kívül mosolygok belül pedig teljesen padlón vagyok.Tehát az egész family elment kivéve engem.Egyedül ücsörögtem a szobámban és videó játékoztam.Hamarosan kopogásra lettem figyelmes.Vajon ki lehet az?Anyuék itthon hagytak valamit?Leszaladtam hogy kinyissam az ajtót...ohh....talán Armins az....talán vissza jön értem....de komolyan...most úgy tűnhet kedves olvasók hogy azt akarom hogy Armin harcoljon értem,vagy hogy én nem vagyok képes eldobni a méltóságom hogy kibéküljek Arminnal.De nem így van...igazából én se tudom....azt remélem talán hogy azt mondja hogy ez az egész Lili dolog csak kamu...vagy nem is tudom....talán csak reménykedem hogy ez az egész meg se történt ,mert szeretem,mert szeretem és vele akarok lenni,de valahogy még sem,mert amit tett megbocsájthatatlan!Jahj...Lebaktattam az ajtóhoz,amit csak vagy húsz nagy levegő vétel után nyitottam ki.
-Hát te?-kérdeztem miközben megpillantottam az ajtóban Castielt.
-Hát én...hazasétáltam.-mosolygott Castiel és beljebb sétált.
-Elment az eszed?Anyu ki fog akadni!Hogy és miért?
-Túl kíváncsi vagy hugi.-vágta zsebre a kezét és bement a konyhába.
-Az lehet....de érdekel nincs mit tenni.-vontam meg a vállam.
-Ajjj ennyi eszed lehetne,nem fogok az anyámmal vásárolgatni!
-Ohh...értem na menjél a szobádba....nekem még meg kell emésztenem hogy most már a nap 24 órájában egy légtérben kell lennem veled.-pateroltam arrébb a fiút aki röhögve a vállamba boxolt.
-Ugyan,nem olyan rossz az,el se tudod képzeli hogy hány nő elalél értem.-húzta ki magát katonásan.
-Biztos a határtalan szerénységed az oka.-kacsintottam rá.
Hamarosan visszatért sajátos arc kifejezéséhez ami annyit jelent hogy úgy néz ki mint akit gyomorszájon rúgtak.Csodálatos,legalább valami vigyort erőltethetne arra a virító vörös fejére...Wah!Hamarosan Castiel felvonult a "szobájába",én pedig utána baktattam.
-Na mit csinálunk?-kérdezte mosolyogva.Erre pár haverom most azt mondaná hogy gyereket,de mivel Castiel a bátyám ez hülyeség lenne.-Hűűű videó játékozunk???-csillant fel a szemem.
-Videó játékozzunk.-sóhajtott Castiel és vissza sétáltunk a nappaliba ahol már készen léti állapotban volt a Kadét17 (!).Hamarosan elkezdtünk játszani vele,ebben a játékban ketten vagyunk a nagy fejesek és szövetkeztünk egymással hogy leverjük a gépet.De hála Castielnek mindig vesztettünk.
-Ne pár Cast!Megint meghaltunk,vesztettünk ZERO!!Kösz szépen!-pattantam fel és dühömben belerúgtam az előttem levő babzsák fotelbe.
-Nyugi van,ha elfelejtetted volna szívességet teszek neked azzal hogy játszom ezzel a sz @rral.-morogta és ő is felállt.
-Ohh hogy oda ne rohanjak!
-Na jó Mirinda pá!-sétált el mellőlem.
-Egy házban lakunk te higany agyú!-üvöltöttem rá.
-Ez...igaz....-nyögte,hamarosan kopogásra lettünk figyelmesek.Odarohantam az ajtóhoz és kinyitottam azt,odakint már sötét volt és hideg,az ajtóban egy fekete hajú,kék szemű srác állt....Armin.A hirtelen sokk hatása alá kerültem és úgy álltam ott mint valami fa.
-Szia Miri.-köszönt halkan és lesütötte a szemét.-Bejöhetek.
Nem bírtam megszólalni,tehát arrébb álltam az ajtóból utat engedve neki a nappaliba.
-Mit akarsz?-nyögtem ki végül és karba tettem a kezem.
-Miri...én...mikor jöttél....én,annyira meglepődtem...azt hittem soha többé nem akarsz látni....én voltam a barom....-esdekelt Armin én pedig poker arccal bámultam rá.Amíg ő tovább dadogott minden féle tő mondatot.Hamarosan leüvöltött Castiel.
-Ki jött?
Hirtelen kővé dermedtem és Armin is,a bátyám hamarosan meg is jelent mellettem.
-Há te?-dörmögte a vöröske nem túl kedvesen.
-Ugyan ezt akartam kérdezni,miért vagy itt Castiel?-kérdezte Armin hatalmas gúnnyal a hangjában.Milyen cuki ha pimasz a drága...Castiel nem válaszolt csak a vállamra tette a kezét.-Ohh értem szóval,lecseréltél Miri.Hát értem.-röhögött fel kellemetlenül és elkezdett hátrálni.
-Ne,Armin várj!-kaptam el a kezét,de ő elrántotta.
-Hagyj békén,ebből nem tudod ki magyarázni magad.-suttogta lesütött szemmel.
-De....
-Hagy menjen!-szólt rám Castiel is.
-De...-nyögtem fel ismét.
Ekkor a két fiú egymásra majd rám nézett,mindenki a válaszomra várt.Sírni lett volna kedvem,de nem vagyok én olyan gyenge.Gyorsan döntést kellett hoznom,ajajj!Most mit tegyél nagy okos?Szólalt meg a fejemben lévő morcos,emberke.Hát nem tudtam mit tegyek,mind a két választás valakinek rosszul fog esni...Addig addig gondolkodtam,hogy már percek teltek el.
-Jó...szia Miri.-köszönt el Armin és egyszerűen elsétált.
-Neeee.....-suttogtam halkan és srva a földre zuhantam,de addigra ő már kiért.Castiel rögtön utánam,nyúlt de nem tudod felráncigálni a padlóról tehát mellém guggolt.
-Minden rendben?-kérdezte.
Már hogy lenne minden rendben?

  

(Jobb képet nem találtam elégedjetek meg ezzel,képzeljétek azt hogy a pasi haja vörös a csajé meg hosszú és fekete)

Castiel PART1

-Hogy mi van?-esett le az állam egészen a padlóig onnan pedig vissza pattant a helyére.De valahogy mindenki kívül állónak tekintett és nem nagyon foglalkoztak drámai jelenetemmel.
-Castiel...hiányoztál!Hol voltál?-kérdezte anyum elcsukó hangon.
-Semmi közöd hozzá.-vágta rá mogorván Castiel.
-Anya!Mi folyik itt?-kérdeztem rémülten.
-Miri menj most Arminékhoz!-szólt rám élesen apa és a lesokkolt anyám mellé állt.
-De...-kezdtem bele a mondatba.
-Nincs de!Indíts!-parancsolta apu én pedig elhátráltam a helyszíntől,gyorsan felkaptam a kabátom és a cipőm és kirohantam a házból.Szent tehén!Most akkor....az én anyám,Castiel anyja...akkor.....mi.....testvérek vagyunk?Azt a szentséges hétszázát!Ezt még meg kell emésztenem...várjunk csak....én most hova is megyek...ja igen Arminékhoz...Arminékhoz?????Nem mehetek oda!Jaj nekem most mit tegyek Violettának rajz szakköre van a  többiek meg messze laknak.Muszáj lesz...elmennem hozzájuk.Zavartan fordultam be Arminék utcájába,végül megálltam az ajtónál.Mély levegő Miri,mély levegő.Óvatosan bekopogtam.Hamarosan Matilda állt az ajtóban.
-Cs-csókolom.-dadogtam zavartan,a nő szemében pedig megcsillant valami.
-Armin szivem!-kiáltotta el magát és pár percen belül a megdöbbent Armin jelent meg.
-Miri?
-Beengednétek?-kérdeztem halkan.-Odabent mindent elmagyarázok.
-Gyere fel a szobámba.-vezetett be Armin én pedig engedelmesen felsiettem a szobába,Alexy úgy színt írtó döbbent volt,de mit sem törődve vele lehuppantam a fiú ágyára,egymással szemben helyezkedtünk el így mélyen Armin két csillogó kék szemébe nézhettem,a haja kisze kuszán állt és mint eddig is ében fekete volt.A szívemre megint egy nehéz tégla zuhant ami miatt szaggatottan vettem a levegőt,az egész testem átjárta a remegés.Féltem,reméltem,és szerettem.Ilyen érzések kavarogtak bennem és mikor ez mind össze gyűlt sírás formájában jelentkezett meg.Némán ültem Arminnal szemben és egyre csak potyogtak a könnyeim,de Armin nem mozdult hogy letörölje.
-Bocsáss meg,nem tudom miért vagyok itt.-álltam fel hirtelen és lecsurgó könnyekkel szaladtam le a lépcsőn.Egyenesen ki a házból,egyenesen be a parkba.Ez már kész lelkitrauma,méghozzá most azt se tudom mi van Castiellel.Elindultam haza felé,végül is a ház előtt totojáztam kicsit majd benyitottam.Odabent ez a kép fogadott:
Anya sírva görnyed a földön,apu pedig a zaklatott Castiellel,próbál beszélni.
-Nem érdekeltek!-üvöltötte teli torokból Castiel.
-De Castiel,a szüleid vagyunk ne beszélj így velünk.-kérlelte apu nyugodtan ezek szerint a bátyám.Bezzeg ha nekem lennének ilyen kirohanásaim...!
-Castiel kérlek ne menj el.-bőgte anyu.Én meg nem tűrtem tovább.
-ELMONDANÁ VALAKI HOGY MI A FÉSZKES FENE VAN ITT?-üvöltöttem el magam,mindenki rám pislogott,még anyu is abba hagyta a zokogást.
-Miri nem meg mondtam hogy menj el Arminékhoz?-kérdezte apa.
-Igen,én pedig mondani akartam hogy már nem vagyok jóban Arminnal!Szóval ha nem akarod hogy az utcán csövezzek megengeded hogy bejöjjek,és elmagyarázzátok ti meg hogy mi folyik itt.-mondtam határozottan.
-Ne feleselj kisasszony!-rázta meg a mutató ujját apu,na erről beszéltem.
-De apa!!Tudni akarok róla.
-Igaza van Mirinek tudnia kell róla.-szipogta anya.
-Jó,rendbe szedem anyátokat,addig a bátyád mindent elmesél.Ugye fiam?
Castiel kinyújtotta a nyelvét és felmentünk a szobámba.
-Szóval?_huppantam le az ágyra.
-Te sírtál?
-Ne terelj Castiel!
-Jó.Szóval hét éves lehettél vagy nyolc,egyszer nagyon megharagudtam rád  és csúnya dolgokat mondtam neked majd elszaladtam,te meg a hatalmas agyaddal utánam szaladtál és elütött a kocsi.Bevittek a korházba nagyon ramaty állapotban voltál,én pedig nagyon mérges lettem magamra és úgy döntöttem hogy nem fogok neked több kárt okozni,tehát úgymond világgá mentem,a szomszéd utcába az egyik haveromhoz.Szerencsémre emlékezet kiesésed volt,és mivel nem láttál többé nem kellett emlékezned rám sztory vége.
-Hűűűűű.....
-Ennyi.
-De akkor mi tesók vagyunk?
-Ja
-De jó bátyó!-öleltem át a fiút aki akkora erővel lökött el magától hogy leestem az ágyról.
-Csönd!Nem tudhat erről senki!
-És ki is az a haver?
-Lysander ki más?
-Aham ... szóval te lecseréltél Lysanderre.
-Eltaláltad.
-Kössz szépen!
Hamarosan a két szülő felbaktatott hozzánk.Azért durva nem egy városba lakunk és még soha nem találkozott anyuval és apuval,ügyesen kerüli őket.
-Most lépek.-pattant fel Cast.
-Nem mész el még egyszer!-szól rá apu.-Nem sajnálod anyádat?
Castiel végigmérte a hamarosan összeeső anyát,aki kisírta a szemét,végül vissza huppant az ágyra.
-Szóval,mi csak azt szeretnénk ha megint egy nagy család ként élhetnénk Castiel,te nem örülnél neki?-szipogta anya.-Lenne egy szép szobád elmennénk közösen egy csomó helyre.
-Hát ez... csodálatos.-dünnyögte a fiú.
-Szerintem is.-mosolygott anya aki nem vette a szarkazmust,és megölelte Castielt.

Tesó harc

Főzés lecke

Oda sétáltam az ajtóhoz,reméltem hogy anyuék azok,ám viszont az ajtóban nem állt senki.Kicsit lejjebb tekintettem a lábtörlőre.Egy hatalmas csokor vörös rózsa volt rajta,és a mellett egy kis boríték.Meglepődve pislogtam a lábtörlőn lévő ajándékra...végül felkaptam őket,a rózsát egy váza vízbe tettem.A levelet pedig a szobámba érve kibontottam.Ez állt benne:
Kedves kis Kadét!
A rózsa piros
Az ég világos
Hiányzol nekem
Mint anyámnak a lángos <3
Szeretettel: Armin
Pár perc sokk hatás ért,végül is összegyűrtem a levelet és beledobtam a kukába.Kell a francnak alapon,ezek után egy darabig bágyadtan pislogtam a plafonra.Hamarosan viszont ismét csengettek na ez már tuti anyu és apu!Éhes vagyok!Lerohantam az ajtóhoz és belegondoltam hogy anyuék milyen finom kínait fognak csinálni....hatalmas vigyorral a számon kinyitottam az ajtót és reflexből anyum nyakába ugrottam...azaz....ugrottam de nem anyuméba mivel az ajtóban nem a szüleim álltak.
-Leszállnál rólam?-kérdezte Castiel.
-Áh!Azt hittem anyám jött.-dörmögtem és vissza vonultam a házba majd becsaptam az ajtót magam után...hű...mintha elfelejtettem volna valamit....fáradtan lerogytam a kanapéra hamarosan valaki erősen dübögni kezdett.Ohh szóval őt felejtettem el.
-Mi van?-nyitottam ki az ajtót.
-Eressz be.
-Ohh...jahh...hát miért nem ezzel kezdted?
-Én kérek bocsánatot.-dörmögte és lerúgta magáról a bakancsát.
-Na és mi járatban vagy erre felé?
-Jöttem hozzád.-vigyorgott.
-Hát...tudsz főzni?
-Aha.
-Kínait is?
-Aha.
-És nem szeretnél nekem csinálni?
-Ezt eltaláltad.
-Wiii!!Szóval csinálsz?
-Mondom eltaláltad,nem akarok.
-Ohh...és ha szépen kérlek?
-Ne is próbálkozz.-mondta és felbaktatott a lépcsőn.Úgy látom most akarja feltérképezni a házunk.Remek!Utána mentem,mire felértem ő már az ágyamon feküdt és tv-t nézett.
-Te figyelj,pontosan miért is jöttél?-kérdeztem meg őt.
-Csak úgy.-vonta meg a vállát.-Nincs valami kaja?
-Hát...csinálhatnál ...-mosolyogtam.
-Na jó.-állt fel végül.-De ne szokj hozzá.
-Persze persze.-bólogattam,vissza sétáltunk a konyhába és elkezdett rántott húst csinálni...hát ez is valami.Viszont azt mondta hogy nekem is ki kell vennem a részem,szóval én paníroztam.
-De béna vagy.-röhögött ki mikor a képembe fröccsent a tojás sárgája.
-Annyira nem is....
-Ja hogy neked ilyen az mikor teljes energiád beleadod a főzésbe,bocs.-mosolygott továbbra is.Ezek után elkezdett dudorászni(?).
-Ez milyen zene?-kérdeztem rá végül.
-Jóféle.
-Aha,de ki írta?
-Lysander,ez az együttesünk egyik zenéje.
-Van egy együttesetek?-csillant meg a szemem és egy picit abba hagytam a panírozást.
-Igen,majd egyszer eljöhetnél egy próbára,vagy koncertre.
-Ejnye Castiel,szakítok Arminnal és te rögtön udvarolgatsz.-vigyorogtam és tovább folytattam a panírozást.
-Nem....-válaszolta ,de  éreztem hogy még folytatná is mondani valóját.Hamarosan ajtó nyitásra lettünk figyelmesek.De jó megjöttek anyuék.Kivételesen nem rohantam oda,hagy lássák csak hogy a lányuk éppen paníroz!Tuti büszkék lesznek rám.
-Szia kicsim megjöttünk!-hallottam anya hangját,ekkor Castiel kővé dermedt.Hamarosan anya lépett be a hatalmas konyhába,egy táskával és több szatyorral a kezében,mikor megpillantott engem és Castielt,ledobta ezeket a cuccokat és döbbenten pislogott maga elé.Először azt hittem azon csodálkozik hogy főzök de nem...
-Castiel.-suttogta anyum.
-Anya.-nyögött fel Castiel ingerülten.

Egyedül

Az egész éjszakát átsírtam,és áttelefonáltam Vi-vel. Komolyan...miért hittem azt hogy Armin más lesz,nem olyan ember mint amilyeneket látok nap mint nap...hogy majd nem csal meg és vígan éljük életünk.Áh! Soha többé nem akarom látni,megbocsájthatatlan amit művelt.Utálom!Úgy döntöttem hogy vissza térek,kocka életemhez,és nem foglalkozom többet Arminnal. Reggel még mindig nem volt anyáéknak se híre s hamva,szóval úgy döntöttem hogy egy youtube videó segítségével,főzök magamnak valami reggelit.Végül is úgy döntöttem hogy egy egyszerű bundás kenyeret készítek,nagy nehezen meg is találtam a videót,csak annyi volt a baj hogy franciául volt...Na se baj végül is francia szakos gimibe járok,no probléma...gondoltam ezt én,de fél óra múlva,mikor mindenhol tojás volt,liszt meg minden szír szar,és közben valami érthetetlenséget hadart a youtobe-s nő,már egész máshogy gondoltam.Végül úgy döntöttem hogy inkább befordulok,a jó öreg perverz bácsihoz és veszek valami finomat.
-Jó reggelt!-köszöntem a boltosnak mikor beléptem a bazárba.
-Jó reggelt Mirinda,mit adhatok?
-Valami szendvics nincs?
-De ,de van bio szendvicsünk,kóstolja meg nagyon ajánlom.
-Oké megveszem.-mondtam és egy bazi nagy bagettel a kezemben (ami tele volt salátával paradicsommal,meg minden félével ) kiindultam az üzletből.A suliba érve Castiel szúrt ki magának.
-Bounjur,hol hagyta magácska a kis lovagját?-kérdezte szórakozottan én meg azt hittem fejbe vágom a bagettel.
-Gondolom te is tudod,szóval erre nem mondanék semmit.
-Természetesen ki lehet szűrni,nézz magadba kicsit,Armin nélkül vagy ez hatalmas bagettel a kezedben,és látszódik rajtad hogy teljesen be vagy fordulva.Mi más hihetne az ember?
-Hát akkor te remekül felismered hogy mikor van szar kedve az embernek,és mikor tudod őket molesztálni a hülyeségeddel.-vontam meg a vállam.
-Nem kéne így elkeseredned.
-De én ilyen vagyok.
-És mondd csak miért dobott?
-Ki mondta hogy ő dobott???-lepődtem meg.-Én dobtam őt mert megcsókolta a legnagyobb ellenségem.
-Haha hát akkor meg végképp nem kéne itt búslakodnod.Amúgy meg mi ez a bagett?
-Ne röhögj,amúgy meg anyuék nincsenek itthon én pedig nem tudok főzni,úgyhogy beugrottam a bazárba.
-Hát ez marha érdekes.Mesélj még!
-Nem vagy vicces Castiel. Most pont nincs szükségem arra hogy te itt fárassz engem.
-Jó ha nincs szükséged akkor szia.-fordult sarkon és elment...Oh ne hogy lehettem ilyen bunkó?Hjah...bementem az osztály terembe,és halkan kockultam.
-Jobban vagy?-kérdezte Alexy szomorú arccal.
-Attól függ milyen értelemben kérdezed.
-Sajnálom Miri...figyelj...tudod nagyon jó barátom vagy,de én  a tesómmal fogok lenni.Ha vele nem beszélsz velem se jó?
-Ha így szeretnéd.-mosolyodtam el erőtlenül és végül lehajtottam a fejem a padra.Minden összeomlott körülöttem.Igaza volt Lilinek,Armin és Alexy nélkül egy nagy nulla vagyok...de nem ez fáj a legjobban,olyan mintha egy hatalmas tégla lenne a mellkasomon,nehéz levegőt vennem...mert nekem annyira hiányzik hogy Armin újra mellém bújjon,hogy megcsókoljon...és szerintem hiányozni is fog...nem akarok mást...Soha többé!
 Hamarosan kicsengettek én pedig elmondtam Violettának és Rosalienak az ötletem.
-Apáca leszek!-tártam szét a karom vigyorogva.
-Hogy mi leszel?-esett le mind a két lánynak az álla.
-Apáca,nem kell nekem Armin,se fiúk,apácaként fogok élni,és majd lesz jó sok macskám!Na mit szóltok?
-Nem tudom hogy te hogy vagy vele Miri,de ez engem Maria nagynénémre emlékeztet.-mondta Rose.
-Ő is apáca?
-Nem ő egy vén házsártos banya,aki duci és büdös,és van vagy hatvan macskája, az egyik ráugrott a fejemre és majd nem kikaparta a szemem.-mesélte Rose.
Egy darabig bambán pislogtam a lányra végül megszólaltam.
-Hát ez csodálatos.-vigyorogtam.
-Akkor elmész apáca suliba?-kérdezte szomorkodva Vie.
-Van olyan is?-lepődtem meg.
-Biztos van!-bólogatott.
-Talán.-feleltem kicsit komolyabb tekintettel.
-De te még nem vesztetted el a szüzességed Arminnal?Csak mert így nem lehetsz apáca.-okoskodott Rose.
-Basszus...-görnyedtem össze.-De mindig van remény!
-Nem,nincs.-szólalt meg kórusban a két lány.
-Azaz még van remény Arminnál.Ugyan Miri,még kibékülhettek!-fogta meg a vállam Rose és kedvesen a szemembe nézett.
-Nem én akkor is apáca leszek!
-Hűű én még nem láttam apácát PSP-ni.-csodálkozott Vie.
-Most akkor fogsz.-mosolyogtam és sarkon fordultam.Hamarosan vége lett az óráknak én pedig haza sántikáltam,most jut eszembe,egész nap nem is láttam Armint,pedig előttem ül...de kit érdekel?Hazaérve felszaladtam és megírtam a leckét,majd a nappalban tv-t néztem.
*Csingg csengg csöngg*
Szólalt meg a kapu csengő.Vajon ki lehet az?

A "dolog"

-Armin...kérlek mondd el mi dolgod volt...már megöl a .... várj másképp fogalmazok,a tudatlanság és a kétségek közötti mély,sötét árokba estem!Mondd el kérlek.-könyörögtem a fiúnak.
-Jó...de nem itt,és nem most.-sziszegte Armin.
-Akkor holnap?
-Talán.
-Jó figyelj hétfő a határidő oké?
-Miri...ez nem így megy,kedves vagy emg tudom hogy már nagyon zavar hogy nem tudod,de adj időt.
 Kicsit elgondolkoztam Armin szavain....
-Armin!Te megcsalsz engem??!!-sikítoztam.
-Mi?Dehogy is!-tiltakozott Armin.-Csak ez egy olyan...dolog,amit nem olyan egyszerű elmondani,mert nem tudom mit szólnál hozzá...
-Próbáljuk meg...-suttogtam.
-Hűűű ez kezd egyre érdekesebb lenni.-vágott közbe Alexy és leült elénk chipsel a kezében.
-Komolyan Alexy?Már megint?-kérdeztem tőle élesen,célozva arra a napra mikor szakadt az eső Armin megcsókolt és akkor is épp így közbe vágott.Alexy lesütötte a szemét,de amint elfordítottam a fejem érzékeltem hogy ismét csillogó tekintettel nézi a "műsort".
-Figyelj Miri...ez kezd kínos lenni,nem ekkora közönség előtt kéne erről beszélni.-nyöszörgött Armin,nekem meg könny szökött a szemembe.
-De,de mondjad csak.-szólt közbe Amber is.
-Na jó igazad van...-szipogtam.
-Szeretlek.-nézett mélyen a szemembe és megcsókolt.
-Én is téged.-suttogtam.
-Jó jó oké,de mi is az a bizonyos dolog?-kérdezte ismét Amber.
-Amúgy nem is kérdeztem még,ő mit is keres itt?-bökött Armin a szöszi felé.
-Ne kérdezd.-sóhajtottam és visszaültem Violette mellé,aki idő közben elaludt (?),Armin levágta magát mellém és hallgattuk tovább Amber rémtörténetét.Szerény véleményem szerint,ha mesélt volna kicsit gyerek csíntevéseiről nekem már az rém sztory lenne...
Hamarosan befejeztük a rém történeteket és kezdtek egyre többen elaludni,Melody én és Amber maradtunk fent.Ige...Armin is kinyúlt,biztos lefárasztotta az a bizonyos "dolog".
-Hogy bírod ilyen sokáig Melody?-kérdezte végül Amber.
-Hát,elég sokszor vagyok fent ilyen soláig,mert sokat tanulok és a DÖK-ös feladataim is el kell végeznem.
-Ki leszel iktatva!-dörmögte Amber.
-Hogy?Befingasz egyet és mindenki beájul?-kérdeztem Ambert röhögve.
-Pszt!Ne kelts fel senkit,több lesz a vetélytárs,így is ez a kis kék hajú kölyök elaludt a vállamon.-bökdöste Alexy fejét Amber.
-Hehehe!-kuncogtam.Hamarosan engem is elkezdett kerülgetni az álom,de nem hagytam eleget neki,nem akarok leégni hogy sikítva kirohanok a világból egy álom miatt...nein,nein!Soha nem adom fel,úgy vettem észre hogy Melody már csak félig van ébren...és elaludt.
-Ketten maradtunk Parks!-szólt rám Amber,én pedig mint valami kis katona kihúztam magam.
-Tudom én szöszi!
Egyik oldalamon Violette a másikon Armin ült,és azon gondolkoztam melyikük jelent nekem többet,Vi-t mostanában nagyon hanyagolom...ami nagyon csúnya dolog mert hát ő az én BFF-em.Armin pedig,álmodni se tudnék róla jobb barátról,ha végre elmondaná hogy mi dolga van folyton... sokkal jobb lenne minden.Azaz nem minden de lényegesen jobb lennének dolgok,kész katasztrófa mondjuk hogy ennyire bizalmatlan vagyok.Hisz' a Kadét16-ban se csalt soha!Jahj....addig addig fantáziálgattam hogy végül is lehunytam a szemem és Armin vállának dőlve elaludtam....
 -Miri!Miri!Ébredj fel!!-ütögette valaki az arcom...vér...na ne megint álmodok?
-Mi történt?-kérdeztem,miközben óvatosan felültem,ám de minden mozdulat fájt.
-Éjszaka leeshettél a lépcsőn...-magyarázta Vi aggódva.
-Hogy mi?-kerekedett el a szemem.-Hol vannak a többiek?Mennyi az idő?
-Dél van.Alexy és Armin hívnak orvost,a többieket meg hazaküldtük.-mosolygott rám biztatóan Vi.
-Nem emlékszem olyanra hogy lejöttem volna...elaludtam...de nem jöttem sehova!-mondtam bizonytalanul.
-Lehet hogy emlékezet kiesésed van.
-Nem!Nem tényleg nem jöttem ki...az nem lehet....alva jártam volna?
-Hmm...talán...
Pár perc múlva a házi orvosunk jelent meg mellettem,gondolom nem repes az örömtől hogy félbe kellett szakítania az ebédét miattam.Megvizsgált.
-Hmm...úgy látom nincs komolyabb probléma meghúztad a csuklód,és szerintem a hátad is fájni fog egy jó darabig.-morogta az orvos.
-Aham.-biccentett Armin.-Köszönjük szépen!
-Nincs mit gyerekek,na sziasztok.
-Csókolom!-köszöntünk kórusban.
-Jajj te,már megint mit csináltál?-sóhajtott Armin.
-Galibát.-találgattam Armin mélyen a szemembe nézett és halványan elmosolyodott.
-Nagyon rám ijesztettél ám.
-Hmm...azt hiszem ideje mennünk.-ragadta meg Alexy Violetta karját és kitáncoltak a házból. Mélyen Armin szemébe néztem.
-Mi az a dolog?-kérdeztem póker arccal.
-Miri..megbeszéltük....
-Csak ketten vagyunk....
-Hahj...na jó.
Felkapott a kezébe és felvitt az emeletre és lefektetett az ágyra,óvatosan betakart a pokróccal amivel az ágy volt leterítve.
-Hallgatlak.-szólaltam meg és össze kulcsoltam a kezeim.
-Szóval...régen sokat modellkedtem-krákogta.-És most vissza hívtak engem és Alexyt a stúdióba,és Lili is oda jár...És ma volt az első fotózás előző alkalommal meg jelentkezni voltam.Ma,volt egy olyan kép ahol meg kellett csókolnom Lilit...
-Hogy mi?-sikítottam.-Ugye nem...?
-Miri érsd meg ez nekem nagyon fontos...de már kitaláltam valamit hogy ne kelljen többször előfordulnia ennek.
-Nem érdekelsz!Tűnj innen!-sírtam el magam.-Indíts,nem akarlak többé látni!
-De Miri.
-Megcsókoltad  azt a lányt aki elválasztott minket?És még meg is van örökítve?Viszlát!
-Kérlek..hagy magyarázzam el...
-Armin...utoljára szólok...kérlek menj el!
-Hát jó...-mondta és szomorúan kisétált.-Szeretlek.-nézett rám.Talán utoljára...de basszus!És akkor áh nem csalt meg!Hüpp hüpp...

Pizsi party PART2

Az ajtóban pedig Amber állt.
-Ugye nem hitted azt hogy kimaradok bármiféle buliból is?-vonta fel a szemöldökét.
-Ugye nem hitted azt hogy ide pofátlankodsz és majd társulhatsz is a bulihoz?
-De...-mondta és ügyet sem vetve rám félre lökött (húh mázli hogy anyuék nincsenek itthon)
Amber felsétált a szobámba és teljes nyugodtsággal csatlakozott társaságunkhoz,én pedig utána rohantam. A szobámban Rosali Melody és Kim beszélgettek és épp jót nevettek valamin,Alexy és Violett kínos csendben ücsörögtek,én pedig kettesben maradtam Amberrel aki lehuppant az ágyamra.
-Na és hol a lovagod?-kérdezte unottan miközben belemarkolt a chipsbe.
-Semmi közöd hozzá.-hunyorogtam morcosan.
-Haha fogadjunk te sem tudod!-vihogott...Basszus ...na most igaza van...ez egy ritka váratlan fordulat...-Nem mintha annyi érdekelne.-húzta el a száját fintorogva.Mondjuk ha nem érdekelné nem kérdezne rá de mindegy.
-Nézzünk filmet!-szólalt mg végül Rosalie és elkezdett válogatni a CD-im között,hirtelen megtalálta a Szerelmünk lapjait és betette,Alexy hatalmas vigyorral fején rám nézett,naná hogy emlékszik rá.Odahuppant mellém és elkezdtük nézni a filmet,Alexy végig engem nézett és mosolygott de úgy hogy az összes foga kivillant,komolyan mint valami Colgate reklámban. Hű a film hamar lejárt és elkezdtünk beszélgetni.
-Amúgy ti tudjátok mi van Castiel szüleivel?Csak mert egy szülőire se jönnek el.-tette fel a kérdést Kim.
-Tudtommal folyton utazgatnak.-vonta meg a vállát Melody.
-Állítólag...-suttogta mellettem Rosalie.
-Mi?-kérdeztem rá.
-Jajh semmi...-hökkent meg Rosalie hogy hangosan is kimondta gondolatait.
-De most már mondd el!-szólt rá Amber.
-Nem vagyok a kutyád!Nem mondok semmi!-fonta össze a mellkasán kezeit Rose.
-Úgy is megfogom tudni,csak idők kérdése.-vonta meg a vállát a szöszi.
-Felőlem.-rántotta meg a vállát Rose és lement fantáért.
-Nem értem mire fel ez a hiszti,úgy sem mondom el senkinek.-szólalt meg Amber mihelyst kilépett Rose a szobából.
-Persze persze,tudjuk mi azt.-röhögtem.A szöszi barátnőnek nem nevezhető ám de velem egy léktérben levő lány,olyan szúrós pillantással hálózott be hogy kezdtem azt hinni hogy megöl a jedi erejével.De szerencsémre megúsztam ezt is...ja....Hamarosan Rose is visszaért,egy darabig farkas szemet néztek Amberrel,aztán elszakították egymásról a tekintetük.Lol.Balhé lesz.Azaz balhé van...
-Alexy...Armin hol van már?-kérdeztem meg a fiúól halkan,mivel már elmúlt nyolc óra jó lenne ha ide érne...Alexy sajnálkozó tekintettel megvonta a vállát és visszafordult a chipses tálhoz,azt hiszem ő már megtalálta az úgy mond "partnerért" ezen a partin.Kár,hogyha így folytatjuk a zabálást nem marad Alexy partneréből semmi.
-Csak szerintem hasonlít Mirinda Castielre?-kérdezte meg Amber miközben résnyire összehúzott szemekkel méregetett engem.Zavartan felnevettem.
-De hát Castiel haja vörös az enyém meg fekete.
-Nem...régen Castiel haja is fekete volt,csak a marha befestette.-magyarázta Ambike...Höhöhö .... no comment...
-Ez igaz..tényleg van hasonlóság.-mosolygott Melody.
-Ne már!Te is tdusz arról hogy Castiel haja fekete volt?Csak én vagyok ilyen információ mentes?
-Igen.-zengték kórusban.Hah!Hah!Na jó... ebben van valami.
-Mesélsz a szüleidről Miri?Még csak egyszer láttam őket.-kérdezte Kim az idióta akcentusával.
-Hát ... jó fejek... sokszor mennek el otthonról...
-Aham.Hát az nem jó.Az én szüleim mindig otthon vannak.-regélte Kim.
Zavartan bólogattam majd úgy döntöttem most már felhívom Armint.Kimentem a szobából és a folyosón ácsorogva rácsörögtem a fiúra.
*Ding ding ding .... A hívott szám jelenleg nem elérhető....*
Na,ez csodálatos!Majd még megpróbálom felhívni,visszamentem a szobába és lehuppantam a többiekhez,kiderült hogy ismét filmet nézünk,Alexy kérésére a Marly és én-t. Hogy is fogalmazzam meg,a végén valahogy mindig elbőgöm magam....Szegény Marly!!
-9 óra,mit szólnátok hozzá ha szerveznénk egy olyan játékot hogy ki bírja tovább éjszaka?-kérdeztem meg a többieket.
-Ez jó ötlet.-vigyorgott Alexy.
-Én fogok nyerni.-nyávogta elhatározottan Amber.
-Izzé...én aludni szeretnék.-szólalt meg Violette halkan.
-Ez mióta van itt?-kérdezte meg Amber mikor meghallotta Vi hangját.
-Először is nem ez,másodszor pedig régóta.-szóltam rá élesen szöszire.
-Mit szólnátok ha rémtörténeteket mesélnénk?A poén kedvéért.-kérdezte Alexy.Remek!Eddig se mertem elaludni de ha rémsztorykat kezdenek el mesélni,tuti hogy örök életemre felhagyok az alvással!Természetesen mindenki belement a dologba.Leültem Vi mellé a földre és némán hallgattuk Alexy rémmeséjét.
-Ááááááááááááá!-sikítottam fel és elbújtam a párna mögé.Alexy jól kiröhögött és folytatta a sztoryt.Azt hittem bepisilek úgy féltem,és akkor nem is beszélek arról hogy mennyire beijedtem mikor Amber kezdett el rémtörténeteket mesélni.Juj!A párnám mögé rejtőzve hallgattam a sztoryt.
-...és akkor oda lépett Sam ajtajához,lenyomta a kilincset és....-mesélte rémisztő hangon Amber.
-Megjöttem!-lépett be pont abban a percben Armin. Míg a többiek sikítva felugrottak,én ez idő alatt odarohantam Arminhoz és a nyakába ugrottam.
-Armiiin!-sikítottam.-Hol a túróban voltál ilyen sokáig?!
-Ja .. csak dolgom volt....

Alexy és Violette

Pizsi party PART1

A suliba érve elbúcsúztam Armintól és elkezdtem felkeresni a lányokat.Először a DÖK-ös terembe mentem be amire én általában poénból azt szoktam mondani hogy dögös terem,ugyan bár semmi dögös sincs benne csak max. Nataniel. Mikor beértem akkor Nat éppen a mappáit rendezgette (mi csoda váratlan fordulat) én pedig illedelmesen beleordítottam a fülébe egy sziát.
-Neked is szép reggelt Mirinda.Mi járatban vagy itt?Valami baj van?
-Nem...igazából Melodyt keresem.Átszeretném hívni egy pizsama bulira.
-Értem ha akarod átadom neki hogy elhívnád.
-Ugyan van meghívó is.-nyomtam a fiú kezébe a meghívót.-Köszönöm Nataniel!
-Nincs mit.-mosolygott zavartan a fiú én pedig kisétáltam az ajtón.Elég jó passzban vagyok...öhh...voltam.A folyosóra érve Ambert pillantottam meg.
-Mi az ott a kezedben?-szólalt meg sajátos gyötrően nyávogós hangján,le se tagadhatná hogy ő beszél.
-Semmi közöd hozzá.-vontam meg a vállam.
-Kérdezte valaki itt a te véleményed?-húzta el a száját és a borítékok után nyúlt de én időben magamhoz szorítottam őket. Amber viszont a kis testecskéjével úgy nekem szaladt hogy felestem,és azonnal összehúztam magam és elkezdtem védeni a borítékokat,Amber pedig megragadta a lábam és elkezdett húzni a folyosón.
-Mutasd meg!-követelte tovább.Én pedig ijedten összehúztam magam mint egy süni.
-Nein nein!-tiltakoztam erősen,viszont hirtelen a lány elengedte a lábam,ebben a pillanatban én is felnéztem hogy megtudjam mi ennek a megdöbbentő mozdulatnak az oka.Mikor felpillantottam Castielt vettem észre ahogy farkas szemet néz Amberrel.
-Hagyd békén Mirit szöszi.-szólt rá a lányra és felsegített.
-Fogd csak te is a pártját ennek a kis ....(nem túl nőies szóval nem írom le ha nem baj)
Castiel nem mondott semmit csal elsétált,ezek után Amber szúró pillantásával ajándékozott meg és ő is elsétált.Hmm... csodás...Ezek után Kimet kerestem fel aki a szokásos furcsa hangnemében beszélt....
-Hát hogy hagyhatnék ki egy ilyen frankó bulit?Ott leszek úgy hétkor.
-Remek,na megyek még meghívókat osztogatni.-mosolyogtam zavartan és beszaladtam a terembe.
-Íris!Eljönnél a ma esti pizsama bulimba?
-Igen.
Ezek után a nap további felét meghívó osztogatással töltöttem.Végül is mindenki eljön .Húú ez nagyon atom lesz!Órák után elmentem a bazárba,azért ne fogadjam vendégeimet üres kézzel.Beérve a boltba a perverz boltos bácsi fogadott,aki mozgó árus szokott lenni nyáron a strandon...hűűűű......nem részletezem...
-Szia Mirike mivel szolgálhatok?
-Jó hát akkor kéne .....-és elkezdtem sorolni mindenféle harapnivaló nevét.Szegény pedofil bácsi alig tudta követni rendelésem...muhahaha!Most kitoltam vele,végül is két szatyor kajával indultam haza.Felérve a szobámba letöltöttem pár jó zenét,és megjött az első vendégem,leszaladtam,az ajtóban Alexy állt.
-Miriii!!-ugrott a nyakamba én meg majd hanyatt estem.
-Én is örülök.-mosolyogtam.
Hamarosan szép sorjában mindenki megérkezett ,csak Armin nem.
-Na jó most mit csinálunk?-kérdezte Rosalie és kiöntötte a chipset.
-Hmm. beszélgethetnénk.-ötleteltem.-Vagy legyen az hogy feltesz valaki egy kérdést és mindenki válaszol rá.
-OKsiii.-vágták rá mindannyian.
Először Melody kérdezett.
-Nektek melyik fiú jön be?-kérdezte,áh tipikus kérdés...
-Nekem egyik se.-vágta rá Kim furcsa beszéd módjában...
-Hát Armin ki más!-vigyorogtam,Rosalie elmondta hogy neki Leigh de a többiek megkukultak...öhhh....unalmas este elé nézünk...
-Srácok!!!-szóltam végül rájuk.Majd sóhajtva úgy döntöttem hogy inkább csak beszélgessünk. Na ekkor már mindenki felélénkült,odafordultam Violetthez.
-Még mindig tetszik?-kérdeztem Vit ,a lány óvatosan bólintott.-Itt az idő kapd el csajszi,jól leitatjuk és....
-Miri,hagyd...neki kell észre vennie.-sütötte le a szemét.
-Ugyan jó csajnak tart mondta...-mosolyogtam rá.És ekkora Violetta olyan választ adott amire nagyon  nem számítottam.
-Milyen alkoholos italok vannak?
Hűűű...rossz hatással vagyok rá,mivel anyuék elmentek de nem lenne jó ötlet sört adni Alexy kezébe...
-Figyu szerintem csak menj oda és ébreszd rá hogy te kellesz neki.-lökdöstem arrébb a lányt aki a rajzfüteével együtt odabukdácsolt Alexyhez.Kész kerítő nő vagyok nem?Ezek után csöngetés járta át a házat.Lesétáltam hogy megnézzem ki jött az ajtóban pedig ......

Majd

Este egy szemhunyásnyit sem aludtam,féltem hogy ismét rémálmom lesz,meg amúgy sem akartam zavarni Armint egy újabb kitöréssel,bár amilyen kedves megértené.Én kecmeregtem ki leghamarabb az ágyból és megpróbáltam halkan,zajongani,nehogy fel kelljen...bubuka...Hahahaha na jó csak poén.Miután felöltöztem fogat mostam,fésülködtem,rendet raktam és egyéb más dolgot csináltam,úgy döntöttem leellenőrzöm a házim...és Armin háziját is,sajnos mikor végeztem még csak reggel 4 óra volt szóval unatkozhattam tovább.Eszembe jutott a reggeli készítés hiszen bő két óra csak,tudok csinálni három májkrémes szendvicset,de mivel nem akartam hogy a többiek arra kelljenek fel hogy véletlenül felgyújtottam a házat,inkább elvetettem az ötletet.Úgy döntöttem hogy tovább elmélkedek a pizsama party szervezésen.Mondjuk ebben a lelki sokkos állapotban,nem biztos hogy túl jó ötlet lenne...mondjuk szervezhetném egy pénteki napra,és versenyezhetnénk hogy ki marad fent tovább...Ma péntek van...egy rögtönzött pizsama buli?Vajon eljön valaki?A franc tudja,viszont van bő két órám,ha a főzésben nem is de a meghívó írásból.jelesre vizsgáztam...Végül is bajom nem lehet belőle,hamarosan neki is álltam a meghívó írásnak,igaz vérizzasztó egy ügy volt,mivel a fogalmazás sem egy jó barátom,minden esetre sikerült.Meghívtam mindenkit kivéve Deboráht és Ambert meg barátnőit.Vígan tettem be táskámba a meghívókat és lebaktattam a konyhába hátha anyumék fent vannak.Fent voltak.Oda mentem anyához.
-Figyelj,anya lehet hogy szervezek egy pizsi bulit nagyon gáz lenne?
-Nem nem-ásított anya és majd nem belefejelt a tejbegrízébe...tejbegríz???Áhh kész a reggeli!Végre!Szedtem magamnak egy nagy tállal,és beöntöttem kakaó porral....azaz....
-Anya!!-sikítottam fel mivel véletlenül az egész csomag kakaót ráöntöttem a grízemre...Hüüpsz...Hihi...
-Ajj Mirinda!-dühöngött anyu én meg inkább felszaladtam a szobámba,ahol pont a kilépő Arminba ütköztem.
-Baj van?-kérdezte szeleburdiságomra utalva,plusz mivel olyan képet vágtam mint akit éppen kergetnek.
-Áhh semmi... na hali.-vigyorogtam és berohantam a szobámba.Rácsörögtem Violettára.
-Hali Vi!-köszöntem neki.
-Szia.-köszönt vissza egy ásatással egyetemben.
-Ma pizsama bulit szervezek,ugye eljössz??
-Pizsi bulit?Hát megkérdezem anyut...majd a suliban elmondom hogy igen vagy nem.
-DeVi,a suliban már alig beszélünk.
-Na jó egy pillanat.-szólt Violett és úgy hallottam hogy beszélt anyujával.-Megyek.
-Oké,akkor együtt jöjjünk haza.-mosolyogtam.
-Rendben szia...
-Öhh szia...-köszöntem el és lefagyott a vigyor a képemről.Hamarosan megpillantottam Armint ahogy éppen az ajtófélfát támasztja.
-Akkor nem alszol nálunk?Alexy nagyon csalódott lesz.
-De...gyertek Ti is!
-Én nem vagyok odáig az ilyen csajos estékig.De Alexy lehet jön.
-Ne már gyere.-mosolyogtam rá miközben ő lehuppant mellém.
-Dolgom van ma délután,ha lesz elég időm eljövök.-felelt szerényen.
-Már megint?Legalább azt mondd meg mi dolgod van.-sóhajtottam feszülten..komolyan...mi dolga lehet?Persze nem nézem ki belőle hogy egy másik csajjal is kavar,hiszen kinek kéne még egy ha már vagyok én?Hah.De akkor is zavar a dolog,ha nem mondja el az vagy azért van mert nem rám tartozik vagy azért mert nem tetszene a dolog...
-Majd elmondom.-szorította meg a kezem lágyan a fiú.
-Majd,majd...persze.-álltam fel és kisétáltam az ajtón.-Szólj ha eljön az a majd!-szóltam még hátra és elindultam lefelé.Elindultam a suliba és alig telt két percbe Armin utolért engem...szóval erre mondják hogy utol ér a végzetem...hmmm...
-Most haragszol?-kérdezte.
-Jobb kérdés,majd haragudni fogok?-tettem fel a költői kérdést.
-Mi majd??Nem ...
-Erről jó tudni,akkor csak azért nem mondod el mert nem tartozik rám?
-De...a karácsonyi ajándékot se mondjuk el...
-Szóval meglepi?
-Valami olyasmi.
-Hát jó...de ígérd meg hogy egyszer elmondom.
-Cserkészbegyszavamra!
-Cserkész vagy?
-Miért ne lehetnék az?
Felnevettem és elsétáltunk a suliig.

Álmok fogságában

Arminnal felsiettünk a szobámba és lehuppantunk az ágyamra.
-Videó játék?-kérdeztem mosolyogva.
-Áhh nem az már uncsi.-vonta meg a vállát.
-Ki vagy te és hova tetted Armint?
-Nyugi van Miri.Csak más terveim vannak...
-Chööö te tuti nem Armin vagy!Segítség!!
Armin felröhögött és megcsókolt.
-Hmm... jó álca...
-Miről beszélsz?-érdeklődött a fiú szórakozva.
-Tudod te azt!Ez a maskara,meg a duma,az már csak hab a tortán hogy úgy csókolsz mint Armin.
-Tiszta hülye vagy.-röhögött ki és ismét megcsókolt.
-Figyelj,csak mondd meg hova tetted azt a szerény szégyenlős kocka Armint oké?
-Ő már a múlté.-vigyorgott továbbra is.Hamarosan már nyakig egymás szájában voltunk,végül is az vetett véget az egésznek hogy legurultam az ágyról.Bamm...Rám pedig Armin esett...Puff...
-Ouch.-nyüszítettem.
Armin rögtön felpattant felrántott és vissza lökött az ágyra.
-Barom.-kuncogtam.
-Jól van na kíváncsi voltam a reakciódra.-vihorászott ő is.-Na most pedig ideje tanulni.
-Na jó kezdek egészen biztos lenni abban hogy te nem Armin vagy.
-Holnap két tz-t is írunk.
-Basszus miből?
-Kémia és fizika.
-Ja ... az pofon egyszerű.
-Akkor magyarázd el.-huppant le mellém Armin a fizika könyvemmel.Elmondtam neki mindent,szóról,szóra de miután megtartottam előadásom ezekkel a kérdésekkel bombázott "Milyen szamár háromszög" vagy még szerencsétlenebbekkel mint pl. "Milyen s ??? Az a sebesség ugye?".
-Hhhhh....puskázz.-sóhajtottam pár óra múlva.
-Minek?
-Mert megfogsz bukni.
Ezek után meglepetésemre mindent szóról szóra vissza mondott.
-Te csak szivattál hogy nem tudod?
-Aham.-vigyorgott ekkor jött az a pillanat hogy megfogtam a fizika tk.-t (jó vastag) és úgy elvertem vele Armint.Miközben azt üvöltöztem hogy :"te egy akkora bunkó vagy!!!!"
-Jól van na csak elakartam valamivel  ütni az időt.
-Hát én elütöttem.-vigyorogtam.Ezek után úgy döntöttünk hogy videó játékozunk,mert az a mi kapcsolatunknak,és a testi épségünknek se ártalmas.De hozzá teszem én többszörös csúcsot emeltem fel a játékban,ami Arminnak kissé lelki tragédiát okozott.Hamarosan besötétedett mi pedig ledőltünk aludni,Armin rögtön elaludt én pedig a szuszogására aludtam el.
Ismét az erdőben vagyok,sötét van,és hideg.Egyedül.A hangok melyeket hallok hátborzongatóak...hirtelen meghallom hogy zörög az az avar.Emberi léptek miatt nyiszorgott.Talán még sem vagyok annyira egyedül?És igen akkor megpillantom támadómat.Egy darabig lesokkolva állok egy nagy tölgy mellett majd elkezdek menekülni,futok....futok...futok....és akkor megbotlok a lábamban.Óh ne!A támadóm utolért ijedten nézek fel rá.Az arc viszont ijesztőbb mint gondoltam...ez  maga a kaszás?Egy kés villan meg a kezében,felemeli a magasba és a hold fénye ezernyi szilánkra törik rajta,a kés egyre inkább közeledik a mellkasomhoz én pedig félve gondolok vissza életem szép emlékeire.És ekkor vége...már nem élek....a lelkem távozik a testemből így megszemlélhetem saját ártatlan,esetlen,testemet.Nem tudok semmit se tenni.... meghaltam...halott vagyok....vége.
-Áhhhhh!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-sikítottam fel rémálmomból.
-Mi van?-ült fel Armin mellettem.-Csak nem rosszat álmodtál?
-Bingó.-szipogtam.
-Na gyere ide.-ölelt át Armin és hagyta hogy agyon bőgjem a fejem a vállán.Elregéltem neki hogy mit álmodtam és ő pedig,egyre inkább csak csitított és simogatta a hajam,miközben én össze vissza taknyoztam és könnyeztem a szexi kék pólóját amit manapság pizsama pólónak használ,de ezek után nem hiszem hogy hordani fogja.....
-Nyugi,Miri.Csak egy álom.Nem kell félni.
-Nem akarok vissza aludni, megint ezt fogom álmodni.-néztem mélyen a szemébe.
-Nem kell csak pihenj oké?Itt vagyok melletted és én se alszok akkor.
-De te aludjál.Nem lesz baj...bocsi.
-Olyan butus tudsz néha lenni.-mosolygott rám Armin és hagyta hogy vissza feküdjek.

Tájfutás PART3

Teljes mértékben hulla fáradt voltam,egy percre se mertem lehunyni a szemem,igaz" az erős bátor Castiel" itt van velem  de én így is féltem,mikor végre kivilágosodott én már azzal zaklattam Castielt hogy induljunk el végre.
-Castiel, ébresztőő!-fogtam meg a fiú kezét és elkezdtem kiráncigálni a sátorból.
-2 percet kapsz hogy abba hagyd.-mordult rám és vissza rántotta a kezét.
-Figyelj el kéne indulni ki tudja mikor érünk oda.
-Valld be hogy csak be vagy szarva a tegnapi miatt.-nézett rám Castiel szórakozottan.
-Ugyan ne viccelj!Csak mély depresszióba zuhantam mert eltört a telóm.
-Jó duma, nem kéne ennyire félned hiszen itt vagyok!
-Na látod.Pont ezért félek ennyire.-vontam fel a szemöldököm.-Na jó... talán igazad van... de tényleg indulni kéne.
-Nem...még alszom!
-Na jó... de ne sokáig.
Castiel sóhajtott egy nagyot és vissza aludt,ám de nagyon is igaza van tisztára beijedtem a tegnapi után... és bár minden porcikám ellenkezett szorosan odaültem Castiel mellé.Pár másodperc múlva felnézett rám.
-Elárulnád mit csinálsz?
-Csak...fázom.
-Aha.Akkor fázzál arrébb.
Arrébb csúsztam kicsit,de Castiel könnyebb módot talált arra hogy ne zavarjam reggeli szunyókálása közben , egyszerűen csak arrébb tolt.
-Castiel kérlek gyere már nyolc óra van.-szóltam neki fél óra múlva.
-Na jó.-tápászkodott fel és gyorsan össze cuccoltunk és elindultunk.
-Nem is vagy Te olyan rossz társaság.-mosolyogtam rá.
-Ki mondta hogy az vagyok?
Megráztam a fejem és tovább baktattam Castiel mellett.Hamarosan megpillantottam a fényt az erdő végén és boldogan futottam előre.Egészen addig míg Castiel el nem kapta a táskám és vissza nem rántott.
-Csapat társak vagyunk rémlik?
Biccentettem és próbáltam elfojtani egy boldog sikolyt, hamarosan látom Armint!!Mikor kiértünk az erdőből kiderült hogy mi vagyunk a harmadikok.
-Mirinda Parks, Castiel fiam.Gratulálok nektek holnap beírom az igazgató dicséretet.-gratulált a diri.
-Köszönjük.-vigyorogtam és vártam hogy megjelenjen Arminék kocsija.Hamarosan meg is pillantottam a fekete autót amiből Alexy és Armin pattant ki meg a fiúk szülei,utánuk rögtön az én szüleim jöttek.
-Armin!-ugrottam a nyakába.-Harmadikok lettünk.
-Kivel?
-Castiellel.
-Csodás.Én meg letöltöttem egy autó versenyzős játék előzetesét.
-Képzeld eltört a telóm...
-Kapsz egy újat.
Armin hamarosan elindította annak a videó játéknak az előzetesét.Miután lejárt a kis videó észre vettem hogy anyum,apum,Arminék anyuja és Alexy az igazgatónővel beszélgetnek.Odasétáltunk tehát hozzájuk,anya pedig ijedten átölelt engem.
-Jajj kicsim miért nem mondtad?
-Mit?-meredtem rá.
-Az igazgatónő elmesélte hogy megtámadtak az erdőben.
-Castiel.-vicsorogtam,ajj anyu most aggódni fog értem és mindenféle őrizetet szab ki nekem  .
Anyu továbbra is ölelgetett.
-Anya nem kell féltened...
-Hogy mondhatsz ilyet nekem-ropogtatta tovább a hátam anyu.
-Ugyan Helen én vigyázok a lányára.-mosolygott Armin és kiszabadított anyum szorításából.
-Tényleg Armin megakartam köszönni a reggelit.-vigyorgott anyám.
-Reggeli ?-szaladt fel a szemöldököm.
-Igen,valaki megbecsüli konyhai tudásom.-húzta ki magát Armin.
-Haha te és a nyálkás gofrid mi?
-Mondtam hogy csak össze dobok valamit.Az más mikor van időm a kaja készítésre.
-Jó szöveg.
-Jaj gyerekek ne veszekedjetek induljunk.-szólalt meg Matilda a fiúk anyukája.
-Armin nálunk alszol?-kérdezte anyum.
-Természetesen.-biccentett a fiú.
-Ajj ne!Már megint kihagytok köreitekből.-sopánkodott Alexy.-De akkor legközelebb Te alszol nálunk Miri!
-Hahaha jó.-vigyorogtam.Beültünk Arminnal a kocsiba és egész úton egy új játékról beszéltünk...

Tájfutás PART2

-Castiel!Már azt hittem...-fordultam meg,de a vörös fejű barátom helyett egy idegen arc fogadott.Ez ki ez?Támadó!!Menekülni...basszus hogy ilyenkor nincs nálam serpenyő...bosszankodott a fejemben éldegélő morcos emberke...vagy az agyam... vagy mind a kettő. Óh jaj bármi is beszélt bennem de teljesen igaza van,ez az alak elég büdös,magas és ijesztő...egy férfi,sajnos arcát nem nagyon láttam mivel fekete kapucni volt csúsztatva fejére.Az alak őrült módjára szorongatta a kezem és egyszer csak leütött.Hatalmas fájdalommal ám és baromi nagy kitartó erővel de sikerült nem elájulnom.És kb. mint egy retardál fóka csapkodni kezdtem a tenyeremmel,a lábamat bizonytalanul lendítettem egymás után többször is a levegőbe.
-Segítség!Segítség!-sikítoztam és megpróbáltam kivergődni a férfi szorításából,aki rántott rajtam egy nagyot és gyomor szájon ütött...Ouch!A fájdalom ellenére tovább sikítoztam.De az alak hamar befogta a pofám.Én pedig a hirtelen ötlettől vezényelve erősen beleharaptam fekete kesztyűs kezébe.Ezek után a férfi lehordott engem és édesanyám a sárga földig,de jelenleg nem tudtam ezzel foglalkozni,mert mielőtt észbe kaphattam volna elkezdtem futni.Futottam ... futottam... és végül is megbotlottam az egyik hatalmas tölgy gyökerében.Esetlenül terültem el,a lehullott levelek között és lassan lehunytam a szemem.Ne Mirinda ne add fel!Az az őrült pedofil disznó lehet hogy még keres téged!Állj fel és told odébb a képed.De nem megy...nem megy...az adrenalinnak köszönhetően,az egész testem remegett,a levegőt teljes mértékben szaggatva vettem,és a telefonom most tuti szét ment...OMG tipikus,nem is én lennék.Egyáltalán hogy jutott eszembe az hogy majd én olyan marha jól elboldogulok Castiel nélkül. Hülye,hülye,hülye!
 Hamarosan két erős kar kapott fel engem a földről.Nem tudtam ki lehet az,a támadóm...Castiel... vagy valaki más.De hamarosan két erős kézben találtam magam.Óvatosan kinyitottam a szemem,a maradék energiámból.
-Castiel.-suttogtam.
-Nem...a télapó.-suttogta vissza én pedig erőtlenül elmosolyodtam,a fiú egyenesen a sátorba vitt és ott lefektetett a földre.-Szóval mi történt?
-Elkapott...-zokogtam.
-Mi van?-ráncolta össze a szemöldökét Castiel.
-Elkapott,de én megszöktem.-magyaráztam tovább (igen a bőbeszédű fogalmazásomból,lehet megállapítani hogy nem nagyon voltam eszméletemnél)
-Ki kapott el?-pislogott rám félig aggódva félig értetlenül Castiel.
-Nem láttam az arcát...-bőgtem tovább.
-Nyugi van,itt vagyok.
Kicsit visszavettem tehát a sírásból,pár percig szipogva néztem felfelé,végül összeszedtem magam.
-Jól van menjünk tovább.
-Miri,nyolc óra van,ne viccelj velem.-mordult fel Castiel aki ezek szerint bealudt.
-Nagyon zavarna ha PSP-nék?
-Amíg leveszed a hangot nem.
-Oké.-mosolyodtam el és előkaptam PSP -t ilyenkor kicsit mindig megnyugszom,betettem a Harry Potter-es játékot ami annyira nem nyugtat meg ha nem szétöli az idegeim inkább.Miután befejeztem a játékot jött egy sms-em Armintól.
Armin: Hali!Na mi a helyzet?
Miri: ..... veled?
Armin: Baj van? 
Miri: Semmi fontos :) Na és veled?
Armin: Hát.. semmi
Miri: Hiányzól. <3
Armin: Te is nekem,te nagy baj lenne ha nálatok aludnék?
Miri: Mert?
Armin: Alexy kikészít ><
Miri: Csak nyugodtan... viszont anyumék valószínűleg holnap jönnek haza,lehet hogy már ma este haza érnek,szóval úgy vigyázz.
Armin: Okés :Đ 
Miri: Na megyek jó éjt!
Armin: Neked is! <3
Ezek után óvatosan álomra hajtottam a fejem,de még mindig annyira féltem hogy sehogy se tudtam elaludni,ezért inkább sátor társam figyeltem ahogy alszik.Különös Castiel nem horkol...Armin bezzeg...jajj holnap már láthatom <3

Tájfutás PART1

Tegnap Arminnal egész éjszaka fogócskáztunk... ez volt a nagy ötlete, nekem meg az hogy bezárkóztam a fürdőbe és míg ő próbálta betörni az ajtót és PSP-tem.Nagyon érdekes volt,de én nyertem.Hahaha jó kis stratégia.Reggel úgy keltem  fel hogy Armint úgy ölelgettem mint egy plüss macit,ő pedig nyugodtan hortyogott mellettem.Na jó most olyan hétfogásos kaját csinálok hogy olyat még a telómon lévő alkalmazással lehet csinálni!Lementem a konyhába és nagy erőlködések után kész lettem igaz kétszer csináltam újra de kész lett.... a májkrémes kenyér.Hamarosan Armin is lejött én pedig pont akkor indultam volna.
-Hé Miri!Hova mész?
-Tájfutás.
-Gyere már ide egy ölelésre.-tárta ki a karjait.Oda sétáltam hozzá és megöleltem.-Aztán ügyes legyél.
-Te meg ne ess túlzásokba Minával kapcsolatban..-mosolyogtam rá és kisétáltam az ajtón.Tegnap kiderítettem hogy elvisz minket egy busz szóval csak azt kell elérnem.Szuper!A buszra felszállva (épp hogy felértem) lehuppantam hátra és csendben nyomkodtam a PSP-m...Hamarosan sajnos abba kellett hagyni a játékot mivel leszálltunk,ezek után jött egy hosszú beszéd aminek annyi volt a lényege hogy itt alszunk az erdőben sátrakkal és el kell jutnunk a célig,igazából nem értem hogy mit kellett ebből egy egész délutánt átcseverészni,nem vagyunk mi hülyék...annyira.
-Mirinda told ide a képed!-kiáltozott Castiel én pedig mellette teremtem.
-Hy.
-Na végre mit tököltél ennyit?
-Eltettem a PSP-m biztonságos helyre.
-Jah én kérek bocsánatot.
-Semmi baj,bárkivel előfordulhat.-vigyorogtam.-Szóval most mi van?
-Jajj te nem is figyeltél oda?
-De de... ja ... nagyjából... nem.-böktem ki végül.
-Talán még sem veled kéne futnom.-nézett körbe Castiel.
-Csak nem akarsz egy ilyen kislányt egyedül hagyni az erdőben?
-Hjah.. nem még a magam fajták megtámadják.
-Idióta.-röhögtem fel.Elindultunk,valamerre igazából én csak Castielt követtem.
-Jujj.akkor mi egy sátorban alszunk??-néztem riadtan a fiúra.
-Igen.-vigyorgott.
Hüppögve pislogtam kettőt és mentünk tovább.
-Amúgy ebben mi a futás?Nem is futunk!
-Nem bírod befogni a szád?-kérdezte Castiel.
-Bocs.-pirultam el,hamarosan jött egy sms-em és előkaptam a telóm.
-Ne is próbálkozz,a semmi közepén vagyunk nincs wifi.-szólt rám Castiel.Persze ezt a problémát hamar megoldottam mivel rácsatlakoztam valami hálózatra,könnyű volt,mondjuk beletelt pár percbe mire sikerült feltörnöm.
Armin: Finom volt a májkrémes kenyér!
Mirinda: Jujj az jó.Halllod ez tiszta uncsi.
Armin: Sajnálom de most mennem kell. u.i:Szivacs!
Ezek után némán baktattunk Castiellel.Egész úton összesen 6 × tévedtem el de szerencsémre Castiel vörös haja könnyen kivehető a környezetből.Hamarosan megbotlottam valamiben...
-Áhh!!-sikítottam fel.
-Oh Mirinda!Pattanj talpra és vonulj tovább,mert itt hagylak.
-Ne,ne!Meg kell néznem hogy nem esett -e baja a PSP-nek.
-Jó akkor szia Mirinda!
-Tudod mit Cast akkor menj tovább egyedül!-kiáltottam utána de hamarosan eltűnt a fák között.Remek!Leguggoltam megnézni hogy nem -e tört össze a PSP-m igaz az nem is tört össze,de a telefonom képernyője rendesen össze karcolódott mivel azt a zsebemben tároltam és gondolom érthető... A franc!Némán sétáltam abba az irányba amerre Castielt láttam elvonulni...Szóval azt mondja ha elakarok érni az erdő úgymond kijáratához akkor ÉK felé kell mennem...anyám ez a Kadét16-ban ezerszer  könnyebb!Jó rendben szóval elindultam a törött telefonommal (Hüpp hüpp) a kezemben ÉK irányba,azaz nagyon reméltem hogy az az a irány ami nekem kell...Némán sétáltam,teljesen gondolataimba mélyedtem...és akkor hirtelen valaki elkapta a karomat...